ANDRÁSFALVY BERTALAN:
A NÉPHAGYOMÁNY ÉS A GYERMEK
--------------------
-----Én hiszek abban, hogy a Világ, az Élet
nem véletlenül jött létre. Minden egyes élőlénynek, a
legparányibbtól az emberig, célja, szerepe, feladata van. A
Világ nem céltalan és hiábavaló körforgás, amint azt egyes
keleti filozófiák hirdetik, hanem végső célja, a
beteljesedés felé halad. Ha van minden élőlénynek és
embernek, akkor volt és van célja, feladata az egyes népeknek,
azok népművészetének is. Maga a művészet sem öncélú
dolog, hanem az embert szolgálja, hogy teljes életet éljen és
teljesíteni tudja feladatát.
-----Minden nép választott nép. Minden nép
sajátos feladatot kap, történelme során többet is, így
minden nép sajátos, hagyományos népművészete különböző
korokban, más- és másképpen gazdagítja, egészíti ki az
emberiség műveltségét, segíti az emberek életét. A
technikai haladás, a kényelem igénye, a hatalom, a gazdagodás
ígérete, a hatalom csábítása, a globalizáció sokhelyütt
már csaknem teljesen megsemmisítette Európában is a
hagyományos népművészetet, az azt éltető életformát, a
szerves társadalmat. Vannak viszont olyan európai népek,
népcsoportok, nemegyszer éppen a szegényebbek és nehéz
sorsúak, melyek jobban ragaszkodtak hagyományos
műveltségükhöz, és olyan formákat, művészetet,
szokásokat őriztek meg, melyekre a gazdagabb, szerencsésebb
sorsú népeknek is szükségük lehet, ha túl akarják élni a
globalizáció nagy pusztítását. Példának említem most a
görögöket, akik több évszázados súlyos elnyomás után,
150 évvel ezelőtt nyerték vissza függetlenségüket, s most,
Európában a legügyesebben és legeredményesebben használják
fel népművészeti hagyományaikat a globalizáció elleni
küzdelemben. Görögországban nincsenek nagy, hatalmas
bevásárlóközpontok, McDonald's-ok, a gyorsétkezdékben is
görög ételeket szolgálnak fel, az ifjúság sem a dübörgő
amerikai zenére vonaglik, fiatalok és idősebbek is görög
táncokat táncolnak ünnepélyeken, lakodalmakban, ünnepeken
kicsi és nagy büszkén viseli népviseletét-nemzeti
viseletét. Ezek a külső formák is segítik a társadalom
összetartó erejét, a szolidaritást, a társadalmi és
gazdasági problémák megoldását, reményt és biztonságot,
tartást és közéleti részvételt biztosítanak az ország
ügyeinek intézésében. A görög példa tanulságul szolgál
Európának.
-----A 10. Európa-konferencia egyik kiemelt
témája a gyermek és a népköltészet kérdése. Ehhez
kapcsolódva két témáról szeretnék most beszélni, s egyben
ezzel a népművészet és a népköltészet lényegét
bemutatni.
-----Az ember legfontosabb testi és lelki
szükségleteinek kielégítésére jött létre a
népköltészet.
A csecsemő, a kisded, miközben édesanyja tejét szopja,
mohóságában sok levegőt is nyel. Ha szopás után lefektetik,
könnyen előfordulhat, hogy a gyomrába szorult levegő kifelé
igyekezve, a gyermek kibukja, felböfögi a tejet. A kisgyermeket
felkapják és rázogatják, höccögtetik, lovagoltatják, hogy
a levegő eltávozhasson. A büfögtetés tehát elemi
szükségletet elégít ki, de művészi formában, verses,
dallamos formában: "Gyí gyí paripa, / Azon megyünk
Brassóba..." - mondogatják és közben térdükre véve, a
gyermeket lovagoltatják, rázogatják, höccögtetik. A gyermek
élvezi; nevet, testileg megkönnyebbül, és egyben érzi a
szerető kéz fogását, és lelke ismerkedik a költészet
egyszerű formáival. Valószínű, erre a gyermek egészségét
szolgáló eljárásra mindig szüksége lesz az emberi
kultúrának, s nem mindegy, hogy e szükségletet milyen
formában elégítik ki. Ahol már elfelejtették, ott
megtanulhatják újra, ha nem saját, felkutatott
hagyományukból, akkor átvehetik azoktól, akik megőrizték -
másoknak is.
