-----könyve,¹ levele egyaránt nagy örömet szerzett. Én nem voltam önnek tanítványa - bár egy-kétszer helyettesített a mi osztályunkban - de ismertem, és igen nagyra becsültem már gyermekfővel is önt, - őrzök egy-két igen kedves emléket, melyek elmondására tán lesz még alkalmunk.
-----Gyakran tudakozodtam sorsa felöl, még mielött elkerültem Magyarországról - akkoriban szörnyű rém hírek jártak - s később is, mikor vissza kerültem. Igen örülnék, ha megirná, mi történt önnel és családjával. Dombóvárral és családommal nem igen vagyok összeköttetésben, osztálytársaim közül senkivel nem találkozom. -
-----Verseiröl örömmel beszélnék, volna is róluk mondani valóm; annyi mondani valóm volna, hogy így kapásból nem is merek belékezdeni. Mindenekelött a költészetről való felfogásomat kellene elmondanom, mintegy szótár gyanánt. S világfelfogásomat, mely hasonlit ahhoz, ahogy ön 14-15 évvel ezelött láthatta a világot.
-----Verseit értem, - s ez a legtöbb, amit költő olvasótól várhat, - érzem mögöttük a lelket, a szándékot és indulatot, amely - hogy mondjam? - kiemelkedik a versekből, több, mint maga a vers, értékesebb és szebb is, mint az, - különb környezetet vindikál s ha vindikál, bizonyára meg is tudná teremteni. Ez röviden, amit elmondanék önnek számtalan példával igazolva, dicsérve és megróva azon az őszinte hangon, amely itt Pesten egy-párunk között a szokásos és a barátságot bizonyító hang. Szívesen irtam volna kötetéről magam is, a Nyugatba; ha Weörös már megírta a cikket,² szólni fogok Babitsnak, hogy az minél előbb nyomdába kerüljön, Sajnos, a Ny. csak kiadatlan verseket közöl s így arra nincs remény, hogy könyvéből szemelvényt hozzon.
-----Igen örülnék, ha önt személyesen is láthatnám. Bizonyára akad néha dolga Pesten. Feleségem is, én is szivesen vennénk, ha egy ilyen útja alkalmával felkeresne bennünket. Élőszóval akkor jobban megbeszélhetnénk a költészet dolgát, amely húsz év mulva ilyen véletlenül össze hozott bennünket.
-----Arra kérem még, hogy ne nevezzen mesternek. Ezért pirulnom kell. Ha tanítványa nem lehettem, tüntessen ki azzal, hogy barátjának tekint, ahogyan én régtől fogva ilyen érzéssel gondoltam mindig önre.
-----Szivélyesen üdvözlöm, feleségének kezét csókolom, őszinte hive

