MI VAN VÁLSÁGBAN?

HOZZÁSZÓLÁS PETE GYÖRGY: BELSŐ MEGÚJULÁST!
(VASI SZEMLE 2002. 3. SZ. 338-343. OLD.) CÍMŰ CIKKÉHEZ

--------------------Nagy érdeklődéssel olvastam Pete György írását. Engedje meg a szerző és az olvasó, hogy a cikk némely témájához az alábbiakban hozzászóljak, egyes megállapításaitól eltérő véleményemet közreadjam.
-----Az "Egy gondolatkísérlet" című fejezet alaptételével sajnos nem tudok egyetérteni. A magasabb szintű, munkakultúrájú nyugati társadalom mentális problémái nem nagyobbak a magyarországiénál, hanem valamivel kisebbek. Az anyagi, vagyoni dominancia nem hogy erősödnék, hanem, miután a társadalom egy bizonyos jóléti fokot és egyidejűleg magas szociális biztonságot is elért, csökkenőfélben van. Ma az életminőség, annak minden anyagi, szellemi, kulturális és társadalmi összetevőjével egyetemben nagyobb szerepet játszik az európai, nyugati társadalomban, mint minden más. Hogy az életminőségnek személyes komponensei is vannak, mint pl. egészség, szociális közérzet, családi beágyazás, az persze mindebbe beleszámít, magától értetődő.
-----Nem teljesen érthető viszont, miért tartja Pete úr a liberális demokráciát ex offo materialistának. De ha vannak is ilyen elemei, miért ne volnának azok változtathatók? Persze sem felülről, sem alulról nem lehetséges ez - ebben teljesen egyetértek Pete úrral, de oldalról igen. Mert a fejlődéssel párhuzamosan, teljesen demokratikus, parlamentáris alapon, kétoldalt irányjelzők, kerítések, akadályok állíthatók fel, melyek a társadalmi és anyagi fejlődést "terelik", csatornázzák. Ezen eszközök legegyszerűbbje az adórendszer, melyet a fejlett nyugati demokráciák majdhogy a tökélyig fejlesztettek, de oly módon, hogy a gazdasági életet ne tegyék az adózással tönkre. Vagyis fejik a tehenet erősen, de nem veszik el a kedvét az evéstől - és főként nem vágják le! Ausztriában ma 46% a legmagasabb adókulcs (!!!) - és mégsincs felkelés. Mert minden adófizető tudja, hogy adóját nem ismeretlen sötét hatalmak, szervezetek vagy személyek vágják zsebre.
-----Nem szándékom, hogy szentté avassam a kapitalizmust, legkevésbé annak új, rablószerű, globalizált, majdnem ellenőrizhetetlen formáját. (Lásd pl. Soros urat, spekulációival, melyekkel egész országokat hozhat krízisbe!) Mindezek ellenére abszolút híve vagyok a normális, ellenőrzött, európai szellemű kapitalizmusnak. Vegyük csak példának kontinensünk "legkapitalistább", legnagyobb tőkékkel rendelkező országát, Svájcot. Ebben az országban munkanélküliség jóformán nincsen, a lakosság gazdag, hihetetlenül szereti hazáját, védi környezetét, ápolja a tájat, a városképet stb., stb. - és mindezt parancs, rendelkezés nélkül, saját emberségéből és felelősségtudatából teszi. Majdnem ugyanez mondható Ausztriára is. Az átlag osztráknak ugyan jóval kevesebb pénze van mint nyugati szomszédjának, ezzel szemben a világ egyik legszebb, legélőbb, leghatékonyabb kultúrájával rendelkezik, például a zenében, melynek társadalmi különbség nélkül hódol. Ugyanakkor Ausztriának van a világ talán legjobban megszervezett, leghatékonyabb szociális szisztémája - ezt állíthatom, hiszen "csak" 46 éve élek ebben az országban -, az egészségügyet is beleszámítva! Magyarországon sajnos ezen részletekre nemigen néznek. Csak egy példát említek: Ausztriában elképzelhetetlen volna, hogy egy beteg "hálapénzt" adjon az orvosnak... Mert a biztosító fizet, a kötelező társadalombiztosításnak köszönhetően. Ha valakinek ez nem volna (iszákos, munkakerülő, aszociális), akkor az állam veszi át a kezelési költségeket. Mindezt megteheti, mert jön be elég adó a közösségi kasszába! Tehát nem valamiféle sötét kapitalista alamizsnáskodik, mint Pete úr gondolja, hanem a közösség átvállalja kevésbé szerencsés tagjainak szociális ellátását. Ezt persze megteheti, mert van pénze, mert gazdag! És mitől lett ez az 1945 előtt meglehetősen, Magyarországhoz hasonlóan szegény ország gazdaggá a II. világháború után? Attól, hogy békén hagyták, hogy 1955 óta nem volt megszállás, de főként azáltal, hogy nem lett alávetve a szovjet típusú szocializmus paranoid diktatúrájának! Ez volt a szerencse, ez volt Magyarország tragédiája ugyanakkor.
