LŐCSEI PÉTER
WEÖRES-MOZAIKOK I.
--------------------
ADALÉKOK
WEÖRES SÁNDOR
KÖLTŐI INDULÁSÁHOZ
--------------------
-----1929. március 10-én a Vasvármegyében
szerepelt Budakeszi W. Sándor verse, Az égi vándor. (Ez
kimaradt az Egybegyűjtött írásokból.) A költeményt
e megjegyzés kíséri: "A szerző a szombathelyi
főreáliskola VI. osztályú tanulója. Székely László dr. a
Kultúregyesület mai irodalmi délutánján a fiatal vasi
költő-tehetségekről tartandó előadásában róla is
megemlékezik, mint a vasi irodalom egyik értékes
ígéretéről."4
-----A diákköltő írásai ezután többször
szerepeltek a "Kultúregyesület" rendezvényein,
egyik-másik verse - részben utánközlésként - a szombathelyi
sajtóban is napvilágot látott. A Vasvármegyében
Budakeszi Weörös Sándor aláírással jelent meg a Himfy-strófák
című vers.5 A Kisfaludy Sándor által használt
forma a huszadik század második negyedében új életérzést
hordozott. A hagyományos verselés és a modern tartalom
közötti feszültségkeltés Weöres későbbi műveinek is
egyik jellemzője lesz. (A Vasvármegyében közölt öt
versszakból A Hideg van című kötetben csak a 2. és a
4. szerepel.) Két héttel később Weöres Sándor aláírással
jelent meg A Percvonat,6 amely korábban
Karácsony Sándor lapjában látott napvilágot. Az erős
Ady-hatást mutató költemény tudomásom szerint később egyik
kötetébe sem került be.
-----Weöres Sándor e korai versek megírásának és
közlésének idején Pável Ágoston kosztos diákjaként
Szombathelyen, a Faludi Ferenc utca 33. számú házban lakott.
Szállásadójára, későbbi barátjára hálával emlékezett.
Nekrológjában többek között ezt írta róla: "Őnála,
az ő lényének érlelő melegében írtam első komolyan
vehető verseimet. Sosem felejtem el, egyszer azt ajánlotta,
írjak verset a verítékről, minden emberi fáradozás, kudarc,
diadal kísérőjéről, írjam meg a munka és veríték
apoteózisát. A vers el is készült, és a kéziratot így
dedikáltam: >Pável Ágostonnak, a Diadalmas Munka emberének,
akit egyedül illet ez a vers<. Így érlelődtem az ő
kertész-keze alatt, mely inkább simogatni, rendezgetni tudott,
mint nyesni."7 A Veríték Budakeszi
Weöres Sándor költeményeként szerepelt a Vasvármegyében.8
(A Hideg van című kötetben helyesírási változata
olvasható; a nekrológban említett ajánlás a nyomtatott
változatokból hiányzik.)
-----A helyi lapok mellett a diákköltő írásai az
országos folyóiratokban, újságokban is szerepeltek. Ebben
támogató és késleltető szerepet is játszott Karácsony
Sándor (1891-1952), a legendás reformpedagógus, egyetemi
tanár, filozófus. 1922 és 1929 között ő szerkesztette Az
Erő című ifjúsági lapot. Az "iskolai év alatt
havonkint" megjelenő periodika kiadója a "Magyar
Evang. Ker. Diákszövetség" volt, emiatt természetesen
kiemelt helyet kapott benne a tanulók erkölcsi, vallási
nevelése. De ne száraz egyházi propagandára számítson az,
aki a kezébe veszi ezeket a 28-32 oldalas füzeteket! A
sakkfeladványoktól a rejtvényekig, a természettudományi
írásoktól a "Rádió-iskola" című rovatig nagyon
változatos a számok tartalma. Sokszínű a lap irodalmi
termése; a főszerkesztő számára a tehetséggondozás, az
ízlésformálás és az olvasóvá nevelés is lényeges cél
volt. A diákírókon, diákköltőkön kívül más
folyóiratokban számon tartott, önálló kötetekkel
rendelkező szerzők egész sora jelent meg itt. A fiatal Németh
Lászlónak több esszéje is napvilágot látott a folyóiratban
(Balassa Bálint; Csokonai; Petőfi Sándor). Vajthó
Lászlótól, Gyallay Domokostól és Áprily Lajostól Szobotka
Tibor 5. b osztályos tanulóig széles a skála.
