PETE GYÖRGY
A MEGHARCOLT HARC
FÜR LAJOS EMLÉKIRATAINAK ELSŐ KÖTETÉRŐL*
"Nekem a legszebb álmom vált valóra, amikor a szovjet csapatok kivonultak Magyarországról. A kivonulással kapcsolatos tárgyalások sokkal nehezebbek voltak, mint ahogy azt a közvélemény ismeri. Fenyegetésekkel tarkított megbeszéléseken a szovjetek az itt hagyott objektumokért kétmilliárd dollárt követeltek, pontosan annyit, mint amennyivel nekünk tartoztak. Nem voltunk hajlandók aláírni azt a biztonsági záradékot sem, amely korlátozta volna szuverenitásunkat más szervezetekhez való csatlakozás esetén. Ennél az asztalnál ült a szovjet kormány képviselője és közölte, ha nem írjuk alá a megállapodást, nem vonulnak ki a csapataik az országból. Nem voltak könnyű órák... S mindazok, akik akkor azt tanácsolták, hogy tegyünk engedményeket, ma hallgatnak. Emlékezzenek csak vissza! Hányan és hányan bírálták a magyar kormányt a Szovjetunióval folytatott politikájáért az elmúlt másfél évben? Tény: a politikust azon mérik, hogy mi történt, és nem azon, hogy mi történhetett volna. Könnyű elfeledkezni arról, hogy mi mondtuk ki, hogy amennyiben nem oszlatják fel a Varsói Szerződést, kilépünk belőle, hogy nem voltunk hajlandók aláírni a KGST utódszervezetének megalakítását előkészítő dokumentumot, s még könnyebb fátyolt borítani azokra a tanácsokra, amelyeket arra nézve kaptunk, hogy legyünk óvatosabbak. Mindezt azért mondom, mert könnyű most a dolgokat más színben feltüntetni, bagatellizálni... Lassan azon sem csodálkoznék, ha előbb-utóbb valaki büszkén magának tulajdonítaná a kalasnyikov-botrányt, miszerint ő előre látta a helyzetet, és tudatosan készítette elő a kereskedelmi ügyletet."
Breitner
Miklós-Tamás Ervin: Antall József: 1992-ben érzékelhető
javulás várható.
Exkluzív interjú a miniszterelnökkel. Népszabadság
1991. dec. 31.
----------------------------------------
-----Für Lajos tisztában van témája
korlátaival. Maga hangsúlyozza: "súlyos
aránytévesztés, vagy egyenesen arányvesztés lenne, ha a
Varsói Szerződés megszüntetésében Magyarországnak, netán
a parlamentnek vagy a kormánynak döntő, meghatározó szerepet
tulajdonítanánk. Hiszen tudjuk valamennyien, hogy ennek
megszűnésében világpolitikai tényezők közreműködése
játszott meghatározó és döntő szerepet. Azok a tényezők,
amelyek nem csak térségünk, de a világhatalmi erőtér
átrendeződésében is gyökeres elmozdulást hoztak..."
-----Valóban, a tárgyalások ismertetése
során mindig utal arra, hogy bizonyos döntések hátterét nem
tudja, nem tudhatja, mert a kulisszák mögötti nagypolitikai
kompromisszumok - ha sejthetők, ha feltételezhetők is -
tényszerűen nem ismerhetők. Gorbacsov és Bush, illetve a
világpolitika nagy horderejű ügyei: a bécsi hagyományos
fegyverzetcsökkentési tárgyalások alkui, az Öböl-háború
és az egységes Németország létrejöttének
szükségszerűsége óhatatlanul döntően hatott a Varsói
Szerződés jövőjére, de ezekbe a kártyákba senki sem
látott bele azok közül, akik az asztalnál ültek.
-----De Für Lajos történész: azt is tudja,
és hangsúlyosan ki is mondja idézett mondatát folytatva:
"Ám ugyanilyen aránytévesztés lenne, ha nem vennénk
figyelembe azt, hogy Magyarországnak igen jelentős szerepe volt
a Varsói Szerződés megszüntetésében." Ez művének
központi gondolata, leghangsúlyosabb üzenete. A könyv magja,
döntő része ennek a magyar szerepvállalásnak a bemutatása,
elemzése a tárgyalásokon. Itt is felhívja azonban a figyelmet
arra, hogy "Történészi szemmel nézve igencsak elemi
gond: nincs mindenre adat, hiányoznak a szükséges források,
vagy kútfők. Nem rögzíthető pontosan az esemény időpontja
és helye, vagy éppen egyik sem..."