-----Akik a népművészettel,
népköltészettel foglalkoznak, azok jól tudják, hogy a
nemzeti identitás, a nemzettudat az egészséges egyéniség
fontos összetevője. A gyermekjáték ennek legfontosabb
kifejlesztője, kialakítója. Kodály Zoltán erről ezt írta:
"Ez ősi játékok fenntartása elsőrendű kulturális és
nemzeti érdek. Egyrészt valóságos tárházai a tudatalatti
magyarságnak. Tudatalatti elemeknek eddig még alig méltatott
nagy szerepe van a nemzeti jelleg kialakulásában. Aki nem
játszotta gyermekkorában e játékokat, annyival is kevésbé
magyar. Benne a nemzethez tartozás sokágú, bonyolult érzése
feltétlenül szegényesebb, hiányosabb. Egy csomó
jellegzetesen magyar testmozdulat, szólás, hanglejtés, forma,
dallam kimaradt lelki életének építőanyagából. A
nevelésnek oda kell törekednie, hogy ez a szó: magyar vagyok
minél gazdagabb tartalmat, minél több életet, színt
jelentsen mindenkinek, egyénileg is, különben vajmi könnyen
üres frázissá szárad.
-----Másrészt nagy e játékok tisztán
emberi értéke is: fokozzák a társas érzést, életörömöt.
A mai gyermek koravénsége ellen nincs jobb orvosság." -
Hozzáfűzhetjük, ugyanezt minden nép, nemzet elmondhatja a
maga gyermekjátékairól. Más szóval: hazafiságot,
nemzettudatot ad, anélkül, hogy mások gyűlöletére,
lenézésére nevelne.
-----Különösen most nagyon időszerű ezzel
foglalkoznunk. Most, mikor az emberek együttlétének formát,
tartalmát adó játék már kizárólagosan a verseny lett. Ha
az emberek, gyermekek, felnőttek összejönnek és szórakozni
akarnak, versenyezni kezdenek. Ki az ügyesebb, okosabb,
erősebb, szerencsésebb, szebb, tájékozottabb, képzettebb. A
tét nélküli játék, az együttlét, együtt mozgás,
éneklés örömét felváltotta a győzelem örömére való
vágyakozás, a másik legyőzésének az öröme. Ma játéknak
nevezzük a versenyt: olimpiai játékok, sportjátékok, ének-,
tánc-, kórus-, karmester-, szólóhangszer-, szépség-,
ügyességi, szerencsejáték-versenyek vannak. A kisgyermek, ha
ilyen játékban veszít, akár ún. társasjáték vagy kártya
vagy ügyességi verseny az óvodában az ő vereségével
végződik - sír, mintha valóban megverték volna. Kedves,
barátságos, segítőkész gyermekek a megszégyenítés,
megszégyenülés után gorombává, barátságtalanná,
agresszívvá válnak. Azt mondják egyesek, hogy a gyermeknek
meg kell tanulnia küzdeni és elviselni a vereséget. De nem
mindegy, hogy mikor! Iskolás korukban ehhez járul még, hogy
biztatják, te legyél a különb, az okosabb, az erősebb, a
jobb - jobb mint a többi. Nem az erőszakkal terhes,
gyűlölettől szenvedő világra készítjük fel őket? De
éppen ezzel erősítjük is ezt az erőszakra, versenyre,
hatalomra éhes világot. A filmek, a gyermek-rajzfilmek is
erőszakra, versenyre, a másik legyőzésére nevelnek,
elbagatellizálják az erőszakot. Az erőszak így már betört
az iskolákba is, a gyermekek közé is.
