KATONA ATTILA

AZ ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉG?

ÖT TÉTELBEN AZ ELMARADT 1921-ES
SZOMBATHELYI EGYETEMALAPÍTÁSRÓL

--------------------A szombathelyi művelt értelmiségi körökben elterjedt nézet, hogy 1921-ben nagy hibát követett el a város vezetése, amikor a Pozsonyból Magyarországra költöző Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem befogadását elmulasztotta.1 A nagy lehetőség elszalasztása kétségkívül meghatározta a város XX. századi fejlődését. Tudomásunk szerint a történetet még senki sem dolgozta fel, így nyolcvan évvel az események után igencsak időszerű a meglévő levéltári források, nemzetgyűlési irományok és a sajtócikkek segítségével áttekinteni és tisztázni a döntések hátterét, körülményeit.2 A mítoszképzést alapvetően befolyásolta az, hogy az "ügyről" a korabeli lapok keveset írtak. A téma felvetését szenzációsan tárgyalták, de a szálak elvarrásával, a sikertelenség okainak tárgyszerű elemzésével már adósak maradtak.3 A történet bemutatása előtt célszerű megismerni a századelő oktatási törekvéseit és a helyi elit városfejlesztő stratégiáját, enélkül ugyanis félreérthető az 1921-es döntés motivációja.

