SZÉLL TAMÁS
PÉLDAKÉP
ÉS ÁLDOZAT
SZOMBATHELY SZÜLÖTTE, DR.
NÁRAY-SZABÓ ISTVÁN,
A NEMZETKÖZILEG ELISMERT TERMÉSZETTUDÓS
Ille velut
pelagi rupes immota resistit
(Mint rendíthetetlen szirt, dacolt ő az árral) |
Vergilius |
--------------------
Bár születésének 100. évfordulóján
Szombathelyen emléktáblát avattak tiszteletére, s ez
alkalomból a sajtó is megemlékezett róla, továbbá a
közelmúltban a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár "Tudós
tanárok 2" című kiadványában Kálmán Alajos
akadémikus tollából kitűnő tanulmány látott napvilágot
róla, félő, hogy a nemzetközileg is elismert tudósról,
akadémikusról hazánkban - kitüntetetten pedig szűkebb
pátriájában - mégis csak kevesen tudnak. Úgy érzem, az
igazságszolgáltató történelem morális igényétől
indíttatva adósságot törlesztünk, amikor e rövid írásban
Szombathely szülöttéről, dr. Náray-Szabó István
volt műegyetemi tanárról, akadémikusról,
természettudósról a Vasi Szemlében megemlékezünk.
FELKÉSZÜLÉS A KUTATÓI
PÁLYÁRA
-----
Náray-Szabó
István 1899. július 20-án született Szombathelyen, a Király
utca 29. szám alatti lakásukban. Ügyvéd édesapja felmenői
jogászok, míg édesanyja ősei részben jogászok, részben
gyógyszerészek voltak.
-----
A
család ősei Nárai községben éltek, Szombathelytől 5
kilométernyire délnyugatra. Egyik őse, Szabó János I.
Ferdinánd magyar királytól Kőszeg várának török
ostroma során tanúsított vitéz helytállása jutalmául
nemességet kapott. Ennek megfelelően címerük pajzsában
viaskodó oroszlánok láthatók, míg a koronából egy kardot
tartó páncélozott kar emelkedik ki. Egyik utóda, Sándor,
aki 1746-ban Pálffy János nádortól a nárai határban
lévő földjeire megerősítést kapott, a XVII. században
Náraiban élt, ahonnét a család, egyenes ágon hiánytalanul,
ízenként tudja származását levezetni. János fia Márton
az 1754-es nemesi összeírásban kuriális (azaz házzal és
birtokkal rendelkező) kisnemesként van említve. A XIX. század
elején Miklós és László fiai
"nárai" nemesi előnevük megtartása mellett
engedélyt kaptak a "Náray-Szabó" vezetéknév
viselésére. A Náray-Szabó család sok jeles személyt adott a
megyének és a hazának.
-----
A
kisgyermek István - szüleivel és két húgával (Magda
és Blanka) - négyéves korában a Széll Kálmán
utcába, a Gyöngyös partjára, az ún. Kopfensteiner-házba
költözött, ahol öt szobát laktak. Erre az időre nemcsak
németül beszélni, de autodidakta módon már olvasni is
megtanult, s az Újság "tárca" rovatát, valamint a
Mara nagynénjétől megmaradt német-magyar természetrajzi
könyveket is előszeretettel bújta. Az elemi iskola első két
osztályát Kemenes Bálint igazgató tanító
irányítása mellett magántanulóként, míg a 3-4.
osztályokat már a Központi Városi Elemi Iskolába járva
végezte. Tanulmányait a Szombathelyi Premontrei Rendi Szent
Norbert gimnáziumban folytatta, ahol elsősorban kitűnő
matematika- és fizikatanárai hatottak rá. (Fizikatanára a
híres Kovács Margit keramikus édesapja, Kovács
Zoltán volt, és ismeretes az is, hogy Kuncz és Edelmann
premontrei kanonokok a székesegyház kupolájába függesztett
ingával Foucault híres kísérletét ismételték meg.)
Náray-Szabóra országosan is felfigyeltek, amikor az Eötvös
Loránd országos fizikaversenyen második díjat nyert.
-----Nyári vakációi során megfordult a dalmát
tengerparton, ahol ásványokat gyűjtött; s ilyeneket később
is szívesen vásárolt megtakarított zsebpénzén. Az ásványi
kristályokban uralkodó titokzatos morfológiai rend és
esztétikum valósággal rabul ejtette, velük sírig tartó
barátságot kötött. (Egy ibolyaszínű ametiszt felhőt
tartalmazó kvarc piramis és egy hússzínű karneol később is
kedvenc ásványai közé tartozott.) Az iskolában végig
kitűnő előmenetelével tűnt ki. Távoli rokona, a Herényben
élő, nála 10 esztendővel idősebb Gothard Egon
(Gothard Sándor fia) is hatott rá, aki - kutató édesapja
hatására - vákuumcsőben lejátszódó érdekes kísérleteket
mutatott neki, de Gothard Jenő csillagász példája is
lelkesítette, aki saját eszközeivel (egyebek mellett
spektroszkópos módszerekkel) a csillagászatban világraszóló
eredményeket ért el. Csodálta apai jóbarátját, a
Szombathelyt mindenben fellendítő, azt villamosító Éhen
Gyula polgármestert is. Nem meglepő tehát, hogy ő maga is
már 13 éves korában kis laboratóriumot rendezett be, ahol a
kémia és fizika csodálatos világával életre szóló
barátságot köthetett.