-----A hagyományos népi játékok nem ismerik
a versenyt, a "ki kit győz le"-játékot. Még
"helyezések" sincsenek: első, második, harmadik stb.
Még az úgynevezett sportszerű játékokban sincs, nem volt
így! Ilyen például a méta. Ha az ütők elvesztették a
labdát, kapók lesznek, és ha azok most nem jól ütnek, ismét
cserélnek. Ezekben a játékokban sincs tehát győztes és
megszégyenített. Ezenkívül ezekben a játékokban más a
szellem, a gyengébb helyett lehet futni, ütni a labdát, nem
állítják ki azt, aki elrontotta, elvesztette a labdát. A
sportban, a csapatban a rossz játékost lecserélik, eleve a
legmagasabb és legügyesebb gyerekek kerülnek be a
kosárlabda-csapatba, a legjobb labdarúgók a focicsapatba. Az
iskolában a tornaórákon a versenyre készülnek.
Iskola-verseny, városi verseny, megyei verseny, országos
verseny. Ezeken a legjobbak vehetnek csak részt, a többi csak
szurkolhat. Pedig éppen nekik kéne többet mozogni,
"játszani". De ennek alapján ítélik meg az
iskolát! Tanulóik közül hányan nyertek matematika-,
biológia-, szavaló-, színjátszó-, tánc- vagy ki-mit-tud
versenyt. A zeneiskolát is aszerint minősítik, hogy tanulóik
hány helyezést értek el a versenyeken. Hát ezért jött
létre a tánc, az ének, a kóruséneklés is, hogy ezzel
győzzük le a másikat, a többieket?
-----A hagyományos népi játékokban ez
nincs. A kisgyermekek, leányok körtáncos, párválasztós,
pantomimikus, szerepjátszós énekes játékaiban hogy is
lehetne? Mindenki élvezi a közös mozgást, lépést, éneket.
A körtáncok, éppen úgy, mint az együtténeklés, a
közösség, az összetartozás, a szolidaritás élményét
adják, a biztonság érzését, a valahová és valakihez
tartozás leírhatatlan örömét. A béke örömét.
-----Régóta tudja ezt az emberiség. A
legősibb életformában élő afrikai, dél-amerikai
bennszülöttek is gyakorolták. Különösen akkor, amikor az
összetartozás tudatának növelésére, szolidaritására,
egymás bátorítására volt szükség. Összekapaszkodva
reményt, bátorságot, erőt kaptak - ezért táncoltak
összefonottan, egymást fogva, láncban, körben-karikában.
-----Az ilyen közös játék, élmény nagy
erőt adott nemcsak a hétköznapokra és különleges,
veszélyes korszakokban, hanem a munkában elfáradtaknak is.
Például a tanulásban elfáradtak felüdülnek az ilyen igazi
játékban, melyben nincs győztes és legyőzött. Jobban megy
utána a tanulás, fogékonyabb az elme. Pszichológusok,
pedagógusok tudományosan igazolták, hogy bizonyos mentális
zavarok, viselkedési rendellenességek megelőzhetők, illetve
gyógyíthatók bizonyos mozgással, motorikus készségek
kifejlesztésével: különösen az összehangolt mozgást
jelentő játékkal, tánccal. Pl. a diszlexia, a
számfogalom-zavarai, a dadogás, bátortalanság, de az
agresszív magatartás és a depresszió is.
-----Mit jelenthet ez a gyakorlatban, mire
figyelmeztetnek minket ezek a tények? Felhívják figyelmünket
bizonyos értékek védelmére. Például arra, hogy az
iskolákban a művészeti nevelés, az énekóra, a tánc, a
játék, a tornaóra stb. éppen olyan fontos, mint a matematika
vagy a nyelv. Minden tanár küzd saját tantárgya
óraszámáért. Lehet, hogy ha egy-két óráját átcserélné
ilyen játékos, művészi formában megvalósított testedzési
órára, szaktantárgya elsajátításában is többet nyerne.