----------szíves, közvetlen soraiddal annyira nagy örömet szereztél nekem. Egyszer - vagy 10-11 évvel ezelőtt - a véletlen összehozott egy szombathelyi kávéházban egy fiatalemberrel, aki a szomszéd asztaltól avval ült át hozzám: ugye nem ismer Tanár Úr! Hát persze, nem ismertem. Pedig a Neu-fiú volt, dombóvári tanítványom. Szinte fénylett az áhítatos szeretet az arcán, aztán egyszer csak ezekre a lelkes szavakra fakadt: "Tanár Úr, nincs olyan dolog a világon, amit én meg nem tennék magáért!" Gondolhatod, hogy elérzékenyültem. S kérdeztem, mivel érdemeltem ki tőle azt a nagy-nagy vonzódást és szeretetet? Avval - feleli -, hogy éreztük, hogy szeret, szíve szerint szeret bennünket, még akkor is, mikor pálcát vagy dorongos szót markol ránk. Most, a Te leveled nyomán valami hasonlót éreztem, s ez igen jól esett. Én mint tanár nem arra vagyok büszke, mennyi tudást sikerült a gondjaimra bízott fiatalság fejébe gyömöszölnöm, hanem arra, hogy mennyi emberséget! Mert annak vagyunk leginkább híján! Ha e tekintetben tehettem valamit, akkor nem hiába ültem annyi éven át a katedrán. S úgy látszik, tényleg tettem, mert Te annyi év után is őrzöl velem kapcsolatban kegyeletes apróságokat.
-----Mégis azt mondom: köszönöm neked a baráti jobbot. Büszke vagyok rá és szeretettel, igaz barátsággal viszonzom.
-----Kérdezed: merre, mikép bujkáltam azóta? A dombóvári rémhírek nem voltak igazak. Legalább nem egészükben. Két havi előzetes letartóztatás után elengedtek a nélkül, hogy csak egyszer is kihallgattak volna. De az bizonyos, hogy az a két hónap rémes volt. Mikor feljött értem az őr avval, hogy szabad vagyok, kitört rajtam a heteken át felgyülemlett keserűség, ledobbantam és órákig zokogtam. Aztán vettem batyumat és mentem a fegyelmi vizsgálat elé! Szerencsém volt, hogy főigazgatómnak, Kárpáti Kelemennek¹ emberismerete túllátott a rosszakarat vékony szitáin. "Rostálás"-ra ítéltek s áthelyeztek Miskolcra; személyes utánjárásomra aztán Miskolc helyett Szombathelyre küldtek az itteni állami leánylíceumhoz, ahol - megint csak Kárpáti emberségéből - megbecsültek és sokan meg is szerettek. 1925 óta a Vasvármegyei Múzeumnál is dolgozom, mint igazgató helyettes és könyvtárőr, s újabban, 1/2 év óta mint a Faludi F. irod. Társ. alelnöke.² Lassankint újra nekibátorodott bennem a fényszomjazó ember s így készült el kötetem ("Daltalan húsz nyaram" c. versem adja költői magyarázatát annak, ami belülről történt velem). -
-----A Faludi Társaság épen most tárgyal a Nyugattal az itteni Nyugatestély érdekében. Úgy állapodtunk meg elnökünkkel,³ hogy soraimmal megkérlek, gyere le Te is a Nyugatosokkal, mint aktív résztvevő.⁴ Portámon igaz örömmel látlak vendégemül feleségemmel együtt (egy első reálista fiam és egy II. elemista kislányom van; nagy lurkók, majd meglátod!). Saját tágas házunkban lakunk.
-----Ha Pesten járok, minden bizonnyal felkereslek én is. Igaz, hogy ez ritkán esik, de átlag egyszer évenkint mégis felruccanok sógoromhoz, vagy hivatalos múzeumi ügyek elintézésére. -
-----Igen örülnék, ha értesítenél, jössz-e a Nyugatgárdával? És hogy Weöres ismertetése mikor jön a Nyugatban?
-----Feleséged kezét csókolva, Téged szeretettel ölel
-----Szombathely, 1933. febr. 8.

---------------Weöres cikke ügyében még annak idején szóltam Babitsnak. A Ny. most nem hoz külön-külön ismertetést, hanem csak összefoglaló tanulmányt, de úgy tudom, hogy a te könyvedről szóló jönni fog. Sajnos, Babits most súlyos beteg s így ezt a szerkesztés is megsínyli. Fogom ujból figyelmeztetni. Ha máskép nem megy, a legközelebbi ilyen összefoglaló tanulmányban magam fogok írni róla. A most sorra kerülőt már kiszedték, abba már nem fér bele. Szóval mindenképen rajta leszek, hogy könyvedről a Ny.-ban valamikép szó essék, bár - bizonnyal magad is tudod - milyen hiába való dolog ez, milyen hiába való minden bírálat, dícséret és dicsőség ma az igazi költészet számára. Az az okos, aki erről eleve letett.
-----Szeretettel üdvözöl, híved