-----Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy az
édesapja által elgondolt, s az apai ügyvédi iroda
folytatását lehetővé tevő jogi tanulmányok helyett a
József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Vegyészmérnöki Osztályára iratkozott, ahol távoli rokona, Szili
Kálmán professzor jóakaratú tanácsait élvezhette. A
budai Szent Imre kollégiumban lakott. Az egyetemen Millner
Tivadar - későbbi akadémikus - barátjával együttesen
kiemelkedő előmenetellel tűnt fel, 1922-ben kitüntetéses
diplomát kapott, majd 1926-ban Szarvasy Imre
elektrokémiai tanszékén tanársegédként doktori címet is
szerzett. Már akkor anyagszerkezet-kutatással foglalkozott, s
ettől a széles munkaterülettől később is csak ritkán
szakadt el.
A FIATAL KUTATÓ
-----
Doktori
diplomáján még alig száradt meg a tinta, amikor állami
ösztöndíjasként a berlini Kaiser Wilhelm Intézetben kapott
munkalehetőséget, amely korának egyik kiemelkedő
kutatóműhelye volt; ugyanakkor a világhírű Planck és
Einstein is ott kutatott, akiknek kollokviumait
Náray-Szabó István rendszeresen látogatta. Az Institut für
Faserstoffchemie tanszéken két éven át a természetes
polimerek, szálas anyagok szerkezetét tanulmányozta. A fiatal
kutató nemzetközi elismerést is kiérdemlő igazi
érdeklődési területe azonban az anyagi világ szilárd
komponenseinek (pontosabban a tiszta elemek és vegyületek
kristályszerkezetének) felderítése volt. Erre az akkor még
kezdetlegesen kivitelezhető, mégis ígéretes röntgen
diffrakciós módszer látszott legalkalmasabbnak. Levélváltás
révén megismerkedett az 1915-ben Nobel-díjjal kitüntetett Sir
William Lawrence Bragg professzorral, aki az ugyancsak
Nobel-díjas atyjával (Henry William Braggal) együtt az
anyagvizsgálati módszerek úttörőjének számított. (E két
tudósról számítási egyenletet is neveztek el.) Az ifjabb
Bragg - aki korábban Cambridge-ben, később pedig
Manchesterben, a Victoria Egyetem Fizikai Intézetében
dolgozott, meghívta intézetébe Náray-Szabót, akit kezdetben
még édesapja volt kénytelen anyagilag támogatni, de később,
amikor az egyetem őt két ízben is tiszteletbeli kutatóvá
(honorary research fellow) választotta, saját lábára állt, s
a Parkfield utcában lakva több mint két évig sikeresen
együttműködött a meghívó professzorral.
-----
A
manchesteri intézet több világhírű kutatónak, köztük
Nobel-díjasnak adott otthont. Olyanoknak, akikkel ma a
tankönyvekben felfedezőkként még a gimnázisták is gyakran
találkoznak. Így pl. ott kutatott az atomszerkezet mai
modelljét megalkotó Lord Ernest Rutherford és Niels
Bohr, később Nobel-díjasok, a kémiai elemek rendszámát
meghatározó Henry Moseley, a magyar származású
Nobel-díjas Hevesy György, aki a hafniumot
fedezte fel, végül a radioaktiv sugárzást mérő módszer
megalkotója, Hans W. Geiger. De korábban itt dolgozott a
korszerű kémia alapjait lerakó John Dalton, s az
energetikus James Joule is. Náray-Szabóval részben
egyidőben munkálkodott ott a később két Nobel-díjjal is
kitüntetett amerikai Linus Pauling is. Mindezek ellenére
az intézet felszereltsége inkább szerénynek volt mondható,
amit a kutatók egymást segítő kollegialitással, s
önfeláldozó kutatói szellemiséggel ellensúlyoztak.
-----
Náray-Szabó
kezdetben egy-egy idősebb munkatárssal, majd egyedül,
mégpedig késő délutánokig dolgozott. (A csoportban
történő kutatás csak a második világháborút követően
vált gyakorlattá.) Röntgen diffraktometriás módszerrel 10
szilikát szerkezetét derítette fel, amiért a fiatal, jól
képzett, lelkes és eredményes magyar kutatónak Bragg
írásban is köszönetet mondott.
-----
Náray-Szabó
István 14 év körüli lehetett, amikor a röntgen diffrakciós
módszert bevezették. Ezzel az anyag láthatatlan finom
szerkezete, atomjainak elhelyezkedése, azok egymástól való
távolsága, sőt átmérője is kikövetkeztethetővé vált.
