SZABÓ LÁSZLÓ

GYERMEKORVOSOK SZÖVETSÉGE

50 ÉVE ALAKULT MEG A NYUGAT-DUNÁNTÚLI
GYERMEKGYÓGYÁSZ SZAKCSOPORT¹

----------------------------------------A beteg gyermekek ellátására irányuló törekvések első jele Magyarországon a pesti gyermekkórház volt, amelyet a világon negyedikként, Schöpf-Merei Ágoston alapított 1837-ben. Az ezt követő időszakban ezen a területen előrehaladás alig történt.
-----A XIX-XX. század fordulóján Vas megye "gyermekegészségügyét" intézményesített formában a Lelencház és a Gyermekmenhely jelentette. A Fehérkereszt Egylet 1904-ben határozta el a Gyermekkórház felépítését, amelyet 1910-ben adtak át. Az osztály vezetésével Szenti József gyermekorvost és sebészt bízták meg. A Vasvármegyei Fehérkereszt Egyesület anyagi nehézségekkel küszködött, egyre nehezebben tudta fenntartani; Szombathely városa - éppen a ráfizetés miatt - nem akarta átvenni, viszont a tulajdonjoghoz ragaszkodott. Ezért a városi közgyűlés úgy határozott, hogy az intézmény "Vasvármegye és Szombathely m. jogú város Közkórháza" keretén belül működjön tovább. Évente 600 gyermeket ápoltak az osztályon. A halálozás 8% körül volt. Területi ellátásról ez idő tájt nem beszélhetünk, hiszen gyermekorvosokkal a fekvőbeteg-osztályok is szűkösen voltak ellátva. A hiányos és helytelen táplálkozás, a vérszegénység és a vitamin (főleg a D-vitamin) hiánya következtében az emésztőszervi, légúti és fertőző betegségek magas halálozással jártak. A csecsemőhalálozás aránya magas volt, a 20-as, 30-as években 15-20% vagy még magasabb. A II. világháború idején összeomlott az ország egészségügye. Az addig javuló csecsemőhalandóság (11-12%) újra 16% fölé emelkedett. A háború alatt az egész Dunántúlon hét gyermekintézmény: egy gyermekklinika, három gyermekosztály és három menhely működött 560 ággyal. A hiányos felszereltség, a gyógyszerszegénység tovább nehezítette a gyermekellátást. Az ország bezártsága, elszigeteltsége akadályozta az információáramlást, a korszerű diagnosztikus és terápiás eljárásokhoz való hozzáférést, a gyermekorvos gyakran magára maradt a gyógyító tevékenységben és segítség nélkül az ismeretek megszerzésében. Az országos helyzetnél nem volt kedvezőbb a kép Vas megyében sem, de a környező megyéket is ezek a gondok nyomasztották.

-----Szenti Józsefet Gulácsy Zoltán követte a szombathelyi gyermekosztály élén, de ő 1944 decemberében a háború elől nyugatra menekülve már nem tért vissza Szombathelyre.² 1944. decemberétől hosszabb-rövidebb ideig Újsághy Pál, megbízottként Nagy Margit, majd Pomóthy Rudolf vezették az osztályt. Pomóthy Budapestre távozásával 1950-ben újra megürült az osztályvezetői állás, amelynek elnyerésére Frank Kálmán is benyújtotta pályázatát. 1950. március 14-ével kapta kézbe a kinevezési okmányt és a gyakorlati munkát 1950. április 11-én kezdte meg az osztály élén.
-----Frank Kálmán 40 éves volt ekkor. 1935. március 23-án avatták doktorrá a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán. Bejáró orvosként 1935. március 26-án kezdett el dolgozni a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Kara Gyermekklinikáján. A klinikát a poroszos iskola képviselője, vitéz Duzár József professzor vezette, aki fegyelmet, pontosságot, szigorú kötelességteljesítést követelt meg beosztottjaitól mindenek felett, a betegek érdekeit szem előtt tartva. Az 1946-ban a klinika élére került Kerpel-Fronius Ödön professzortól Frank Kálmán a gyógyítás élettani-kórélettani alapokon nyugvó szemléletét sajátította el. A szombathelyi gyermekosztály tehát egy alapos elméleti ismeretekkel felvértezett, nagy gyakorlati érzékkel megáldott vezető kezébe került.
-----Tudatosan építette fel stratégiáját szakmai elképzeléseinek megvalósítása érdekében. Elsőként az osztály gyógyító tevékenységének a kor színvonalára emelését tűzte ki célul. Naponkénti (vasárnap is megtartott) vizitjei nemcsak a gyógyításnak, hanem a betegágy melletti oktatásnak is iskolapéldái voltak. Az orvoskar számára hetente tartott referáló ülések az aktuális szakmai kérdések megbeszélése mellett, az újdonságok ismertetésével a továbbképzést is szolgálták. A havonta összehívott osztályértekezlet volt az a fórum, ahol sor került minden egyes munkaterület tevékenységének értékelésére, kritikusan, sőt nem egyszer (túl) szigorúan, esetleg elmarasztalóan, de mindig őszintén és a valóságnak, az igazságnak megfelelően. Sosem maradt el a határozott utasítás, a jó tanács, a segítségnyújtás, de bőven jutott a dicséretből is.

