UDVARI ISTVÁN

SZTRIPSZKY HIADOR VÉLEMÉNYE
PÁVEL ÁGOSTON MUNKÁSSÁGÁRÓL

PÁVEL HABILITÁCIÓS KÉRELME KAPCSÁN*

--------------------A XX. századi hungaro-ruthenisztika jeles képviselői közül többen, így főként Hodinka Antal, de Sztripszky Hiador is kapcsolatokat ápoltak a délszláv filológiák művelőivel.
-----Sztripszky Hiadort (1875-1946) magyar és ruszin néprajzosként,¹ bibliográfusként² és irodalomtörténészként³ tartja számon a tudományos közvélemény, nyelvészeti tevékenysége is ismert.⁴ Életének kolozsvári korszakában - 1897-1908 között - a kitűnő képzést nyújtó Ferenc József Tudományegyetem, majd a kolozsvári múzeumok falai között formálódtak ki tudományos érdeklődésének legfontosabb területei. A Kolozsvárott tanultakat közvetlenül hasznosította, adaptálta a kárpátaljai ruszinokra vonatkozó néprajzi és könyvészeti témájú műveiben.⁵
-----A korabeli kolozsvári filológus körök szerint "a nyelvész tanulmányának legfontosabb tárgya a népnyelv". A népélet és népnyelv együttes tanulmányozásának igénye Erdély székvárosában ivódott a fiatal kutatóba, akit élete végéig foglalkoztattak nyelvészeti kérdések. A ruszin határ- és helynevek gyűjtésének programja is Kolozsvárott fogant meg Sztripszkyben,⁶ aki a korabeli magyar nyelvészeti irodalomban honos határnév műszót az egykorú kárpátaljai ruszin és részben az orosz nyelvben is elterjesztette.⁷
-----Sztripszky nyelvészeti munkássága a következő területekhez kapcsolódik: névtan; a ruszin írásbeliség és emlékei; alkalmazott nyelvészet.⁸
-----Sztripszky hagyatéka 1946 tavaszán, közvetlenül a tudós halála után az akkori budapesti csehszlovák misszión keresztül Nagyszombatba került, a nagyszombati Szent Adalbert Egyesület Könyvtárába,⁹ majd Irodalmi Levéltárába, ahol töredékei ma is fellelhetők.
-----Az alábbi dokumentumot azonban nem innen, hanem a Csongrád Megyei Levéltárból kerestük elő. Sztripszkyt széles körű és színvonalas munkássága, kivált annak szláv nyelvészeti része alkalmassá tette arra, hogy mértékadó véleményt alkosson Pável Ágoston munkásságáról, aki 1940-ben magántanári habilitációs kérelmet nyújtott be - Délszláv-magyar nyelvi és irodalmi kapcsolatok címmel - a szegedi tudományegyetem bölcsészettudományi karára.
-----A vélemény elkészítésére eredetileg az Ural-Altáji Nyelvészeti Intézet igazgatóját, Mészöly Gedeont kérték fel, de az Sztripszkyt ajánlotta bírálónak. Mészöly így ír erről: "Mivel az én szerény nyelvtudományi működésem, mely a magyar és finnugor nyelvtudomány területére szorítkozik, nem terjed ki a szláv nyelvtudományra, irodalomtudományra és néprajzra, ezért dr. Pável Ágoston ügyében csupán azt tartottam (a Kar előzetes engedelmével) föladatomnak, hogy - ismervén a különböző nyelvtudományi területek hazai művelőit - megkeressem azt az egyetemünkön kívüli szaktudóst, aki szakkörénél és tudományos egyéniségénél fogva legalkalmasabb a Pável-ügyben való véleményadásra, miután a Kar már megállapította azt, hogy a Pável által megjelölt tárgykör nemcsak karunk feladatkörébe illik bele, hanem egyetemünkön való művelése országos kultúrpolitikai szempontból is ajánlatos.
-----Véleményadásra leghivatottabbnak tartom dr. Sztripszky Hiador nyugalmazott miniszteri tanácsos urat, s ő meg is tette kérésemre azt a szívességet (melyért neki hálás köszönettel tartozom), hogy dr. Pável Ágoston tudományos munkásságáról szakszerű és tárgyilagos méltatást adott Sztripszky Hiadornak itt szó szerint közlött véleményéhez mindenben hozzájárulok, magamévá teszem, s annak alapján javaslom a tekintetes Karnak, hogy Pável Ágoston kérelmét teljesítse..."¹⁰
-----Pável habilitációs előadását Mátyás király a szlovén irodalomban és népi hagyományban címmel tartotta meg.¹¹ Sztripszky 1940. május 1-én kelt véleményét teljes egészében közzé tesszük. (U. I.)