Noha a diffrakció jelensége egyszerűnek tűnik, a
szerkezet-felderítés még számítógépes módszerekkel sem
könnyű. A diffrakció egy résen áthaladó elektromágneses
(fény vagy röntgen) sugár elhajlása. A fény az atomok közti
réseken elhajlik (diffrakció), a kristályon belüli síkokról
vissza is verődik, majd találkozik az elhajlott sugárral
(interferencia). Ekkor a hullámok vagy összeadódnak
(fényesebbé válnak), vagy gyengítik egymást. Ily módon
fényérzékeny papíron sötétebb és világosabb helyek
jönnek létre, amiknek értelmezése, mennyiségi értékelése
a Bragg-egyenlet segítségével és kutatói intuícióval
történik.
-----Magunk is megfigyelhetjük a jelenséget, ha a
szemünk elé közel helyezünk egy vászondarabot, és azt egy
pontszerű fényforrás (pl. egy lámpa elé tett kartonon szúrt
lyuk) felé irányítjuk. A vászon lánc és vetülék fonalai
között megannyi rés létezik, amelyen az áthaladó fény
diffrakciója sötétebb és világosabb mintázatot hoz létre.
|
Dr.
tech. habil Náray-Szabó István (1899-1972) műegyetemi
tanár,
akadémikus, (posztumusz) Széchenyi-díjas (1970-es
felvétel) |
-----A röntgen diffrakció annál inkább képes az
atomok "kitapintására", minél nagyobb számú
elektron veszi körül az atommagot. Pl. a hidrogén csak egy
elektronnal rendelkezik, ezért alig érzékelhető. Az ún.
neutronsugaras diffrakció ezt a hátrányt kiküszöböli.
(Náray-Szabó István hazánkban elsőként, a hatvanas években
ez utóbbi módszert alkalmazta.) Munkája nagyban hozzájárult
a Bragg-iskola eredményeihez. Erről Bragg az 1931-ben kiadott
tankönyvében külön is megemlékezett. Kiváltképpen a kianit
(disztén), staurolit és apofillit szilikátok
szerkezetének felderítése számított kimagasló
teljesítménynek. Az egyre nagyobb számú felderített
szerkezetű szilikátok ismeretében megállapítható volt, hogy
a szilikátok SiO4 építő egységei tetraéderek, s
a szilikátokat öt osztályba (s számos alcsoportba) lehet
besorolni.
A PÁLYA CSÚCSÁN;
EGYETEMI TANÁR, AKADÉMIKUS
-----
Nem
meglepő, hogy a fiatal kutató Amerikából, Angliából és
Németországból is előnyös ajánlatokat kapott, ám ő Klebelsberg
Kúnó kultuszminiszter hívására hazatért, hogy a
Kolozsvárról átmenetileg Budapestre, majd Szegedre
áttelepített egyetemen dolgozzon. Ott kutattak egyebek mellett Szent-Györgyi
Albert és asszisztense, a későbbi akadémikus,
peptidkémikus Bruckner Győző is. Náray-Szabó István
előbb egy egyetemi kollégium adjunktusa (1930), majd a szegedi
Eötvös Kollégium igazgatója lett (1931). E feladatai mellett
a laboratóriumi munkától sem távolodott el. Bár a gazdasági
válság miatt akkor nehéz idők voltak, Szegedet
"Tisza-parti Göttinga"-ként tartották számon. Az
akkor még Szegeden dolgozó, később nemzetközi hírnevet
szerző Bay Zoltán professzor intézetében részben a
Rockefeller Alapítvány, részben a Széchenyi
Természettudományos Alap támogatásával a 31 éves
kollégiumi igazgató röntgen diffrakciós laboratóriumot
létesített, amelyben kristálykémiai kutatásait folytatni
tudta, ahol a földkéreg anyagai közt legelterjedtebb
szilikátokon kívül már más vegyületek felderítését is
górcső alá vették. Így került sor arra, hogy
munkatársaival együtt a bór kristály, az analcit,
pollucit, apatit, baddaleit és az ipari jelentőséggel
bíró kriolit, alumíniumborid és a cirkóniumszilicid
szerkezetét felderítette. Az alacsony olvadásponttal bíró
(olvadékát ezért használja oldószerül az alumíniumipar),
emiatt gyakorlati jelentőségű kriolit-kutatást pl. későbbi
adjunktusával, Sasvári Kálmánnal végezték.
-----Magántanári habilitációját 1931-ben a szegedi
egyetemen szerezte, s ettől kezdve egyetemi, tantermi
előadásokat tartott. Ebben az időben csatlakozott hozzá
munkatársként a debreceni Szabó Zoltán, aki később
az Eötvös kollégium igazgatói székében utóda, majd maga is
tanszékvezető egyetemi tanár, végül akadémikus lett.
-----
Náray-Szabó
István nemcsak tudományos sikereket aratott Szegeden, hanem
magánélete is jelentősen megváltozott. Ott ismerte meg, majd
vette feleségül Dobay Dóra biológia-kémia szakos
tanárnőt (1933), a kitűnő tornászt, aki később hányatott
életének mindvégig hű társa, s közös gyermekeiknek
mintaszerű édesanyja lett.
-----
Az
1938-ban megüresedett műegyetemi Kémiai-Fizikai Tanszékre Teleki
Pál, akkori kultuszminiszter - nem utolsósorban Sir
Lawrence Bragg ajánlása alapján - 8 pályázó közül dr.