---------------Igen köszönöm szives meghívásodat; féltem volna, hogy zavarlak benneteket, de lapod kedves hangja arra bátorít, fogadjam el. Előre is hálás köszönettel elfogadom hát a meghívást s előre is bocsánatot kérek a zavarásért. Magadra vess majd, kedves barátom, ha ismeretlenül is befogadsz házadba engem , mert tudd meg, hogy faragatlan vagyok, roppant rossz causeur,¹ valóságos madre² Ugy konferálj be kedves feleségednek, hogy ahol eddig jártam; összetört vázák, kávés-csészék és virágcserepek valóságos hekatombja³ jelezte utamat. Egy helyütt merő szórakozottságból még a csillárt is kitéptem a plafonból.
-----A kellemes ismerkedésig is adjad át kézcsókomat; téged szeretettel üdvözöllek,

---------------Most, vissza térve, most érzem csak, milyen nagyszerű volt nálatok,¹ milyen kedvesek voltatok irányomban, - holott itthon sem érzem rosszul magam, azt gondolhatod! Szóval, ami engem illet, én utólag is nagyon örvendek szombathelyi kirándulásomnak s különösen örvendek annak, hogy veled - akiröl annyi kitünőt hallottam és tudtam - elevenen is megismerkedhettem, olyan barátságot köthettem, melynek szerződése, hogy költői legyek, nem homokba iratik. Nagyon örültem a találkozásnak, kedves Gusztikám, ezt akartam csak mondani. Kérlek, add át kézcsókomat kedves feleségednek, baráti üdvözletemet Némethnek,² Ősz Ivánnak,³ te pedig fogadd őszinte ölelésemet,

---------------ne vedd zokon, hogy drága soraidra csak megkésve válaszolok. Sajnos, rajtam már betelt a végzet: soha semmire rá nem érek, annyira megraktam magamat mindenféle tennivalóval. Már csak a reménység tartja bennem a lelket, hogy hát egyszer majd csak mégis kiszabadulok szomorú börtönömből.
-----Soraidnak igen-igen megörültem, mert kiéreztem belőlük az igazi szeretetet, melynek kötése erősebb a vérszerződésnél. Sokszor gondolok azokra a boldogan lelkes órákra, melyeket szerencsénk volt társaságodban tölthetni. Mellékelve küldöm a fényképeket.¹ Elég jól sikerültek. Ha pedig néprajzi kirándulásokra megyek, nem fogok megfeledkezni ígéretemről.
-----A Nagyságos Asszony kezeit csókolva, Téged testvéri szeretettel ölel

---------------Leveledet¹ megmutattam Babitsnak is, Gellértnek is. Igen szivesen vették a gondolatot, köszönik. Jó ötletnek tartják s amint a "nagy" nemzetek antologiáit befejezik,² sorát kerítik a "kicsik"-nek³ is. A szlovén irodalom esetleg valóban túlságosan kicsi, ahoz - gondolják ők -, hogy külön antologiával szerepeljen, de egyesiteni lehetne a délszláv nemzeteket. Ebből a szlovén részt te csinálhatnád, sőt ha kedvet és erőt érzel a horvátot és szerbet is.
-----Én emlékeztetni fogom őket, mikor a dolog odáig kerül, bár ők maguk is jól megjegyezték ajánlatodat.
A Vasi Szemlét köszönöm, nagyon tetszik, remek munkát végzel ezzel is! Kitünő volt a lakodalmi felkiáltások gyüjteménye;⁴ helyedben még nagyobb súlyt fektetnék az etnográfiára, folklorera. - A német magyarázó szövegeket, képaláirásokat viszont elhagynám. Aki nem tud magyarul, az így sem, úgy sem tudja élvezni a lapot, - a német szöveg csak provinciálizmusunkat hangsúlyozza. Holott a lap igazán európai szinvonalu, kedvéért akármelyik tokos német megtanulhatná nyelvünket.
-----Én most - tegnap dél óta - azzal a rögeszmével foglalkozom, hogy kiadok esetleg egy verskötetet. Pénzem persze nincs rá, - mit gondolsz lehetne ott nálatok előfizetőket szerezni⁵ és hányat? S vállalnád-e te, vagy Bárdosi Németh a gyüjtésüket?
-----Kézcsókkal, baráti öleléssel, híved,