-----A jelenlegi jóléti társadalmak egyáltalán nincsenek válságban! Válságban van ezzel szemben a világ hatalmi, gazdasági és szociális rendje. Teljesen igazat adok Pete György úrnak abban, hogy a jó társadalom nem lehet meg erkölcsi és idealisztikus alapok nélkül. Ezek az alapok azonban nem csak a kapitalizmusban érdemelnek említést. A volt "szocialista" országok, főként a boldog emlékű Szovjetunió utódjainak erkölcsi alapjairól még beszélni sem lehet. A bolsevizmus legundorítóbb öröksége a teljes nihilizmus, a kleptokrácia, az alvilág uralma, Bjelorussziától Türkménföldig... Itt tombol a nepotizmus, a korrupció, a szegénység, a nyomor és a betegség. Mert a szovjet rendszer bukása után nem polgári rend, nem európai-okos kapitalizmus jött, hanem könyörtelen, rabló, mindent letipró alvilágiak, KGB-képezte bűnözők klikkuralma, AIDS-szel, prostitúcióval fűszerezve. Ezzel a szovjet örökséggel összehasonlítva a nyugati, az "európai" alvilág szinte minisztránsok gyülekezetének látszik, kedves, humánus, kissé rossz útra züllött csirkefogóknak... Mert Ausztriában még soha nem lőttek le például egyetlen géppisztolysorozattal nyolc ártatlan embert egy bank helyiségében, hogy 30 000 Eurót rabolhassanak! Ezt csak példának szánom, a relációk megvilágítására, a nemrégiben Mór kisvárosban történtekre emlékezve. Nem kell tehát a vadkapitalista USÁ-ba mennünk példákért, ha nagy bűntényeket óhajtunk említeni... Ezeket a bűnözőket biztos, hogy nem a rablókapitalizmus képezte ki gyilkosokká, nem az ún. szociális helyzet tette bűnözőkké, hiszen ez a "helyzet" nem jár géppisztollyal pénzt keresni...
-----Szeretném még ehhez hozzáfűzni, hogy az ún. szocializmus, a volt szovjet rendszer humanitása sokkal inkább megkérdőjelezhető volt, mint a kapitalizmusé. Mert ha ez nem így lett volna, akkor 1945-ben csupa Szent-György-lovag jött volna be orosz egyenruhában Közép-Európába. Hogy ez nem így volt, azt milliók, sajnos főként nők igazolhatják még ma is... Gondoljunk néha ezekre a tényekre is! De honnan vették ezek a tovarisok akkoriban nem éppen kedves ötleteiket? Mikor sohasem látták a rossz példát, sohasem mutattak nekik erőszakot dicsőítő, gonosz amerikai krimiket a moziban? A Gulagokat pedig semmiképpen sem szeretném a kapitalizmus legrondább kinövéseivel sem összehasonlítani. Így van ez kérem, nem másként. Mert jelenleg még nincsen harmadik út a kapitalizmus és a kommunizmus között, az európai szociális piacgazdaság kivételével!
-----A szabad társadalmak fejlődési iránya nem kell, hogy automatikusan "jó" legyen, ez meggyőződésem. A fejlődés, a technika konzekvenciái sem tekinthetők a tömegakarat következményeinek. Hiszen erősen kétséges, hogy az emberiség összességében akarta-e az atombombát, a géntechnikát, a számítógépet vagy az űrhajózást - hogy csak néhány példát említsek.
-----Mindennek ellenére nem látom annak értelmét, hogy valamiféle "sötét hatalmakat" keressünk mindezek mögött. Véleményem szerint a szabadság lényegéhez az is hozzátartozik, hogy az ember patologikus fejlődési irányokat is választhasson. Fontos azonban, hogy az ember ne engedje magára oktrojálni ezeket az irányokat. A XXI. század emberének okvetlenül lépést kell tartania a technikai és a gazdasági fejlődéssel, állandóan ellenőrizve és kritizálva annak kinövéseit. Más szóval: hajlandóságunk a változások iránt lépést kell hogy tartson az általunk előidézett változások ütemével! Ha ez nem következik be, akkor az ember lemarad saját teremtménye, a technika mögött. Kötelességünk, hogy a humanitást a változások közepette is megóvjuk a pusztulástól.

Brenner Vilmos