-----Mindez mutatja, milyen aggályos
önkritikával megy elé a szerző a lehetséges kifogásoknak,
mekkora erőfeszítéssel igyekszik elkerülni, hogy
megalapozatlan állítások kerüljenek ki tolla alól. Éppen
ezért, azt hiszem, bízvást állíthatjuk, a mű
forrásértéke rendkívül nagy. S persze azért is, mert
rendkívül sokféle forrást, dokumentumot idéz, használ fel
művében (Országgyűlési Napló, külügyi jelentések,
III/III-as anyagok, szóbeli információk, mások
visszaemlékezései, korabeli sajtóanyagok). S ami talán még
fontosabb: az anyag elrendezésének bravúros biztonsága,
belső logikája, maga a szilárd szerkezet. Továbbá a stílus
atmoszférateremtő, láttató ereje. Ez teszi letehetetlenül
izgalmas olvasmánnyá a száraz szakmai fejezeteket is.
Mindvégig ott munkál a műben a feszültség. Sikerül-e
megvalósítani céljainkat, keresztülvinni az ellenzőkkel
szemben akaratunkat? Sikerül-e fokozatosan szövetségesekké
tennünk partnereinket ebben a történelmi döntési
folyamatban? Ott érezzük a hatalmas tét súlyát a veretes
mondatokban. Ott érezzük a történelmet megélő, a
történelmet csináló ember kételyeit, szorongásait, düheit
és reményeit, és vele az olvasó azonosulni tud. Ez talán a
könyv legigazibb erénye: be tud avatni minket is abba a
folyamatba, amelynek során visszanyertük állami
szuverenitásunkat. S ennél fontosabb írói célt aligha
lehetne választani akkor, amikor a mindennapok léleknyomorító
létharcaiban, vagy az alatt tengődve a magyar nép lelkéből
lassan-lassan minden emelkedett érzés kiszorulni látszik,
amikor minden emlék megfakul a média hazug és vásári
kék-vörös gőzeiben, minden önbecsülés szétoldódik az
egyetemes múltfeledés-felejtés dáridós-valóvilágos
maszkabáljában.
MAGYAR SZEMMEL
Für Lajos műve
tehát történelmi forrás, de egyben irodalmi és teljes
mértékben szubjektív is ez a munka, melynek hőse a szerző
maga. "Az én történelmem". Az átélt,
belsővé lényegített történelemre is utal ezzel, de ez az én
ebben az esetben nem csak a magánszemély, hanem a közösségi én.
"Ami ebben a könyvben található - írja a szerző -
...magyar szemmel íródott. Határozottan, önérzetesen kell
kimondani: könyvem középpontjában a közösségi szabadság
visszaszerzése, az érte folytatott politikai küzdelem,
másként szólva, a nemzeti önállóság-függetlenség,
állami szuverenitásunk helyreállítása áll. ...ahhoz a
nemzedékhez tartozom, amelyikben kinek-kinek a nemzeti
függetlenség, az állam szuverenitás ügye szellemi-politikai
hitvallásának szerves részét alkotta. S a jómagamét alkotja
ma is...
-----Az olvasóban igen gyakran joggal
fogalmazódhat meg a vád: elfogult vagyok. Ami számtalanszor,
magam is tudom, igaz. Hiszen a szakmából is jól tudom, hogy a
történeti források tömkelege között a naplók és az
emlékiratok a szubjektív források csoportjába tartoznak. És
miután itt tényekkel vegyített emlékeimet próbálom
megírni, a dolgok-események és személyek megítélése igen
gyakran lesz szubjektív. Egyoldalú, elfogult."
-----Ez viszont így: bevallva és vállalva,
morális érték, és kiszámítható, tehát történelmileg
hiteles írói magatartás.
HOGYAN LETTEM MINISZTER?