---------------kicsit megkésve kaptam lapodat,² elseje óta vidéken vagyok s itt leszek augusztus elsejéig. Végtelenül sajnálom, hogy rögtön nem találkozhatunk, sok mindenröl elbeszélgettünk volna. Nem tudnád pesti tartozkodásodat augusztusig kitolni? Nagyon örülnék, ha sikerülne. Próbáld megcsinálni! Július 31-én már Pesten leszek. Már nem az Eszéki-uccában lakunk, hanem a Törökbálint-ut 14. sz. alatt, a Sas hegy mögött. Sok szeretettel ölellek, híved

---------------megkaptam, köszönöm szép könyvedet,¹ nagy örömmel olvasom. - A multkor én is kerestelek, - sajnos hasztalan vártam, hogy másnap ismét jelentkezz.
------ A Nyugatnál szóltam. Folyóiratokról nem írnak, s igy a Vasi Szemléről sem² (ahoz is külön gratulálok!). A forditási ügyekben közvetlen levelet várnak tőled.
-----Kézcsókkal, baráti öleléssel, híved

---------------Hálás, meleg kézszorítás a romok között szülemlő Rendért.¹ Jó részét ezeknek a verseknek már ismertem. Most így, újabbakkal együtt és szépen kalárisokként felfűzve, újra és még jobban megcsodáltam tiszta tüzüket. És melegedtem mellettük. Szeretettel ölel

---------------Egy nagy kéréssel fordulok Hozzád. Miként a Vasi Szemléből tudod, ki akarnám adni a dunántúli lírikusok antológiáját,¹ éspedig legalábbis a könyvnapra, ha már a karácsonyi piacról lekéstünk. Célom nem az, hogy tovább parcellázzam a magyar líra és irodalom amúgy is szűk területét, hanem pusztán az, hogy igazoljam, mennyire klasszikus talaja a lírának a lankás Dunántúl. Kb. 30 költő szerepelne a kötetben néhány versével, pársoros életrajzzal, bibliográfiával és Marek Antalnak írói arcképével, amint azokat már eddig is közöltük a V. Sz-ben.²
-----Már most az egész kötet elejére egy hosszabb, az egész dunántúli költői termést egyetemlegesen ismertető dolgozatot szeretnék és nagyon boldog volnék, ha Te vállalkoznál ennek a megírására.³ Ennek a tanulmánynak a terjedelmét teljesen Rád bíznám. Lehetne ez 10 oldal, de akár 30 oldal is. Csak ne tagadd meg tőlem ezt a kérést. Honoráriumot - sajnos - nem tudok ígérni, mert hisz egyelőre még azt sem tudom, nem fizetünk-e rá az egész vállalkozásra. De ha aktív lesz a mérleg, a haszon első garasaiból tisztességesen honorálnám munkádat.
-----Egyúttal pedig légy szíves a nyomda számára 8-10 versedet elküldeni, valamint 15-20 sorban életrajzi adataidat s eddigi kiadványaid pontos könyvészeti adatait. -
-----A Nagyságos Asszony kezeit csókolva, Téged a régi szeretettel ölel

---------------Bocsáss meg, hogy leveledre csak most válaszolok; vidéken jártam az ünnepek alatt, ezer dolgom volt. Van most is, ezért - bármennyire sajnálom magam is - a megtisztelő felszólitásnak sem tudok eleget tenni. Még annak sem, hogy a saját verseimből kiválogassam, amit megfelelőnek tartanék, életrajzot írjak. Mindez most hihetetlenül untat, csüggeszt. Ujra bocsánatodat kérem, ezért is.
-----Kedves feleséged kezét csókolom, téged a régi szeretettel ölellek,

