GARZULY FERENC: A MÚLT ÁRNYAI

GARZULY FERENC

A MÚLT ÁRNYAI

A SZOMBATHELYI PATOLÓGIA JEGYZŐKÖNYVEINEK ÜZENETE
(1920-1946)

"A halottak tanítanak bennünket..."
Romhányi György

----------------------------------------Az orvosi diploma megszerzésekor még úgy gondoltam, ideggyógyász vagy belgyógyász lehetek majd. Az egyetem - 1962-ben - diktatórikusan a következő három állást kínálta föl: patológiai állást Győrben, Szombathelyen vagy Zalaegerszegen. Így mi mást választhattam volna a szakmai lehetőségek közül, mint a patológiát. Az érzelmi okok a szombathelyi megyei kórház mellett szóltak. A másik két kórházat szigorlóként már megismertem.
-----A szakma iránti kezdeti idegenkedésemet leküzdve, rövid időn belül átéreztem a patológiai vizsgálatok fontosságát. A klinikus által megállapítottak és a patológiai lelet összevetésének tanulságait le kell tudnunk vonni ahhoz, hogy azokat később a gyógyításban felhasználhassuk.¹ Szükségesek ahhoz is, hogy egyes betegségek lényegéhez jobban hozzáférjünk. A volt pécsi orvostanhallgatók emlékeznek a kórbonctan professzorának, Romhányi Györgynek szavaira is: "A kórbonctan az emberi szenvedések tana a szervi elváltozások tükrében."
-----Miközben az osztályos tennivalókban igyekeztem tájékozódni, egy félreeső polcon háború előtti időkből származó boncjegyzőkönyveket vettem észre. A legrégebbieket még kézzel írták, a jegyzőkönyveken dr. Görög Dénes² aláírását olvastam. Megdöbbentett, hogy a betegek milyen fiatalon haltak meg, és az is, hogy a halál oka majdnem minden harmadik jegyzőkönyvben a gümőkór volt.
-----Negyven év után, az ideggyógyászaton eltöltött évtizedeket követően, ismét a Patológiai Osztály a munkahelyem. Újból szemembe tűntek a régi jegyzőkönyvek, már csak hosszú létrával voltak elérhetők, az évek folyamán egyre feljebb szorultak a polcokon.
-----Más érzéssel vettem most kezembe a köteteket. Tudtam, hogy dr. Görög Dénest, a Markusovszky Kórház első kórboncnok főorvosát származása miatt³ 1944-ben elhurcolták, nem tért többé haza. Eszembe jutott egy előadás a kórház nagy előadótermében: megmenekült fia,⁴ sok-sok év múlva, már idős tudósként⁵ is alig tudta megindulását leküzdeni, amikor azokról az esztendőkről szólt, melyeket a család Szombathelyen töltött. Eszembe jutott dr. Gál József most megjelent könyve Bárdos Alice hegedűművészről, akit ugyancsak 1944-ben hurcoltak el.⁶ Ugyanarról az időszakról van szó itt is. Lehet, sőt valószínű, hogy a Szombathelyen a zenei életet fellendítő művésznő és a kórházi főorvos ismerte is egymást.

Meglepődtem, amikor az első kötetet kezembe vettem. Azt hittem, 1929-ből való, abból az évből, amelyben a betegellátás az építkezések befejezése után a jelenlegi Markusovszky Kórházban (ezt a nevet a kórház 1955-ben kapta) elkezdődött. Az első oldalon azonban ezt olvastam: Vasvármegyei közkórház. Bonzjegyzőkönyve. 1920. (1.ábra).

1. Az 1920-29-es jegyzőkönyveket tartalmazó kötet első oldalának felirata

-----Vasvármegye és Szombathely Város Közkórháza⁷ jegyzőkönyveit tartottam kezemben. A kórház a jelenlegi 11-es Huszár úton, a volt Csapatkórház helyén jött létre, nevét 1919. május 1-jén vette fel. A könyvet lapozgatva láttam, hogy évente csak néhány boncolást végeztek, ezek száma egyik évben sem haladta meg a kilencet. Érdekes volt, de nem megfejthető, hogy 1927-ben és 1928-ban miért nem végeztek egy sectiót sem. Az újabb évek jegyzőkönyveit ugyanabba a kötetbe jegyezték le. Egészen a 36-ik oldalig, ahol már az új helyen elkezdődött munka jeleként végre megtaláltam a dr. Görög Dénes által 1929-ben írt első jegyzőkönyvet.

Az 1920-29 között létrejött jegyzőkönyvek egy része részletes, 4-5 oldalas leírást ad a boncolás során talált elváltozásokról, más része rövidebb, néha csak fél oldalas. Valamennyit kézzel írták. A leírást latin diagnózisok felsorolása követi. A személyi adatok hiányosak, néha csak a vezetéknevet tüntették fel. Itt-ott hiányzik a diagnózis, másutt az aláírás, ismét másutt a sectio dátuma. Nem mindig fejthető meg, miért került sor boncolásra. Az esetek egy részében a diagnózis bizonytalansága az ok. Egy 7 éves kislány lövési sérülést szenvedett (1920-ban már a háború után vagyunk, a tragédia előzményeit nem tudjuk meg). Három beteg műtét közben vagy röviddel a műtétet követően lelte halálát. Ezek közül két beteget vakbélgyulladás után kialakult tályog, a harmadikat a méh jóindulatú daganata (myoma) miatt műtötték.
-----Azokból a feljegyzésekből, amelyekben a vizsgáltak korát is feltüntették, megtudjuk, hogy inkább a fiatal korosztályhoz tartoztak, hiszen közülük kilenc volt 40 évnél fiatalabb és csak négy annál idősebb. A halált okozó betegségek: gennyes- valamint luesz okozta agyhártyagyulladás, agytályog, agydaganat, tüdőgümőkór, tüdőgyulladás, tüdőinfarktus, szívbelhártya-gyulladás, hashártyagyulladás, bélcsavarodás, vérhas.