I. HORIZONT ÉS STRATÉGIA

A mai olvasó, ha kezébe veszi a századforduló legambiciózusabb szombathelyi polgármesterének, Éhen Gyulának urbanisztikai programját összegző, A modern város című könyvecskéjét, bizonyára elcsodálkozik azon, hogy mily keveset foglalkozott a szerző a kultúra, az oktatás szerepével.⁴ Míg oldalakon keresztül taglalta a csatornázás, az útépítés és a szemétkihordás fontosságát, reformálásának szükségességét, nemcsak hogy egy fejezetet, de még csak egy nagyobb bekezdést sem szentelt az oktatási intézmények és a kultúra városformáló hatásának. A művelt osztályok, a lateinerek szerepe a település irányítására, valamint a kereskedelem és az ipar számára nélkülözhetetlen fogyasztópiac biztosítására szorítkozott. A város vezetése a gazdasági és a szellemi erőforrásokat a modern infrastruktúrával rendelkező megyeszékhely megteremtésére koncentrálta.
--------------------A vidéki központok nemzetépítő szerepét bemutató grandiózus, több mint hétszáz oldalas művében, A városokban az ekkor már országgyűlési képviselő Éhen okfejtése némileg módosult. Municipialista és utilitarista szabadelvűként, Beksics Gusztáv⁵ eszméitől és a korszellemtől áthatva lelkesen hirdette: "Két fontos tényezőt ismerünk, melyek az államéletben elsőrendű helyet foglalnak el, s amelyek nélkül a nemzetek közjóléte csak puszta álmodozás, s e kettő nem más, mint: a kultúra és a vagyoni jólét... Ezen alapokon vált lehetővé, hogy az államalkotó harmadik tényezőnek, a nemzeti egységnek eszménye is érvényre juthatott az államalakulások nagy munkájában."⁶ A dualizmus kori urbánus nemzettudat a városokat tartotta az intellektuális erő és a vagyoni jólét gyűjtőmedencéjének s egyben a magyar kultúrállam továbbfejlesztőjének.⁷ "Eszményi hivatásának magaslatán az a város áll, mely polgárainak megelégedését teremtő jóléte mellett egyúttal a kultúrának és a közszabadságnak előmozdításának is zászlóhordozója, mely az anyagi jólét megteremtésével kapcsolatban a szellemi élet alkotó munkájában szerzett kincseit is szétosztja a nemzet minden rétegében, és ekként válik egy egész ország regenerátorává."⁸ E világkép a műveltséget nem öncélnak, hanem az önzést leküzdő és a közjót megteremtő erőnek tartotta. Így talán érthető, hogy ez a felfogás nem a bezárkózó, közép- és felsőfokú intézményekből álló elitista jellegű iskolaváros megteremtését tűzte zászlajára, hanem a polgárok vagyonosodását és az általános szellemi horizont emelését.⁹
--------------------A millenniumi esztendők idején a magyar kormányok figyelme végre a vidéki városok felé is fordult, kiemelt feladatuknak tartották közműveltségük emelését. A lokális kulturális és politikai elit összefogását célozta az 1899-ben létrejövő Vasvármegyei Kultúregyesület. Sajátos helyi paradoxon teremtődött: a városi építkezések díszes kirakata mögött nívós gimnázium és lerongyolódott, silány elemi oktatás rejlett. Éhen Gyula nem tartotta lényeges feladatnak az oktatás fejlesztését abban a városban, ahol a magyar nyelv hegemóniája megkérdőjelezhetetlen volt.¹⁰ A már idézett monográfiájában erről így írt: "Nem kívánunk egyetemeket - ti. a vidéki városoknak -, de múlhatatlanul szükségesnek tartjuk, hogy minden kulturális központ bőven el legyen látva mindazon tanítóintézetekkel, melyek bármely felsőbb szakbeli továbbképzésre minősítenek. Szükséges továbbá, hogy az állami igazgatásnak szervei és közegei ezen központokban koncentráltassanak: s az ipar és a kereskedelem érdekeit képviselni hivatott intézmények is itt helyeztessenek el. Egyszóval legyen az a kulturális központ öntudatosan teremtett fokusa egy nagy területnek, melynek lakossága - úgy a szellemi élet, mind az állam funkciójának a terén - megtalálja jogos igényeinek kielégítését."¹¹
--------------------Az Éhen Gyulát felváltó új polgármester, Brenner Tóbiás idején (1902-1914) sem változtak a prioritások. Az intelligencia irányította városfejlesztés alaptétele továbbra is a modernség haszonelvű adaptációja volt. Minden olyan gazdasági vállalkozást, civil vagy katonai szervezetet, intézményt szívesen láttak, amely hosszú távon kecsegtető hasznot hoz a város polgárainak, egyben növeli a helyi piacok forgalmát. A támogatások (adókedvezmény, telekbiztosítás, az építésekhez való hozzájárulás) gazdag skáláját alkalmazta a városi közgyűlés.¹² A nagy cél, hogy a település "Dunántúl egyik legelőkelőbb emporiuma" legyen, változatlan maradt.¹³
--------------------Az oktatás terén sem történt lényeges fordulat. A népoktatás elviselhetetlen terhet jelentett a város vezetésének. A költségvetés jelentős részét emésztették fel az iskolarendszer kiadásai, ilyen körülmények között még a középfokú oktatás (elsősorban a nőnevelés) kiszélesítése is gondot okozott. Ezért fogadták őszinte örömmel a kőszegi Szent Domonkos apácarend iskolaalapítási szándékát, ami kezdetben még - az elemi és a polgári iskola mellett - a leány tanítóképzésre is vonatkozott!¹⁴ A népiskolai kérdés megoldását az államosításban látták.¹⁵ 1905-ben már nem először tettek kísérletet arra, hogy kedvező feltételek mellett megszabaduljanak a városra nehezedő pénzügyi kötelezettségektől. A kudarc következményeit keserűen vették tudomásul. Erről második megválasztásakor, 1908-ban így szólt Brenner Tóbiás polgármester: "Nagy gondot kívánok fordítani jövőre is a tanügyre, ez ugyan sok költséggel jár, de ezen költség elől nem térhetünk ki (sic!), és a vonatkozó törvényeknek eleget kell tennünk."¹⁶
--------------------A felsőoktatás terén beérték a püspökséghez tartozó, 1790-től működő, de sok hallgatóval nem rendelkező hittudományi főiskola jelenlétével, valamint az 1900-tól beindult közigazgatási tanfolyammal.¹⁷ Az utóbbiban a községek leendő jegyzőit képezték, oktatói karát - másodállásban - a vármegye és a város vezető tisztviselői, elöljárói alkották. Az előadások a Vármegyeházán folytak. A hallgatók internátusa a Dimicante-házban működött, de 1903-tól már nyilvánvaló lett, hogy csak azokban a városokban maradhat fenn a tanfolyam, ahol nagy létszámú internátus is működik.¹⁸ A város, részben presztízs, részben anyagi okoknál fogva korán elkötelezte magát a képzés fenntartása, sőt "áldozatok árán"¹⁹ való fejlesztése mellett is. Ezért - a város pénzügyi és gazdasági bizottságának javaslatára - kibővítették és átalakították a Dimicante-házat, és egy évtizedre díjtalanul a tanfolyam vezetésének rendelkezésére bocsátották.²⁰ Pár évvel később, 1905-ben újabb szobákat is biztosítottak a hallgatók számára a Faludi Ferenc utcai pénzügyigazgatóság épületében.²¹ A folytatás sem maradt el, 1913-ban adták át az új internátus épületét a Szent István parkban.