SZTRIPSZKY HIADOR VÉLEMÉNYE A HABILITÁCIÓÉRT FOLYAMODÓ PÁVEL ÁGOSTONRÓL¹²

--------------------Úgy egyetemi hallgató koromban, mint későbben a Magyar Nemzeti Múzeumban töltött szolgálatom idejében hallgatója voltam Margalits és Asbóth professoroknak. Néprajzi irányú működésem magával hozta egyúttal azt is, hogy a szláv filológiának bizonyos részleteit is meg kellett ismernem. Olyan ismerője vagyok tehát a hazai rutén népi életnek és e nép nyelvének, mint dr. Pável Ágoston a vend népének. Ezért hasonló irányú mindkettőnknek irodalmi munkássága is, amely részben a filológiára, részben az etnográfiára terjed ki. Engem az általános szláv nyelvtudományon kívül különösen a vend nép nyelve is érdekelt, mert az összes szláv nyelvek között csak a ruténben s a vendben található az a sajátságos nyelvi jelenség, hogy a szláv nyelvekbéli un. o tőhang bizonyos helyzetekben ü-vé változik. Ez az egy hang hozott engem közelebbi összeköttetésbe úgy Asbóthhal, mint Pávellel s ennek irodalmi munkásságát különösen ezért kísértem kezdet óta figyelemmel.
-----Dr. Pável Ágoston a most jugoszláv megszállás alatt lévő Vashidegkut nevű szlovén, helyesebben vend faluban született, amelynek vend neve Cankova. Amiként a faluban és egész környékén, vendül beszélnek, úgy ő is családjának egyszerű falusi környezetében csak vend szót hallott tíz éves koráig. Igazán magyarul csak a középiskolában tanult meg.
-----Származása, anyanyelve, kedvelt tanulmányai és nagy érdeklődése a nyelvek iránt valósággal arra predisztinálták, hogy elsősorban anyanyelvét, majd pedig ezen keresztül a szomszéd szlovén elemnek és a többi délszláv népeknek nyelvét tanulmányozza, majd a fejlődés betetőzésül az északi szláv nyelvekkel tegyen összehasonlító tanulmányokat. Már kisdiák korában végig tanult néhány szlovén, horvát és szerb nyelvtant, szorgalmasan és sokat olvasott e nyelvek irodalmi termékeiből és egykettőre megtanulta a cirill betűket is. Felsőbb gimnazista korában, valamint az egyetemen már nagy lelkesedéssel fordítgatott a délszláv népköltészetből. Ezeket a fordításokat Négyessy László professor a katedráról nyilvánosan is megdicsérte s az ilyen munka folytatására buzdította.
-----Népnyelvi anyagot már gimnazista diák korában állandóan és tervszerűen gyűjtögetett. Mikor azután felkerült a budapesti egyetemre, kezdettől fogva szaktárgyain, a magyar és latin nyelven kívül állandóan hallgatta úgy Margalits Ede szerb-horvát nyelvű, mint Asbóth Oszkárnak orosz és összehasonlító szlavisztikai előadásait. Eljárt azonban Melich Jánosnak magyarnyelvészeti előadásaira is, ezeknek sűrű és érdekes szláv vonatkozásai miatt. Szláv tanulmányai és az ezekben már korán elért sikereinek érdemei fejében már második tanulmányi évében elnyerte a Mária Terézia-, a III. évtől kezdve pedig a tanárképzőintézeti ösztöndíjat s ezt tanulmányainak teljes befejezéséig három éven át élvezte.
-----Kisebb szláv tárgyú cikkeket, bírálati ismertetéseket már egyetemi hallgató korában írt, Asbótnak buzdítására és irányítására azonban, aki hamar értékelte hallgatójának képességeit, különösen a hazai szlovén és délszláv nyelvek tanulmányozására fordította legtöbb erejét. Hogy ez a munkálkodása mennyire mélyenszántó volt, legjobban két idevágó munkája bizonyítja. Az egyik az, hogy a Pázmány egyetemen a hazai szláv dialektológia köréből kitűzött pályatételt több száz oldalas nyertes munkában dolgozta ki. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia 1909-ben kiadta "A vashidegkuti szlovén nyelvjárás hangtana" címen. A másik az, hogy professorával közösen végzett kutatások során fényt derítenie sikerült az akkoriban sokat vitatott egyik szláv hangváltozásra: j >> gy >> g és j >> ty >> k (Lásd Asbóth akadémiai székfoglalóját " A j >> gy változás a hazai szlovének nyelvében és a dunántúli magyar nyelvjárásokban). Ez a második tanulmány eldöntötte e hangváltozásról folyt vitát, ehhez pedig az anyag szláv részét teljes egészében Pável Ágoston szolgáltatta.