2. Dr. Strancz Gyula		3. Dr. Görög Dénes

Klinikust minősítő vélemény egy 33 éves beteg klinikai kórisméje: Kimerülés. A boncolásnál a tüdő rosszindulatú daganatára (endothelioma) derült fény. Az esetek egy részében a vizsgálat részleges, csak a koponyára vagy a hasra szorítkozik. A jegyzőkönyvet ketten írták alá (ahol aláírták): a jegyzőkönyvvezető és a boncoló főorvos. Utóbbiak közül csak egy név olvasható, dr. Stranz Gyulának⁸ (2. ábra), az akkori belgyógyászati osztály főorvosának neve. Az előbbiek, dr. Baumgartner László, dr. Matics Jenő⁹ és dr. Molnár Margit, valószínűleg mindnyájan a belgyógyászat alorvosai voltak.
-----Szövettani vizsgálatokról¹⁰ ezekben a jegyzőkönyvekben nincsen szó, a kórbonctani véleményekből azonban kiderül, hogy az esetek egy részében ezekre is sort kerítettek. Nem lehet tudni, hogy a boncolásoknak mennyi köze volt a törvényszéki boncolásokhoz.¹¹
-----Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy egy belgyógyász klinikai munkája mellett boncolást is végezzen. Pedig az egyik legismertebb patológus, Virchow is belgyógyász volt. Még kevésbé tudjuk elképzelni azt, hogy olyan szakszerű véleményt és tökéletes leírást adjon, mint amilyenek az 1920-29 közötti években a közkórházban születtek. Pedig az orvosok akkoriban munkával sokkal inkább voltak túlterhelve, mint manapság.¹²

-----A dr. Görög Dénes (3. ábra) főorvos által végzett boncolások¹³ jegyzőkönyvei közül az első közvetlenül következik egy 1926. május 10-én írt, dr. Stranz Gyula kézjegyével ellátott jegyzőkönyv után, 1929. ápr. 9-i keltezésű (4. ábra). Ezen a beteg neve, életkora, foglalkozása, a felvétel és a halál időpontja, valamint a klinikai diagnózis szerepel, ezt követik a boncolás során megállapított latin diagnózisok. A boncolásról részletes leírás nem készült.

-----A további jegyzőkönyvek hasonló formájúak, valamennyi leírás a jelenleg szokványos, A4-es lapoknál 2 cm-rel hosszabb, vonalazott, irkaszerű papírlapra készült, egészen a 25-ös számú jegyzőkönyvig. Ezt követően a feljegyzések formanyomtatványon (5. ábra), kézzel írva kerültek rögzítésre (az első időszakban dr. Görög Dénes ezeket szép, javítások nélküli írással maga írja, később diktálja).
-----A boncjegyzőkönyv száma mindenütt szerepel, a szövettani napló, a múzeumi katalógus és fotográfia rovatokban sem ebben az évben, sem a következőkben bejegyzés nem található.
-----A szervek megjelölésénél tollal írt kereszt jelzi, hogy a szervek közül melyeknek a boncolására került sor. Ugyancsak kereszt jelzi, hogy a fertőzés-daganat-keringési zavar csoportok melyikébe volt sorolható a boncolt. A további szabad helyre a lapokon a latin kórbonctani diagnózis került. Egy példa az utóbbira a legrövidebbek közül "Meningitis basilaris tuberculosa acuta cum hydrocephalo externo et interno acuto. Disseminatio miliaris tuberculosa apicis pulmonis utriusque. Tbc vetusta caseosa noduli lymphatici hili pulmonis unius. Pleuritis et pericarditis chronica fibrosa (pleurae dextrae). Degeneratio parenchymatosa renum." (1929, 7. sz. jegyzőkönyv, 7 éves gyermek)

A boncjegyzőkönyvek tanúsága szerint 1929-ben dr. Görög Dénes 186 sectiót végzett, valamennyi esetben a jegyzőkönyveken az ő aláírása szerepel. Vajon volt-e szabadságon ebben az évben? És a többiben?

4. Dr. Strancz Gyula utolsó és dr. Görög Dénes első jegyzőkönyve

-----Néhány adat a ma már gyógyítható betegségekről. A leggyakoribb betegség a gümőkór¹⁴ (35 eset), a boncoltak (136) megközelítően egynegyedében fordult elő (ez az arány a későbbi években rosszabbodni fog). Luesz (vérbaj, szifilisz),¹⁵ illetve szövődménye volt található 12 elhunytban (lues congenita, osteochondritis syphilitica, aortitis luetica, paralysis progressiva, tabes dorsalis). Vakbélgyulladáshoz csatlakozó hashártyagyulladás miatt ketten, fekély átfúródásához csatlakozó hashártyagyulladás miatt hárman haltak meg. Két-két beteg halálát okozta hastífusz,¹⁶ diftéria,¹⁷ tetanusz,¹⁸ egy-egy betegét skarlát,¹⁹ kanyaró,²⁰ vérhas²¹.
-----A 77., 78. és 79. számú jegyzőkönyvet géppel írták, a többit kézzel. Az év végén készült jegyzőkönyveken az is szerepel, hogy a klinikusok közül kik jelentek meg a boncoláson.