II. A JOGAKADÉMIA FELÁLLÍTÁSÁNAK GONDOLATA

1906-ban a reformelképzelésekben és hangzatos jelszavakban nem szűkölködő nemzeti-koalíciós Wekerle-kormány került hatalomra.²² Miniszterei nagy vehemenciával láttak munkához, nem akadt az életnek olyan területe, amelyet ne kívántak volna átalakítani. A lázas törekvések számos érdeket sértettek. A csúfosan megbukott és szétforgácsolódott szabadelvűekét éppúgy, mint a bécsi magyarellenes körökét vagy a nemzetiségekét. A nacionalista indulattól fűtött kabinet jelentősen megosztotta a magyarországi társadalmat. A reformelképzelések nem álltak össze szerves egységgé. Az anyagi lehetőségek rendkívül korlátozottnak bizonyultak, így a kabinet kezdeti lendülete hamar megtört. Helyébe a bizonytalanság, majd a széthúzás lépett. A kulturális tárcát irányító konzervatív-nacionalista Apponyi Albert tisztában volt azzal, hogy a modern nemzet legfőbb megteremtője az iskolarendszer, így e területen lényegi átalakításokat kívánt végrehajtani. A számtalan parciális érdek mentén megosztott oktatási rendszer minőségi fejlesztésére és homogenizálására törekedett. A legfontosabb feladatok egyikének új intézmények - elemi, közép- és felsőfokú tanintézetek - létrehozását tartotta.
--------------------Újra szóba került a vitatott helyzetű és kétes jövőjű jogakadémiák számának a növelése. Évtizedek óta húzódott a jogászképzés átalakítása, már az 1889. évi jogászgyűlés hitet tett a legfontosabb változtatások mellett, de az elkészült törvényjavaslat (1891) a gyakori kultuszminiszter-váltás és az elmélyülő politikai válság miatt nem került a törvényhozás elé. Csupán 1911-re történt meg - a harmadik alapvizsga beiktatásával - a jurátusképzés részleges reformja.²³ Az elhúzódó döntésképtelenség önmagában is hátráltatta az egyetemi reformot, tekintettel arra, hogy a századfordulón a magyar felsőoktatásban minden második hallgató jogásznak készült.²⁴
--------------------Az állami és felekezeti fenntartású jogakadémiákon a diákok az egyetemek jogi karához hasonló tananyagot hallgattak, de a doktori szigorlatokat csak az egyetemeken tehették le. Az 1874. évi 34. és 35. törvény hatására a jogakadémiák jelentősen leértékelődtek, mivel az ügyvédi és a közjegyzői tevékenységet egyetemi végzettséghez kötötték. Trefort Ágoston tovább csökkentette az intézmények számát. A századfordulón már csak tíz működött belőlük, s hallgatóságuk harmadára (815 főre) csökkent a kiegyezés korához képest. A politikusok "élni nem tudó, meghalni nem képes" intézményként emlegették őket. Átalakításuk állandóan napirenden volt, hol a megszüntetésük, hol egyetemi beolvasztásuk mellett kardoskodtak, de felmerült a jól működők egyetemi fakultássá szervezésének az ötlete is.²⁵ A koalíciós időszakban úgy tűnt, hogy - decentralizáció és a felekezeti, valamint regionális érdekek elismerése végett - rehabilitálják e képzési formát, sőt mennyiségi fejlesztésükre is sort kerítenek.
--------------------Az új jogakadémia felállítására szóba jöhető dunántúli helyszínek: Győr, Sopron és Szombathely lettek. Sopron már az első körben lekerült a képzeletbeli listáról, de a törvényhatósági jogú Győr nemes vetélytársa maradt a vasi megyeszékhelynek. A Rába-partiak a tradíció jogán követelték az intézményt. Ugyanis az 1880-as évekig működött jogakadémia a városban, amit - ezzel természetesen nem dicsekedtek - az érdektelenség miatt kellett bezárni. Most kedvező alkalom adódott Szombathelynek arra, hogy megszerezze a felállítás jogát. A vasi megyeszékhelynek jó kondíciói voltak. Jelentősebb közlekedési csomópontnak számított, mint Győr. A vármegyében már négy gimnázium (Kőszeg, Szombathely, Felsőőr, Szentgotthárd) adhatta a leendő iskola diákságát. Kellő távolságra feküdt a két másik konkurens intézménytől, a pozsonyi és a pécsi jogakadémiától. Így nemcsak a megye diákjait, hanem a szomszédos Zala és Veszprém érettségizett hallgatóit is fogadhatta volna.
