LUKÁCSNÉ BAJZEK MÁRIA
PÁVEL
ÁGOSTON LEVELE
JÁSZI OSZKÁRHOZ
BEVEZETÉS
--------------------
-----Az alább közreadandó levelet Pável
Ágoston 1918. december 16-án írta a kor egyik neves
személyiségéhez, Jászi Oszkárhoz. A levél, amelyet dr.
Mándity Marin, a magyarországi horvát nemzetiségi oktatás
kitűnő szakértője és kutatója lelt fel, a budapesti Magyar
Országos Levéltárban található (X 1515-7053 doboz).
-----Jászi Oszkár (1875-1957)
társadalomtudós és politikus, a magyar polgári radikalizmus
kiemelkedő gondolkodója és politikai irányítója, a
születő magyar szociológia első jelentős művelője 1918.
október 31-től 1919. január 19-ig a Károlyi-kormány
nemzetiségi ügyekben illetékes tárca nélküli minisztere
volt. Tudományos és politikai működésében a legtöbb
figyelmet éppen a nemzetiségi kérdésnek szentelte.
Magyarország és az itt élő népek jövőjét a széthulló
Monarchia romjain svájci mintájú államszövetség
létrehozásában látta.
-----Pável Ágoston levele olyan érzékeny
történelmi és politikai pillanatban születik, amikor az
évszázadok óta a történelmi Magyarországhoz tartozó
Muravidék sorsa egyre nyilvánvalóbban új mederbe terelődik.
Fontos kiemelni, hogy bár levelének második mondata szerint a
muravidéki szlovénségnek éppen a szlovénséghez való
tartozását elhomályosító, de a magyar szóhasználatban
meghonosodott "vend" megnevezés helyett a "hazai
szlovén" megnevezést tartja helyesebbnek, a levél
további részében ő is többnyire a "vend"
megnevezést használja. Az iskoláztatás állapotával
elégedetlen Pável arra figyelmeztet, hogy az ott élő
szlovénség büszkén vállalja szlovénségét. Szolgálatait
éppen azért ajánlja fel, hogy a tudatos szlovénség továbbra
is anyanyelvén képezhesse magát. Szándékait és belső
meggyőződésének komolyságát azzal kívánja még inkább
nyomatékosítani, hogy saját szlovén gyökereiről,
tudományos pályájáról, szlavisztikai érdeklődéséről és
szépírói működéséről is szól. Az általunk ismert eddigi
Pável-levelek közül talán éppen ez az, amelyben a
leghatározottabban és a legérzelmesebben fogalmazta meg a
muravidéki szlovénséghez való tartozását. Meggyőződéssel
vallja, hogy nem egyoldalú szeretetről van szó, hisz e nép is
ismeri őt.
-----Levelének megírása idején a
dombóvári főgimnázium magyar-latin szakos rendes tanára.
1913 óta dolgozik itt. Magyar szakos mivolta, a levél
tanúsága szerint, önmagában is elegendő bizonyíték arra,
hogy a magyar kultúrát is a "szívébe zárta". Bár
a levélben politikai kérdéseket nem érint, szolgálatait
azért ajánlja fel, hogy megakadályozza a "modern
hősök" térnyerését, akik e népet "a jugoszláv
testvérek karjaiba" hajszolják. A levélnek ez a része
arról tanúskodik, hogy Pável Ágoston a muravidéki
szlovénség sorsát, miként Jászi Oszkár is, olyan
megreformált Magyarország politikai keretei között képzeli
el, amely továbbra is lehetővé teszi számukra az anyanyelven
való oktatást. Felajánlásának, miként írja, éppenséggel
az az értelme, hogy megakadályozza a Muravidék elvesztését.
Miként levelének utolsó bekezdésében írja, nem
szerencselovag ő, aki a nagy politikai változások közepette
pozícióhoz akar jutni, hiszen korábban is gúnyt kellett
elszenvednie eszméiért és Adyért. Ady neve, aki ekkor még
él, ebben az összefüggésben roppant jelentős, hiszen a
születő új Magyarország költő hírnökének is tekinthető.
