GÖNCZ LÁSZLÓ
VISSZACSATOLÁS VAGY/ÉS MEGSZÁLLÁS
MURAVIDÉK, 1941-1945
A TÖRTÉNELEMSZEMLÉLET OBJEKTIVITÁSÁNAK NEHÉZSÉGEI A MURA MENTÉN
--------------------
-----Jelentős mértékben más helyzetet tapasztalunk
viszont, ha a Mura mentén élő, szlovén származású
lakosság viszonyulását vesszük alapul. A két
"jugoszláv" évtized során - egykori erőteljes
hungarusz-tudata ellenére - a mintegy 70-75 ezer főt számoló
lakosság valamennyire megbarátkozott a délszláv egyesülés
és együttélés gondolatával, ezért a vidék
visszacsatolását tartózkodva fogadta. A szlovén lakosság
jelentős része nem fogadta kifejezett ellenszenvvel a
visszacsatolási eseményeket, arról sem beszélhetünk azonban,
hogy annak különösebben örültek volna. A megállapítás
természetesen nem vonatkozik az említett két évtized során a
Muravidékre költözött vagy betelepített hivatalnokrétegre
és lakosságra, valamint a már szlovéniai iskolákban tanuló
szűk értelmiségi rétegre, akik magyar megszállásként
élték meg az akkori eseményeket. Muravidék nem magyar
nemzetiségű lakosságának többségére vonatkoztatva
összességében megállapítható, hogy nem felszabadulásként
élte meg 1941 tavaszát. A Murán túli Stájer-vidék
szempontjából, amit az ún. szlovén népfelszabadító
mozgalom is a későbbiek során hangoztatott és képviselt, a
német megszállással azonosan drasztikus eseményként, tehát
megszállásként értékelték a történelmi Vas és Zala
vármegyék 1919-ben, illetve 1920-ban a délszláv államhoz
csatolt részeinek visszacsatolását Magyarországhoz.
-----Leegyszerűsítve a választ, véleményem szerint
annyit állapíthatunk meg a címben és a bevezető részben
szereplő fogalmakat illetően, hogy attól függ a Muravidék
1941-1945 közötti időszakának a megítélése, hogy az
elemző az említettek közül melyik szempontot tartja
mérvadónak, illetve milyen célnak vagy elvárásnak kíván
értékelésével megfelelni. Az a módszer és magatartás, ami
az egypártrendszer időszakában jellemezte az említett korszak
történelmi megítélését, és amelynek következményeként,
sajnos, az egész térség társadalmára kiterjedő torz
sztereotípiák egészen a XX. század végéig meghatározták
több generáció történelmi tudatát és értékrendszerét,
ma már aligha követhető. Hála Istennek, hogy a még ma is
létező hiányosságok és hibák ellenére, mindig kisebb
mértékben van jelen az egykori szemléletmód a tudományos
kutatómunkában és az ismeretterjesztésben.
-----A következőkben elsősorban a muravidéki
magyarság szempontjából, azaz magyar szemszögből ragadok ki
- a teljesség igénye nélkül - néhány eseményt és
sajátosságot a Mura mente történelméből a visszacsatolás
első időszakából, a tanulmány második felében pedig utalok
néhány későbbi jelenségre és összefüggésre. E munka
csupán ízelítőként kíván szolgálni a korszakot mélyebben
és több szemszögből feltáró tanulmánykötetből, amely
előreláthatólag 2004 elején kerülhet az olvasó kezébe.
A VISSZACSATOLÁS KÖRÜLMÉNYEI ÉS FOGADTATÁSA
-----
-----A muravidéki magyar közösség számára az 1940.
év végén zajló események (pl.: magyar-jugoszláv
örökbarátsági szerződés) némi bizonytalansággal jártak,
különös tekintettel a korábbi hónapokban bekövetkezett
Kárpát-medencei változásokra, a jelentős magyar
területgyarapodásra. A helyzet azonban gyorsan változott. Az
1941. április 6-án bekövetkezett német támadás, a
Jugoszláv Királyság teljes politikai és katonai összeomlása
ismét megváltoztatták a magyarok hangulatát. Fontos
megemlíteni, hogy a német inváziót követően némi
csalódás is volt tapasztalható a magyar ajkú és a
Magyarországgal szimpatizáló szlovén ajkú muravidéki
lakosság körében, hiszen amint azt számos interjúalanyom
kifejtette, ők a magyarokat várták.2 Igaz,
másképpen gondolkodók is voltak. Az akkor már rendkívül
gazdag muraszombati húsgyárost, egykori jugoszláv
képviselőházi küldöttet, Joľe Benkot, akit egyébként
közvetlenül a háború után az új jugoszláv hatalom
kivégeztetett, egyebek mellett azzal vádolta a II.
világháborús eseményekről szóló, a kommunista pártot és
a partizán mozgalmat méltató könyvében Ferdo Godina, hogy ő
mindenekelőtt a németeket várta.3 Egyébként
ismert, hogy Benko politikai alkalmazkodóképessége kiváló
volt, és később a magyar hatalmi struktúrába is sikeresen
beilleszkedett.
-----Visszakanyarodva azonban a korábban boncolgatott
kérdéshez, megállapíthatjuk, hogy a Stájer-vidékhez
közelebbi települések lakossága, és valamennyire Muraszombat
város is, kezdetben jobban rokonszenvezhetett a németekkel,
mint a magyarokkal. A korabeli eseményeket megélt
személyektől tudunk olyan eseményről is, hogy a Lendvához
közeli Hidvégen, ahová a két világháború között szlovén
ajkú telepesek érkeztek, ugyancsak horogkeresztes zászlók
fogadták a német katonaságot. De nem ez volt a jellemző
magatartásforma az egész Muravidéken, különösképpen nem a
magyarok lakta falvakban.