Megemlíthetjük Makkai Sándor, Karácsony Sándor, Komáromi
János, Fehér Gábor novelláit, regényrészleteit, továbbá
Marconnay Tibor, Bakó József, Képes Géza, Bóka László
költeményeit. A lapban többször szerepelt verseivel Weöres
Sándor rokona, levelezőpartnere, Pálffy István is.9
-----Karácsony Sándor a húszas évek végén (minden
bizonnyal 1928-ban) került kapcsolatba Weöres Sándorral. Első
felfedezői (és kritikusai!) közé tartozott. Szerkesztőként,
pedagógusként rossz tapasztalatai lehettek a csodagyereknek
kikiáltott tehetségekről. A_20szombathelyi diák verseit nem
csupán a szerző koraérettsége miatt becsülte. Féltette őt
az idő előtti sikertől, a szenzációtól. Szíve szerint
késleltette volna színre lépését az úgynevezett komolyabb
fórumokon. A támogatás, a korholás, az óvás egyszerre
olvasható ki üzeneteiből.
Levélváltásuk első darabjairól nincs tudomásom.
Elkallódtak vagy megsemmisültek. Egyelőre Weöres válaszai is
ismeretlenek számomra. Tartalmukra Karácsony Sándor soraiból
következtethetek.
-----Az Erő hasábjain 1928 őszén jelent meg
Weöres Sándor négy verse: az Öregek, a Tájkép,
a Szelek zenéje és A Percvonat.10 A
publikálás előzményei homályba vesznek. Weöres Sándornak
talán valamelyik tanára, az önképzőkör vezetője vagy
éppen szállásadója javasolhatta, hogy küldje el verseit
Karácsonyhoz. Az Erő gyakran közölt vidéki híreket,
olvasói üzeneteket. Rendszeres szombathelyi tudósítója,
versírója volt Kliment Gyula, a szombathelyi felsőkereskedelmi
iskola diákja. Akár ő is közvetíthetett.
-----Karácsony Sándor első levelezőlapja 1929. II.
9-ei keltezésű. Arról értesítette Weörest, hogy megkapta
levelét, és Himfy-verseit a Magyar Ifjúság 2.
számában közölte.11 Az újabb szerkesztői levél
két hét múlva íródott.12 Ebből
rekonstruálhatjuk a diákköltő válaszát. Weöres a maga
számára szűknek érezhette Karácsony lapját, és minden
bizonnyal más folyóiratokhoz kért tőle ajánlást. Az
önérzetes szerkesztőt ez sérthette, és aggodalommal
tölthette el.
----------"Kedves Sándor!
----------(és nem Kedves dárdás!)13
-----Verseidről még ne essék említés egy
darabig, jó? Én olvasom és köszönöm őket, nem kritizálom.
Hidd el, azért küldöd el is, ha kritikus volnék, letagadnád
azt is, ha valaha tollat fogtál a kezedbe. Ha baj lenne, úgyis
szólnék.
-----A Magyarságnál14
szólhatok, ha akarod, mint ahogy a Napkeletnél15
is szólottam. De mielőtt megtenném, megkérdezem: komoly a
szándékod, hogy csudagyerek légy? Valami nagyobb és szentebb
ösztön sugja legbelőlrűl és legalolrúl, hogy tedd meg, mint
játékos kedv, vagy kamaszdiadal, hogy komoly lapban
nyomtatásban olvastad a nevedet? Mert én a Napkeletnél öt
perc mulva letagadtalak, minekutána felfedeztek volt, látván,
hogy nem azt bámulják rajtad az emberek, amit én szeretek: amit
mondasz, tekintet nélkül arra ki-micsodás mondja, hanem azt,
hogy mindez pedig egy tizenhat éves gyerek
pennájából folyik. Ez nem existentia, gondoltam. Mi
lesz, ha a fiatalember megszűnik exoticum lenni? Igy kellett
aztán Hartman Jánosnak16 másfelől
megközelíteni félig ismert tartózkodási helyedet.
-----De ha te mégis szeretnél
komoly organum-ban megszólalni, csak írj, megtörténik.
