BRENNER VILMOS:
PANNON SZEMMEL A TENGERPART VIDÉKÉN (ADRIAI IMPRESSZIÓK ÉS REFLEXIÓK)

---------------Az esszé és a személyes élményleírás műfaji sajátságait vegyítő írás három Adria-parti ősi város történetével illetve művészettörténetével foglalkozik. A gondolatmenet és élménybeszámoló vezérfonalát Aquileia, Ravenna és Trogir városok műemlékeinek savariai vonatkozása adja. Az Aquileiával foglalkozó rész az ottani dóm IV. századbeli mozaikjait hasonlítja össze a szombathelyi romkerti mozaikpadlóval. A ravennai San Apollinare nuovo templom falmozaikjának Szent Márton - ábrázolása ugyancsak a szent római kori szülővárosára, Savariára utal. A trogiri középkori dóm sekrestyéjében őrzött középkori textildarab IV. Béla magyar király koronázási palástjának csuklyája. Ennek csodás szépségű Martinus-ábrázolása a középkori magyar textilművészet egyik jelentős emléke, szintén savariai vonatkozással.

BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH TERÉZIA:
LAKODALMI KÖSZÖNTŐ VERSEK CSEPREG MEZŐVÁROSBÓL

---------------Ez az utolsó közlemény az 1865-ös, Csói Horváth János-féle csepregi vőfélykönyvnek azokat a részleteit emeli ki és elemzi, amelyek helyi sajátosságot mutatnak a nyomtatott vőfélykönyvek országszerte hasonló verskészletéhez képest. A tárgyalt kézirat előképe egy korábbi, a Kisalföldön (esetleg éppen Csepregen) írt vőfélykönyv lehetett. Erre utaló részletek a lakomát bevezető tréfás mesében említett helyi helynevek, vagy a takács által szőtt tál ötlete. De ilyen például az a négy sor is, amely a lakodalmi vendégek négy csoportját három virág és egy kelme színével jellemzi, és amely egy XVI. vagy XVII. Századi magyar szerelmi énekből, virágénekből származhat. A legfurcsább szakasza tréfás menü-konferálás, amelyet itt-ott átértelmezve, többször átírva publikált a kézirat tulajdonosának fia 1875-ben a Magyar Nyelvőrben.

VIGH KÁLMÁN:
FELSŐBÜKI NAGY PÁL RÉSZVÉTELE AZ INSZURREKCIÓBAN

---------------A magyar nemesség, adómentessége fejében, háború esetén köteles volt hadba vonulni. Ez volt a nemesi felkelés (insurrectio). A napóleoni háborúk során a király négy ízben hivatta össze az ország nádorával (palatinus) az inszurrekciót. 1809-ben Győrnél a nemesi had vereséget szenvedett a franciáktól. Felsőbüki Nagy Pál Sopron vármegye képviseletében mind a négy felkelésben részt vett, 1809-ben őrnagyi rangban, a nádor szárnysegédeként. A tanulmány fényt derít a részletekre is.

MAJOR ÁGOTA:
FELSŐBÜKI NAGY PÁL BIRTOKAINAK ALAKULÁSA A HÁROM BÜK KÜZSÉGBEN

---------------Felsőbüki Nagy Pál (1777-1857), a kiváló szónok, reformpolitikus a XIX. Század első felében - korát megelőzve - törekedett földbirtokai koncentrációjára. A dolgozat korabeli források alapján mutatja be e folyamatot.

NÉMETH SÁNDOR:
BÜK TELEPÜLÉSMORFOLÓGIAI SAJÁTOSSÁGAI ÉS VÁLTOZÁSAI 1848-TÓL 1920-IG

---------------A 2002. esztendőben ünnepeltük Alsó-, Közép- és Felsőbük egyesítésének azaz Bük község létrejöttének centenáriumát. Közép- és Felsőbük alaprajzi sajátosságait a Répce folyó határozta meg, míg Alsóbükét a rajta áthaladó kereskedelmi út. A késő feudalizmusban e nemesi falvak lakosságszám-növekedése szükségessé tette, hogy a településeket a Répcére merőlegesen is kiterjesszék. Így jöttek létre a folyó által elzárt zsákutcák, a "bészegek", amelyek mind a mai napig szerves részei Bük képének. A kijegyzést (1867) követően az indusztrializáció fejlett, urbánus foglalkozási szervezetet hozott létre, de ez a városi fejlődés nem érhető tetten a település arculatán, s így napjainkban is Bük alaprajza egy nemesi falu maradványa, semmint egy urbánus településé.

GALAMBOS ANDRÁS:
A HÁROM BÜK EGYESÜLÉSE

---------------Alsó-, Közép- és Felsőbük kisközségek 1902-ben egyesültek közigazgatásilag. Az egységesülési folyamatot a korabeli magyar kormánypolitika is ösztönözte. A tanulmány feltárja az egyesülés társadalmi tényezőit (pl. az egyesítést sokáig hevesen ellenző módos alsóbüki gazdák ódzkodását a közös közigazgatás anyagi terheinek viselésétől), majd ismerteti a jogi és politikai folyamatot.

RUDENKO-DESZNAK, ALEKSZANDR:
MAGYAR NYITŰD AVAGY RIPORT EGY LÉGVÁRBÓL

---------------Az ukrán származású moszkvai író és szerkesztő 1987-ben az Életünk folyóirat vendégeként járt Szombathelyen. A következő évben visszatért, hogy tanulmányozza az akkori megyei tanács reformkezdeményezését, az ún. kastély-program megvalósulását: ennek keretében pusztulásnak indult kastélyokat adtak bérbe magánszemélyeknek, akik - hol sikerrel, hol kevésbé - megpróbálták helyreállítani és hasznosítani azokat. Rudenko-Desznak - Pete György, az Életünk főszerkesztője baráti kalauzolásával - több ilyen kastélyban megfordult, elbeszélgetett azok új gazdáival: a művészházaspárral, az íróval, a "vendéglátós" szakemberekkel. Megfordult más "légvárépítőknél" is, és 1989-ben érdekes, tanulságos riportázst írt tapasztalatairól. Ez jelenik most meg Földeák Iván fordításában, Pete György előszavával.