MÉSZÁROS ISTVÁN
BÁRDOSSY LÁSZLÓ UTOLSÓ ÓRÁI
----------------------------------------
-----1946. január 10-én,
csütörtökön reggel 1/2 9 órakor a budapesti Markó utcai
törvényszék épületének szomszédságában levő akkori
Koháry, ma Nagy Ignác utcai börtön udvarán hajtották végre
a halálos ítéletet. 56 éves volt.
-----A Magyar Nemzet című napilap
1946. január 11-i számában így számolt be a kivégzésről:
-----"Reggel 7 órakor már hatalmas
tömeg várakozott a dermesztő hidegben a Népbíróság Koháry
utcai kis udvarán, sőt az emeleti folyosók ablakaiból is
kíváncsi fejek kandikáltak ki. Az érdeklődők között
feltűntek az orosz és amerikai egyenruhás katonák, igen
soknál fényképezőgép volt.
-----Fél 8 felé terjedt el a tömegben, hogy
Bárdossyt mégsem kötéllel végzik ki, hanem agyonlövik. A
hír igaznak bizonyult... Az udvar egyik sarkába homokzsákokat
hordtak, s a zsákoktól balra négy fiatal fegyveres fegyőr
helyezkedett el, akik a reggeli órákban önként jelentkeztek a
volt miniszterelnök kivégzésére.
-----Az izgalom már a tetőfokára hágott,
mikor fél 9 után néhány perccel az ügyeletes ügyész és
két orvos után, fegyőrök sorfala között, gyóntatópapja
társaságában bevonult az elítélt. Bárdossy Lászlón
szürke sportöltöny volt, kiskabátja alól kilátszott téli
tollmellénye. Feszes vigyázz-ban állt meg az ügyész előtt,
aki kihirdette a Nemzeti Főtanács végzését, mely szerint a
nemzetgyilkos hadüzenet megküldőjének kegyelmi kérvényét
elutasították.
------ Az elítéltet átadom a
fegyházparancsnokságnak...
------ Az elítéltet átveszem...
-----A következő percben Bárdossy László
már ott állt a homokzsákok előtt. Bal kezével megigazította
félrecsúszott haját, majd a paptól szentelt ostyát vett át
és ajkához érintette.
-----A fegyőrök célzásra emelték
puskájukat, a gyóntatópap oldalt lépett egy lépést.
Bárdossy kihúzta magát.
-----A következő pillanatban négy fegyver
dördült. Bárdossy lerogyott a földre. A fogházorvos, aki
rögtön odasietett, két perc múlva halálát
konstatálhatta."
-----A "gyóntatópap" itteni
szerepét az "A.G." jelű újságíró teljesen
torzított formában írta le, hozzánemértését tanúsítva,
valamiféle "szentelt ostyát" emlegetve. (Bárdossy
egyébként nem kért kegyelmet; védője "hivatalból"
kérte számára.)
-----A közelmúltban jelent meg Pritz Pál
történész monográfiája Bárdossyról. Ebben a szerző teljesen
hamis képet ad a volt miniszterelnök utolsó óráiról.
Túl a téves adatokon, egy érzelgős, párbeszédekbe tagolt
idill keretében mutatja be állítólagos utolsó
kívánságának teljesülését: a feleségével kettesben
elköltött reggelijét a kivégzés reggelén. Vajon milyen
forrásokra alapozza Pritz Pál ezt a fantáziaképet, egy
tudományos műben? Hogy ezekben az órákban pap is lett volna
az elítélt mellett, arról nem ejt szót.2
*
Bárdossy mellett utolsó óráiban az országosan ismert katolikus pap, Werner Alajos állt, lelki segítséget nyújtva számára.
-----
-----1938-tól a budapesti zeneakadémia
professzora; 1942-től a Regnum lelkipásztori közösség
fővárosi központjában lakott; 1949-től 1963-ig itt
házfőnök. Maga is megismerkedett a kommunista
"igazságszolgáltatás" kegyetlenségével: 1961-1963,
majd 1964-1966 között éveket töltött ártatlanul
börtönben, mert az ifjúság vallási-erkölcsi-zenei
nevelésével foglalkozott.
-----
-----"Szeretve tisztelt drága jó
Rektor Úr!