-----A magyar hatalomátvételig, amire a Muravidéken
1941. április 16-án került sor, számos olyan esemény
történt, ami az akkor még mindössze húsz esztendeje
kisebbségben élő lakosság erős magyar kötődését
bizonyítja. A visszaemlékezők szerint a német katonai
megszállás tíz napja során számos határ menti magyar
faluból és Alsólendváról is, többen átkeltek a trianoni
határon, hogy kérjék, illetve kieszközöljék a magyar
katonai hatóságoktól a hatalomátvételt. Volt olyan
adatközlő, aki ötszáz főben állapította meg a határ menti
magyar hatóságokhoz merészkedők számát, ami természetesen
túlzás, néhány fős magyar csoport azonban mindenképpen
kardoskodott a visszacsatolás érdekében.
-----A történelmi alsólendvai és muraszombati
járás visszakerülését az anyaországhoz a muravidéki magyar
és magyar érzelmű lakosság méltóképpen megünnepelte.
Minden nagyobb településen, és természetesen a városi rangú
Alsólendván és Muraszombatban nagyszabású, látványos
rendezvényeket tartottak a felszabadulás tiszteletére. Az
alsólendvai ünnepi rendezvényről a következőképpen
tudósított a Zalamegyei Újság (részlet): "Alsólendván
már a kora reggeli óráktól sűrű csoportok vonultak fel
nemcsak a történelmi nevezetességű járási székhelyről,
hanem a messze környékről is. Egész Lendva ünnepelt, és
zászlóerdő borította a községet. Sűrűn lehetett látni a
jellegzetes népviseletben megjelent falusiakat, és a magyar
ruhaviselet színezte azt a tarka-barka képet, amelyet a tábori
oltár körül összegyűlt közel 15 000 ember megjelenése
mutatott. A templomi oltárnál Pehm József pápai prelátus,
zalaegerszegi apátplébános öt pap segédletével szentmisét
mondott... Mise után, amely a katonazenekar által előadott
Himnuszszal végződött, ugyancsak a főtéren ünnepség volt,
amelyet a magyar Hiszekegy nyitott meg. Az ünnepi megnyitó
beszédet Szép János nyugalmazott kántortanító mondotta.
Beszédében a magyarság küzdelmét vázolta a megszállás
alatt, s méltatta a felszabadulás jelentőségét, kormányzó
urunknak és a magyar hadseregnek az érdemeit. Ezután a
megszállás alatt tétlenségre kényszerült dalárda adott
elő pompás énekegyveleget, majd Bakán István alsólendvai
plébános a róm. Kat. Egyház, Skalics Sándor lelkész az
evangélikus gyülekezet, Sollár István zorkóházi kisgazda a
vendek, Fritz István ipartestületi elnök a tűzharcosok és
rokkantak nevében mondott lelkes beszédet. Valamennyi szónok
boldog örömének és hálájának adott kifejezést, hogy a
Mindenható kegyelméből az elszakított részek újra
visszatérhettek a magyar anya kebelére és hangoztatták, hogy
a hazatért lakosság az építő munkából is ki akarja venni a
részét, de az ezzel járó terheket is arányosan kívánja
viselni..."4
-----A visszacsatolást követően a Mura mentén is
életbe lépett a katonai igazgatásról szóló rendelet, aminek
értelmében létrejött a két katonai parancsnokság: az
alsólendvai és a muraszombati. A katonai parancsnokság
keretében működtek a gazdasági és a társadalmi élet
konszolidációja szempontjából nélkülözhetetlen hivatalok a
mezőgazdaság, az ipar, az egészségügy, az oktatásügy stb.
terén. A visszacsatolás kezdeti fázisában tehát a katonai
parancsnokság hatáskörébe tartozott az oktatási teendőkre
vonatkozó rendelkezések közzététele is. A szlovén elemző
munkákban az általában túldimenzionált, bizonyos fokig
azonban ténylegesen létezett magyar
"túlkapásokról" sokat olvashatunk. Az
általánosítás azonban e tekintetben sem lenne helyénvaló,
hiszen több ellenpéldát is említhetnénk. Ez alkalommal
csupán arról szólunk, hogy a katonai parancsnokság olyan
felhívással fordult - azok megnyugtatása céljából - a
muraszombati gimnázium érettségiző diákjaihoz, hogy az
érettségi vizsgák előtt a vizsgáztató tanárok több napon
át foglalkoznak majd a tanulókkal, akik aztán szlovén vagy
magyar nyelven egyaránt vizsgázhatnak.5 Ami
tudomásunk szerint így is történt meg.
-----A muraszombati képviselő-testület első
ülését a visszacsatolás után - amint az a Muraszombat és
Vidéke hetilap (a Vendvidéki Magyar Közművelődési
Egyesület lapja) cikkéből kiderül - a járási törvényszék
magyar nemzeti zászlókkal díszített termében tartotta, ahol
Hartner Nándor polgármester beszélt a Magyarországgal való
újraegyesülés fontosságáról. Véleménye szerint a
visszacsatolást a vidék magyar és szlovén ajkú lakossága
mindig is akarta. Hartner a szlovén közösséget
nemzetiségként nem ismerte el, részben a bizonyítottan hibás
Mikola-féle vend elméletre alapozva, ami a II. világháború
időszakában az egyik legnagyobb politikai konfliktust
eredményezte a Muravidéken, és sajnos, a későbbi időszakra
vonatkozóan is negatív következményekkel járt. Még
Radványi József ezredes, járási katonai parancsnok is
visszafogottabb hangnemben beszélt az említett ülésen. Arra
ösztönözte a jelenlevőket, hogy nem politizálni,
bírálgatni és kifogásolni kell, hanem dolgozni nyugalomban
és csendben. A pártokba tömörülést későbbi időpontban
tartotta célszerűnek megejteni. Mellesleg megjegyezhetjük,
hogy a katonai parancsnok a beszéde után feleskette a
képviselő-testület tagjait.
