VAS MEGYE
A RENDSZERVÁLTÁS KÜSZÖBÉN

EGY UKRÁN-OROSZ ÍRÓ-SZERKESZTŐ SZEMÉVEL,
A KASTÉLY-PROGRAM ÜRÜGYÉN

--------------------Alekszandr Rudenko-Desznak ukrán származású moszkvai író, szerkesztő, a Druzsba Narodov című folyóirat egyik szerkesztője volt a 80-as évek második felében. Az Inosztrannaja Lityeratúra a világirodalmat közvetítette, s ennek kiegészítőjeként a Szovjetunió köztársaságainak nemzeti irodalmáról a Druzsba Narodov-ból tájékozódhattak az érdeklődő olvasók. Rudenko-Desznak speciális területe a folyóiraton belül a grúz irodalom volt, s így nem véletlen, hogy igen jó kapcsolatban volt a grúz irodalom jeles képviselőivel. Szombathelyen megjelenő irodalmi folyóiratunk, az Életünk pedig (amelynek 1977-től főszerkesztője voltam) 1978 óta intenzív kapcsolatokat ápolt a nagymúltú és magas színvonalú grúz irodalommal. E kapcsolatok - nagy és következetes erőfeszítések után, és Manana Szaladze, a magyar irodalom szerelmese és fordítója segítségének köszönhetően - a 80-as évek elejétől túllendültek a protokolláris szinten. A kezdeti egy-két évben még csupán a Lityeratúrnaja Grúzia című orosz nyelvű folyóirat vendége lehetett az Életünk, s az érdemi munkára ez kevés lehetőséget adott. Természetesen mi kezdettől fogva grúz nyelvű folyóirattal akartunk kapcsolatot teremteni, de ezt Moszkvában nem nézték jó szemmel.
-----A kitartás és a jószándékú "besegítés", meg talán az első néhány út pozitív tanulsága segített az áttörésben, de a lényeg, hogy folyóiratunk a vezető grúz irodalmi folyóirattal (Mnatobi) tudott kétoldalú, és kölcsönösen hasznos irodalmi kapcsolatot létrehozni és működtetni. Ennek nyomán az Életünk rendszeresen közölt kiváló grúz íróktól, költőktől műveket. Elindítottuk a Bibliotheca Georgiana című könyvsorozatot, melyben egy grúz hagiográfiai kötetet (Az életadó oszlop) és egy, a XX. századi grúz irodalmat bemutató antológiát (Rtveli) adtunk ki a 80-as években. Két kiváló grúz író - magyarul is több könyvük olvasható -, Otar Csiladze és Csabua Amiredzsibi a folyóiratban publikált magas színvonalú írásaiért az Életünk nívódíjában is részesült.
-----A Magyar Írószövetség vendégeként tartózkodott Magyarországon, de a fent ismertetett előzmények után érthetően, 1987-ben Csabua Amiredzsibi társaságában az Életünk vendége is volt Szombathelyen a kiváló szerkesztő, akit Moszkvából már korábban is ismerhettünk.
-----Alekszandr Rudenko-Desznak nem szépíró elsősorban, de komoly szociografikus vénával rendelkezik. Érthetően nagyon érdekelték a magyarországi reformfolyamatok. Ezt felismerve itt-tartózkodása utolsó napján elvittük Vasszécsenybe, ahol javában folyt a kastély felújítása. A kastély-programot megismerve barátunk sajnálkozását fejezte ki, hogy tüzetesebben nem tanulmányozhatja azt. Abból kiindulva, hogy szerezzünk külföldön is híveket a magyar reformkezdeményezéseknek - a megyei tanács megnyerésével és annak költségén, 1988-ban újra meghívtuk vendégünket Vas megyébe.
-----A most közölt írás 1989-ben született. Szovjetunióbeli fogadtatásáról nincsenek információink. Bár az elküldött szöveget Földeák Iván lefordította, közlésére az Életünkben akkor nem került sor. Ennek oka az volt, hogy 1990-ben nem éreztük időszerűségét, azon kívül ez a típusú riportázs nem tartozott a folyóirat profiljába. Megemlíthetem még azt a - talán szigorú - aggályt, hogy személyem szükségképpen frekventált szerepeltetése nem fért össze elvemmel, hogy az általam főszerkesztett lapban - a szerkesztői kötelezettségekből fakadó ritka alkalmakat leszámítva - ne szerepeljek.
-----15 év telt el azóta, mai szemmel, a mai helyzetben újraolvasva az írást azonban más szempontok fontosabbak. Hiszen pillanatfelvételeket kapunk megyénk egy érzékeny időszakából, egy humánus, felvilágosult külföldi írótól, az akkori idők nem tipikus személyiségeiről, s néha a sorok közé bujtatva, néha kimondva arról az "üzenetről" is értesülhetünk, amely hazafelé, saját hazája reform-értelmiségéhez szólt a tapasztalatok ürügyén. Mert az író láthatóan a változások akarói közé tartozott, s bár általunk nem ismert módon, szerzőnk is részese volt/lehetett az ottani rendszeromlásnak Gorbacsov végnapjaiban. Fura elgondolni, s talán naivitás is, de miért ne játsszunk el a gondolattal - hiszen minden mindennel összefügg -, hogy a mi kis vasi világunk megismerése és a megszületett mű egy kis, tudat-küszöb alatti motívum lehetett a világbirodalom sorsát eldöntő orosz közgondolkodásban.

Pete György