A kötet
magánemberi vonatkozású fejezetei közül kiemelkedik a
második, mely azt vizsgálja, elemzi, hogyan is került az
"MDF legnépszerűbb politikusa" éppen a honvédelmi
tárca élére - súlyos választási kudarca után?
-----Für Lajos 1990-ben Körmenden, Vas megye
5. választókerületében, szűkebb pátriájában indult harcba
az egyéni mandátumért, de a kisgazda párt erkölcstelen
"átszavazása" miatt az SZDSZ-es jelölt győzött a
második fordulóban. Für Lajos hatalmas megrázkódtatásként
élte meg ezt a kudarcot, melynek hátterében elvtelen alku
állt: a kisgazdák egy szentendrei kompenzáció reményében
megszegték a második forduló előtt megkötött
megállapodást, miszerint a jobboldali pártok egymás javára
visszalépnek (A sors fintora: az SZDSZ ugyan visszaléptette
jelöltjét, de Szentendrén így sem a kisgazda jelölt
győzött.)
-----E fejezetben remek "látleletet"
ad a szerző a kormányalakító grémiumról, mindenekelőtt
Antall Józsefről, hozzá fűződő ambivalens viszonyáról. A
jelölés nehézségeiről, bizonytalanságairól (Raffay-ügy).
Für Lajos nem akart honvédelmi miniszter lenni, de
fegyelmezetten, bár húzódozva elfogadta. Ő kisebbségügyi
miniszter szeretett volna lenni, ám ilyen minisztériumot Antall
nem vállalt fel. "Tudom, nem éppen hízelgő magamra
nézve, így utólag mégsem írhatok mást: akit lehet, le kell
kenyerezni gondolhatták. De legalább a közelébe vonni, , hogy
jobban rajta tudja tartani a szemét. Inkább befogni - és ha
lehet, betörni a rakoncátlan csikót, mert ha szabadon marad,
kedve szerint ficánkolhat, vagy éppen tilalmasban bóklászna,
eltévelyegne! Így lettem honvédelmi miniszter, ezért is
kellett annak lennem." Tegyük hozzá: az egyetlen
kormány-tag az MDF alapító atyái közül. A fejezet nagy
pontossággal, differenciáltsággal mutatja be a személyiségek
szerepét az első kormánylista kialakításánál. Alapos
bepillantást enged az olvasónak a kulisszák mögé, amivel
valószínűsíti, hogy emlékiratának készülő második
kötete: "A Fórum. Egy mozgalom felfutása és
széthullása" igazi szenzáció lehet.
ANTALL JÓZSEF NAPJA, 1990. JÚNIUS 7.
Vizsgáljuk meg,
hogyan ragadható meg - mint cseppben a tenger - Für Lajos
alkotói módszere talán az egész könyv legdrámaibb
fejezetében, az ötödikben.
-----Ez a fejezet a Varsói Szerződés
Politikai Tanácskozó Testülete - a VSZ tagállamai legfelsőbb
vezetőinek fóruma - 1990. június hetedikei, moszkvai
sorsdöntő üléséről számol be, amelyen a magyar
küldöttség - szembeszállva a közakarattal - kiharcolja, hogy
a Varsói Szerződés átalakítása helyett annak
felülvizsgálata, azaz potenciális megszüntetése kerüljön
határozatba. Ez volt az áttörés, a kezdet, mely rövid
néhány hónap alatt meg is termi gyümölcsét. És ez Antall
József és a magyar küldöttség politikai tette volt,
elvitathatatlanul. Ezzel az akarattal jöttek Moszkvába, erre
szólt a kormányprogram és a parlament által szentesített
mandátumuk, de azt az akaratot érvényre juttatni nem volt
könnyű, hallatlan bátorság kellett hozzá.
-----Für Lajos mesterien szerkeszt. Az
indulás képeihez 1956. október 30-31-i utazása emlékeit
kapcsolja, amikor mint a Debreceni Forradalmi Bizottmány tagja
Budapestre, a parlamentbe hozzák azt a 4 pontos petíciót,
melynek egyik pontja épp a Varsói Szerződés felmondását, a
szovjet csapatok kivonását követelte. A fejezet végén pedig,
amikor a Szovjetunió hadügyminisztériumában pokoli nyomás
alá helyezik a magyar küldöttséget a szovjet főtisztek, a
novemberi orosz megszállás, letartóztatása, megaláztatása
képei sorjáznak, s motiválják a szembeszegüléshez
szükséges dacot, öntudatot.