-----Azt nagyon csudálom, hogy te Az Erőt ifjusági
lapnak tartod s még hozzá (le)értékelő árnyalattal. Hiszen
a te leendő olvasó gárdád a jelenlegi olvasóközönsége.
Akik a felnőttek lapjait jelenleg olvassák, mind öreg zsidók
és még öregebb paralitikusok lesznek már akkorra, mire a
terád bízott nagy üzenet megteljesedik és manifesztummá
érvényesül."
-----Ezt követően a diák kérdéseire válaszolt,
végül levelének szótévesztését igazította ki:
-----"A predesztinálva
szót rosszúl használod. Az tárgyak sorsára sohasem
vonatkozhatik, emberek földi életére sem, mert predesztinálva
az ember lelke lehet csak: kárhozatra vagy üdvösségre, még
pedig függetlenűl attól, mit cselekedett, vagy mi történt
vele ezen a földön.
-----Azt hiszem, minden kérdésedre feleltem.
Szeretettel gondol rád és várja mindenféle formájú
életnyilvánulásodat Sándor bátyád."
-----1929 tavaszán Novák Károly szombathelyi
tudósító felhívta Bónyi Adorján figyelmét Weöres Sándor
verseire. A fővárosi irodalmár a Pesti Hírlap április
14-ei (vasárnapi) mellékletében terjedelmes, elragadtatott
hangú méltatást közölt a diákköltőről.17
-----Az országos felfedezésről "Szombathelyi
diák-költő sikere" címmel azonnal beszámolt a Vasvármegye
tudósítója: "A szombathelyi irodalmi életben sok szó
esett már eddig is egy fiatal diákköltőről, budakeszi
Weöres Sándorról, a szombathelyi reáliskola VI. osztályú
tanulójáról. Mióta a >Vasvármegye< leközölte néhány
versét, a kis diák nevével van tele a szombathelyi aeropág.
Mindenkit megállított a versekben megnyilatkozó erős
tehetség, sőt a Kultúregyesület szépirodalmi
szakosztályának elnöke, Székely László dr. külön
előadást tartott az egészen rendkívüli diákpoétáról. A
kis Weöres Sándor neve azonban nem állt meg Szombathelyen,
eljutott Pestre is. Egyik szombathelyi újságíró eljuttatta
verseit Bónyi Adorjánhoz, a >Pesti Hírlap< irodalmi
rovatvezetőjéhez, aki lapja vasárnapi számában >Mint
csillag az égen< hat lábas tárcát írt a szombathelyi
kisdiák poéziséről."18
-----A cikk megjelenésének napján Karácsony Sándor
is tollat ragadott. Weöreshez szóló levelében azonban nem
örömének, hanem aggodalmának adott hangot: "Irtad,
küldjem el nálam lévő verseidet. Nem merem. Nem pedig azért,
mert egy pontos címedre küldött levelem súlyosan
megbírságolva azzal jött vissza, hogy te ott ismeretlen vagy.
Nyugtass meg legalább egy lapon s akkor küldöm a csomagot
hamarosan. Mély szomorúsággal olvastam a Pesti Hírlapban,
hogy >fölfedeztek<, csudagyermeki pályád
tehát visszavonhatatlanúl megkezdődött. Tudom, hogy hiába,
de azért ideírom szelíd, halk, kérő szómat: ne arra,
kisfiam; - szomorúan gondol rád, de azért szívből üdvözöl
Az Erő."19
-----Májusban újabb üzenete érkezett Szombathelyre.
Előzménye alighanem valamilyen küldemény elkallódása és
egy ebből adódó félreértés, sértődés lehetett: "Kedves
dárdás! Kétségbeesett vélekedéseidből persze nem igaz egy
szó se. Fatalis és kényszerű véletlen volt, hogy se soraidat
el nem olvashattam se természetesen nem válaszolhattam reájok.