-----Boldogult B. L.-val kapcsolatos utolsó
eseményeket bizonyára méltóztatnak tudni az újságokból. -
A magam részéről még egyszer nagyon köszönöm Rektor
Úrnak, hogy figyelmemet fel tetszett hívni és lökést
tetszett adni, hogy fölkínáljam magamat a kegyelem
szolgálatára, s talán szabad reménylenem, hogy nem hiába, s
talán el szabad imádkoznom Szent Pállal: Gratia eius in me
vacua non fuit .
-----A sok szándékos és véletlen,
jóindulatú vagy rosszindulatú hírlapírói tudatlanságok
vagy tévedések ellensúlyozására és mindnyájunk
épülésére röviden csak a következőket jelzem, míg egyszer
személyesen és élőszóval is el nem mondhatom.
-----Az utolsó este 8 órától másnap
reggel 1/2 9-ig, a halálig én voltam vele. Este szentírást
olvastatott fel magának, az ő kívánsága szerint a hegyi
beszédet, a Kor. 13-at, a szeretet himnuszát, s végül Jób
könyvének utolsó harmadát. A Gondviselésben és Isten
akaratában a vértanúkat és szenteket jellemző keresztény
fölénnyel és mosolygós lélekkel nyugodott meg. Még a késő
esti órákban - 3/4 11-kor - megáldoztattam, azután nyugodtan
és jóízűen aludt, reggel 6 óráig.
-----7 órakor elbúcsúzott
hozzátartozóitól, akik ekkor bejöttek; fél 8-tól ismét
egyedül voltunk fél 9 óráig. Közben sok mindenről
beszélgettünk, nem mulasztotta üdvözletét küldeni
Szombathelynek, Sándor püspök úrnak, és főként Rektor
Úrnak, akit sok-sok szeretettel emlegetett és üdvözöltetett.
-----Elkísértem a vesztőhelyre is, ott is
a legnagyobb lelki nyugalommal és fölénnyel viselkedett.
Áhítattal, szeretettel megcsókolta a keresztet, melyet én
nyújtottam neki, és félhangosan mondta: Jézusom, irgalom!
Ezután kiáltotta érces, harsány hangon, úgy, hogy az egész
tömeg megértette: Istenem, szabadítsd meg Magyarországot
ezektől a banditáktól! Ezután dördült el négy csőből a
halálos lövés, ő kereszttel a kezében esett össze, a
kereszt a mellére hullt, én pedig ott térdepeltem mellette.
-----Hozzátartozói kérésére hétfőn
(jan. 14) nekem kellett volna eltemetnem, egyszerűen és
feltűnés nélkül. De már szombaton megtudtuk, hogy
holttestét ismeretlen tettesek ellopták. A fogház
elöljárósága megtagadott minden tájékoztatást, illetve nem
tud róla semmit. A hozzátartozók pro forma megteszik a
feljelentést az igazságügy-minisztériumban, persze - mint
tudják is - eredmény nélkül. Így hát csak a szentmisét
mondtam el érte itt a Regnumban. Íme, alig hunyta le a szemét,
máris félnek tőle. Felesége elég rossz lelkiállapotban van,
párszor már az őrület határán. A Sacre Coeur vállalta
fölfogadását, a ciszterek pedig az anyagi ellátást. A
probléma most már csak az odaszállítása.
-----Nálam van B. búcsúlevele
édesanyjához és nővéréhez. Kért, hogy juttassam el Rektor
Úrnak, talán módját ejti annak, hogy kijusson Burgenlandba,
ahol ők tartózkodnak. Anyósa egy-két sor kíséretében egy
borítékba tette, és Gotthart Sándornak címezte, állítólag
ő tudja a pontos címet. Arra kérem Rektor Urat, ha a papok
közül valaki Pestre jön, adjon neki utasítást, hogy keressen
föl engem, és vegye át tőlem a levelet. Rektor Úr bizonyára
módját fogja találni, hogy akár Gottharton keresztül, akár
más úton-módon biztosan eljusson rendeltetési helyére. B.
kérése szerint postára ne bízzuk.
-----Kérem Rektor Úr, tolmácsolja
Püspök Úr Őexcellenciájának B. üdvözletét.
-----Az egész ügyet pedig, főleg a lelki
vonatkozást, nagyon buzgó imáikba és szentmiséikbe,
mementóikba ajánlom és szabad legyen éppen ezzel kapcsolatban
a magam számára is lelkitámogatást kérnem. Bár hálás
vagyok az isteni Gondviselésnek, hogy éppen én lehettem ott
egy hős és vértanú halálánál, de érzem a súlyát is. De
én is bízom Jézus szentséges és irgalmas Szívében.