-----A repülőgépen Moszkva felé tartva, a
bizonytalanságban, kétségek között őrlődve Antall azt
kérdezi tőle: "Visszajövünk, Lajos?" Für Lajos
válasza: "Visszajövünk, Jóska?" Hátborzongató
kép, ahogy "egy-két magyar összehajol", mint egykor
Sztambul felé ügetve, vagy éppen Maléterként útban
Tökölre Szerovhoz. Örök magyar sorsképlet. Ismétlődik?
Megrendítő, ahogyan a mélytudatba pillanthatunk, abba a
szívet-lábat remegtető kételybugyorba, ahonnan ki kell
jönni, fel kell emelkedni, hogy lesz ami lesz, megalkuvás
nélkül képviselhessék a nemzeti akaratot. Mert tudják,
árral szemben kell úszniuk, egyedül.
-----S a helyzet "tovább fokozódik"
a megérkezésük után. A moszkvai nagykövetségen újra
szembesülniük kell saját öröklött, kishitű apparátusuk
ellenállásával. Mindenki istenkísértésnek tartja a magyar
szándékot, s megpróbálják lebeszélni Antall Józsefet
arról, hogy felvesse a VSZ megszüntetésének gondolatát.
Érveik: 1. elszigetelődünk, egyetlen tagország sem akarja
ezt, még a lengyelek, csehek, még az NDK sem. 2. a bécsi
hagyományos fegyverzetcsökkentési tárgyalások eredményei,
sőt a német újraegyesítés szenvedhet csorbát, ha
előállnak követelésükkel. 3. a nyugati nagyhatalmak
követségei sem ajánlják ezt, óvnak a meggondolatlan
lépésektől. 4. veszélybe kerülhet a gorbacsovi peresztrojka,
fenyeget a visszarendeződés veszélye stb.
-----De jön Antall válasza: ha most nem
vállaljuk ezt a lépést, csak nehezebb és rosszabb feltételek
között tehetjük, ha tehetjük egyáltalán. Egyébként is
parlamenti felhatalmazásunk kötelez. Azaz "Ugocsa non
coronat!"
-----És másnap délelőtt soros elnökként
Antall előterjeszti a magyar napirend-módosító indítványt.
Ne a VSZ keretein belüli együttműködés
korszerűsítéséről, demokratizálásáról, a VSZ
átalakításáról, hanem jellegének, funkcióinak,
működésének felülvizsgálatáról, és esetleges gyökeres
átalakításáról tárgyaljanak. A kocka elvettetett, s a
megdermedt levegőben nemsokára csak egyetlen hang hallatszik,
Gorbacsové: Ták háráso!
-----S a nap végén a határozatban ott áll,
hogy a VSZ felülvizsgálatát októberig el kell végezni az
Antall javasolta formában. Felállhat az ezzel megbízott
Kormány-meghatalmazottak Ideiglenes Bizottsága. A
felülvizsgálat anyaga a PTT novemberi, Budapesten tartandó
ülése elé kerüljön.
-----Senki, Gorbacsov sem akarta, gondolta
akkor, hogy ez a határozat a VSZ felszámolásának kezdete. De
az lett. S ahogy Für Lajos fogalmazta: "A frontáttörés
elkezdődött. És a sikeres áttörés, bármit mondjon is a
világ, a magyar kormány, nem utolsósorban a magyar kormányfő
érdeme volt. A berlini falat némi magyar segédlettel a
németek, de a Varsói Szerződés konok-kemény falát a
magyarok törték át." És visszajöttek.
-----A fejezet külön értéke a sok
kiválóan megrajzolt portré. Gorbacsové, Jazové, Lusevé,
Lobové, remek dramaturgiai érzékkel felidézett tárgyalások,
viták teszik tapinthatóan életközelivé ezt az eseménysort,
mely elindítójává vált a VSZ felszámolásához vezető
további eseményeknek.