A magyar katonák bevonulnak Alsólendvára (1941. április 16.) |
A Muraszombat visszacsatolásának tiszteletére rendezett nagyszabású ünnepség (1941. június 28.) |
-----
A
muraszombati felszabadulási ünnepségen felvonuló
díszvendégek. (Előtérben Grősz József szombathelyi megyés püspök és dr. Szűcs István Vas megyei főispán) |
-----
-----A magyar katonai, majd 1941 augusztusától a civil
hatóság könyörtelenebb volt a két világháború között a
vidékre került, nem őshonos muravidéki lakossággal szemben,
valamint a háborús időszakban a magyar állami
fennhatósággal szembeszegülő, különösképpen a kommunista
beállítottságú, viszonylag szűk csoportosulások esetében,
jelentős mértékben mérsékeltebb volt azonban az ún.
"vend", azaz őshonos szlovén lakosság iránt, akiket
minden hivatalos nyilatkozatban becsületes
testvérközösségként említettek.
-----A muraszombati járás visszatérését Vas
vármegyéhez az egész megyében nagy örömmel fogadták. A
megyegyűlés, azaz a törvényhatósági testület üléséről
a Muraszombat és Vidéke a következőképpen számol be (ami a
törvényhatósági testület jegyzőkönyvéből úgyszintén
kiderül): "Ünnepélyes megyegyűlés volt 1941. május
19-én, Szombathelyen, amelyen a visszacsatolt muraszombati
járásból vendégként részt vettek Radványi József ezredes,
muraszombati járási katonai parancsnok, Olajos József dr.
szolgabíró, Hartner Nándor polgármester, Benkó József
nagyiparos, Bölcs Gyula dr. gyógyszerész, Krantz József
katolikus esperes, Kováts István evangélikus esperes, Kühár
Ferenc kereskedő, Kühár József birtokos, Pintér Miklós
közjegyző és Szukits István iaprtestületi elnök. Szücs
István megyei főispán meleg szeretettel köszöntötte a
muraszombati járásból érkezett vendégeket, majd méltatta a
járás visszacsatolását Magyarországhoz. Egyebek mellett a
következőket mondta: ...Legyenek meggyőződve arról, hogy az
ősi vármegye mindenkor szerető gondoskodásával fogadja
őket, és ehhez csak egyet, egyetlenegyet kér, de egyúttal meg
is kíván, a magyar hazához való töretlen hűséget és
tántoríthatatlan ragaszkodást. Ezt üzenem vend
testvéreinknek is, és bízom abban, hogy meg fogják érteni a
szentistváni állameszméből fakadó célkitűzéseinket,
amelyeknek keretében mindazok között, akik hűek a magyar
hazához, különbséget nem ismerünk." A főispán a
megyegyűlés után ebédet adott a muraszombati vendégeknek a
szombathelyi Casinóban, ahol a megye első embere ismételten
megígérte, hogy mindent el fog követni, ami elkövethető
Muraszombatért és a muraszombati járásért. Hartner Nándor
polgármester megköszönte a meleg fogadtatást, és a
visszacsatolásért köszönetet mondott a vármegyének,
valamint közvetve azoknak is, akik annak érdekében -
elmondása szerint - rendkívül sokat tettek: gróf Szapáry
Lászlónak, Ostffy Lajos nyug. főispánnak, Mikola Sándornak,
a budapesti fasori Gimnázium főigazgatójának és Varga
Gábornak, volt országgyűlési képviselőnek. Hartner azt
követően megígérte a visszatérő országrész lakóinak
nevében, hogy mindenki derekasan, férfiasan és magyar szívvel
veszi ki a részét a munkából, amely Magyarország teljes
feltámadásához vezet."7
A "VEND-MAGYAR" ELMÉLET
-----
-----Hartner elméletére és cselekvési programjára -
egyebek mellett - következtetni lehet a Vendvidéki Magyar
Közművelődési Egyesület 1941 májusában tartott
közgyűlésén elhangzott felszólalásából is. A muraszombati
járás többségi lakosságáról akkor úgy nyilatkozott, hogy
"a vend csak vendül beszél, de lélekben, erkölcsben,
gondolkozásmódban és testben magyar, az volt mindig és az is
akar maradni örökké". Már a bevezető gondolataiban
utalt az említett egyesület egyik fő céljára is, aminek
lényegét a magyar nyelv terjesztésében jelölte meg, mert
szerinte a szlovén lakosság meg akart tanulni magyarul. Kováts
István evangélikus esperes az említett egyesület egyik
rendkívüli közgyűlésen Hartner kijelentését valamennyire
enyhítette, rokonszenvesebbé tette, amikor kifejtette,
"hogy nem az a cél: megfosztani a népet anyanyelvétől,
hanem az: módot adni rá, hogy a vend megtanuljon magyarul
is."