-----Szabad legyen még azt kérnem, hogy
mindaz, amit itt írtam, nem a nyilvánosságnak szántam.
Reméljük, lesz idő, amikor Szombathely nagy fiának utolsó
órái is méltó keretben tárulhatnak polgártársai
elé."3
*
Az esztergomi Prímási Levéltárnak ugyanebben az iratcsomójában ott van Bárdossy két levelének írógépelt másolata is: egyiket húgának, másikat édesanyjának írta 1946. január 9-i dátummal. Nem tudjuk, hogy e másolatokat ki készítette.
-----
-----"Babukám, édes, kedves,
tudod, hogy mennyire szeretlek, amióta csak mint pici
csöppséget először megláttalak? S a Te szereteted olyan volt
nekem, mint a napsugár: világított és melegített.
-----Amit sok minden jóságod mellett
legjobban köszönök Neked: hogy édes Anyánkat annyi
szeretettel ápolod; helyettem is, hiszen ez nekem is
kötelességem lett volna.
-----De köszönök Neked mindent, hogy
voltál öröm, kedvesség, kötelességtudás, és
mindenekfelett szeretet. Ezt a sok szépet mind viszem magammal.
Segítsd át Anyukát most is a fájdalmon, ami éri; olyan
bátran, annyi erővel és szeretettel, mint ahogyan addig
éltél. Így kell élni tovább, mert szégyenre nincsen ok.
-----Kezeidet, arcodat csókolom, igen
szerető, hálás Lacid."
-----Búcsúlevele édesanyjához:
-----"Édes jó Anyám,
-----íme fájdalmat okozok szegény, jó
szívednek, de Isten látja lelkemet, nem tehetek róla! De ez a
fájdalom mégis rajtam keresztül sújt Rád, bocsáss meg hát
érte. Amint bocsáss meg kérlek azért, ha valaha
gyöngédtelen, türelmetlen voltam Hozzád. Nagy, nagy
szeretetem Hozzád, édes Angyalom, sohasem változott, sohasem
csorbult. Úgy őriztem tisztán, kicsiny, alig eszmélő
gyermekkorom óta, - és viszem magammal.
-----És viszem magammal drága kincsként a
Te édes, jóságos szeretetedet. Táplált, védett, segített,
elborított, velem volt minden bajomban, örömömben. Életem
eleme volt. Nincsen szó és nincsen mód, amely a köszönetet
és hálát ki tudná fejezni érte.
-----Akkor volt nehéz búcsúzni amikor
utoljára láttalak, édes jó Anyám. A gyorsan induló autó
akkor megkönnyítette a válást, de ki gondolta volna, hogy ez
volt az utolsó alkalom, amikor jóságos kezedet
megcsókolhattam, édes arcodat láthattam.
-----Most tán könnyebb a búcsúzás. Az
én életem összezavarodott, összekuszálódott; így, ahogyan
most élek, nem volna értelme tovább. Az elmenés nem nehéz,
mert tiszta szívvel és nyugodt lelkiismerettel megyek. Tudom, a
legfőbb Bíró látja, hogy jót akartam és azt a jót, amit el
akartam érni - a nemzet védelmét - legnagyobbrészt sikerült
biztosítanom. De most ennek nincsen helye. Nincsen szükségem
magyarázkodásra, legkevésbé mentegetőzésre. Azt tettem,
amit legjobb akarattal, legjobb szándékkal tehettem.
-----Téged azonban arra kérlek, édes jó
Anyám, ne haragudj azokra, akik most végeznek velem. Az indulat
és gyűlölet vakká és esztelenné tesz. Talán így a
legjobb, hogy a gyűlölködés szédületéből magukhoz
térjenek. Valami kicsit talán ez is segíthet ezen a
szerencsétlen nemzeten!
-----Most még egyszer köszönök mindent:
szeretetet, jóságot, ezer gondoskodást!
