------------------------------
Amint a cím is
elárulja, prof. István Lajos 80. születésnapjára készült
az 1999-ben egy, 2001-ben három kötetet megjelentető Documenta
Savariensia sorozat legújabb kötete. A könyv István dr. 57
éves orvosi pályáját hivatott megjeleníteni. István Lajos
dr. valóban gazdag életművet tudhat magáénak, amelybe a Vas
megyei és részben országos vérellátó szolgálat és
haematologiai disciplina megszervezésén kívül, a
szerteágazó, figyelemre méltó tudományos, oktató és
ismeretterjesztő munka is beletartozik. Az aláírás nélküli
előszó méltatja az ünnepelt orvosi és közéleti
tevékenységét, majd a kötet hozza a jubiláns tudományos,
szakmai önéletrajzát, valamint irodalmi munkásságának
jegyzékét, amelyet élete során részben egyedül, részben
társszerzőkkel jelentetett meg. A felsorolt jegyzék értékét
emeli, hogy ezek közül sok külföldön látott napvilágot,
ill. az akkori Magyarország legigényesebb orvosi szaklapjában,
a Markusovszky által alapított Orvosi Hetilapban jelent meg,
amelynek szerkesztősége ünnepi tanulmány megírására is
többször felkérte. Ezen kívül idetartoznak még a
szakkönyvek, ill. az azokba írt fejezetek is. A legelső
(újszülöttkori esetfeldolgozással foglalkozó) dolgozata a
Gyermekgyógyászat című lapban 1951-ben látott napvilágot,
míg az utolsók a könyv nyomtatásakor még meg sem jelentek,
vagyis István dr. tudományos, szakmai tevékenysége még ma
sem tekinthető befejezettnek. A könyv túlnyomó többségét
István professzor tanulmányaiból történő válogatás teszi
ki, ahol időrendi sorban általában a legfontosabbnak tartott
tanulmányok rövid összefoglalója szerepel, de van olyan
kényes téma is (pl. "1945. április 4. Korszakváltás a
kórházak történetében" című), amelyet szó szerint
hoz az ismertetett könyv. Ezen a szerkesztőség által felkért
közleményben bő tere lehetett volna a politizálásnak, de
István dr. egyszerűen a háború végét követő időszakban a
kórházakban bekövetkezett szemléleti és működési
változásokat írta le, mégpedig olyan korszerű felfogásban,
amelyet még ma sem haladott túl az idő. A cikkek
sokszínűsége feltűnő, amely István dr. széles
érdeklődési körét és interdisciplinaris (szakmaközi)
együttműködését jellemzi. Az utolsó közlemény ("Az
oralis anticoagulans kezelés...") formabontó módon teljes
részletességgel szerepel, még a köszönetnyilvánítás és a
felhasznált irodalom is közölve van.
-----Az elmondottakat összefoglalva, egy
ízléses kivitelezésű, igényes, tudományos szakirodalmi
csokrot kap az olvasó, s ezzel a csokorral mintegy tisztelegnek
a kortársak és a megye a 80 esztendős István Lajos előtt. A
kötetnek elsősorban orvostörténeti érdekessége van. Ha majd
valaki a jövőben szakdolgozatában vagy az orvostörténelem
bármely kérdésével kapcsolatban István professzorral
foglalkozni kíván, ez a munka értékes összefoglalót adhat,
bár a helyi és országos orvosi bibliográfiákban is
feltalálhatók ezek az adatok. Sajnos a tudomány igen gyorsan
változik, óvatos becslés szerint is 10 évenként
megkétszereződik. A ma közreadott tudományos
megállapítások (szemben a szépirodalommal) szinte már a
megjelenés percében kezdenek halványodni, s állításait
lassan felőrli az idő. Persze vannak időtálló
megállapítások is, amik látszólag dacolnak az újjal,
amelyek (még) nem estek áldozatul a korszerűsödésnek. Mert
az új mindig a régi bedarálásából, újraemésztéséből
és újrahasznosításából integrálódik.
-----Az elmondottak miatt vegyes érzelmekkel
tartom kézben a szép kötetet. Célját ugyanis elérte, mert
még életében méltó emléket állított egy országosan is
kiemelkedő, mégis tipikusan szombathelyi tudósnak, aki
életével rászolgált az ünneplésre, egyúttal bizonyította
azon ismert mondás igazát is, miszerint a lángész 99%-ban
perspiráció és 1%-ban inspiráció eredménye, vagyis minden
tudós 99%-ban saját munkája, szorgalma, kitartása, azaz
verejtékezése révén válik naggyá. E tekintetben István
Lajos valóban példaképe lehet a mai fiataloknak. Ám, ha az
ismertetett kötetet a sorozat előző kiadványaival
összehasonlítom, akkor a dolog természete miatt nem jósolok
nagy olvasói sikert a munkának, de talán nem is ez a célja a
könyvnek. Az orvosok számára ugyanis sok érdekességet
tartalmaz, de aránylag kevés aktuálisat, míg a laikusok
számára a szakszöveg nem élvezhető. Kár, hogy egyes
külföldön megjelent dolgozatnak csak az angol összefoglalója
szerepel a könyvben, amely az angolul nem tudó Vas megyei
olvasónak további nehézséget okoz. Talán érdekesebb lett
volna, ha az ünnepi köszöntőkön (Budapesten és
Szombathelyen) elhangzott méltatásokat, továbbá István dr.
saját ars poétikáját közlik, s ezt a volt tanítványok és
munkatársak tanulmányaival egészítik ki, mert az a
kortársaknak újat, érdekeset és máshol meg nem található
adatokat nyújtott volna.
-----Mindezek talán azzal is összefüggnek,
hogy a sorozat arculata még nem igazán alakult ki. Bízunk
benne, hogy szűkebb pátriánk képes olyan szellemi termékeket
előállítani, amik elsősorban rólunk és nekünk (sokaknak)
szólnak. Amikor most a legújabban megjelent emlékkötet
pozitív oldalait méltatjuk, s a jubiláns professzort a Vasi
Szemle hasábjain keresztül az olvasók és pályatársak
nevében is köszöntjük, egyúttal érdeklődéssel és
várakozással tekintünk a Documenta Savariensia elkövetkező
kiadványaira.
Széll Kálmán