Náray-Szabó Istvánt nevezte ki. Ő nyomban nekilátott a
szegényes műszerpark s az oktatási tematika
korszerűsítéséhez. Ebben segítségére volt Sasvári
Kálmán adjunktus, akivel, továbbá Pócza Jenővel és
a doktoranduszokkal egyúttal a röntgen diffrakciós kutatást
is folytathatták. Utóbbiak közt említendő Neuberger
Jenő, továbbá Tóbiás Károly, aki később a
neves californiai Berkeley Egyetem professzora lett.
Náray-Szabó nevéhez fűződik a Náray-Szabó féle
"izomorf helyettesítési törvény" is. Az egyetemi
tanár 1943-44-ben a műegyetemen dékáni tisztet is
betöltött. Az sem véletlen, hogy a MTA 1945. május 30-án (46
éves korában) rendes tagjai közé választotta.
-----
Számos
ásvány és laboratóriumban előállított vegyület (egyebek
mellett az analcit, szukróz, apatit, ezüstklorát,
ezüstfluorát, perovszkit, leucit, ittriumferrát,
nátriumjodát, nátriumszelenát, thénardit, krokoit,
kálium-ólom-piroszilikát stb.) kristályszerkezetét
tisztázták. Megalkották az ún. "testvérszerkezet"
fogalmát (azonos vagy kissé eltérő anionrácsú vagy
fémrácsú anyagok szerkezete hasonló akkor is, ha azok
kémiailag eltérnek). Ilyenek pl. a magnéziumoxid-litiumtitanát
pár, vagy az analcit-pollucit-leucit trió. Figyelemre
méltó elméleti adalék volt a báriumtitanát elektromos
térerősségétől függő magas dielektromos állandójának (a
ferroelektromos jellegnek) szerkezeti magyarázata.
-----
Kutatói
és tanári működését irodalmi munkássága is fémjelzi. A Gróh
Gyula és társszerzői által 1940-ben kiadott "Fizikai
Kémia I és II" egyetemi tankönyvben több fejezetet írt,
majd 1942-ben megjelent az "Atomok, Molekulák,
Kristályok" című könyve, amit 1944-ben a
"Kristálykémia" című 272 oldalas munka követett. A
Springer kiadó utóbbinak német kiadását is tervezte, de a
háborús események miatt ez meghiúsult. A "Szervetlen
kémia" könyvének első kötete már 1947-ben megjelent.
(A könyv 10 évig készült.) A mű 2. és 3. kötete - a
később ismertetett - bebörtönzése után csak 1957-ben és
1958-ban jelenhetett meg. Ezt a munkáját már németül is
kiadták. Ezek jelentős teljesítmények voltak, hiszen a
háború alatt általában hallgatnak a múzsák, s az ostrom
alatt Náray-Szabóék Kökörcsin utcai villaszerű háza
kiégett, benne nem csak kedves ásványai, de diplomája is
megsemmisült. Maga a professzor is súlyosan megsebesült, comb
ütőere sérült, amit primitív körülmények közt tudtak
csak ellátni. Ennek köszönhető, hogy egy ütőér aneurizma
(az ér körülírt, de gyengébb falú, ezért megrepedésre
hajlamos kiboltosulása), illetve egy ún. "arteriovenosus
shunt" alakult ki.
MEGHURCOLTATÁS, BÖRTÖN,
INTERNÁLÓTÁBOR
-----
Náray-Szabó
István aktívan nem vett részt a közéletben vagy a
politikában. Jó hazafinak tartották, aki, amikor egyszer
fegyveres nyilasok léptek be a tantermébe, azokat erélyesen
kiutasította. Tanárként és dékánként bátran kiállt az
erőszak ellen és zsidó hallgatói mellett. Kiváló német,
angol és francia nyelvtudása nagy értéknek számított, ám
egyúttal gyanút is keltett, emiatt már a Gestapo is
megfigyelte. Belépett a Magyar Közösségbe, amelynek célja
kezdetben a német, majd a szovjet megszállás elkerülése
volt. Éppen ezért, no meg származása miatt, a szovjet
rendszer sem nézte jó szemmel. Talán ezért került sor
1947-es letartóztatására, fogva tartására. A vizsgálati
időszak után szabadon engedték. Kiszabadulása után
hallgatóinak ismételten kijelentette, hogy semmi
törvénysértőt nem követett el. Akkor még senki sem
sejtette, hogy az első koncepciós kirakatperek egyike van
kirajzolódóban. Az ún. Mistéth Endre-féle
összeesküvésben való részvétellel vádolták, s noha
semmiféle összeesküvésben nem vett részt, koholt vádak
alapján végül mégis 4 évi börtönre ítélték, egyetemi
tanári állásától is megfosztották, az Akadémia pedig
kizárta tagjai sorából. A per során, mint műegyetemi
hallgató, magam is gyűjtöttem aláírásokat felmentése
érdekében. Hiábavalónak bizonyult azonban a hallgatóság
megmozdulása, mert mint utóbb kiderült, az ítélet, amelyet a
küszöbön álló kommunista hatalomátvétel egyik
igazolásának szántak, már a per elején megpecsételődött.