Érdekes, hogy ebbe a kötetbe valaki már régebben is készített feljegyzéseket. Akkor még a könyv hátsó oldala volt az első. Ha megfordítjuk a boncjegyzőkönyvet, az 1926. évi utolsó jegyzőkönyv lábánál ezt olvashatjuk: Tölgyespusztai Gazdaság, alatta: vezetője Grünfeld József segédtiszt (4. ábra). A következő oldalon: 3. számú főintézőség, Iváncz, főintéző Braunstein Zsigmond, majd az újabb oldalon Kisrákosi Dávid és Milosich Gazdaság. Ezt a Rimányosi Gazdaság és további oldalakon további gazdaságok nevének és vezetőjének felsorolása követi, hosszasan, a Németújvári Gazdaságig majd a Muraszombati Gazdaságig és vezetőjéig. Az utóbbi helységek a trianoni döntés után már nem tartoztak Vas megyéhez, nyilvánvaló, hogy a "történelmi Vasvármegye" területén lévő gazdaságokról szóló adatgyűjtés lehetett az eredeti célja ennek a füzetnek, de a feljegyzés csak a címekig jutott, a háború közbelépett. Úgy gondolhatta valaki, kár lenne a szép füzetet néhány sor miatt eldobni. Felhasználása utal arra is, hogy a kórház már abban az időben sem lehetett rózsás financiális helyzetben.

Időzzünk most el egy olyan időszaknál, amelyben az új kórház már "gőzerővel" dolgozott. Mondjuk, az 1936-os évnél.
-----Ebben az évben 213 esetben történt boncolás. A nyomtatványokat pontosan kitöltötték. Kézzel írott feljegyzést már nem találunk. Valamennyi jegyzőkönyvet gondosan aláírták, csak néhányon szerepel dr. Horváth Béla²² (az alorvos) aláírása, dr. Görög Dénes főorvos azonban ezeket is láttamozta. Jelentős változást láthatunk az 1929-es feljegyzésekhez képest. A lényegre törő kórismét már mindenütt magyarul tüntették föl, csak az orvosi nyelvben közhasználatú latin szavak maradtak meg a diagnózisokban. Például (86. sz. jegyzőkönyv, 16 éves napszámos, tüdőosztály, klinikai diagnózis: tbc. pulm.): "Mindkét tüdő kiterjedt disseminált és conglomerált tuberculosisa, a csúcsban több borsónyi-ökölnyi cavernával. Kiterjedt, különösen jobb oldalt nagyméretű mellhártya összenövések. Acut serofibrinosus szívburok gyulladás. Általános nagymértékű lesoványodás. A szívizom, máj és vesék parenchymás degenerációja."
-----A 213 meghalt közül 68-ban - már közel minden harmadikban - gümőkór okozta elváltozásokat találtak. Az elhunytak életkori skálája széles, egyévestől a legöregebbig tart. Gyakori a tuberkulózis az elmebetegek közt, náluk leginkább ez a halálok (az elmeosztályon sokan zsúfolódnak össze egy-egy szobában, a fertőzés veszélye nagy).
-----Még egy betegség ragadott el fiatalokat ebben az évben: a Heine-Medin kór²⁴ (poliomyelitis anterior acuta, járványos gyermekbénulás). Nyolc gyermek és egy 27 éves felnőtt halálát okozta a járvány. Valamennyi esetben sor került a gerincvelő szakszerű vizsgálatára, és a talált elváltozások pontos leírására.
-----A luesz késői idegrendszeri szövődményei miatt tíz beteg halt meg. A tabes dorsalis miatt meghaltaknál szintén sor került a gerincvelő vizsgálatára és a velőshüvely-festés elvégzésére is, amellyel a betegség bizonyítható volt. (A szövettani vizsgálatok leírása mindenütt a diagnózisok felsorolása után következik.) Négy beteg hastífusz, két beteg orbánc miatt halt meg. A jelenleg vezető halálokokkal nem vagy alig találkozunk a boncjegyzőkönyvekben, szívinfarktus kórismével egy esetben sem, agyi keringészavarral is csak ritkán. (Ennek egyik oka nyilvánvaló: a betegek többsége meghalt, még mielőtt ezek a bajok kifejlődhettek volna.)
-----A daganatos betegek között ebben az évben egynek sem volt tüdődaganata vagy mellrákja. Alsóvégtag-trombózist és tüdőembóliát is csak két jegyzőkönyv említ.
-----A halálozás a teljes anyagban valamennyi korosztályt erősen érintette. Egyéves kor alatt 16 beteg halt meg, 39 beteg (!) nem érte meg a 20 éves kort. A legtöbb az elhunytak száma (58) a 20-40 évesek között. Magas a halálozás a további korosztályokban is: 40-60 év között 44 beteg halt meg, 60 évnél idősebb volt (vagy nem tüntették fel a kort) 56 beteg. Azt mondhatjuk, hogy háromszor annyi 60 évnél fiatalabb halt meg, mint annál idősebb.
-----Az elhunytak a legtöbben a csecsemő-gyermekosztály és gyermekmenhely (!) valamint az ideg-elme osztály betegei voltak (39-39), ezeket az osztályokat követte a tüdőosztály (36), a belgyógyászat (35) és a sebészet (28).24
-----A feljegyzésekből megismerhetjük az elhunytak volt foglalkozását. Nagyot fordult a világ azóta: napszámos, béres, földműves, gazdatiszt, uradalmi cseléd, uradalmi gulyás, uradalmi gazda, gazdasági cseléd, gazdatiszt, kaszakovács, borpince-munkás, marhahajcsár, kocsikísérő, tojáskereskedő, teknővájó, nevelőnő, díjnok, kifutó, házi szolga, magánzó, városi szegény, községi szegény, szegényházi ápolt, hadirokkant. (Már a negyvenes évek foglalkozása lesz a szellemi szükségmunkás.)
-----Négy esetben került sor törvényszéki boncolásra, az ezekről készült feljegyzések nem szerepelnek a jegyzőkönyvek között.