-----A levél eljutott a muraszombati
kormánybiztos főispánhoz, aki egyelőre tárgytalannak nevezte
a felajánlást, de úgy vélte, hogy a leendő iskolareform és
a szlovén részek esetleges autonómiájának kialakulása után
Pável vezető szerepet kaphatna. (Rövid levele szintén alább
olvasható.)
-----Pável Ágoston Jászi Oszkárhoz írott
levele a roppant gazdag tudományos életműnek csupán aprócska
momentuma, ám rávilágít a tudós egy fontos jellemvonására:
a muravidéki szlovén Pável meggyőződéssel vállalta
szlovénségét. A Muravidék jövőjét egy megreformált
Magyarország keretei között képzelte el, amit természetesnek
kell tekintenünk, hiszen sorsában és egész tudósi
életpályájában is ehhez az országhoz tartozott. (L. B.
M.)
PÁVEL LEVELE
Sürgős
Miniszter Úr!
Minden sablón
és forma megkerülésével fordulok a Miniszter Úrhoz egy
figyelemreméltó jelentőségű kérdésben. Ez a kérdés a
vend (helyesebben "hazai szlovén") nemzetiségi
kérdés s az e téren felmerült legujabb jelenségek.
-----Vend nemzetiségi kérdés eddig nem
létezett, de nem azért, mintha vendek nem léteztek volna,
hanem mert számuk csekély s mert az eddigi szerencsétlen
rendszer által butaságra és korlátoltságra kárhoztatva
képtelenek voltak helyzetük jelentőségét megérteni. Az
eddigi iskoláztatás teljesen hiábavaló volt, magyar
kultúrát nem nyújthatott, mert arra az a pár elemi iskolai
év elégtelen, nemzetiségi kulturát pedig bűn volt
terjeszteni, még akkor is, ha államhű szellemben történt is.
Ám egy lelkes kicsi kör, mely elsősorban a nép alacsony
szellemi nívójának emelését tartotta szemelőtt, már évek
óta dolgozott fáradhatatlanúl, semmi áldozatot nem kímélve,
gáncsoskodással gúnnyal sőt üldözéssel nem törődve a
nép felvilágosításán, ennek a lankadatlan munkának
köszönhető, hogy a vend paraszt ma már az iskolán kívül is
olvas, törődik valamelyest a nép, az állam s a nagyvilág
sorsával, egyszóval, hogy baromi vegetatív mivoltából
kivetkőzött s emberré lett. Azóta - természetesen - igényei
is megnőttek, észrevette, hogy "vend" (szlovén),
észrevette, hogy apja, dédapja, gyerekei, unokái is vendül
beszélnek, vendül gondolkoznak s bár hűek az államhoz,
mivoltukat semmi kincsért sem hajlandók feláldozni, hisz
anyjukat, apjukat árulnák el vele. És ezekkel a megnövekedett
igényekkel az államnak - a maga jól felfogott érdekében is -
számolnia kell. Ezt a kérdést mindenképpen meg kell oldani,
és pedig mindkét fél megelégedésére. E megoldás
sikeressége érdekében fordultam Miniszter Úrhoz, felajánlva
szolgálataimat. Én a vend népből származom, nemcsak nyelvét
ismerem (édesszüleimmel csakis vendül érintkezem), hanem
szokásait, gondolkodási módját, világfelfogását,
speciális kívánságait, s az egész avval a kérdéssel
összefüggő helyzetet, ismerem a stájer és krajnai szlovén
nyelvet és irodalmat, a viszonyokat is, sokat jártam ott is,
itt is, hajlamaimnak engedve tanulmányozni kezdtem a vend
nyelvet és a szláv nyelveket általában tudományos
szempontból is, a budapesti egyetemen a szláv összehasonlító
nyelvészetből tettem "summa cum laude" doktorátust.
Azóta is állandóan foglalkoztam a néppel és nyelvével, s ez
a "foglalkozás" nemcsak frázis, hanem élő
valóság, amit a vend nyelvről stb. írt számos értekezéseim
bizonyítanak (mind a M. Tud. Akad. és folyóiratainak
kiadásában, felvilágosítást e tárgyban Dr. Asbóth Oszkár
egyetemi tanár adhatna). Sőt vend nyelven is írtam, meleg
szeretettől sugalmazott verseket a szenvedő népnek, mely
anyámat és apámat adta. És a nép is ismer engem.