-----
Váratlan
és nyilvánvalóan elrettentő célt szolgáló bebörtönzése
súlyos gondokat zúdított családjára, de károsodott a magyar
tudományos élet is, amely érzékeny veszteséget szenvedett
azzal, hogy az ígéretes kutatót a legtermékenyebb
életszakaszában mintegy kivonta a tudományos közéletből. A
műegyetemi oktatás is pótolhatatlan veszteséget szenvedett.
Elsőszülött leánya Mária (szül. 1934), bár kitűnő
tanuló volt, egyetemi felvételre nem számíthatott. Júlia
(szül. 1939) 1947-ben egy szombathelyi származású pap (Knebel
atya) segítségével az Actio Catholica révén Hollandiába
került ideiglenes elhelyezésre. Kint tartózkodását
többször meg kellett hosszabbítani, a hazatérést pedig az
újabb határátlépési engedély várható megtagadásának
valószínűsége veszélyeztette. Az eltelt hosszú idő során
a nevelőszülők annyira megszerették a gyermeket, hogy a
Náray-Szabó szülők biztosabbnak látták a leányt odakint
tartani, s később a kiskorú érdekében, fájó szívvel bár,
de az örökbefogadáshoz is hozzájárultak. Így az
igazságtalan bebörtönzés egy gyermek de jure
elvesztéséhez is vezetett. A leány azóta többször
hazalátogatott, néhány szót beszél magyarul, gyermekorvos,
három gyermek anyja, aki ma is Hollandiában él, de szoros
kapcsolatot tart vér szerinti családjával. A Náray-Szabó
család legfiatalabb gyermeke, Gábor (szül. 1943)
szintén a vegyészetet választotta, jelenleg egyetemi tanár,
akadémikus, és számos tisztség volt és jelenlegi viselője.
-----
A
szegedi Csillag-börtönben eltöltött, sötét- és
magánzárkával súlyosbított kemény négy év után végre
eljött a szabadulás napja. Civil ruháit akkor a szerző
szegedi lakásába küldték, ám - felesége, gyermekei és
tanítványai csalódására - a "szabadonbocsátott"
nem jelentkezett. Kiderült, hogy még két évi
internálótábort szabtak ki reá. Börtönévei során
természetesen nem tudta kutatómunkáját folytatni, oktalan
szenvedéseken és méltatlan megaláztatásokon ment át.
Többek közt volt tanszéke épületében bútorcipelésre
ítélték, ám később megengedték, hogy Szervetlen kémia
könyvének folytatásán dolgozzon, amelynek 2. és 3. kötete
végül is tényleges szabadulása (1953) után jelenhetett csak
meg. Hála páratlan memóriájának és lexikális tudásának,
annak ellenére megszületett a könyv, hogy a szakirodalom csak
hiányosan állt szerzője rendelkezésére.
MELLŐZTETÉS; MÁSODIK
KUTATÓI IDŐSZAK
-----
Szabadulása
után szó sem lehetett arról, hogy az egyetemre
visszakerülhessen, de ismerve képességeit, a hatalom kutatási
lehetőséget biztosított számára, ám folytonosan éreznie
kellett a mellőztetést és börtönviselt voltát. Előbb - nem
érdeklődési körének megfelelő munkakörben - az
Építőipari Tudományos Intézetben (ÉTI) - tűrték meg. Ott
is vérbeli kutatói voltát bizonyította, amikor előbb
akusztikával, majd - Korach Mór akadémikus
jóvoltából - már az érdeklődési köréhez közelebb eső
szilikát tartalmú építőanyagokkal foglalkozott.
Munkatársaival (Kovács József és Novák András)
kidolgozta az ún. "okratálás"-t, amely
szilícium-tetrafluorid gázzal történő utókezeléssel a
betonok bázikus helyeinek bizonyos mértékű
közömbösítését célozta. Az okratált beton a talajvizekkel
szemben ellenállóbb. Szuk Gézával együttműködve
kutatta ki a betonhoz szükséges cement és víz optimális
arányát.
Nem sokkal az 56-os forradalom és szabadságharc előtt
tanszéki utódja, Schay Géza akadémikus meghívására
a Központi Kémiai Kutatóintézetbe (KKKI) került, ahol
átmenetileg az igazgatóhelyettesi posztot is betölthette. Ám
erkölcsi bizonyítvány hiányában ezt a beosztást nem
tarthatta meg. A KKKI volt tulajdonképpen kutatói
állomáshelyeinek végállomása. Előbb a magkémiai
részlegen, később az akkor létesített röntgen diffrakciós
laboratóriumban dolgozott, ahol a hozzá lojális régi
kutatótársaival és barátaival, Sasvári Kálmánnal, később
Kálmán Alajossal és 1962 után Argay Gyulával végre
újra régi kedvelt területén, a szerkezetelemzések vonalán
kutathatott. Ennek kapcsán egyebek mellett a staurolit
finom szerkezetét sikerült azonosítania, azt újrapublikálni,
s számos szerves anyag szerkezetkutatásában működött
közre. Munkatársaival tökéletesítették a röntgen
diffrakciós mérési metodikát, míg a számítási
módszereket egyszerűsíthették. Ezzel egyidőben a
rutinvizsgálatra is alkalmas mennyiségi fázisanalízis
alapjait is lerakta. Gyakorlati fontosságú volt az ezüst
akkumulátorokban a nitrát ion hatására keletkező ezüstoxid
réteg szerkezeti kutatása, amit Palágyi Tivadarral és Szabó
Pállal, mégpedig röntgen és neutron diffrakciós
vizsgálattal végeztek el. Stefanovits István
akadémikussal, továbbá saját munkatársaival, Argay
Gyulával, Kálmán Alajossal és Péterné Gál Évával
részt vett hazánk talajai agyagásvány-tartalmának
mennyiségi feltérképezésében. Ebbe a munkába
bekapcsolódtak még Albert János, Grafcsik János és Nyéki
Jenő munkatársai, akik egy-egy részterület kiváló
szakértőinek számítottak.