Ha most visszatekintünk és átlapozzuk az 1930-1935-ös boncjegyzőkönyveket, hasonló megállapításokra juthatunk, néhány kiegészítést kell csak tennünk.
-----A boncolások száma évenként 165 és 253 között ingadozott. 1930-ban a jegyzőkönyveket csak az év elején írták kézzel, a továbbiakban géppel. A jegyzőkönyvek között egy-egy érdekesebb esetben a diagnózis előtt - egyébként a törvényszéki boncolások jegyzőkönyveire jellemző - hosszú, részletes leírást találunk, egy példa erre: "A fejtető kopaszodó, homloka harántul redőzött, szeme csukott, a kötőhártya sárga, halvány, a szaruhártya fényes, átlátszó. A szivárványhártya barna, a láták igen tágak, kerekek, egyenlők. Orra hajlott, bajusza bozontos, szakálla borostás, őszbe vegyülő." (47. sz. jegyzőkönyv 1930-ból, 63 éves férfi, klinikai diagnózis: carcinoma ventriculi, patológiai diagnózis: carcinoma permagnum hepatis, verosimiliter primarium.

5. Dr. Görög Dénes utolsó jegyzőkönyve

A patológiai vizsgálat során a feltételezett gyomorrák helyett ritkán előforduló, elsődlegesnek látszó májrákra derült fény).
-----Az 1930-as évben a 69-es számú sectio törvényszéki volt, nem üres papírlap van azonban a helyén, hanem a jegyzőkönyv szövegének másolata, az egyik aláíró dr. Görög Dénes, mint "kir. törvényszéki orvos". A további években egy-négy hasonló boncolásra kerül sor, valamennyi iraton az ő neve szerepel. Az 1935. évi első törvényszéki sectió jegyzőkönyvén aláírása alatt már ez olvasható: "egyetemi magántanár, törvényszéki orvos".
-----Az elmeosztályon 1932-ben kitört hastífusz járványt dr. Tanka Dezső főorvos írásából ismerhetjük meg.²⁵ Az osztály "megfigyelőjében" 51 beteg volt összezsúfolva, ezek közül 25 kapta meg a betegséget, közülük hét meg is halt.
-----Ezekben az években a jegyzőkönyveket dr. Görög Dénes írta alá, csak elvétve egy-két alkalommal szerepel más aláírás, ezeket a leleteket is utólag láttamozta. Csupán 1932-ben lehetett hosszabb ideig távol, ugyanis a 213-248-as számú jegyzőkönyveket dr. Horváth Béla írta alá, láttamozóként dr. Stranz Gyula neve olvasható. Ő az a belgyógyász főorvos, aki az 1920-29-es években, a dr. Görög Dénes kinevezése előtti időszakban, a boncolások túlnyomó részét végezte.

Lépjünk tovább az 1937-43-as évekre. 1937-ben a boncolások száma 179, 1938-ban visszaesik 107-re, majd fokozatosan újra emelkedik, 1942-ben éri el a maximumot, 406 boncolást, de még 1943-ban is jelentős a szám, 320. Az utolsó három évben a jegyzőkönyveket tartalmazó kötetek közel dupla olyan vastagok, mint az első években.
-----A törvényszéki boncolások száma évente egy-hat. Hol megtalálható a jegyzőkönyv másolata, hol hiányzik. Még 1942-ben is találkozunk olyan jegyzőkönyvvel, amelyben dr. Görög Dénes neve alatt "kir. törvényszéki orvos" cím szerepel, ami arra utal, hogy származása ellenére ezt a címét és munkakörét megtarthatta, éppúgy, mint osztályvezetői orvosi rangját is. (Pedig a törvényszéki orvosi vizsgálatra kerülő esetek közül egyben egy csendőr, egy másikban egy honvédtiszt is érintett volt.)
-----A sors, úgy látszik, egy ideig kegyesebb volt hozzá, mint Bárdos Alice hegedűművészhez, akit már 1940-ben kényszernyugdíjaztak. (Lehetséges, hogy dr. Görög Dénest azért engedték tovább dolgozni, mert patológusokból már abban az időben is hiány volt?).
-----1937-39-ben a boncjegyzőkönyvek egy részét dr. Horváth Béla írta alá, de az utolsó három évben a megszaporodott sectiók ellenére sem találunk más aláírást a jegyzőkönyveken, mint dr. Görög Dénesét. Rengeteget dolgozhatott!²⁶
-----Az előző évekre jellemző betegségek itt is konzekvensen halmozódnak. A fő problémát változatlanul a gümőkór jelenti. 1943-ban továbbra is az elhunytak közel egyharmadában (320-ból 100 esetben) ez a halál oka. Különösen sok beteg hal meg a tudathasadásban (schizophrenia) szenvedő betegek közül e miatt, az lehet az érzésünk, talán valamennyi. Ismételten felüti a fejét a Heine-Medin kór, skarlát, szamárköhögés, diftéria, tetanusz, vérhas, hastífusz. Fiatalok halálát is okozzák gennyes folyamatok, elsősorban gócos tüdőgyulladás, de többen halnak meg féregnyúlvány-gyulladás okozta hashártyagyulladás miatt is. Méhen kívüli terhesség okozta hasűri vérzés, gyermekágyi láz és torokmandula eltávolítása utáni vérbelehelés miatt is meghal egy-egy beteg. Három gyermek halálához babszem belehelése vezet. Változatlan arányban fordulnak elő a késői lueszes szövődmények. Szívbelhártya-gyulladás, szívizomgyulladás, myodegeneratio cordis kórisme szerepel leginkább kardiológiai halálokként, egy esetben sem találkozunk a szívinfarktus diagnózissal.