-----Miniszter Úr! Ez a nép megérdemel
minden figyelmet. Ez a nép a legjobbak fajtájából való. És
ütött a 24.-ik óra. Periculum in mora! Miniszter Úr! Tegyünk
meg mindent, hogy ezt a jóravaló népet ne veszítsük el. Én
őszinte lelkesedéssel állok a Miniszter Úr mellé,
rendelkezzék velem bármilyen irányban is. Ezidőszerint a
dombóvári főgimnáziumban vagyok r. tanár (magyar-latin
szakos, amit csak azért említek, hogy Miniszter Úr ebből is
lássa, hogy a magyar kultura szeretetét már régóta hívő
szeretettel zártam szivembe).
-----Nem volt szándékom a Miniszter Úrhoz
fordulni, mert reméltem, hogy az én közreműködésem nélkül
is szerencsés és gyors megoldást nyer ez a sürgősen égető
kérdés. És főleg azért hallgattam eddig, mert én
őszintén, az anyatejjel magamba szítt szeretettel szeretem
népemet és nyelvét és végtelenül fájt az a gondolat, hogy
ajánlkozásomat esetleg félremagyarázzák, s megvádolnak,
hogy népemből, anyám nyelvéből és szeretetéből tőkét s
állást akarok kovácsolni. Hát ez utóbbiakra nekem nincs
szükségem, mert az előbbieket ezerszeresen többre becsülöm.
Hogy mégis a Miniszter Úrhoz fordulok, annak oka az, hogy
látom, hogy akadtak alakok, kik soha a néppel s nyelvével,
sorsával nem törődtek, megvetették, nyelvét is alig-alig
ismerik, a stájer és karinthiai nyelvet és viszonyokat pedig
épenséggel nem, s most mégis feltolják magukat
"vendeknek", illetékeseknek ezen kérdés
megoldására, pedig egyetlen jogcímük erre csupán az, hogy
véletlenül ott születtek a vend ugaron, de nem is vend
anyától. Ezek a modern hősök csak arra jók, hogy
diskreditálják az egész ügyet, csődbe juttassák, a népet
pedig a jugoszláv testvérek karjaiba kergessék. Hogy ez meg ne
történhessék, elhatároztam, hogy jelentkezem s feltárom a
helyzetet a Miniszter Úrnak.
-----Persze, Miniszter Úr azt is szeretné
tudni, ki vagyok én mint ember? Régi ember-e, új vagy pláne
legújabb-e? Hát erre nézve pontos felvilágosítást nyerhet a
Miniszter Úr Dr. Kemény Gábor tordaaranyos megyei
főispánkormánybiztostól (ki kollégám volt a tordai
főgimn.-ban) s kivel együtt annyi hittel harcoltuk az új
Magyarország harcát még a háború előtti boldogabb időkben
s kivel együtt annyi gúnyt türtünk eszméinkért s Adyért!
Dombóvár 1918. dec. 16.
Dr. Pável
Ágost
főgimnáziumi tanár
Érk. 1918. dec. 20.
1000 szám
A MURASZOMBATI KORMÁNYBIZTOS LEVELE
277
45/kb./1919
Kormánybiztosság
Miniszter Úr!
1000/1918 N. Mo. II számú leiratára jelentem, hogy Dr. Pável Ágost dombóvári főgimnáziumi tanár figyelmet érdemlő beadványa egyelőre tárgytalan, azonban a magyar népköztársaság kultusz-minisztere által tervbe vett iskola reform, illetőleg a vend részek autonómiájának kialakulása után nevezett tanár vezető szerephez juthatna egy a vend érdekeket képviselő esetleg a Muraszombaton felállítandó középiskola vezetésével.
Muraszombat,
1919. január 19. én
Dr. Obál Béla
kormánybiztos főispán
(Pecsét:
Vend Kormánybiztosság
Muraszombat)