-----Közben irodalmi tevékenysége sem szünetelt. Az
egy kötetre tömörített 352 oldalas "Rövid Szervetlen
Kémia" című könyve 1960-ban, a "Szilikátüveg
tulajdonságai" 110 oldalon korszerűen foglalták össze a
címben ígért témákat. A kristályrácsok rendszertanára
szorítkozó korábbi "Kristálykémia" című művét
korszerűsítette, s 1965-ben újra kiadta, ám a tervezett
további két kötet már nem jelent meg. Ebből a könyvből
készült az 1969-ben kiadott 479 oldalas angol és orosz
fordítás. A legnagyobb oldalszámmal (1031) érthetően Kémia
című könyve jelent meg 1967-ben, ami 1969-ben 911 oldal
terjedelemmel újra kiadásra került.
-----A Krisztallográfiai Unió 1963-as, Rómában
megtartott VI. kongresszusán részvételét sajnos nem
engedélyezték, de a diktatúra "puhulása"
folytán(?) ugyanazon évben a freibergi Bányászati Akadémián
1 hónapig vendégprofesszorként már előadásokat tarthatott,
sőt a rákövetkező években Hollandiába, az NSZK-ba, majd a
Szovjetunióba is kiutazhatott. Londonban 1970-ben részt
vehetett a Sir Lawrence Bragg 80. születésnapjára rendezett
tudományos összejövetelen, ahol az ő életműve is méltó
elismerésben részesült.
-----Náray-Szabó István 72. évében járt, amikor az
1970-es év utolsó napjával nyugállományba vonult, ám
méltányos nyugdíjhoz csak Holló János akadémikus
igazolása révén juthatott. Nyugdíjasként is tovább
dolgozott. Sajnálatos, hogy ettől kezdve két évet sem
élhetett, mert az említett háborús érsérüléséből
származó szövődmény következtében - szellemi
képességeinek és munkakedvének szinte teljében - 1972.
szeptember 16-án, 73 éves korában meghalt. A Nárai község
temetőjében lévő családi sírboltba helyezték örök
nyugalomra. A gyászbeszédet egykori tanítványa, dr. Kálmán
Alajos akadémikus mondta.
NÁRAY-SZABÓ ISTVÁN, AZ
EMBER
-----
Rendkívüli
egyéniség volt, aki kiválóan beszélte a nyugati nyelveket,
saját könyvét szinte szótár nélkül maga fordította
németre. Élénk felfogás, kutatói fantázia, szorgalom,
kitartás, nagy tárgyi tudás és kivételesen jó memória
jellemezték. Nem volt szakbarbár, sokoldalú műveltsége
folytán inkább a reneszánsz emberekre hasonlított.
Tanítványait szerető és támogató, kitűnő főnök volt,
aki a segítségért nem tartott igényt a társszerzőségre.
Szókimondó, egyenes jellemű, hazáját szerető magyar ember
volt, aki büszke volt őrségi őseire, akiktől - úgy tartotta
- kissé mongolos szemvágását örökölte. A megnyerő
mosolyú, barátságos, derűs, de szigorú ember magas mércét
támasztott önmaga elé is. Nem szerette a fecsegést, de
szívesen meghallgatott másokat, s kedvelte az okos
társalgást, ezért beszélgető partnereit megválogatta.
Gyakran és szívesen segített másokon. Kevesen tudták, hogy
megosztotta ebédlőasztalát szegény sorsú Vas megyei
hallgatókkal. (Hasonló szellemiségű volt munkatársa,
Sasvári Kálmán, aki még pénzt is adott a szegény diákoknak
azzal az intelemmel, hogy később adják tovább más
rászorulóknak.) Csűrös professzor a Műegyetem
rektoraként úgy jellemezte őt, hogy: "Náray-Szabó Pista
támogatására az a bajba jutott is joggal számíthatott, akit
már mindenki elhagyott." A hallgatókkal szigorú, de
türelmes volt, fanyar humorát gyakran csillogtatta. Sokat
követelt, ezért nem volt nála könnyű vizsgázni. Kényes
volt arra is, hogy a hallgató szabatosan, korszerűen fejezze ki
magát. Nem az volt a célja, hogy a vizsgázó tudatlanságát
tetten érje, inkább azt szerette volna megtudni, hogy a
hallgatónak milyen a felkészültsége.
-----Mértékletes életet élt. Családját odaadóan
szerette. A légynek sem volt képes ártani. Apja nagy vadász
volt, s szerette volna őt is beavatni a vadászat rejtelmeibe.