---------------ajánlottan azonnal továbbítottam - kísérő levelemmel - az írásokat egy Ljubljana közelében lakó tanárbarátomhoz, akinek már igen sok szívességet tettem. Írtam neki, hogy sürgős és nagyon megkértem, tegyen meg mindent az ügy mielőbbi felderítésére.¹ Biztosra veszem, hogy teljesíti kérésemet. - Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb készséggel és csakugyan "néptársi örömmel" állok rendelkezésetekre. - A Nagyságos Asszony kezeit csókolva, szeretettel ölel

---------------ne vedd zokon öreg barátodtól, hogy nem tudok napirendre térni soraid tárgyában. Nem kapacitálni akarlak - az ilyen dolognak nincs semmi értelme, főleg, ha szivükön és nem agyukon keresztül szólnak egymáshoz az emberek -, csak azt akarom Tőled - némi aggodalommal - megkérdezni, hogy talán nem is akarsz az antológiánkban résztvenni?? Ez nemcsak végzetesen csonkává tenné a könyvünket, de nagyon el is szomorítana.
-----A verskiválogatást természetesen ránk is bízhatod. De az ilyen dolgokban rendesen vannak az íróknak maguktól értődő kívánságaik. Az életrajz pedig valóban nem akar több lenni 5-6 (öt-hat) sornál; csak életrajzi adatokról van inkább szó, mint életrajzról, valamint könyvészeti adatokról, az olvasók tökéletes tájékoztatására. És mindezzel ráérnél áprilisig is. Látod tehát, hogy semmiféle rendkívüli dolgot nem kérek Tőled. Rendkívüli kérés és komoly megterhelés csak a terjedelmesebb bevezetés lett volna. De ismétlem: erre nem akarlak kapacitálni, ha nincs hozzá kedved. -
-----A Nagyságos Asszony kezeit csókolva, Téged a régi szeretettel ölel

---------------Kedves Gusztikám,

---------------az előszót egyes egyedül azért nem tudom vállalni, mert se kedvem, se időm stb. Igen bántana, ha ebből bármi mást olvasnál ki. Hogy verseim közül mit vegyetek fel, azt teljesen rádbizom, s meg is bizom benned.
-----Az életrajzi adatokat a következő lapra leirom.
-----Kedves feleséged kezét csókolom, téged változatlan szeretettel ölellek,

---------------Kedves Gyuszim,

---------------ha itthon vagytok, üzend meg, mikor és hol lehet Veled leginkább találkozni egy kis baráti tereferére. Én a Császárfürdő használata céljából vagyok Pesten az Irgalmasok kórházában (Zsigmond u.).
-----A viszontlátás reményében szeretettel ölel s a Nagyságos Asszony kezeit csókolja

---------------Bocsáss meg késedelmemért, gondolhatod, milyen munkában vagyok. Verssel iszonyuan nyakig vagyunk, nem tudom megmondani, mikor kerithetjük a tiedet is sorra, ezért kérdésedre neked is, mint annyi kitünő költőnek, azt felelhetjük: ha van hely másutt, inkább ott jelentesd meg.¹ A következő számban jön Jócsik cikke² a közép-európai, s így a délszláv irodalomról is, nézd majd meg, - lehetne még ehhez valamit hozzá tenni? Szeretettel ölel Illyés Gyula

-----Kedves Barátom, köszönöm a fordításokat. Fordítást csak rendkívüli esetben közlünk. Németh László ígért tanulmányt a délszláv irodalomról.¹ Megmutatom neki a fordításodat - az ő cikke tán lehetne ilyen rendkívüli alkalom. Nálam tudod hagyni őket addig?
-----Cs. Szabóval tavasszal le tudunk-e menni? Kérj nevemben bocsánatot Bárdositól: Cs. Szabó vállalta az ügy nyélbeütését. Remélem, előbb-utóbb lejutunk.²
-----Szeretettel, I. Gyula