-----Nyertes egyetemi pályamunkáját a Magyar Tudományos Akadémia nemcsak kiadta, hanem 1910-ben a Sámuel-díjjal is kitüntette. (L. Akadémia Értesítő 1910. májusi szám.) Pávelnek ez a munkája alapvető szlavisztikai szakmunka, jelentősége messze meghaladja a közönséges nyelvjárási tanulmányokét. Nem szorítkozik pusztán egyetlen falu hangtanának teljes ismertetésére, hanem azon keresztül szigorú összehasonlítási módszerrel kimerítően ismerteti az egész vend nyelvterület összes nyelvjárásainak hangtanát. Ez az első szlavisztikai szakmunka, amely tudományos alapossággal és kimerítően foglalkozik a vend nyelvvel és megállapítja a vend nyelv hangtörvényeit és hangjelenségeit. A szlavisztika egész sereg maradandó értékű megállapítást köszönhet neki és ezért nem csoda, hogy Európaszerte a legnagyobb elismeréssel fogadták a szakkörök: a lengyel Rocznik slawistyczny 1910-i évf. 177-203 lap 27 oldalon, a Nyelvtudományban pedig az 1910-i évfolyamában terjedelmes tanulmányban ismerteti Asbóth Oszkár. Kisebb terjedelmű kritikák és ismertetések jelentek meg csaknem az összes szláv szakfolyóiratokban, valamennyi kiemeli Pável könyvének elsőrendű fontosságát.
-----Pávelnek ez a hangtani szakmunkája azonban nemcsak szláv nyelvészeti szempontból értékes, hanem rengeteg magyar kapcsolata miatt is, amelyekre a szerző lépten-nyomon rámutat. Az ezerszám közölt szókincsi anyag azóta is valósággal kimeríthetetlen kincsesbányája a hazai szlovén nyelvnek. A könyv egyes részeit szószerinti fordításban is publikálták Szlovéniában, adataira pedig azóta is állandóan hivatkoznak külföldön és belföldön egyaránt. A könyv bevezetése a hazai szlovén nyelvjárásoknak első rendszeres osztályozását tartalmazza, függeléke pedig néhány lapnyi fonetikus szöveget ad a szerző népköltészeti gyűjteményéből. Ez utóbbi egyúttal rámutat Pável tudományos érdeklődésének másik körére is, a népi hagyománykincsek szakszerű értékelésére.
-----Ezután Pável munkássága mind a két irányban párhuzamosan folytatódik. Egyfelől tervbe veszi a teljes vend alaktan és mondattan megírását, és ehhez éveken keresztül gyűjti az anyagot, amelynek kéziratban bemutatott része is olyan gazdag, hogy egy egész élet tudományos munkássága sem tudná talán teljesen kimeríteni és feldolgozni. A vend nyelvű beszélő és kezdettől fogva tervszerűen gyűjtött magyar kölcsönszók anyaga is már igen jelentékeny. Ezeknek első rendszeres feldolgozását magyar nyelvű szakdolgozatában adta.
-----A világháború során még két nyelvészeti szakmunkája jelent meg, mindkettő a Nyelvtudományban.
-----Az egyik "A legújabb vend irodalom nyelve" címen. (1916. évf. 1-127 és 102-116.) Ebben a nagyobb lendületet vett és irodalmivá válni kezdő vend könyvnyelvnek és a vend népnyelvnek viszonyával foglalkozik, éles szemmel összegezvén a vend népi nyelv megkülönböztető jegyeit és rámutatván a lázas iramú vend nyelvújítás elburjánzott tévedéseire. A Magyar Tudományos Akadémia ezt a munkáját is kitüntetésben részesítette. (1. Akadémiai Értesítő 1917. évf. májusi száma.)