6. Dr. Romhányi György

Ritkán szerepel csak a patológiai diagnózisok között a koronária artériák szűkülete vagy a szívizom hegesedése. Érdekes módon agyi arteria aneurizmájának megrepedéséhez társuló pókhálóhártya alatti vérzést is csak egy jegyzőkönyv rögzít.
-----Az egész időszak alatt csak egy külföldi esetében került sor sectióra, az is törvényszéki boncolás volt.

Az adatok csak fenntartással értékelhetők, mivel a halottak mintegy 35 százalékában mellőzték a boncolást.²⁷ Egy másik tényező, ami az arányokat befolyásolhatta, az volt, hogy a súlyos állapotú betegeket, haldoklókat gyakran hazavitték, otthon haltak meg.²⁸
-----Úgy tűnik, a megszaporodott boncolások miatt rövidül le az utolsó években a patológiai lelet, és nem azért, mert dr. Görög Dénes érzi a vészfelhőket maga és családja fölött. 1943. december 28-án különleges pajzsmirigy-elváltozást talál a szövettani vizsgálat során egy csecsemőben, a metszetet Budapestre küldi, az egyetem patológiai intézetébe, a válasz dr. Zalka Ödön egyetemi tanártól 1944. január 12-i dátumozással ér vissza, beillesztik a leletek közé, a könyvbe. Ez az évek során az egyetlen dokumentuma annak, hogy másokkal is konzultált.

Az 1944-es boncjegyzőkönyvet egy ideig nem találtuk meg. Dr. István Lajos professzort kérdeztem a történtekről. Elmondta, hogy 1944-ben szigorló orvosként végzett boncolásokat, és erről jegyzőkönyvek is készültek. Felforgattuk ezért a köteteket, és végül megtaláltuk az egyik polc alján az 1944, 1945 és 1946-ban készült jegyzőkönyveket egy kötetbe kötve. Dr. Görög Dénes 1944. május 17-én írta az utolsó jegyzőkönyvet²⁹ (5.ábra) egy ideggyógyászati osztályon meghalt rákos betegről. Ez abban az évben a 137-ik sectio volt. A 135-ik sectión dr. Ormosi aláírás szerepel, két, március 16-án keltezett jegyzőkönyvön olvashatatlan aláírás. Egyébként az összes többin dr. Görög Dénesé. Ez a jegyzőkönyv is olyan korrekt, mint az előzők. Az aláíráson sem látszik lényegi változás az előző évek aláírásaihoz képest.
-----A berlini óriás polip ezer kilométeres csápjai a helyi közigazgatási szervek néhány buzgó vezetője segítségével a következő napokban emelhették ki a munkába feledkezve a veszélyről tudni nem akaró dr. Görög Dénes főorvost távoli, szombathelyi otthonából, sok társával együtt, a végső útra.³⁰

Dr. Görög Dénes elhurcolását követően három évig nem volt az osztálynak önálló vezetője. 1944-ben összesen 230 sectio történt (ebből 136-ot még dr. Görög Dénes végzett). A halálokok ugyanazok: tuberkulózis, gócos tüdőgyulladás, gennyes folyamatok, diftéria, és a többi, az előző jegyzőkönyvekből ismert halálok. Gyermekek és fiatalok vannak a halottak között. A jegyzőkönyveken dr. Ormosi Vilma, dr. Dunka György és István Lajos valamint dr. Magyar Miklós egyetemi tanársegéd neve szerepel. 1944 szeptemberében egy német tizedes a lép megrepedése okozta hasűri vérzés miatt hunyt el; hogy hol kezelték, nincs feltüntetve. Novemberben egy magyar katona koponyasérülést követően kialakult agytályog miatt halt meg az idegosztályon. Decemberben egy német katona halálát szilánksérülés okozta szövődmények, egy másikét gennyes középfülgyulladáshoz csatlakozó általános gennyedés, egy harmadikét lőtt sérülést követően kialakult gennyes agyhártyagyulladás okozta, a "Német Hadikórház"-ban (Luftwaffe, Ortslazarett)³¹ haltak meg. A jegyzőkönyvek szerint az utóbbinak volt egy sebészeti és egy belgyógyászati részlege is.
-----1945-ben a sectiók száma 41-re csökkent. Ezek nagy részét dr. Matics Jenő végezte. A halottak között újabb katonákat találunk. Márciusban egy német altiszt halt meg agyvérzés miatt, majd egy 23 éves katona, akinek halálát a mellkas gránátszilánk sérülése okozta. Márciusi jegyzőkönyv szól egy orosz hadifogolyról is, aki ugyancsak a német katonai kórház belgyógyászatán halt meg. Tompa tárgytól eredő ütődést szenvedett a koponyán, koponyaűri vérzés miatt kezelték. Gránátszilánkok végeztek egy másik német katonával. Dr. István Lajos professzortól tudtam meg, hogy a boncolásokon a német orvosok is részt vettek.
-----A november 25-én kelt jegyzőkönyv már egy 24 éves orosz szakaszvezetőről szól, az ápolási hely a "Sebészet". Haslövéshez társuló hashártyagyulladás a halálok.³²
-----1946-ban már csak 18 sectióról találunk adatokat, az elsőre februárban, az utolsóra júniusban került sor. Id. dr. Kneffel Páltól, az OKI Megyei Állomásának akkori igazgatójától megtudtam, hogy boncolásokat később is végeztek, sőt a kórházigazgató kérésére ő is boncolt, de elképzelhetetlenül rossz körülmények között, "ad oculos demonstrandum". A boncleletet a boncoló megbeszélte a klinikussal, jegyzőkönyv nem készült. Azt is megemlítette, hogy ebben az időben a legnagyobb gondot az okozta, hogy sok halottnak hozzátartozója sem volt, és senki sem foglalkozott elszállításukkal, úgy kellett rajtuk a prosecturán átlépdelni.
-----A patológia szombathelyi történetének első szakasza ezzel a szomorú momentummal zárul.