1891-ben, Európában elsőnek jelent meg a magyar
játékgyűjtemény. Kiss Áron és munkatársai azért
gyűjtötték össze a magyar nyelvterület népi játékait,
hogy ott, ahol már nem játszanak a gyermekek ilyen játékokat,
ott tanulják meg az iskolákban. Mert ezzel a tanulást és a
jellemet, a testet és a lelket, az identitás-tudatot és az
egymás megbecsülését, tiszteletét erősítik meg a
gyermekekben. El is küldték az ország összes iskolájába a
könyvet.
-----Nem mindenhol maradtak meg e népi
játékok. Ahogy annakidején az országban sem játszottak már
mindenütt. Elsősorban a városokban lépett a versengés a
játékok helyébe. De Európában is vannak népek,
népcsoportok, melyek gazdag játékhagyományt őriztek meg a
gyakorlatban. Most itt tanulmányozhatják más népek
szakemberei ezek hasznát, jelentőségét, és ennek alapján
kereshetik fel, rekonstruálhatják saját elfelejtett
játékaikat, vagy vehetik át más, hagyományokat jobban őrző
népek játékait. Az átvétel nem szégyen, az egészséges
társadalom az átvett értékeket a saját ízléséhez,
igényeihez igazítja. Így volt ez már sok száz, sok ezer
éve. Ebben is lehet tehát szerepe, küldetése egyes népeknek.
Mi az egyesülő Európában tanulhatunk másoktól, többnyire a
szegényebbektől, a mostohább sorsúaktól, hogy
megmaradhassunk embernek, egészséges egyének békés
közösségét teremthessük meg.
-----A gyermek számára egykor igen fontos
volt a mese. Nem a szórakoztató elbeszélés, hanem az igazi
mese, ami mindig arról szól, hogy van egy kicsi, gyenge,
harmadik a testvérek közt, a hamupepejke, a kiskanász,
mindenkinek alávetett kisszolga, de aki ha jószívű, bátor,
akkor legyőzi a sárkányt, a boszorkányt, a kutyafejű
királyt is, és ő lesz a legboldogabb király. Ezt szereti
hallgatni a kicsi gyermek, aki érzi tudat alatt is, hogy
mennyire gyenge, kiszolgáltatott. Szereti hallgatni akár
százszor is, minden este, pedig már kívülről tudja minden
szavát. "Ezt meséld el!..." és már mondja az első
szavakat. Elfelejtkeztünk a mese értelméről. Ez a gyermek
első etikai útbaigazítása, az első hit- és erkölcstan
órája. Az a mese, ami erről szól. Ha nem, akkor csak
álmosító elbeszélés, időhúzás, szórakozás. Ma kevés
gyermeknek mesélnek mesét; nézi a TV-t, ahol nem erről szól
a történet, hanem verekedésről, erőszakról,
kegyetlenkedésről, az erőszak és fájdalom
bagatellizálásáról, még akkor is, ha Tom és Jerry a
főszereplő.
A néphagyomány sok megszívlelendő formát, gyakorlatot
őrzött meg a gyermeknevelés területén. Valamikor az asszony
férje ölében, -----széken ülve szült, az újszülött
nyolc napon át akkor szopott, amikor csak kedve volt, ezért
anyját mindentől kímélve, külön, sátoros ágyban
pihentették, nem zavarták. A gyermek kiválasztott keresztanyja
nemcsak a gyermek megkereszteléséről gondoskodott, hanem nyolc
napon át az újszülött egész családját ellátta minden
jóval, és később keresztgyermekét erkölcsileg és anyagilag
is segítette mindenben, a férjhez meneteléig. Akkor ő lett a
nyoszolyóasszonya. Ma mintha sokban visszatérne ez a
gyakorlat...
-----Hagyományaikat különböző mértékben
megtartott népek így egymást segíthetik a jövőben; példát
mutatva és esetleg tapasztalataikat is átadva. Az igazi
örökség az, ami az örökösök hasznára van, nemcsak
múzeumi emlék. Egy széttöredezett világ különböző
cserepeit most összerakhatják a világ népei, mindannyiok
gazdagodására.