-----Az ún. vend kérdés megértése céljából
érdekes néhány gondolat erejéig megállni Kováts István
esperesnek a muraszombati visszacsatolási ünnepségen a vend
nyelvvel kapcsolatosan kifejtett, részben tanulságos,
másrészt azonban ugyancsak téves, az örömmámor
hangulatában kifejtett gondolatainál. Szerinte a felszabadulás
alatt nem csak az idegen karhatalomtól való szabadulást
kellett érteni, hanem legalább annyira a "halálra ítélt
vend nyelv felszabadítását" is. Ennek magyarázataként
elmondta, hogy a szlovén ajkú lakosság (ő következetesen
vendeket említ) ezer évig élt a magyar hazában, és
nyelvüket senki nem veszélyeztette, míg a jugoszláv éra 22
évében a vend nyelv szerinte teljes elsorvasztásra volt
ítélve. Hangsúlyozta, hogy "az ifjú generációba olyan
szellemet oltottak, hogy a vend nyelv a legutálatosabb nyelv a
világon. Ki kell nevetni, ki kell gúnyolni azt, aki a ronda
nyelvet ajkára veszi." Az elmondottak mögött az
rejtőzik, hogy a két világháború közötti, főleg az
egykori örökös tartományokból érkező szlovén hivatalnok
réteg egyértelműen elvetette a Mura mentén több évszázad
során meghonosodott nyelvjárást, amiből komoly ellentét
keletkezett az ún. őshonos muravidéki szlovének és az
újonnan betelepültek között. Kovátsnak az a gondolata,
amellyel arra utalt, hogy a Mura menti szlovénségnek is a
magyar nyelv legyen a tanítási nyelve, jelentős mértékben
hasonló példa követését idézte elő, mint amilyennel éppen
ő a délszláv állam nyelvpolitikáját vádolta.
-----A Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület
legfontosabb céljának, a minél erőteljesebb magyarosító
törekvése érvényesítésének szellemében, már 1941 nyarán
szervezni kezdték az ingyenes magyar nyelvű tanfolyamokat,
amelyek tartalma túllépte a nyelvi képzés határait.
Ellenpéldát azonban e téren is lehet említeni. Pehm József,
a tárgyalt időszakban a Zala megyei törvényhatósági
gyűlés tagja, aki Mindszenty József néven a XX. századi
magyar történelem egyik legkiemelkedőbb egyénisége,
mártírja lett, egy 1941 őszén zajló megyegyűlésen arra
tett javaslatot, hogy minden muraközi, és értelemszerűen
muravidéki hivatalnoknak, aki olyan településre kerül, ahol a
lakosság nem ismeri a magyar nyelvet, kötelessége nagyon
rövid időn belül megtanulni a kisebbség nyelvét.
Mindszentynek (aki jelen volt Alsólendván a visszacsatolás
napján) több javaslata volt a Zala megyéhez visszacsatolt
területek megsegítése és fejlesztése szempontjából. A
következő idézet is tőle származik, amely - még ha bő fél
évszázad távlatából nem is lehet annak minden mondatával
egyetérteni - segíthet bennünket a tárgyalt korszak jobb
megértésében. Az 1942. május 15-ei zalai megyegyűlésen a
következőket mondta: "A Szent Istváni gondolat
szellemében megbocsáthatunk mindenkinek, aki egyénileg
vétkezett, de akik mások körében kontattak, vagy kontatnak
(agitáltak, uszítottak stb.), azoknak nincs helyük a
visszakerült területen. A Murán innen ismerünk dobrovoljac,
szlovén, vend és magyar kérdést. A dobrovoljacok iránt
részvétet érzek, mivel Isztriából vetette ide őket az idő,
nem maguk szántából jöttek. Most megint belekerültek az
idők viharába. De természetesen szívesebben látunk a
helyükön is magyarokat. A vendek derék, vallásos, szorgalmas,
államhű elemek. Nem volt és nincs velük semmi bajunk. 1919
óta folyik azonban északról egy ún. szlovén beözönlés
természetes úton és betelepítéssel a zalai részekre. Ennek
eredménye az lett, hogy a Lendva-vidék 18 magyar községe
nincs többé. Nyelvileg vegyes községek vannak helyettük. A
magyar lakosság sem kapott a jugoszláv uralom alatt a két
magyar nádor birtokából semmit, mert akkor a Balkánon éltek;
most, a magyar uralom alatt meg azért nem, mert Európában
élünk. Ők azonban azt nem értik, hogy akkor számukra öt
kivándorlási iroda működött egyszerre Alsólendván, és
most, a magyar világban se jussanak semmihez. Járnak is
szüntelen a rédicsi hercegi felügyelőséghez, kérdezgetve:
hol lesz az ő birtokuk."8
A VISSZACSATOLT MURA MENTE BEILLESZKEDÉSE A MEGYÉK ÉLETÉBE - EREDMÉNYEK ÉS NEHÉZSÉGEK
-----
-----Amint arra már utaltam, a szlovén lakosság
részéről a visszacsatolást követő időszakban jelentősebb
szembenállás a magyar hatalom iránt nem volt tapasztalható.
Ezt vitathatatlanul befolyásolta, hogy háború volt, még ha
közvetlenül a Muravidéken nem is érződött, valamint hogy
1941. augusztus 15-ig a katonai közigazgatás volt érvényben,
ami mindenképpen kihatott a lakosság magatartására,
mindennapjaira.
-----A visszafoglalt délvidéki területeken a
rögtönbíráskodás gyakorlatilag a kezdettől érvényben
volt, 1941 júliusában azonban az egykor jugoszláv
fennhatóságú területen kiterjesztették azt olyan
bűntettekre is, amelyeket az addigi rendelkezések szerint nem
kötél általi halállal büntettek. A muraszombati járásban
például a rögtönbíráskodás a következő
bűncselekményekre terjedt ki: felségsértés, hűtlenség,
lázadás bűntettére, ideértve a felségsértés és a
lázadás elkövetésére létrejött szövetséget és azok
elkövetésére való felhívást is - a lőfegyver,
robbantószer, robbanóanyag használatával elkövetett
gyilkosság és szándékos emberölés bűntettére, továbbá
az ilyen gyilkosság elkövetésére irányozott szövetségre -,
közegészség elleni bűntettre, vaspályákon, távírdán vagy
hajókon, illetve légi járműveken, úgyszintén a villamos
energia fejlesztésére, vezetésére és elosztására
szolgáló berendezéseken elkövetett közveszélyű
cselekmények bűntettére, hatóságok, illetve hatósági
közegek ellen felfegyverkezve elkövetett erőszak bűntettére
stb.