A jegyzőkönyvek fejlécén még 1944-ben is a "Vasvármegye és Szombathely Város Közkórházának Prosecturája" felirat szerepel. 1944 októberében találkozunk először új fejléccel a régi mellett. A lassan dolgozó kórházi gépezet most készült volna el vele? - Tény, hogy - valószínűleg a háborút követő papírhiány miatt is - dr. Romhányi György³³ (6. ábra), az utód főorvos, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Patológiai Intézetének későbbi professzora, még 1948-ban is olyan formanyomtatványokra gépelt leleteket ír alá, amelyeken ez olvasható: "Vasvármegye és Szombathely Város Közkórházának Prosecturája. Vezető főorvos Dr. Görög Dénes egyetemi magántanár".

Visszahelyezem a könyveket a polcra. Magam is meglepődöm: tizenhat kötetet forgattam át, megközelítően háromezer jegyzőkönyvbe pillantottam bele.
-----Megelevenedett előttem egy korszak, betegségeivel, problémáival, küzdelmeivel.
-----Egy orvost is láthattam munka közben, aki az ismereteket gondos munkával gyűjtötte össze, értékelte és adta át. Akkor is, amikor már "baljós volt felette a menny".
Igazolva érzem Romhányi György professzor szavait: "A halottak tanítanak bennünket..."
-----Ne felejtsük el a tanulságokat!
Úgy érzem magam, mintha tengerparton állnék, és lábamhoz csapódnának a tenger hullámának tajtékai.

