GRÁFIK IMRE:
A LOVAGLÁS ÉS A NYEREGHASZNÁLAT
EMLÉKEI NYUGAT-DUNÁNTÚLON (VAS MEGYÉBEN)
------------------------------
A tanulmány Vas megye, illetve Nyugat-Magyarország
nyereghasználatának és lovas kultúrájának emlékeit
dolgozza fel. A magyar nyelv nyereg szava a
nyelvtudomány szerint ősi örökség az ugor korból. A
lótartás fontos szerepet töltött be a Kárpát-medencébe
telepedett - sztyeppei állattartó hagyományokkal rendelkező -
magyarság életében. A lovak hátalásának magyarországi
jelentősége - kisebb-nagyobb területi és
hangsúlyeltolódással - egészen a XX. század közepéig
megfigyelhető, s mind a magasabb társadalmi rétegek, mind a
parasztság és a mezővárosi népesség körében jól
adatolható. A lovas életmódhoz, kultúrához
kapcsolódótárgyi emlékek - köztük a különböző nyergek -
egyaránt megtalálhatók a "magasabb" kultúra és a
népi műveltség emlékanyagában.A nyugatdunántúli köznép
középkori nyereghasználatára kevés adatunk van.Valamivel
többet tudunk az állandó nyereghasználatot igénylő
harcászati lovas hagyományainkról. A legendás magyar
huszárság felszereléséről szólva már a XVI. századtól
megemlítik a "huszárnyerget".Az Európa -, sőt
világszerte magyar mintára kialakított könnyülovasságnak
nélkülözhetetlen kelléke volt a nyereg. A keleti típusú
magyar fanyereg lrgismertebb változata a készítő
központjáról elnevezett tiszafüredi nyereg, melynek
XVIII-XIX.századi példányai a honfoglaláskori nyeregre
vezethetők vissza, s ezek változatai Vas megyében is
fellelhetők. Az új - és legújabb kori lovaglási igények
(túralovaglás, sportlovaglás, gyógylovaglás) Vas megyében
is mindinkább, de mind szakmai körökben, mind a
hagyománytisztelő közösségekben felerősödött a nyergek
történeti múltja iránt való érdeklődés.
Bajzik Zsolt
Vas vármegyei ásványvízforrások és gyógyfürdők Trianon
előtt
I. rész
------------------------------
A jelentős levéltári forrásanyagra és
szakirodalmi bázisra épülő tanulmány az ókortól a XX.
század elejéig tekinti át a történelmi Vas megye területén
ismert ásványvízforrásokat és gyógyfürdőket. Leírja a
régi korok fürdőhasználatának sajátosságait, ismerteti
Mária Terézia és II. József idevonatkozó rendeleteit
továbbá a XIX. század során végzett vízösszeírásokat és
-elemzéseket. Végül az 1867 utáni korszak gazdag Vas megyei
fürdőkultúrájába enged bepillantást. A megye
legjelentősebb gyógy- és ásványvizei a trianoni
békediktátum nyomán Ausztria és a délszláv állam
területére kerültek.
KOVÁCS SÁNDOR IVÁN:
BATTHÁNY ÁDÁM (1610-1659)
("Dunán -inneni íróarcok, VIII.)
------------------------------
A híres Batthány -dinasztia egyik katona -
reprezentánsa: a "Dunán -inneni részek"
főgenerálisa volt. A költő -hadvezér Zrínyi Miklóssal
együtt többször megütközött a törökkel. Műveltsége
azonban hiányos: a latinnal nem boldogult. Szigeti veszedelem
című eposzában (Bécs,1651) Zrínyi a törökverő magyar
főurakkal együtt Batthányt is ünnepli. Batthány Ádám
amatőr író és bőkezű mecénás volt. Amikor a bécsi
Burgban a császári pár jelenlétében feleségül vette
Formentini Auróra udvarhölgyet, az udvari költők
dicséretözönt zúditottak rájuk. Batthány gyenge verselő,
de jó komplikátor.:Lelki kard című imakönyve anyagát
Pázmánytól vette át. Népszerű olvasmány volt a XVII.
században. Batthány művelődéstörténeti hőstette:a híres
Batthány könyvtár gyarapítása, katalógusainak
elkészítése.
Lőcsei Péter: Weöres - mozaikok V.
Levelek Csöngére(1943-1946)
------------------------------
Weöres Sándor költő életrajzához
szolgáltatnak adatokat az itt közölt levelek. Feladóik
között irodalmárok és más művészek (zeneszerző,
képzőművész) is előfordulnak.A hiányosan fennmaradt
dokumentumok eddig ismeretlen tényekre,kapcsolatokra hívják
fel a figyelmet.