-----Azt a viszonylag csekély méretű politikai
jellegű ellenállást, ami a korábban Szlovénia más vidékein
tartózkodó néhány kommunista párti aktivistának a
Muravidékre kerülésével kibontakozott, 1941 nyarán, illetve
őszén egészében felszámolták (ez alatt elsősorban ©tefan
Kovačnak, a területi Kommunista Párt titkárának, az ún.
háborús-forradalmi tanács vezetőjének likvidálását,
valamint a muraszombati vár udvarán végrehajtott
kivégzéseket kell érteni), és azután gyakorlatilag 1944-ig
újabb említésre méltó szlovén ellenállási mozgalomról a
Muravidéken nem beszélhetünk.9
-----A szlovén származású katolikus papok közül
néhányat - afféle koncepciós per alapján -
szabadságvesztésre ítéltek, feltehetően azért, mert a
szlovén ellenállást felkaroló kommunista mozgalommal vélték
őket kapcsolatba hozni. Az egyházi vezetők - kezdetben Grősz
József szombathelyi püspök, későbbi kalocsai érsek, majd a
háború utolsó szakaszában Kovács Sándor püspök - azonban
ilyen esetekben megpróbáltak paptársaiknak segíteni, és
nemegyszer konkrétan is intézkedtek érdekükben.10
Egyébként a szlovén nemzetiségű papok lojalitásának
kérdése több ízben is foglalkoztatta a hatóságot, így az
egyházmegye vezetésétől is néhányszor állásfoglalást
kértek ebben a kérdésben. Egy, a muraszombati és a
szentgotthárdi főbírák által kiadott jelentésre Harangozó
Ferenc, Csendlakon székelő muraszombati kerületi esperes, az
egyházmegyei hivatalnak a szlovén származású papokról 1944
januárjában - egyebek mellett - a következő véleményt
írta: "Politikai okosságból a jelen körülmények közt
bele kell nyugodni abba, hogy a vend papság túlnyomó
többsége nem érez velünk. Amit elvárhatunk, az a lojalitás
a magyar állammal szemben. Ha ezen a téren vétenek, akkor ezt
rájuk kell bizonyítani."11
-----Amint már több ízben utaltam rá, voltak
felelőtlen intézkedések a magyar hatóságok és befolyásos
személyek részéről, voltak azonban ellenpéldák is.
Példaként megemlíthetjük, hogy amikor a szlovénok lakta
Turničąé-n (Bántornya) Némethy Vilmos és a helyi jegyző az
I. világháborús hősi emlékmű szlovén helyesírással
elkészített szövegét a korábban használt, magyar ábécé
szerinti írásra javasolták megváltoztatni, az egyházi és
megyei vezetőség nagyon tapintatosan a javaslatot
visszautasította, hogy azzal ne ingerelje a kedélyeket.12
-----A polgári közigazgatás hivatalos bevezetése
után néhány nappal, 1941. augusztus 23-án Vas vármegye
vezetése dr. Szűcs István főispánnal és dr. Horváth
Kálmán alispánnal az élen bejárta a muraszombati járást,
hogy a helyszínen ismerkedjenek meg a viszonyokkal, valamint
érdeklődjenek a járás különleges nehézségei és
kívánalmai iránt. Muraszombat mellett ellátogattak
Felsőlendvára, Csendlakra, Mártonhelyre, Battyándra,
Tótkeresztúrra, Péterhegyre és még több, szlovénok lakta
faluba. A terepszemle alkalmával a főispán a muraszombati
képviselők előtt azt hangsúlyozta, hogy "az
ünneplésnek vége, a munka szürke hétköznapjai
következnek".13 A polgári igazgatás
bevezetését követően belügyminiszteri rendelettel a
muraszombati járásban, illetve Vas megyében, akárcsak a Zala
megyei részen is, megtörtént a községek területének a
megállapítása. A folyamat keretében számos esetben több
települést egyesítettek egy közigazgatási egységbe.
-----Tekintettel arra, hogy Vas vármegye a muraszombati
járás visszacsatolásával kiegészült, az addig működő
megyei törvényhatósági bizottságot (magyarán a
megyegyűlést) a katonai közigazgatás lejártával
feloszlatták, hogy azt a muraszombati járásból kiegészített
68 új taggal alakítsák újra. A muraszombati járásban a
törvényhatósági bizottság tagjainak névsorát Olajos
József főszolgabíró állította össze olyan egyének
közül, akik közéleti vagy társadalmi szerepükkel,
munkájukkal arra szolgáltak. Nyilvánvalóan a legfontosabb
szempont az volt, hogy a visszacsatolás, valamint általában a
magyar értékek lelkes támogatói voltak. A Budapestre
felterjesztett névsor a belügyminiszter jóváhagyását
követően lépett életbe.14 Hasonlóan történt a
folyamat az alsólendvai járásban is, ahol a zalai
törvényhatósági testületbe nevezték be a tagokat.
-----Általában kevesebb szó esik arról, hogy a
különböző gazdasági, kereskedelmi, infrastrukturális stb.
teendőket illetően miként viszonyultak a megyék illetékes
testületei és intézményei a visszacsatolt területekhez.