JEGYZETEK

1.	Hazánkban a kórbonctan rendes tanszéke a pesti egyetemen 1861-ben jött létre. Az első oktató Arányi Lajos, a városi Szent-Rókus Kórház "tűrt vendége", Rokitansky tanítványa, ő a szerzője az első magyar nyelvű tankönyvnek is. Vö. MAGYARY-KOSSA Gyula: Arányi Lajosról. In: Magyar orvosi emlékek. I. kötet. Eggenberger-féle könyvkereskedés (Rényi Károly) kiadása. Budapest, 1929. 254. old.
2.	Dr. Görög Dénes (1901-1945) c. egyetemi magántanárt, a jelenlegi Markusovszky Kórház kórbonctani (patológiai) osztálya első vezetőjét, 1929-ben nevezték ki. Budapesten, Berlinben és Göttingenben volt egyetemista. Végzés után a pécsi Egyetem Törvényszéki Orvostani Intézetében és Kórbonctani Intézetében dolgozott, dr. Entz Béla professzor mellett (aki később gyermekeinek keresztapja is lett). Ő volt a vezetője a kórház központi laboratóriumának és az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) kezdeti állomásának is. Vö. SZÉLL KÁLMÁN: A Markusovszky Kórház története. Sylvester Nyomda, Szombathely, 1979. 49. old. Zsidó származása miatt 1944 májusában, feleségével és lányával a szombathelyi gettóba hurcolták. Nem számított, hogy már diákkorában konvertált, és az sem, hogy gyermekei keresztény nevelést kaptak. A gettó orvosa lett. (Prof. dr. István Lajostól nyert értesülés.) Július 4-én, több mint négyezer sorstársával együtt Auschwitzba hurcolták, ott feleségét, lányát és anyósát az első napon a halálba küldték. Dr. Josef Mengele mellett kellett dolgoznia. Vö. dr. Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi Krematóriumban. Magvető, Budapest, 2004. Pontosan nem tisztázott körülmények között halt meg 1945 januárjában. Vö. PÜNKÖSTI Árpád: Találkozás apámmal. Népszabadság, 1998. dec. 19.
3.	Az ellenérzések nem újkeletűek. Paracelsus írja egy helyütt: "A zsidók sokat dicsekszenek az ő orvosi tudományukkal és pirulás nélkül mondogatják, hogy ez a művészet nagyon régi eredetű náluk. Annyi bizonyos, hogy ezek a szemtelenek származás dolgában a legrégibbek az összes népek közt. De mit tudnak az orvosi tudományból? Mi van az ő orvosi könyveikben? Egész orvosi művészetük tiszta huncutság és csalafintaság." "A zsidó orvosok gyakorlatának korlátozásában nem a keresztény orvosok, hanem az egyházi férfiak, nevezetesen a pápák jártak elöl. Így Gratianus már 1115-ben elrendelte, hogy senki az egyházi vagy világi emberek közül ne merészeljen a zsidókkal együtt enni, inni, lakni, betegségében zsidó egyén segítségét kérni, ilyentől orvosságot elfogadni vagy zsidóval együtt fürödni. Aki ezt teszi: ha egyházi személy, hivatalát veszítse, ha pedig világi: egyházi átok sújtsa." Vö. MAGYARY-KOSSA Gyula: Zsidó orvosok a régi Magyarországon. In: Magyar orvosi emlékek. II. kötet. Eggenberger-féle könyvkereskedés (Rényi Károly) kiadása. Budapest. 1929. 25-26. old.
4.	1944. április 12-én apjának barátja, a tüdőosztály főorvosa, dr. Prugberger József vitte autójával Kőszegre, ahol az Isteni Ige Társasága nevű missziós rend rejtette el. Vö. PÜNKÖSTI Árpád: i. m.
5.	Prof. dr. Görög Sándor kémikus, a Richter Gedeon Rt. Kutatási Analitikai Központjának volt vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
6.	GÁL József: Bárdos Alice és a szombathelyi Collegium Musicum. Szignatúra Nyomda és Kiadó Kft., Szombathely, 2003. 30. old.
7.	A Csapatkórház (császári és királyi tartalékkórház) 1889-től az első világháború végéig katonakórházként működött. Vö. SZÉLL Kálmán: i. m. 18. és 37. old.
8.	A közkórház első belgyógyász főorvosa, dr. Stranz Gyula (1885-1940), a Jendrassik-klinika egykori tanársegédje, 55 éves korában bekövetkezett haláláig vezette a belgyógyászatot, dr. Pető Ernő igazgató helyettese volt. A katonakórházban működő közkórházban ő volt a laboratórium, kórbonctan, kórszövettan, röntgen és fertőző részlegek vezetője is, s mivel a kórházban tüdőgyógyászat sem volt, ő látta el a pulmonológiai betegeket, sőt a neurológiai munkát is. Valamennyi területen kifejezetten igényesen dolgozott. Vö. SZÉLL Kálmán: i. m. 111. old. (Érdekes párhuzammal találkoztam nemrégen. A lipcsei Gewandhaus Orchester megalakulásának most ünnepelték 250-ik évfordulóját. Kezdetben a hegdűsöknek fuvolázni, oboázni, trombitálni, a bőgősöknek tubázni, brácsázni, a fúvósoknak vonós hangszereken játszani is kötelességük volt.)
9.	1946-ban a boncolások jó részét ő végzi.
10.	A Vas vármegyei orvosok közül valószínűleg elsőként, dr. Batthyány-Strattmann László, köpcsényi kórházában, 1904-ben már végzett szövettani vizsgálatokat. Vö. SZÉLL Kálmán: Dr. Batthyány-Strattmann László herceg, a "szegények orvosa" (1870-1931). Orvosi Hetilap, 144. 945-949, 2003.
11.	A törvényszéki orvostan első tankönyve nálunk régebbi, mint a kórbonctané: dr. Schraud Ferenc pesti egyetemi tanár "Aphorismi de politia medica" című munkája 1795-ben jelent meg Pesten. A helytartótanács már 1793-ban elrendelte, hogy a törvényszéki orvostan és az orvosi közigazgatás is legyen tantárgy az egyetemen. Vö. FLÓR Ferenc: A törvényszéki orvoslás kezdetei Magyarországon. In: MAGYARY-KOSSA Gyula: Magyar orvosi emlékek. II. kötet. Eggenberger-féle könyvkereskedés (Rényi Károly) kiadása. Budapest. 1929., 194. old. A tanulmányozott boncjegyzőkönyvek között az 1929. évi kötetben találtunk először üres lapokat azzal a feljegyzéssel, hogy a megjelölt esetben törvényszéki boncolás történt. Nem sikerült kideríteni, mióta végeznek Szombathelyen ilyen jellegű boncolásokat. (Dr. Kiss Tibor, a szombathelyi Igazságügyi Szakértői Intézet főorvosa szerint erre levéltári kutatás adhatna csak választ.)
12.	A helyzet a következő években sem sokat változott: az új kórház nyolc osztályán ezer kórházi ágyra nyolc főorvos, hét alorvos és néhány segédorvos jutott 1930-ban. (Vö. SZÉLL Kálmán: A Markusovszky Kórház története. Sylvester Nyomda, Szombathely, 1979. 48. old.)
13.	A kórbonctan személyzete a vezető főorvoson kívül egy alorvosból, egy gépírónő-szövettani laboránsból, egy szakaltisztből és egy boncszolgából állt. Vö. GÖRÖG Dénes: A prosectura és a központi laboratórium. In: PETŐ Ernő: A múlt és a jelen Vasvármegye és Szombathely város közkórházának életében. Magyarország Klinikáinak és Kórházainak Szövetsége kiadás, Budapest, 1934. 535. old.