-----Engesztelésűl egyszer lemegyek Szombathelyre
érted magadért. Majd menesztek előre vagy egy lapot vagy egy
sürgönyt, várj kint az állomáson. Ez az egyszer mostanában
lesz. Majd akkor elmondom, amit nem tudhatsz."20
-----A személyes találkozásra rövidesen sor
került. Karácsony nem akarta elidegeníteni magától és
lapjától a szombathelyi diákot. Talán azt is gesztusnak
tekinthetjük, hogy folyóiratának júniusi számában egy
ceruzarajzot is közreadott róla. A portré alatt ez olvasható:
"Fábián Mária VII. o. t. rajza: Weöres Sándor VI. o.
t., Az Erő híressé vált csittvári krónikása."21
-----A következő Karácsony-levél22 ismét
az aggodalmak (sértődések?) eloszlatásával kezdődik, és a
koraérett költő értékelésével folytatódik: "Már
megint tévedsz, mint mostanában annyiszor. >Összeköttetésünk<
nem szakadt meg, mert Az Erő in partibus in fidelium23
is barátja minden igazi magyar diáknak.
-----Arról, hogy csodagyereknek tartanak-e az
ujságírók vagy sem, épugy nem lehetett >alkalmad
meggyőződni<, mint a hátad közepéről. Én nem >azt
hiszem< vagy >ugy gondolom<, hogy
csodagyereknek tartanak, hanem tudom. És
azt is tudom, hogy az Irás nem téved, mikor azt mondja, hogy
ócskát nem lehet újhoz varrni. De ez nem akar lebeszélés
lenni csak magánvélemény.
-----Küldött három versedből kettőt közlök.24
A harmadik (Anziksz) nem sikerült.
Szeretnék már egyszer megint találkozni veled. Légy szíves,
ne csinálj többet olyan elméletet, amelynek keretében
elkerülöd a házam táját. Mert én bizony nem tudom, mikor
keveredem Szombathely felé megint. No szervusz! Jó vakációt a
még hátralévő rövid időre.
-----Szeretettel gondol rád Sándor bátyád
[...]"
A Vas Megyei Levéltár Weöres-gyűjteményében ez az
utolsóként keltezett Karácsony Sándor-levél. Hogy
kapcsolatuk folytatódott-e, és miként alakult tovább, azt az
újabb kutatások tárhatják fel. Tény viszont, hogy a
pedagógus-szerkesztő jogosnak feltűnő aggodalma Weöres
esetében hiábavalónak bizonyult. Ebben a költő tehetsége
mellett szerepet játszottak azok a tanárok, költők,
szerkesztők is, akik mesterként, atyai barátként tartottak ki
mellette. Weöres hálás volt nekik. Bizonyítsa ezt két
ajánlás! Az első azon a fényképen olvasható, amelyet Pesti
Hírlap-beli méltatójának küldött 1931. december 28-án:
"Bónyi Adorján Szerkesztő Urnak, kedves pártfogómnak,
hálás szeretettel a >felfedezett diákpoéta<".25
Egykori szállásadójának ekképp dedikálta első kötetét:
"Pavel Guszti Bátyámnak, kedves nevelőmnek, akinek nagyon
sokat köszönhetek - második apámnak W. Sándor 1934. III.
24."26
JEGYZETEK
1. A filológiai pontatlanságok
némelyikére a közelmúltban elhunyt dr. Kovács Jenő hívta
fel a figyelmemet. A sorozatban tételesen jelzem majd őket.
2. WEÖRES Sándor: Egyszer régen, Hír, 1928. (XIV.
évf. 159. szám) július 15. vasárnap, 4. o. Schein Gábor a
napilapot folyóiratként említi (SCHEIN Gábor: Weöres
Sándor, Bp. 2001. 109. o.)
3. A regény- és novellatervekről lásd: WEÖRES Sándor:
Egybegyűjtött levelek I. (szerk.: Bata Imre, Nemeskéri Erika);
Bp. 1998. 14. o.; 132-133. o.; Holmi 2003/8. 955-985. o.
4. Vasvármegye, 1929. március 10., 4. o.
5. Vasvármegye, 1929. március 15., 5. o.
6. Vasvármegye, 1929. március 31., 5. o.
7. WEÖRES Sándor: Pável Ágoston emlékezete. In.: Pável
Ágoston-emlékkönyv (Dunántúli Szemle 1949.; XI.
évf. 7-8. szám) 57-58. o.