Ám hamarosan abba kellett hagynia, mert sajnálta a vadat
elpusztítani. Fiatal korában lovagolt, teniszezett, úszott,
később szívesen sétált. Általában nyugodt volt, de a
kitartó oktalanság, igazságtalanság kihozta sodrából.
Ilyenkor felemelte a hangját, sőt haragra is gerjedt. Pere
során is olykor erélyes hangvétellel adott kifejezést annak,
hogy ártatlan. Igazságszerető, határozott viselkedésével
"sikerült" elérnie, hogy a pere során 15-16. rendű
vádlottból az elsők közé került. Bátor szókimondására
jellemző, hogy amikor e sorok írója a szegedi Csillag
börtönben meglátogatta, a rácson át jól hallhatóan
panaszkodott a rossz bánásmódra. (Hozzátette, hogy nem kell
aggódni, mert a fizika törvényei szerint a szembenálló
látogató jobban érti a beszédet, mint a háta mögött álló
őr.) Minden baj forrását a hazugságban látta, a rongy
embereket "trágyalovag"-oknak
("trágyagróf"-oknak) nevezte. Egész életében
kötődött Szombathelyhez és Vas megyéhez. Az oladi dombon, a
város határában volt a családi szőlőhegyük, de Szegeden a
csónakházat is szívesen látogatta, s örömmel ment
Balatonalmádiba is kikapcsolódni. Néha idejéből barátaival
való kártyázásra is futotta, főleg a tarokkot kedvelte.
POSZTUMUSZ REHABILITÁLÁSA
-----
Jóvátehetetlen
méltatlanság volt, hogy noha ártatlansága nyilvánvalóvá
vált, akadémiai tagságát nem kapta vissza. Ugyanakkor az
Akadémia rossz lelkiismeretére utal, hogy 1957-ben indoklás
nélkül akadémiai doktori oklevelet kézbesítettek ki neki.
Csak halála után csaknem két évtized elteltével érett meg a
helyzet arra, hogy a nemzetközileg is elismert tudóst
rehabilitálják. Barátai, munkatársai már régóta dolgoztak
ezen, ám a hivatalos helyek eleinte rendre elzárkóztak. Nem
kétséges, hogy bebörtönzése akadémiai tagságától való
megfosztása, szabadulás után katedrájának vissza nem kapása
nemcsak igazságtalan, méltatlan, hanem hazánk érdekeivel
szembenálló is volt. (Külföldi elismerését többek közt
bizonyította, hogy mellőztetése ellenére az igényes
Poggendorf életrajzi lexikonba is belekerült.) Tanítványai
és munkatársai - pl. Kálmán Alajos, Sasvári Kálmán, Lacza
Tihamér - több esetben is elismerő, meleg hangon
emlékeztek meg róla.
-----A kezdeményezések 1990-ben értek be, amikor
visszakapta akadémiai tagságát, és posztumusz
Széchenyi-díjjal tüntették ki. A Magyar Kémikusok
Egyesülete Náray-Szabó István tudományos díjat alapított,
az érmen Ács István szobrászművész által készített
dombormű portréja látható. Születésének centenáriumán,
1999. november 2-án az Akadémia tudományos ülést rendezett.
Ugyanekkor egykori tanszékén bronz emléktáblát avattak fel,
az ugyancsak Ács István alkotta, arcképét ábrázoló
domborművel. A veszprémi Vegyészeti Múzeum számára Skok
István festette meg arcképét, amit fia, dr. Náray-Szabó
Gábor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem
professzora, és dr. Kálmán Lajos akadémikus avattak fel.
Ugyanezen múzeum archívuma őrzi biográfiáját, amit Bendefy
István állított össze. Szombathelyen, születési helyén a
Király utca 29. szám alatt emléktáblát avattak
tiszteletére. Könyveire, kutatásaira ma is sokan hivatkoznak.
-----Liebau kieli professzor Bragg és Machatschki
mellett harmadikként őt nevezte meg a szilikátrendszer
úttörői között. Egy angol tudománytörténész (John
Bernal) a kristálykémia klasszikusaként említette, de
nevezték üstökösnek, iskolaalapítónak, nagy tanítónak,
jó apának, igaz barátnak és jó magyarnak. Ehhez
hozzátehetem, hogy Vas megyéhez mindig hű, Szombathely
szülötte volt, aki sohasem szakadt el szülőföldjétől, s
akit egyszerre tekinthetünk példaképnek és áldozatnak.
ÉLETÚTJÁNAK MÉRLEGE
-----
Náray-Szabó
István élete, sajnos, tipikusan XX. századbeli magyar sors. A
kimagasló tehetség pályája kezdetben meredeken emelkedett.
