MAROSFALVI ANTAL

DORFFMAISTER-MÁSOLATOK

----------------------------------------"A templomunk műemlék jellegű. A két mellékoltár képei: balról a Hétfájdalmú Szűzanya, jobbról Szent József a kis Jézussal műemlékek, a híres osztrák festő, Stephan Dorffmaister¹ alkotásai, 1773-ban készültek, és 1869-ben vásárolta őket Bécsben Csontos Ferenc plébános."
-----Ahogy belépünk a rábahidvégi római katolikus templom² főbejáratán, az előtérben a fenti tájékoztató szöveget olvashatjuk a templom történetét ismertető táblán. A fent idézett szövegrész - a tájékoztató első mondata - sajnos már nem mind igaz. A két mellékoltárképet ugyanis három évvel ezelőtt betörők ellopták.
-----Burusán József, Püspökmolnáriban székelő plébános így emlékezik az eseményre: "Hivatalos úton távol voltam, amikor 2000. október 24-én reggel megszólalt a telefonom. Rábahidvégről hívtak fel, és egy női hang azt kérdezte: plébános úr, hogy érzi magát? Mondom, jól. Nos, akkor üljön le, mert nagyon rossz hírem van. Betörtek a templomunkba, valószínű az elmúlt éjszaka, most vettük észre, hogy a két festményt a mellékoltárokról ellopták. Az oldalajtót törték fel, a képek kereteit összetörve, az oltár felépítményt is megrongálva hagyták hátra."
-----Azóta eltelt három év (amikor ezt a történetet írom), de a történtek után két évvel, 2002 őszén felkeresett Burusán plébános úr azzal a kéréssel, vállalnám-e az eltűnt oltárképek rekonstruálását, mert a nyomozás, sajnos, nem járt sikerrel. Választása azért esett rám, mert tudta, hogy a Dorffmaister-életműből rendezett 1997. augusztusi nagy emlékkiállítás³ előtt restauráltam a Szent Józsefről készült oltárképet.
-----A szükséges tájékoztató adatgyűjtés és egyéb feltételek tisztázása után boldogan vállaltam a megtisztelő feladatot, hiszen ez ideig kilenc igen jelentős - értékes és nagy méretű - Dorffmaister-festményt⁴ volt alkalmam restaurálni. Az e munkák során szerzett tapasztalataim alapján eléggé "otthon" éreztem magam a barokk mester festői, szakmai világában. Egy sérült festmény helyreállítása során, a tisztításkor, retusáláskor a műtárgy minden négyzetcentiméterével alaposan megismerkedhet a restaurátor.
-----De hát miből lehetett kiindulni? Hiszen a másolatnak a legjobban kell hasonlítani az eredetihez. Az 1997. évi jubileumi kiállítás előtt restaurált Szent József-képről - a kötelező restaurátori dokumentáció részeként - készült színes fényképek szerencsére elég jó minőségűek, a már kész állapotot, a megtisztított és retusált eredeti színeket őrzik. Más volt a helyzet a Szűzanya-festménnyel, ez nem került kiállításra, így két évszázad gyertyakorma és a belétapadt porréteg, az erősen elsárgult lakk torzította a kép színeit. Szerencse azonban, hogy erről a műről is maradt fénykép, amely a rekonstrukció rajzi támpontjául szolgálhatott. A "dorffmaisteri" színvilág hiteles másolásához tehát a Szent József-festmény fotói szolgáltak. A méreteket megőrizték a keretek (noha igen sérült állapotban voltak), az új feszítőkeretek (vakkeretek) tehát hiteles méretazonossággal készülhettek. Ezekre feszítettem a jó minőségű, alapozott lenvásznat, hiszen a jó másolatnak nemcsak tartalmi, hanem anyagi megjelenésében is egyeznie kell az eredetivel. A rajzi hitelességet úgy értem el, hogy Tóth Imre fényképészmester a fotókról diaképeket készített, ezek felvetítésével a mérethű vászonra milliméteres pontosságot lehetett elérni.