-----Másik munkájának címe "Vend szöveggyűjtemény és az eddigi gyűjtések története". Ez fonetikus és mindvégig szakszerűen magyarázott népi szövegeket tartalmaz rendkívül gazdag lingvisztikai és ethnográfiai okulásokkal. (Nyelvtudomány 1916. évf. 161-187 és 263-282).
-----Közvetlenül a háború után egy kisebb orosz zsebszótárt is adott ki, tisztán gyakorlati használatra. (Lingva kiadás.)
-----A világháború után a szláv területek legnagyobb részét elcsatolták; az összezsugorodott publikálási lehetőségek miatt szláv nyelvészeti irányban inkább gyűjt, mint közzétesz, bár kisebb cikkeivel ezután is még többször találkozunk, főleg saját folyóiratában, a Vasi Szemlében.
-----Nyelvészeti tanulmányok mellett már igen korán foglalkozik néprajzi kutatásokkal, valamint magyar-szláv irodalmi kapcsolatok tanulmányozásával. Tervbeveszi, hogy a Hunyadi-dinasztia szerepét a délszláv költészetben egy nagy monográfiában feldolgozza. Ehhez a monográfiához állandóan gyűjti az anyagot, amelynek egyes részeit időközönként különböző folyóiratokban publikálja is. E nemű tanulmányaiból kiválnak a következők:
-----"Az Orfeusz monda rokonai a délszláv népköltészetben". Ezt Katona Lajos professzor annyira értékelte, hogy maga mutatta be a Magyar Néprajzi Társaság gyűlésén az Akadémián, 1909 őszén.
-----Szibinyáni Jankón és az orfeuszi szerepű szlovén Mátyás-legendán keresztül ennek a tanulmánynak is vannak igen érdekes magyar vonatkozásai. (Ethnographia 1909. évf. 321-340.)
-----"A Bankó lányáról szóló széphistória délszláv forrásai" című és az Egyetemes Philológiai Közlöny 1913. évf. 2. számában megjelent tanulmány tisztázza ennek az érdekes tárgyú széphistóriának az eredetét.
-----"A Hunyadiak a délszláv költészetben" című tanulmánya Vasvármegye és Szombathely város Kulturegyesülete és a Vasvármegyei Múzeum 2. Évkönyvében jelent meg 1927-ben és röviden összefoglalja a Mátyás királyra vonatkozó különböző délszláv hagyományokat.
-----"Nyílt tűzhelyű konyhák a hazai szlovéneknél" című tanulmánya az Értesítő-Népélet 1927. évfolyamában jelent meg. (124-144.) Ez az első szakszerű bemutatása a vend konyhának, egész berendezésével és a hozzátartozó szókinccsel. Ezt a tanulmányt a szlovén tudomány is annyira értékelte, hogy az Etnolog 1931-i évfolyamában (125-145) teljes szövegű fordításban tette közzé.
-----"Az újabb horvát katolikus irodalom" című dolgozata (Magyar Kultúra 1936. évf. 22. sz.) a modern horvát katolikus irodalom keresztmetszetét adja. Ezt teljes horvát fordításban a Hrvatska Prosvjeta 1937. évfolyama is közli.
-----Egész sereg kisebb-nagyobb hasonló tárgyú cikkén kívül különösen meg kell említenem Ivan Cankar, a legnagyobb és méltán világhírt szerzett szlovén regényíró két regényének mintaszerű magyar fordítását: 1. Jernej szolgalegény és ő igazsága, 2. Mihaszna Markó és Mátyás király. (Nyugat kiadása.) A fordításokat megelőzi egy a Nyugatban és Napkeletben külön is megjelent irodalomtörténeti tanulmány, amely Cankar egyéniségét és írói munkásságát ismerteti és rámutat különösen a második regénnyel kapcsolatban a Cankar által olyan egyéni felfogásban feldolgozott Mátyás király-legendára. E fordításokról nagyon sok ismertetés jelent meg hazai és délszláv folyóiratokban és napilapokban egyaránt és a legtöbbjének egybehangzó ítélete szerint a fordítás olyan mesterien sikerült, hogy az olvasónak az a benyomása, hogy nem is fordítással, hanem eredeti magyar munkával áll szemben.
-----Cankartól több novellát és verset is fordított, megjelentek az Új Magyarság és a Napkelet 1939. évfolyamában s e fordítások közül is kettőben magyar kapcsolatok vannak. (Mátyás király, Ítélet.)
-----További Cankar- és szerb hősi dalfordításai különböző hazai folyóiratokban várják megjelenésüket.