-----Gyorsan felismerte, hogy a gyermekegészségügy problémáit nem lehet megoldani a kórházon belül, hanem figyelembe kell venni az ellátó területük sajátos viszonyait, meg kell ismerni a beteg környezetét, ahonnét a gyermekek bekerülnek a gyógyító osztályra, s ahová gyógyulásuk után visszatérnek. A területen dolgozó orvosok és védőnők helyi ismeretét és tapasztalatát, valamint a kórházban felhalmozódott ismeretanyagot ki kell vinni a területre. Így válik egységgé a gyógyító és megelőző tevékenység, amely a "területi gyermekvédelem" létrejöttében öltött testet. Kezdettől fogva támogatta a Járási Egészségügyi Szolgálat (JESZ), majd a Mozgó Szakorvosi Szolgálat (MSzSz) munkáját. A terület minden településére rendszeresen eljutó szakorvos tanácsadó, konziliárus szerepe meghatározó volt a Gyermekosztály és a területi ellátásban részt vevő egészségügyi szakemberek (körzeti orvos, védőnő, szülésznő) egységes szemléletének kialakításában. Ugyanezt szolgálták a számukra megszervezett osztályos továbbképzések is, amelyekre a hivatalos formák mellett egyéni kezdeményezés nyomán is lehetőség nyílt.
-----1949-ben az Állami Egészségvédelmi Szolgálat ügyviteli szabályzata előírta az egy év alatt meghalt csecsemőkről való jelentést, ez azonban csak 1956-ban lett kötelező érvényű. Frank Kálmán felismerte az ebben rejlő előnyöket, és már 1950-ben megkezdte járásonként a csecsemőhalottakat kiértékelő értekezletek negyedévenkénti megtartását, amelyen részt vett az egészségügyi ellátás valamennyi területi képviselője. Az első értekezletre 1950 novemberében Celldömölkön került sor. Az értekezleteken egyenként elemeztek minden egyes csecsemőhalottal kapcsolatos eseményt, ezeknek ismeretében levonták a tanulságokat, a végzett munkát jóvá hagyták vagy dicsérettel elismerték, de ezek mellett, ha szükség volt rá, a felelősségre vonás és a számonkérés sem maradt el. Az értekezletek alkalmasak voltak aktuális szakmai vagy szervezési kérdések megbeszélésére, új gyógyszerek ismertetésére vagy a gyermekgyógyászat egyes fejezeteiből továbbképző előadások tartására.

-----Az osztályon folyó igényes szakmai munka híre hamarosan a megyén kívülre is eljutott, és számos látogatót, neves szakembert vonzott az osztályra. A környező megyékből is számosan igénybe vették a szombathelyi gyermekosztály segítségét. Frank Kálmán úgy érezte, hogy a más megyék betegei által közvetített gondok hasonlatosak az itteniekhez, és összefogással hatékonyabban megoldhatók. Ezért Győrben Székely Ferenc, Veszprémben Gaál István megyei szakfőorvosokat kereste fel, hogy a személyes megismerkedésen túl szakmai kérdésekben is tájékozódjanak egymás véleményéről, elképzeléseikről, távolabbi terveikről és azok közös megvalósításáról. A két főorvos viszontlátogatására 1953 őszén került sor. Véletlenül ugyanazon a napon, de külön-külön érkeztek meg Szombathelyre. Amíg Frank Kálmán az aznapi osztályos vizitet tartotta, a két látogató szót sem váltva egymással a szobája előtt várakozott, hiszen, bár évek óta egymás "szomszédságában" éltek, nem találkoztak még egymással. Frank Kálmán a vizit végeztével látta a furcsa helyzetet, és ő, mint a legfrissebben idekerült, bemutatta egymásnak a két régi kollégát.
-----Frank Kálmán úgy vélte, hogy az együttműködés leghatékonyabb formája egy olyan szervezet létrehozása, amelynek célja a három nyugat-dunántúli megye gyermekellátásában mutatkozó gondok közös megoldása, egymás képviselete és támogatása szakmai és társadalmi fórumokon, valamint a szakdolgozók rendszeres továbbképzése.