Tekintettel a háborús állapot miatt általánosan kedvezőtlen
helyzetre, ami a háború végéhez közeledve katasztrofálissá
fajult, a visszacsatolt települések igényeit a
törvényhatósági testületek (a kis- és nagygyűlések
egyaránt) a legtöbb esetben, de különösképpen a
visszacsatolást követő hónapokban, külön figyelemmel
kezelték. E tekintetben nem tapasztalható különbség a
magyarok lakta és a teljesen szlovén települések között,
ami mindenképpen eltérő attól a folyamattól, amilyenben a
két világháború között a Muravidék tengődött a többi
szlovén régióhoz viszonyítva, és amelynek keretében a
magyar települések még inkább hátrányba kerültek.
-----Muraszombatot és környékét csupán néhány
hónappal a visszacsatolás után gyorsvonati csatlakozással
bekapcsolták a magyarországi vasúti vérkeringésbe
(Szombathelyen és Győrön keresztül). Az autóbuszok már
korábban, még a tavasz folyamán megváltoztatták
menetrendjüket, és - több korrekcióval ugyan - a muraszombati
járás polgárai bekapcsolódtak Vas megye közúti forgalmába.
Lendva és Rédics között is megindult a vasúti forgalom.
-----Más területre evezve - a Muraszombat és Vidéke
hetilapra hivatkozva - ugyancsak elmondhatjuk, hogy a
visszacsatolt terület egyetemistái részére a magyar Vallás-
és Közoktatásügyi Minisztérium külön tanulmányi segélyt
rendelt el (menza-, lakás-, tandíj- és mellékdíjak), hogy a
fiatalok megkezdett tanulmányaikat minél sikeresebben
folytathassák.
-----A kultuszminisztérium képviselői 1941
augusztusában azzal a céllal tettek látogatást a muraszombati
járásban, hogy a Magyarországhoz visszacsatolt vidéken
fölmérjék az iskolaépületek állapotát, és javaslatot
tegyenek azok felújítására, szükség szerint
újjáépítésére. A katonai közigazgatást követően
Rhosóczy Rezső igazgató-tanító lett a Muravidék és a
Muraköz tanügyi szakelőadója, Muraszombat központtal.15
-----A visszacsatolást követően rendkívül fontos
kérdésnek számított a középfokú, azaz az elemi iskolát
követő oktatás megszervezése. A muraszombati Magyar Királyi
Állami Gimnázium már 1941 szeptemberében megnyitotta kapuit.
A megnyitó ünnepségen Kádár Gyula tanár szólt magyar
nyelven a diákokhoz, majd utána Novák Vilmos, azaz Vilko Novak
tanár köszöntötte szlovén nyelven az ifjúságot, és
Magyarország megbecsülésére, valamint a közös
testvériségre hívta fel a diákok figyelmét. A tanévnyitó
előtt állítólag történtek a gimnázium ellen agitációk,
mégpedig feltehetően azt híresztelték, hogy a diákok után
5-600 pengős tandíjat kell fizetni. A hiszékenyebbek azt el is
hitték, és ezért kimaradt néhány diák az iskolából. A
téves híresztelést a sajtón keresztül is megcáfolták,
valamint közzé tették, hogy a tandíj csupán 100 pengő. A
jó eredményt elérő, valamint a szegény sorsú diákok
azonban további kedvezményekben részesülhettek (4 díjfokozat
szerint).
-----Tekintettel arra, hogy a gazdák nem szívesen
engedték el fiaikat a mezőgazdasági munkálatok idején
iskolába, érdekes programmal rukkolt elő a battyánfalvi
(rakicsáni) m. kir. téli gazdasági iskola. A tanítást két
téli féléven keresztül vezették be. Az oktatás november
elején kezdődött és március végéig tartott. A tanulók
márciustól októberig a szülők gazdaságában dolgoztak.
Tanulmányaik sikeres befejezése után bizonyítványt és
"aranykalász" jelvényt kaptak a hallgatók, és
jogukban állt viselni az "aranykalászos gazda"
címet. A rakicsáni iskola diákotthonnal is rendelkezett,
aminek költségtérítéséhez az illetékes minisztérium is
hozzájárult. Az említett oktatási forma lényege az volt -
ellentétben a korábban állítólag kevésbé bevált
gyakorlattal -, hogy a mezőgazdaságban tevékenykedni kívánó
fiatalok megfelelő szakmai képesítést kapjanak, ugyanakkor a
muravidéki gazdák számára ne jelentsen túlságosan nagy
kiesést a fiatalok továbbképzése. A későbbiek során,
amikor már a visszacsatolt területekről is megkezdődött a
katonaköteles fiataloknak a frontra szállítása, ez még
inkább fontos volt. A rakicsáni iskola egyébként
mezőgazdasági szaktanácsadó állomásként is működött,
és minden gazdának ingyen és bérmentesen a rendelkezésére
állt.16 Az alsólendvai Polgári Iskola is a
háborús években - kisebb zökkenőktől eltekintve -
működött, és ismét a szélesebb térség fontos oktatási
intézményévé vált.
-----A muraszombati egészségházban 1941 késő
nyarán megkezdte működését a Zöldkeresztes Állomás, amely
- akárcsak az ország más részein - a betegségek megelőzése
terén fejtette ki csecsemő- és családvédelmi
tevékenységét.17
-----A Zala megyei törvényhatósági bizottság
közgyűlése 1942-ben a visszacsatolt területen az útügyi
szervezet kiépítése céljából 85 új útőri állás anyagi
fedezetét biztosította. Megannyi községi jellegű
létesítmény támogatása mellett is döntött, továbbá
felkarolták egy ún. tüdőbeteg-gondozó intézet, valamint egy
napközis óvoda létesítését Alsólendván, ami viszonylag
jelentős költségekkel járó beruházást jelentett, ezért az
utóbbi esetében állami támogatásra volt szükség.