-----Nem volna teljes Pável egyéniségéről és munkásságáról rajzolt képem, ha legalább néhány szóval nem térnék ki Pável egyéb tárgyú irodalmi, szerkesztői és múzeumi tevékenységére is.
-----Verses kötetei a szakkritika legnagyobb elismerésével találkoztak és több verse szlovén, horvát és német fordításban is megjelent, sőt a zágrábi rádió műsorán is szerepelt. (1935. jan. 5.)
-----1935-ben megalapította a Vasi Szemle című folyóiratot,* amely a saját kiadásában immár a 8. évfolyamát futja és mind a belföldön, mind a külföldön osztatlan elismerést és tekintélyt vívott ki magának. A Szombathelyen megjelenő Vasi Szemlében szinte állandó rovata van a magyar-délszláv szellemi kapcsolatoknak s a legnagyobb örömmel kell megállapítanom, hogy ezen kapcsolatokat ápoló cikkeinek igen komoly visszhangja van a délszláv, főleg szlovén sajtóorgánumokban is. A Dom in Svét című kitűnő szlovén folyóirat egyik újabb száma (51. évf. 10. sz.) szintén hosszabb cikkben reflektál Pável cikkeire és szlovén-magyar szellemi kapcsolatokra és végső következtetésképpen utal arra, hogy csak a szellemi kapcsolatok kiépítésével és az egymás szomszédságában élő két nép kölcsönös megismerésével juthatunk el a barátság és a kölcsönös megbecsülés annyira kívánt állapotához.
-----A Vasi Szemlével kapcsolatban szerkeszti a "Vasi Szemle könyveit", amelyeknek immár 160 kisebb-nagyobb kötete mutatja azt az óriási kulturális erőfeszítést, amelyet Pável szinte magárahagyottan, de egy nagy kulturális cél és érdek lelkes szolgálatában hosszú évek óta végez. Kisvárosi folyóirat létére is a magyar tudományos élet sok neves emberének munkája jelent itt meg.
-----A világháború után, amikor folyóirataink súlyos anyagi válsággal küzdöttek, belekapcsolódott a Vasvármegyei Múzeum keretében a helyi muzeális munkába is, 1924. őszén elvállalta a múzeum Könyvtárának vezetését, amelynek állományát néhány év alatt különféle akciókkal 12 000 kötetről 30 000-re emelte. 1928-ban elvállalta a néprajzi tár vezetését és a múzeum igazgatását is s ezt a tisztet máig is betölti. Mint a Könyvtár vezetője 1926 óta immár 3 szakkatalógust adott ki majdnem 700 oldalnyi terjedelemben.
-----Nem mulaszthatom el annak a megemlítését sem, hogy Pável jugoszláv tudósokkal és írókkal való kapcsolatait a magyar irodalomnak és tudománynak Jugoszláviában való terjesztésére és ismertetésére is igen előnyösen hasznosítja. Ezeknek a kapcsolatoknak legújabb gyümölcse és valósággal koronája Madách Ember tragédiájának szlovén fordítása, amelyet egy szlovén íróbarátja az ő biztatására és az ő közreműködésével készített el. Ennek közlését a Dom in Svét fentemlített száma már meg is kezdte. Ebben az irányban Pável tevékenységétől és lelkesedésétől még nagyon sokat várhat a magyar irodalom és tudomány.
-----Mindent összegezve, Pável eddigi tevékenységét a következők jellemzik: kiváló és még a szülői házból magával hozott nyelvismeret, éles szem, higgadt kritikai elme, kiváló fonetikai megfigyelés, elsőrendű írói és néprajzi érzék, végül valósággal bámulatraméltó szorgalom. Kiváló érdeme ezenkívül még az, hogy olyan vidéki kisvárosban, amilyen Szombathely, valósággal irodalmi központot tudott teremteni, úgy múzeumi működésével, mint kivált a Vasi Szemlével. Ez a folyóirat ugyanis nemcsak vasmegyei vonatkozású kutatások ismertetésére szorítkozik, a tudomány legkülönfélébb ágazataiban, hanem úgyszólván az egész Dunántúlra, a régi Pannoniára is kiterjed. Éppen ezért találkozunk hasábjain a tudományos élet legkiválóbb neveivel, ami azt jelenti, hogy a Vasi Szemle nem egyszerű kis vidéki, nem helyi érdekű folyóirat.

Budapest, 1940. május 1.

JEGYZETEK