14.	Dr. Prugberger Emil, apja örökébe lépő tüdőgyógyász, a tuberkulózis Vas megyei történetét röviden az alábbiakban foglalja össze: A századelőn a tüdővész Magyarországon pusztító népbetegség volt, amit a Vas megyei kórház kórbonctanának adatai is messzemenően igazolnak. Vas vármegye lelkes polgári közössége korán felismerte a kór elleni küzdelem fontosságát. Valamennyi notabilitás részvételével, elsőként az országban, 1903. március 1-jén megalakította a Tuberkulózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyesületet (TEVVE). Az egyesületben Szombathely teljes polgári elitje részt vett, lelkes összefogásuk eredményezte, hogy az első Tüdőbeteg Gondozó (1906) és a szegény sorsú tbc-s szülők gyermekei nevelésére szolgáló Erdei Iskola (1908) városunkban létesült. 1929-ben az ország legmodernebb 113 ágyas tüdőosztályát építették fel, vezetésével az Erzsébet Királyné Szanatórium alorvosát, dr. Prugberger Józsefet bízták meg. A század első felében szóbajövő valamennyi terápiás lehetőség a klímaterápiától az aktív beavatkozásokig (Forlanini, Jacobeus, thoracoplastikák, phrenicus bénítás) magas szinten megvalósult. Ezek a gyógyszeres lehetőség hiányában akkor nemcsak a túlélést, hanem ennek a borzalmas betegségnek a visszaszorítását is jelentették. A háború alatt az osztályon kezelt phthisises (gümős tüdősorvadás) betegek száma gyakran 140-re duzzadt. A háború utáni diktatúra éveiben az újjászervezett TBC-gondozó Intézet, a szűrések és a gyógyszeres lehetőségek, a modern sebészeti beavatkozások, a reszekciók tették lehetővé, hogy a társadalmi összefogás kiteljesüljön és a járvány megszelídüljön. Epidemiológiai szempontból Vas megye jelenleg tuberkulózis szempontjából az országban a legkedvezőbb helyzetben van. Területünkön a tuberkulózis már csupán diagnosztikus, és nem epidemiológiai problémaként jelentkezik.
15-21. és 23.	Az itt felsorolt betegségeket a bevezetett védőoltásokkal, új gyógyszerekkel, illetve megelőző intézkedésekkel a háború utáni évtizedekben lassan sikerült a háttérbe szorítani, illetve felszámolni. 1945-ben különösen nagy problémát jelentett a kiütéses tífusz, a hastífusz és a tetvesség. Id. dr. Kneffel Pálnak, az OKI (az ÁNTSZ elődje) szombathelyi állomása akkori főorvosának igen jelentős szerepe volt a betegségek megfékezésében, leküzdésében. Az általa létrehozott Járványügyi Kórház az ő irányításával kezdte el működését. Vö. SZÉLL Kálmán: i. m. 53-54. old.
22.	Dr. Horváth Béla fia, Prof. dr. Horváth Attila Budapesten a Bőrgyógyászati Klinika vezetője. A következő információval szolgált: édesapja dr. Görög Dénes alorvosa volt. Édesanyja is a prosecturán dolgozott, ő gépelte (írta) a jegyzőkönyveket. Ott laktak a kórbonctan épületében (az alorvosok számára a kórház lakást biztosított, a főorvosok a városban laktak). 1939-ben, amikor fiuk megszületett, Toronyba költöztek, dr. Horváth Béla ott lett körzeti orvos. Egy ideig még visszajárt boncolni. Megszerezte az igazságügyi orvosszakértői szakképesítést, majd a tisztiorvosi szakképesítést is.
23.	Lásd 15-21.
24.	A nagyobb osztályok ágyszáma a következő volt: elme- és idegosztály 405, sebészet 189, tüdőbeteg osztály 113, csecsemő- és gyermekosztály 97, belgyógyászat 67. Vö. SZÉLL Kálmán: i. m. 44. old.
25.	TANKA Dezső: Typhusjárvány a közkórház elmeosztályán. In: PETŐ Ernő: i. m. 524-525. old.
26.	Dr. Görög Dénes tudományos munkássága is jelentős. A Szombathelyen eltöltött első négy évben 14 írása jelent meg, ezek közül négy külföldi lapban, németül. Vö. GÖRÖG Dénes: A prosectura és a központi laboratórium. In: PETŐ Ernő: i. m. 540. old.
27.	GÖRÖG Dénes: i. m.
28.	Dr. Széll Kálmántól nyert információ.
29.	1944 áprilisában és májusában tragikus változás következett be a zsidóság helyzetében: "1944. ápr. 5-e után Szombathely utcáin is feltűntek a sárga csillagok. Megkezdődtek a rendőrségi büntetőintézkedések a rendeletek megszegői ellen...Távoznia kellett a közszolgálatból a két városi zsidó alkalmazottnak, Boglár Géza állatorvosnak és Vörös Margit üzemi díjnoknak, az április 5-i választmányi ülés már nyugállományba is helyezte őket. Kizárták a zsidó orvosokat a kamarából. Teljessé vált az ügyvédi kamarát megtisztító 1941. évi XIII. tc. irányvonala. Bár már 1942-ben követelték itt Szombathelyen a zsidók teljes kizárását, erre csak 1944 májusában került sor, 29 ügyvédet töröltek a nyilvántartásból..." Vö. KATONA Attila: A zsidókérdés közigazgatási megoldása Szombathelyen. In: Baljós a menny felettem. Szerk.: BALÁZS Edit és KATONA Attila. Kiadó: Berzsenyi Dániel Főiskola Történelem Tanszéke és a Magyar-Izraeli Baráti Társaság, Szombathely, 2001. 241-285. old.
30.	"1944. április 28-án jelent meg a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos miniszterelnöki rendelet... A gettókerítés és a kapuk megépítésére valamint a beköltöztetés lebonyolítására ... a határidőt 1944. május 12-én, péntek este 8 órára tűzték ki. Vö. KATONA Attila: i. m. 256-257. old.
31.	1944. március 19-én a Wehrmacht szállta meg a várost (prof. dr. István Lajostól nyert értesülés). Az egység távoztával újabbak érkeznek, infrastrukturális kiszolgálásuk a város feladatává vált. Vö. KATONA Attila: i. m. 252. old.
32.	A szovjetek 1945. március 29-én jöttek a kórházba, ideiglenesen a Gyöngyös jobb oldalát foglalták el, a gyógyító részleg a bal oldalra szorult. A kórház eredeti gyógyító részlege még egy ideig az alagsorban maradt, ahová a háború során leköltözött. Az emeleten csakhamar egy szovjet csapatkórház dolgozott. Vö. SZÉLL Kálmán: i. m. 53. old.
33.	Dr. Romhányi György (1905-1991) a dr. nemes Balogh Ernő egyetemi tanár vezette patológiai intézet adjunktusa Budapesten, c. egyetemi magántanár. 1947 és 1951 között vezeti a kórbonctani osztályt Szombathelyen. 1951-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárává nevezik ki. Később a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lesz. Vö. SZÉLL Kálmán: i. m. 129. old.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

-----A munkához nyújtott információkért, segítségért, tanácsokért a következőknek tartozom köszönettel: prof. dr. István Lajos, dr. Prugberger Emil, id. dr. Kneffel Pál, dr. Csanaky György, dr. Széll Kálmán, dr. Gál József, dr. Kiss Tibor, prof. dr. Horváth Attila, dr. Brittig Ferenc, prof. dr. Cholnoky Péter, dr. Tóth Csaba, dr. Justin Cooke, dr. Tahin Balázs, dr. Iványi János, dr. Horváth Boldizsár, Miklósi H. Csaba és feleségem, Geszler Mária.