8. Vasvármegye, 1929. április 16., 4. o.
9. Pálffy István (egyes esetekben: Pálfy István) versei,
beszámolói: Az Erő 1927. április, 32. o.; 1928.
február, 29. o.; 1928. május, 21. o. 1928. november, 20-21. o.;
stb. Weöres Sándorhoz írott levelei közül többet is őriz a
Vas Megyei Levéltár (a továbbiakban: VAML WSLev. XIII. 43/7).
Ezeket - irodalomtörténeti jelentőségük miatt - a Weöres-mozaikok
sorozatban közlöm majd.
10. Az Erő, 1928. szeptember, 6-7. o.
11. Karácsony Sándor autográf levelezőlapja (Weöres Sándor;
Ngs. Dr. Pável Ágoston tanár úr leveleivel; Szombathely
Faludi Ferenc u. 33.); lelőhelye: VAML WSLev. XIII. 43/7 11.
12. Karácsony Sándor autográf levele Weöres Sándornak Az
Erő levélpapírján ("Bpest, 929 II. 24.");
borítékja nincs. Lelőhelye: VAML WSLev. XIII. 43/7 12.
13. Az Erő 1928. októberi számának lapszám nélküli
belső borítóján a következő szerkesztői üzenet
olvasható: "Magánlevél megy. A Diákinduló minden
valószínűség szerint hamarosan sorra kerül. A dárdás
(Szombathely)." Ez minden bizonnyal Weöres Sándornak
szól. Alighanem ő küldhetett be ezzel a jeligével valamilyen
írást. Évekkel később Az Erőben gyakran publikáló
Fehér Gábor írótól kap ilyen megszólítással levelet:
"Kedves Öreg Dárdásom!" Lelőhelye: VAML WSLev.
XIII. 43/7 36-37.
14. Magyarság: Milotay István lapja (1920. decemberében
indult.)
15. Napkelet: 1923-1940 között működő szépirodalmi,
művészeti folyóirat.
16. Hartman János (1875-1943): irodalomtörténész, a Napkelet
főmunkatársa, helyettes szerkesztője; az MTA tagja. Nevét
Keményfire magyarosította.
17. BÓNYI Adorján: Mint csillag az égen. Újra közölte:
Domokos Mátyás (szerk.): Magyar Orpheus. Bp. 1990.
34-41. o. Bónyi Novák Károlyt nevezte meg közvetítőként,
Weöres Sándor egy interjúban Bata Gábornak tulajdonította a
híradást: "Tizenöt éves voltam, amikor az említett Bata
Gábor néhány versemet elküldte a Pesti Hírlap-nál
Bónyi Adorjánhoz." (SIMON István: Írószobák. Bp. 1976.
233. o.; idézi Bata Imre: BATA Imre: Weöres Sándor
közelében. Bp. 1979. 343. o.)
18. Vasvármegye 1929. április 16. 3. o.
19. Karácsony Sándor autográf levelezőlapja Weöres
Sándornak ("Bpest, 929 IV. 16."); lelőhelye: VAML
WSLev. XIII. 43/7 13.; Címzése: Weöres Sándor 6. o. tan.
Pável Á. tanár úr címén Szombathely, Faludi Ferenc u. 33.
20. Karácsony Sándor autográf levelezőlapja Weöres
Sándornak (Bpest, 929. V. 20.); lelőhelye: VAML WSLev. XIII.
43/7 14.; Címzése: Weöres Sándor 6. o. tan. Szombathely,
Faludi F. u. 33.
21. Az Erő, 1929. 21. o. Fábián Mária (1912-1980):
sárvári származású tanár, festő
22. Karácsony Sándor autográf levelezőlapja Weöres
Sándornak (Bpest, 929 VIII. 29.) VAML. WSLev. 15.; Címzése:
Weöres Sándor 7. oszt. tan. Csönge Vas m.
23. kitüntető, de semmire sem jogosító cím, rang
24. WEÖRES Sándor: Üzenet, Veríték. In: Az Erő,
1929. szeptember, 21. o. Az Anzixnak eddig nem találtam
sem kéziratos, sem nyomtatott változatát.
25. WEÖRES Sándor: Egybegyűjtött levelek I. (szerk.: Bata
Imre, Nemeskéri Erika); Bp. 1998. 343. o.
26. A kis méretű fekete-fehér dedikált fénykép S. Pável
Judit tulajdona.