-----A Szakcsoport 1954. június 5-én szombaton, Szombathelyen tartotta meg alakuló ülését, tudományos programmal egybekötve. A Szakcsoport elnökének Frank Kálmánt választották meg, titkára István Lajos lett. Kezdetben a Magyar Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Nyugat-Dunántúli Gyermekgyógyász Szakcsoportja nevet viselte, de már az 1958. decemberi, veszprémi ülésen megvált a Szakszervezettől, és a Magyar Gyermekorvosok Társasága (MGYT) kebelén belül működött tovább, jelezvén azt, hogy nem érdekvédelmi, hanem kimondottan csak szakmai-tudományos céljai vannak. Bár a Működési Szabályzat rendelkezett a névhasználatról, a rendezvények szervezői azonban alkalmanként eltérően tüntették fel a Csoport nevét a Programfüzeteken és a rendezvények sorszámozása is el-elmaradozott, s a kezdeti római számmal való jelölést az arab számok váltották fel.
-----Sok Zala megyei gyermeket is ápoltak a Szombathelyi Gyermekosztályon a helyi ellátás hiánya miatt. Az egészségügyi hatóságoknál Frank Kálmán által is támogatottan 1955-ben Zalaegerszegen is új Gyermekosztály létesült, amelynek élére a Debreceni Gyermekklinika adjunktusát, Oroszlán Lászlót nevezték ki. Már 1955. március 23-án találkozott a két főorvos Szombathelyen, s döntöttek arról, hogy Zala megye is csatlakozik a Szakcsoporthoz. A Szakcsoport eredményes munkáját látva az addig társtalan Fejér megye és Komárom-Esztergom megye szakfőorvosai, Lőrinczi Kázmér, illetve Kocsis Gábor kérte a csatlakozást. A Szakcsoport tehát 1978-ban az újabb két belépővel hat megyét fogott egybe. A területi változások a név változtatását is szükségessé tették. A Magyar Gyermekorvosok Társasága (MGYT) Nyugat-Magyarországi, Északnyugat-Dunántúli, majd Északnyugat-Magyarországi Csoportja (esetenként Szakcsoportja) néven szerepelt a meghívókon. 1991-ben a MGYT már az egész országban működő Csoportoknak a Területi Szervezet elnevezést ajánlotta. A MGYT Északnyugat-Magyarországi Területi Szervezete elnevezés van azóta használatban (I. táblázat).
-----A Szakcsoport, illetve a Területi Szervezet irányítása az elnök feladata volt, amelyhez a titkár és a mindenkori rendező-házigazda adott segítséget. A szakmai program összeállítása az elnök, a szervezés a titkár, a lebonyolítás a házigazda feladata volt. A rendezvények megszervezését az évenként változó soros megye, illetve az ott működő gyermekosztályok vállalták. Az elnöki feladat ellátására négyévenként a terület szakmailag, emberileg legelfogadottabb szakfőorvosát kérték fel, amelyet a tudományos ülés résztvevői nyílt szavazással hagytak jóvá. A titkári teendők a hagyományoknak megfelelően az alapító osztály, a Szombathelyi Gyermekosztály vezetőjére hárultak. 1996-ban az új Működési Szabályzatnak megfelelően első ízben a tagság titkos szavazással döntött az elnök és a titkár személyéről (II. táblázat).
-----A Szakcsoport, illetve a Területi Szervezet legfontosabb célkitűzése mindig az volt, hogy az ülések továbbképzést szolgáló jellege domborodjék ki. Az előadások témájának zömét az előadók közvetlenül a gyakorlatból merítették, az előadások a betegágy melletti élmények, megfigyelések és az azokból leszűrt tapasztalatok közreadását szolgálták. Tanulságos esetfeldolgozások is gyakran szerepeltek a napirenden. Gyakran megoldatlan kérdésekre kerestek választ, s nem egyszer ott meg is kapták azt. Különös odafigyeléssel karolta fel a Szakcsoport a fiatalok tudományos érdeklődését. Ez volt az a fórum, ahol az ifjú előadóknak először nyílt lehetőségük nyilvános szereplésre, a "szűzbeszéd" megtartására, vitakészségük gyakorlására. Itt érezhették meg, hogy minden kórtermi ágyban vagy vizsgáló asztalon fekvő beteg szakmai kihívást, új diagnosztikai vagy terápiás élményt jelent, új gondolatot szülhet, és a gyógyítás öröme mellett az új megismerés, a "felfedezés" gyönyörében is részesülhetnek. 1998 óta a legjobb előadókat és poszter-bemutatókat különdíjban részesítették. 1999-től a legjobb először dobogóra lépő, az első előadását tartó, ún. "első bálos" jutalmazására is sor kerül. 55 tudományos ülésen 1379 előadás címe van feljegyezve. Az 1000. előadás 1990. június 2-án a 41. esztergomi ülésen hangzott el, a győri gyermekosztály munkatásai, Schmidt Péter, Szilágyi István és Muzsnai Géza tartották "Újszülöttek morbiditásának követése és az eredmények összevetése a szülők életvitelével" címmel. A kiállított poszterek száma 109 volt. A 100. posztert 2002. június 13-án az 53. ülésen, Tatabányán a keszthelyi gyermekosztályról Károlyi György és Dovala Edit mutatták be, címe "Hypertonia, obesitas és familiáris cardiovascularis rizikófaktorok szűrése középiskolában" volt. Két rendezvény, az 1959-es balatonfüredi és az 1960-as veszprémi ülés műsorfüzete nem került elő, annak pontos programját nem ismerjük, ezért annak előadásai is hiányoznak az összeállításból.