Külföldi kutatásai, az európai élmezőnnyel való
kapcsolatfelvétele és tapasztalatcseréje után az előnyös
nyugat-európai és tengerentúli ajánlatok ellenére
meggyőződésből hazatért, hogy tudását a magyar nép
számára hasznosíthassa. Az ezt követő, figyelemre méltó
egyetemi karrier, irodalmi tevékenység és folyamatos kutatás
az egyik legígéretesebb magyar kutatóvá avatták. Ezt a
felfele ívelő pályát törte derékba a méltatlan
meghurcoltatás, börtön, internálás. Ezt követően
"börtönviselt" lett, rajta maradt a
"fasiszta" bélyeg, nem kapta vissza sem tanszékét,
sem akadémiai tagságát. Kutatni hagyták ugyan, de a legalább
hat - szorosabb témájában 15 - esztendei kiesés, a
megaláztatások, méltatlan mellőztetések, behozhatatlan
hátrányt és gyógyíthatatlan sebet ejtettek rajta, majd
stigmát okoztak személyiségében, kutatási lehetőségeiben
és családjában. A korszerűtlen műszerek és a nyugati
kiutazásokból való kizárás kutatásainak további akadályai
voltak. Ki tudja, hogy a letűnt hatalom az igazságtalan
üldöztetéssel milyen korszakalkotó eredményektől fosztotta
meg őt, az egyetemes tudományt és hazánkat? Kálmán Alajos -
írásom elején hivatkozott - tanulmányában szó szerint azt
írja: "Értelmetlen áldozata volt egy a hazugságra
épült hatalomnak, mely abból táplálkozva volt brutális és
elnyomó." Értelmetlenül szétszabdalt élete folytán
iskolát nem teremthetett, az életéből értelmetlenül
elrabolt időt pedig senki sem képes már visszaadni.
-----A kutató, oktató természettudóst nemzetközileg
is elismerték. Nem csak ezért, hanem életműve okán is őt a
szülővárosának, Szombathelynek és Vas megyének is ismernie,
sőt tisztelnie kell. Talán egyszer még Szombathely város
díszpolgára is lesz. Büszkén vallhatjuk magunkénak is
kutatási eredményeit, ám egyben emlékeznünk kell arra is,
hogy mondvacsinált indokkal miként mellőzte, üldözte őt
ártatlanul a pártdiktatúra, amely kezdetben nem tudta
megbocsátani osztályidegen voltát, utóbb pedig erőtlennek
és álszentnek bizonyult ahhoz, hogy beismerve saját
tévedését, őt még életében rehabilitálja. Nem bűnöző
volt, hanem természettudós, és jó magyar. Ezért pedig nem
börtön, hanem elismerés illeti. Most meghajtjuk előtte az
elismerés zászlaját, s e sorokkal kegyelettel emlékezünk
reá.
FELHASZNÁLT
IRODALOM
ARANY Bálint: Koronatanú.
Emlékirat, 1945-57. Püski Kiadó, Budapest, 1990. A könyv
szerzője Náray-Szabó István egyik börtöntársa.
BALOGH Gyula, SZLUHA Márton: Vas vármegye nemes családjai. 2.,
bővített kiadás, Heraldika Kiadó, Budapest, 1999.
BRAGG, W. L.: The Structure of Silicates. University Press,
London, 1931.
Családtagoktól szerzett magán értesülések: Különösen
özv. Náray-Szabó Istvánné Dobay Dóra közlései voltak
értékesek, aki - egyebek mellett - betekintésre átadta a
Náray-Szabó István által írt, befejezetlenül maradt
családtörténeti és autobiográfiai feljegyzéseket. Fia, dr.
Náray-Szabó Gábor akadémikus, professzor (ELTE, Elméleti
Kémiai Tanszék), és Náray-Szabó Andorné Darnay Blanka
közlései.
KÁLMÁN Alajos. Megemlékezés dr. Náray-Szabó Istvánról.
In: Magyar Kémikusok Lapja 38. (7) 306-309 (1983). Ebben
a szerző felhasználja az 1972. szeptember 25-én mondott
gyászbeszédét is. (Kálmán Alajosnak, dr. Náray-Szabó
István egyik kitűnő munkatársának, személy szerint
jelentős érdemei vannak abban, hogy a tudóst
rehabilitálták.)
KÁLMÁN Alajos: Náray-Szabó István. In: Tudós Tanárok 2.
Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár kiadása, Szombathely, 2002.
147-166 old.
LACZA Tihamér: Megemlékezés Náray-Szabó Istvánról. In: A
Természet Világa, 1999. július, 890-95.
Munkatársaktól nyert információk, beleértve a
levelezéseket: pl. Bay Zoltán levele, Sir W. L. Bragg levelei,
néhai Szabó Zoltán akadémikus, professzor személyes
elbeszélése, Sasvári Kálmán felvilágosításai, a Központi
Kémiai Kutató Intézet munkatársaival folytatott
beszélgetések és levélváltások.
Poggendorff's Biographisch-Literarisches Handlexikon. (Ebben 1938
óta szerepel Náray-Szabó István neve.)
SASVÁRI Kálmán: Visszaemlékezés a magyar
kristályszerkezet-kutatás első 50 esztendejére. Kézirat. A
Központi Kémiai Kutatóintézet Könyvtárában, 1997.
SASVÁRI Kálmán: Visszaemlékezés Náray-Szabó Istvánról.
1999. november 2-án felolvasott írás, amely megtalálható az
interneten: http://www.datanet.hu/chemonet
Szegedi Egyetemi Almanach 1921-1995. Az SzTE Könyvtára
kiadása, 1996, 384 old.