-----Amint arra már ugyancsak utaltunk, a megyék
vezetése minden formában segíteni kívánta a visszacsatolt
területek tényleges bekapcsolódását az országos
vérkeringésbe. Például a Vasmegyei Gazdasági Egyesület
kezdeményezésére a gazda érdekképviseletek már 1941.
szeptember 14-én üléseztek Muraszombatban azzal a céllal,
hogy a Mura menti gazdákat tájékoztassák a gazdaszervezetek
működéséről, valamint megismerjék az itteni gazdák szakmai
nehézségeit.
-----Az alsólendvai járás iparosai 1941. szeptember
21-én a Korona Szállóban megalapították az Alsólendvai
Járás Ipartestületét. Az alakuló gyűlésen - a MéV szerint
- mintegy 450 iparos volt jelen. A nagy létszám az addigi
egyesület elnökét, Fritz Istvánt is kellemesen meglephette,
aminek hatására - egyebek mellett - köszöntőjében a
következő gondolatokkal fordult az egybegyűltekhez: "Nagy
örömömre szolgál, hogy azokat az iparos társaimat is
körünkben látom, kiket a jugoszláv rezsim elszakított
ipartestületünktől. Egyes szakmákat más központokban
organizáltak, s néha ezen iparos társaknak 200 km-t kellett
utazniuk, hogy a központban érdekeiket megvédhessék. Ez az
idő hála istennek elmúlt. Mint a magyar haza hűséges fiai,
magyar törvények szerint újra megalakíthatjuk a volt Járási
Ipartestületet, amely magához öleli a járás minden
iparosát, tekintet nélkül szakmájára, hogy így egyesült
erővel küzdhessünk a magunk és megnagyobbodott hazánk
boldogulásáért..."
-----Az ún. őshonos muravidékiek és a "csonka
országból" betelepültek közötti ellentétekre, illetve
azok kiiktatásának szükségszerűségére utal a muraszombati
hetilap 1942. február 27-ei számának a vezércikke. Ilyen
jellegű kérdés, persze más szereplőkkel, már a két
világháború között is felvetődött. Akkor különböző
szlovén hivatalnokok és telepesek kerültek a Muravidékre, a
negyvenes évek elején azonban ez jellemző volt a trianoni
Magyarország irányából is.18 Volt rá példa, hogy
még 1919 előtt itt tevékenykedő hivatalnok került vissza, de
teljesen új szakemberek (tanítók, jegyzők, bírók stb.) is
érkeztek. Ezek az emberek magatartásuk tekintetében nagyon
eltérőek voltak, ezért csak árnyaltan vonatkoztatható rájuk
az olyan állítás, hogy ők szlovénellenes tetteket követtek
el.
SÚLYOS POLITIKAI TÚLKAPÁSOK
-----
-----Jelentős politikai eseményre került sor
Muraszombatban 1942 márciusában. Ott rendezték meg a Magyar
Élet Pártja (MÉP) Vas Megyei Szervezete 3. politikai
szemináriumát, amelyen a mintegy 300 párttisztviselő
tájékoztatót hallott a kormány munkájáról (a tanácskozás
előtt néhány héttel történt váltás a kormány élén,
miután Bárdossy László lemondása után Horthy Kállay
Miklóst bízta meg kormányalakítással), a háborúról, a
közellátási nehézségek okairól, valamint a zsidókérdés
megoldásáról. A zsidókérdés megoldásával kapcsolatosan a
tanácskozáson már rendkívül sötét megnyilatkozások
hangzottak el. A jelenlevőkkel ismertették, hogy Kállay
miniszterelnök már az első új tisztségében történő
nyilatkozatában kijelentette, hogy "nem tűri egy hétnél
tovább, hogy zsidónak Magyarországon földtulajdona
legyen".19
-----Külön fejezetet érdemelne a visszacsatolás
évfordulójára szervezett ünnepségek bemutatása, amire
azonban ez alkalommal nem vállalkozhatunk. Azt azonban fontos
megemlíteni, hogy több település 1942-ben, a visszacsatolás
emlékére "országzászlót", azaz emlékművet
kapott, amelyek felavatását látványos rendezvények
kísérték. A szlovénok lakta településeken nem mindig
fogadták lelkesedéssel az ilyen létesítményeket. Harangozó
Ferenc muraszombati kerületi esperes szerint az alsólendvai
esperesség vezetője, Jerič Iván esperes-plébános
kieszközölte, hogy a Turniąčé-n, azaz Bántornyán
megépített emlékmű jelentéktelen, a lakosság találkozási
helyeitől távol eső, "eldugott" helyszínre
kerüljön.20
-----A későbbiek során, jelentősebb mértékben az
1943-as esztendőben, egyre fokozódott a nem magyar lakosságra
irányuló politikai nyomás. A háború által felfokozott
nehézségeket a hatóság a Muravidéken is megpróbálta
leplezni a magyar nemzethez, illetve hazához való kötődés
hangoztatásával. Az alsólendvai MÉP nagyválasztmányi
ülésén 1943. november 23-án Országh Pál országgyűlési
képviselő hangoztatta, hogy a nehézségeket a háború okozta,
de azok még úgy is sokkal kisebbek voltak, mint a többi
környező államban. Azoknak viszont, akik mégis
elégedetlenkedtek (és bizonyára nem voltak kevesen) azt
felelte, hogy "kaphatnak útlevelet máshová". Az
említett ülésen az alsólendvai járás szlovén nemzetiségű
polgáraihoz gróf Teleki Béla főispán olyan beszédet
intézett, amelyben hangoztatta az alsólendvai járásban élő
szlovénok ezer esztendős hűségét a magyar Koronához és a
magyar hazához. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben is ilyen
lesz a viszonyuk, és akkor megkapnak minden jogot, mint
fajmagyar testvéreik. A felszabadulás mámorában - véleménye
szerint - könnyű volt sok személynek magyarnak vallani magát,
de most, a nélkülözés idején válik el, ki a magyar.