6. ábra. Az első tudományos ülés "Meghívó"-ja

7. ábra. A tudományos ülések helyszínei és időpontjai

Az 1977. május 13-14-én a Nyugat-Dunántúli Gyermekgyógyász Szakcsoportnak a Gyermektüdőgyógyász Sectioval közösen tartott rendezvénye sajnos nem kapott sorszámot, így hivatalosan nem szerepel a tudományos ülések között, csupán a teljesség kedvéért tüntettük fel a rendezvénynaptárban, s az előadásokat sem számítottuk be (III. táblázat). Hat alkalommal aktuális témákról tartott kerekasztal-konferenciák színesítették a programot (IV. táblázat). 1992 óta a Magyar Gyermekorvosok Társasága kétévenkénti Nagygyűlését az éppen soros Területi Szervezettel közösen rendezi. Jó lenne, ha a Nagygyűlés műsorfüzetén a Területi Szervezet ülésének a sorszáma is fel lenne tüntetve a folytonosság jelzése miatt.
-----A tudományos ülések színvonalát emelte az is, hogy egy-egy időszerű kérdés megválaszolására, új kihívás megoldására, friss diagnosztikus vagy terápiás eredmények ismertetésére a témában leginkább jártas országos tekintélyt hívtak meg vendégelőadónak. A gyermekgyógyászat és határterületeinek mindenkori jeles képviselői szívesen vállaltak szereplést a rendezvényeken, ezzel is jelezvén azt, hogy a Területi Szervezet jelentős szerepet tölt be a magyar gyermekorvoslás életében. Kifejeződött ez abban is, hogy a MGYT 1988. március 17-én önálló bemutatkozó tudományos ülés megtartására kérte fel az Északnyugat-Dunántúli Gyermekgyógyász Szakcsoportot.
-----Az első rendezvényeken a részvétel önköltséges volt, bár az anyaintézmények az utazási költséget, a napidíjat fizették, a távollétet szakmai továbbképzésként igazolták. 1975-ben kapcsolódtak be az ülések lebonyolításába az egészségügyben érdekelt cégek (gyógyszer- és műszergyártók, állami vagy civil intézmények és vállalatok), akik hirdetéseik fejében főként a társasági programok és az elhelyezés támogatásában nyújtottak segítséget. Az utóbbi időben megjelent az egyéni szponzorálás, főként felkért előadók és előadások támogatására. A résztvevők számának növekedését elősegítette, hogy az egészségügyi magánvállalkozások adójából az ülések részvételi díja leírható.
-----A Szakcsoport 50 évvel ezelőtti megalakulása új színnel gazdagította a magyar gyermekgyógyász társadalom szakmai és tudományos életét. A rendezvények légköre a gyógyítás és a kutatás legújabb eredményeinek bemutatásán túl fontos szerepet töltött be a baráti kapcsolatok kialakításában, amelyek a magánéletben erősödtek és folytatódtak tovább. Az igényes társasági programok bemutatták azt a természeti és kulturális környezetet is, amely visszavárta a megjelenteket magánemberként is. A Nyugat-Dunántúli Gyermekgyógyász Szakcsoport példáján alakultak meg ma már az egész országot átfogó Területi Szervezetek, amelyek most is a gyógyítás legemberközelibb műhelyeinek adnak otthont.

JEGYZETEK

FELHASZNÁLT IRODALOM

A múlt és a jelen Vasvármegye és Szombathely város közkórházainak életében. Szerkesztette: Pető Ernő. Szombathely, 1938.
A Nyugat-Dunántúli Gyermekgyógyász Szakcsoport Évkönyve. Szerkesztette: Szabó László. B. K. L. kiadó, Szombathely, 2000.
A Szombathelyi Kórház Évkönyve. Szerkesztette: István Lajos. Szombathely, 1958.
A Szombathelyi Markusovszky Kórház Évkönyve. Szerkesztette: István Lajos. Szombathely, 1962.
Vas megye egészségügye. Szerkesztette: István Lajos. Szombathely, 1955.