Az újraalkotott Hétfájdalmú Szűzanya-kép (részlet)

-----A munkát Szent József színhelyes fotói segítségével kezdtem el azzal a többrétegű, fejlesztő technikával, amely a barokk festőkre jellemző. A képalkotó elemek, háttér, ruházat, felhők és az emberi alakok, testrészek, színek és formák először nagy foltokban kerülnek a vászonra, majd a rajz és a tónus, a finom részletek egyre jobban közelítik az eredetit. Erre igen alkalmas a klasszikus olajfestés technika, amelynek gyakorlatára immár közel húszéves képtári munkám során - és a kilenc Dorffmaister-képpel - oly gyakran szükségem volt.
-----Még nem volt készen a Szent József-kép, amikor - annak tapasztalataival gazdagodva - elkezdtem a Szűzanya-festményt is. A két kép párhuzamos alakítgatásával, megadva a tiszteletet a "matériának", mintegy féléves munkával elkészültem a feladattal. Matériát említettem. Igen, olyan műtárgyakat kellett pótolni, amelyek jó mester műhelyéből kerültek ki, s ha az anyagot és a művészi produktumot tekintjük, látjuk, hogy évszázadokra szánták őket. Éppen ez adta a feladat szépségét és felelősségét, hogy a másolat mind tartalmi, mind anyagi megjelenésében a legjobban közelítse az eredetit, ezzel pótolja a fájdalmas hiányt, és szolgálja funkcióját a liturgikus térben, ha lehet, újabb évszázadokra.
-----Hiány! Üres mellékoltárok. A lopás ténye erkölcsi és jelentős anyagi veszteség. Burusán plébános úr megindultan emlékezik: "Az elmúlt két év alatt ahányszor beléptem a templomba, első pillantásom az üres oszlopközökre esett, szégyen és szomorúság fogott el a puszta falak láttán. Gyakran szóba került a lopás ügye a hívekkel, akik végül is önkéntes adakozással a pótlás mellett döntöttek. Rábahidvég lakosságából 860 lélek tartozik a katolikus egyházközséghez, közülük sokan segítették a festmények újrafestését."
-----A két oltárkép egyéni megoldással ugyan, de a barokk jegyében és az általánosan elterjedt ikonográfiai "szabályok" szerint ábrázolja a fő alakokat. A Szűzanya imára kulcsolt kezei, a szív és az azt átdöfő tőr mint gyakran alkalmazott attribútumok a mély fájdalom jelei. Fölötte a felhők közt angyalkák lebegnek, közülük az egyik baljával kendőt von könnyező szemei elé. A kép alsó sarkában - a Golgotát jelképező domb előtt - egy ülő angyalka ölében a töviskoszorú, előtte a három nagy vasszeg. A Szent Józsefet és Jézust ábrázoló kép különössége a szinte belső fénytől sugárzó gyermekalak József ölében. Az előtérben egy puttó-angyal József jelképét, a liliomot tartja.

A Szent József-kép másolata (részlet)

-----A festmények újraalkotása során külön örömöt, szakmai élményt jelentett számomra a két főalak arckifejezésének kialakítása. Szerintem a mester különös figyelmet szentelt az érzelemgazdag arcvonások megfestésére, amelyek így a legjelesebb művészi teljesítményei közé sorolhatók.
-----Amíg a képeken dolgoztam, ifj. Herendi Károly mester műhelyében folyt a két összetört díszkeret és a felső íveken elhelyezett, ugyancsak összetört és hiányos, dús barokk faragványok javítása és -----újraaranyozása. A helyszíni felszerelést is a mester és segédje végezték igen dicséretes eredménnyel.
A 2003 húsvétja előtti napokban kerültek az ellopott képek helyére a másolatok. Ezek ugyan már nem élveznek műemléki védettséget, de a hívek, a plébános úr és az én reményeim szerint segítenek feledtetni a veszteséget, és hosszú időre betöltik az eredetiek szerepét.

JEGYZETEK