-----A könyv ezután részletekbe menően
nyomon követi a katonapolitikai események alakulását, mely
fokról fokra meghozza a visegrádi országok felzárkózását a
magyar álláspont mögé, úgy, hogy már szeptember-október
során gyakorlatilag megszűnik a Varsói Szerződés katonai
együttműködése. Természetesen a katonák heves ellenállása
és utóvéd-harcai közepette. Ugyan a PTT november 4-i(!)
budapesti ülését elhalasztották, de 1991. február 25-én
Budapesten kimondatik a VSZ katonai szervezetének
felszámolása, július 1-én pedig Prágában a VSZ politikai
szervezete is megszűnik.
TOVARISCSI KONYEC!
Für Lajos könyve
kimeríthetetlenül gazdag. S jórészt olyan titkokba avat be,
melyek az átlagember, a "civil" elől mindig is rejtve
voltak.
-----Ki tudhatta korábban, hogy atomfegyverek
voltak telepítve Magyarországra?! Hogy mit is jelentett az
valójában, hogy Magyarország a Varsói Szerződés tagja,
micsoda totális katonai és politikai kiszolgáltatottságot. A
magyar haderő 2/3-ad része, a 150 ezer főből 100 000 alá
volt rendelve a Déli-hadseregcsoportnak, és potenciális
feladata a NATO észak-itáliai bázisainak megsemmisítése
volt. Egységes légvédelmi és légi irányítási rendszer,
egységes, orosz nyelvű riasztási és mozgósítási rendszer
cementezte össze a vsz-t, s a döntéseket egy általunk
befolyásolhatatlan orosz parancsnoki szisztéma hozta meg. Ki
tudta, hogy 1990-ben, a csapatkivonások kezdetén mintegy 100
településen 6000 katonai objektumban, 100 380 szovjet katona
és polgári alkalmazott teljesített szolgálatot
Magyarországon? S ki tudja, hogy az első szabadon választott
magyar kormánynak miféle harcokat kellett megvívnia a
kivonulást foggal-körömmel akadályozó és anyagilag
követelőző katonai vezetők ellenében, hogy végül 1991.
július 16-án Silov tábornok utolsóként áthaladjon a
záhonyi hídon. Ki tudja, hogy az elszámolási vitára csak
több mint egy évvel később, 1992 novemberében kerül pont,
amikor az Antallnak hálás Jelcin (a moszkvai puccs idején a
magyar miniszterelnök elsőként állt ki mellette) Gracsov
követelőzését egyszer s mindenkorra lesöpri az asztalról, s
megvalósulhat a nullszaldós megoldás.
-----A könyv részletesen foglalkozik azzal a
két belpolitikai indíttatású eseménnyel is - az 1990.
októberi ún. taxis blokáddal és a kalasnyikov-botránnyal, -
melyeknek máig tisztázatlan a háttere. Csak annyi bizonyos,
hogy ezek az események azon erők kezére játszottak, akik
váltig, a legeslegutolsó percig akadályozni próbálták a
Varsói Szerződés megszüntetését, majd puccsal próbáltak
olyan hatalomváltást rákényszeríteni Oroszországra, melynek
következményei beláthatatlanok lettek volna. Mert nem
lehetünk naivak, voltak és vannak erők Magyarországon is,
melyek nem örültek együtt a többséggel, amikor nemzeti
szuverenitásunk helyre állt. Für Lajos nem is rejti véka alá
szomorúságát emiatt.
-----"A szabadság pillanatait
méltóképpen kell - vagy kellett volna köszönteni" -
mondja végezetül. S ez a kényszeredettség mintha azóta is
béklyózná a lelkeket.
-----Akik azonban elolvassák Für Lajos remek
munkáját, azokban a büszkeség és az öröm érzése biztosan
fellobog, mert sorsfordító nagy dolgok történtek
1990-1991-ben, s a jól végzett munka, a megharcolt harc öröme
sohasem múlik el.
JEGYZETEK
* Für Lajos: A Varsói Szerződés végnapjai - magyar szemmel. Kairosz Kiadó, Bp. 2003. 354 old. + Melléklet (Az én történelmem I.)