"Mert vannak olyanok, kik nem a magyar célt szolgálják,
hanem tudva, vagy tudatlanul is sokan az ellenséges propaganda
eszközévé válnak. Nagy szláv birodalomról álmodoznak.
Tudva van, kik, de a magyar nem bosszúálló, türelmes, amíg
lehet."21
-----A Délvidék visszacsatolása után az 5208/1941 ME
számú rendelet értelmében 1943 tavaszán a Muravidéken is
intenzíven folyt az egykori jugoszláv földreform során
kiosztott földek elosztása. A jugoszláv földreform alá eső
földek formálisan visszaszálltak az államkincstárra, majd
újabb elosztásra kerültek. A földjuttatásnál figyelembe
vették, hogy nem kaphattak földet azok, akik
"nemzethűségi szempontból megbízhatatlanok" voltak,
vagy olyan magatartást tanúsítottak, amely hazaárulásnak
minősült. A muraszombati járásban a földek újraosztása nem
okozott nagyobb problémát és változást, mert oda a két
világháború között csak csekély számú telepest
telepítettek le. A lendvai járásban valamennyivel bonyolultabb
volt a helyzet. A muravidéki (őshonos) szlovénokat a
kormányzat megbízhatónak és a magyar nemzethez tartozónak
ismerte el. A hatóság hangoztatta, hogy a Muravidéken senkinek
sincs oka az aggodalomra.22
-----A zsidók kálváriája a Muravidéket sem kerülte
el. Miután bekövetkezett a német megszállás, a kérdés itt
is véglegesen eldőlt. Muraszombatból és Alsólendváról,
valamint a környékbeli falvakból nagyon sok zsidót
koncentrációs táborba hurcoltak (ahol jelentős részük,
Ferdo Godina névjegyzéke szerint 387 elpusztult), a vagyonukat
először leltározták, aztán elkobozták.23
BIZONYTALANSÁG ÉS ZŰRZAVAR A HÁBORÚ UTOLSÓ SZAKASZÁBAN
-----
*
-----
JEGYZETEK
1 | GÖNCZ László: Madľarska narodna skupnost v Prekmurju od priljučitve do do danes in njene teľave pri ohranjanju identitete. In: Prekmurje na obrobju ali stičiąču evropskih komunikacij - Zbornik sobokega muzeja (Tanulmánykötet). Murska Sobota - Muraszombat 2000. 90. old. |
2 | Hangszalagra rögzített, részben a Népújság hetilap különböző számaiban tömörítve közölt beszélgetések alapján utalok erre. Többek között Madarász Pálné, Bíró József, Pojbics Károly, Hancs Ferenc, Károlyi Elza, Varga Sándor és mások voltak beszélgetőtársaim. |
3 | GODINA, Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska zaloľba, Murska Sobota, 1980. 21. |
4 | Zala Megyei Levéltár, XIV/23 - Teleki Béla főispán magániratai (a kivágott újságcikk a gyűjtemény része) |
5 | Muraszombat és Vidéke, 1941. május 24. XXXV. évf. 1. sz. 8. és 9. old. |
6 | Vö.: GÖNCZ László: A muravidéki magyarság, 1918-1941. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 2000. |
7 | Muraszombat és Vidéke, 1941. május 24. XXXV. évf. 1. sz. 5. és 6. old. |
8 | Zala Megyei Levéltár. Törvényhatósági Nagygyűlés 1942. május 15-ei jegyzőkönyve |
9 | GODINA, Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska zaloľba, Murska Sobota, 1980. 75-85. |
10 | A Szombathelyi Püspöki Levéltár számos irata megerősíti az egyházmegye vezetésének korrekt viselkedését és állandó segítőkészségét. |
11 | Szombathelyi Püspöki Levéltár. Acta cancellarie 6/944. e. sz. |
12 | GÖNCZ László: Vita a turniąčei (bántornyai) hősi emléktáblákról. In: Muratáj, 2002. 1-2. sz. 99-112. |
13 | Muraszombat és Vidéke, 1941. augusztus 29., XXXV. évf., 15. szám, 1-2. |
14 | Muraszombat és Vidéke, 1941. szeptember 5., XXXV. évf., 16. szám, 2. |
15 | Muraszombat és Vidéke, 1941. augusztus 22., XXXV. évf., 14. szám, 4. |
16 | Muraszombat és Vidéke. 1941. szeptember 19., XXXV. évf., 18. szám, 4. |
17 | Muraszombat és Vidéke, 1941. augusztus 15., XXXV. évf., 13. szám, 2. |
18 | Muraszombat és Vidéke, 1942. február 27., XXXVI. évf., 9. szám, 1. |
19 | Muraszombat és Vidéke, 1942. március 27., XXXVI. évf., 13. szám, 1-2. |
20 | Szombathelyi Püspöki Levéltár: Acta cancellarie 2529/943 |
21 | Muraszombat és Vidéke, 1943. november 26., XXXVII. évf., 48. szám, 1. |
22 | Muraszombat és Vidéke, 1943. április 30., XXXVII. évf., 18. szám, 3. |
23 | GODINA Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska zaloľba, Murska Sobota, 1980. 253-279. |
24 | GODINA, Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska zaloľba, Murska Sobota, 1980. 170-210. |