-----Odaát majd látjuk egymást; ez is
erősít, ez tesz nyugodttá. A jó Isten segítsen, védje
egészségedet, életedet, hogy Babussal együtt, egymást
támogatva tudjátok elviselni ezt a szörnyű életet. - Jó
kezedet ezerszer csókolja és utolsó pillanatban is el nem
múló szeretettel gondol Rád mindig hálás fiad: Laci"
*
Werner atya
tájékoztató levelet küldött Witz Béla budapesti érseki
helynöknek is 1946. január 19-i kelettel. Ennek szövege
jól kiegészíti előző levele tartalmát:
-----"Méltóságos és Főtisztelendő
Érseki Helytartó Úr!
-----Méltóztassék megengedni, hogy kegyes
érdeklődésére Bárdossy halálával kapcsolatban a
következőkben számoljak be.
Vonulás a vesztőhelyre (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, leltári száma: 63.469) |
Ítélethirdetés
(Bojár Sándor felvétele) (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, leltári száma: 64.1006) |
A
kivégzés (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, leltári száma: 63.2170) |
Utolsó
áldás (Bojár Sándor felvétele) (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, leltári száma: 64.1008) |
A
képek közlését dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti
Múzeum főigazgatója engedélyezte. Köszönjük! (A szerk.) |
-----
-----Reggel fél 7 körül fogadta
legközelebbi hozzátartozóit, azoktól elbúcsúzott és ettől
kezdve fél 9-ig megint egyedül voltunk kettesben.
-----Mielőtt érte jöttek volna a
kivégzésre, karinget és stólát vettem fel, keresztet adtam a
kezébe, és az in articulo mortis pápai áldást adtam reá.
Természetesen - talán említenem sem kellene -, hogy mindezt,
épp úgy, mint az éjjeli áldoztatást, teljesen egyedül,
senkinek sem jelenlétében végeztük.
-----Ezután fegyveres őrök kíséretében
elindultunk az udvarra, a kivégzési fórum elé. Én mindig
mellette voltam. Az ítélet és átadás felolvasása után
Bárdossy bátor léptekkel a vesztőhelyre lépett, én
mellette. Ekkor a kezében tartott keresztet fölemeltem
ajkához, megcsókoltattam vele és mondattam: Mondd: Jézusom,
irgalom! - amit ő nagy áhítattal utánam is mondott. Erre én
leléptem, ő harsány hangon kiáltotta: Isten, szabadítsd meg
Magyarországot ezektől a banditáktól! - Erre a lövés
eldördült, ő a földre rogyott, a kereszt a mellére esett,
én melléje térdepeltem és imádkoztam az in exspiratione-t.
Egy-két perc alatt kiszenvedett.
-----A kivégzéssel kapcsolatban az
újságírók sok ferdeséget és valótlant írtak, mint ez már
ilyenkor általában szokás... akik hiányos tudásukat ilyen
dolgokban a látottakat összekeverték, és így látott
napvilágot buta híradásuk. Velem nem beszélt egy sem -, de
én nem is beszéltem volna velük.
-----Legyen szabad mindjárt azt is
jelentenem, hogy - bár a kivégzés előtt a rokonságnak
engedélyt adtak arra, hogy a holttestet elszállítsák és
egyszerűen eltemettessék -, mégis, mire erre került volna a
sor, a holttestet nem tudták elszállítani és eltemettetni,
mert már csütörtökön, vagyis a kivégzés napjának
estéjén ismeretlen tettesek a holttestet ellopták és
mindezideig nem került elő..."4
-----Megdöbbentő érzés e szövegeket
olvasni, igen szomorú emberi eseményekről szólnak. De az
embertelenség, az ördögi gonoszság uralma is elkezdődött
már: eltűntették a holttestet! Nem engedték emberi módon
eltemetni, megadni neki a minden embernek kijáró
végtisztességet! Még csak 1946. január eleje volt, de
Rákosiék, Kádárék 1950-es, 1960-as barbár világa már
megérkezett...
-----A Magyar Távirati Iroda által a
kivégzésről készített - s a korabeli újságokban
közzétett - fényképeken is látható Werner Alajos. Hosszú
hajáról jól felismerhető.
*
-----
-----Reméljük, hogy itt van már az az
idő...
JEGYZETEK
1. BORBÁNDI Gyula: Magyar
politikai pályaképek. 1938-1948. Bp. 1997. 68.
2. PRITZ Pál: Bárdossy László. Bp. 2001. 181-184.
3. A levél gépírásos másolata az esztergomi Prímási
Levéltárban; jelzete: 579/1946.
4. Az eredeti levél az esztergomi Prímási Levéltárban;
jelzete: 579/1946.