--------------------A lehetőség, a "befogadás" láthatóan nem foglalkoztatta a város akkori vezetőit. A letelepítést az 1908-as választásokra összeálló ellenzéki Polgári Párt tűzte a zászlajára. Igaz, ők is fontosabbnak ítélték az állami reálgimnázium felállítását, mint a jogakadémiát.²⁶ Az újraválasztott Brenner Tóbiás beiktató beszédében visszafogottan nyilatkozott a városfejlesztési lehetőségekről. A meghirdetett polgármesteri ars poetica, a XX. század - állami és önkormányzati - intézményvezetőinek jelszavává vált: "Takarékosság, de egyúttal céltudatos haladás."²⁷ A tartózkodó magatartás oka, hogy egy évtized alatt - a kedvező és olcsó kommunális, banki hitelek, valamint a volt kormányfő, Széll Kálmán támogatása ellenére - a város jelentősen eladósodott. Költségvetése egyharmados hiánnyal küszködött, a pótadót egy éven belül a duplájára kellett emelni, a függő kölcsönök konvertálása állandó gondot jelentett. Végül is a századelő kommunális fejlesztéseinek költségeit sikerült egy 65 évre szóló (sic!) hitellé átalakíttatni,²⁸ de ezzel a pénzügyi forráshiány még nem szűnt meg!
--------------------Két reménykeltő tendenciában bízott a vezetés: a Wekerle-kormány városokat érintő pénzügyi reformjában és a törvényhatósági jog megszerzésében.²⁹ Az utóbbi törekvést a vármegyei vezetés keresztezte, bár elvileg hozzájárult a törvényhatósági jog megszerzéséhez, de valójában elutasította azt. Ugyanis Szombathely kiválásával a megye finanszírozása is veszélybe került volna.³⁰ A helyi hatóságok között a pengeváltások elmaradtak, mert a kormányzati szándékok egyike sem valósult meg. A törvényhatósági jog a város számára továbbra is biztató álom és cselekvési program maradt.
--------------------A vezetés passzivitásában az említetteken túl, bizonyára szerepet játszott a helyi kulturális elit önelégültsége is. Nem kívántak a jogakadémiai, esetleg egyetemi professzorok árnyékában élni, fölöslegesen nem teremtettek maguknak szellemi konkurenciát. A helyi szellemi elit élcsapata, a Vasvármegyei Kultúregyesület a Vallás- és Közoktatási Minisztérium anyagi támogatásával inkább székházat épített, amelyet 1908-ban adtak át.31
--------------------A jogakadémia kis létszámú (150-160 főnyi) diáksága módosíthatta volna a város ethoszát is. A helyi köz- és társas életbe új - sok esetben nem kívánt - lendületet, színt vittek volna. A lehetséges jövőt, a várható botránysorozatokat már megelőlegezték a közigazgatási tanfolyam fiókái is.³² A felekezeti béke veszélyeztetését nem kívánhatta senki.
--------------------Az újabb dunántúli jogakadémiát végül is nem állították fel, sőt a tízes években a módosított tisztviselői követelmények (az 1912. évi VII. és az 1913. évi LIII. törvények) miatt megkondult az intézménytípus felett a vészharang.³³ Agóniájuk azonban rendesen elhúzódott. A trianoni Magyarországon már csak hat működött belőlük, de egy kultuszminiszter sem bizonyult oly erősnek, hogy ezt az intézménytípust megszüntesse.³⁴

III. AZ EGYETEMALAPÍTÁS LEHETŐSÉGÉNEK FELVILLANÁSA

A Wekerle-kabinet még 1906-ban ígéretet tett arra, hogy az universitás több mint három évtizede húzódó kérdését rövidesen rendezi. A harmadik egyetem ügye a hetvenes évekre nyúlik vissza. A kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem alapítása után (1872. évi XIX. tc.) nem sokkal Pozsony is bejelentette a szándékát (1876), amihez idővel újabb és újabb városok csatlakoztak.³⁵ A kandidálók száma egyre növekedett, már az egy tucatot is elérte. Kolozsvár és Budapest nem lelkesedett az újabb pályázók láttán, mert úgy vélte: tőlük vonják el a forrásokat, s a túlzsúfoltság miatt nekik is sok fejleszteni valójuk akad.
--------------------A döntés egyre halasztódott, a magyar liberális politikai elitben konszenzus csak egy téren teremtődött: csakis állami egyetem felállításáról lehet szó, felekezetiről nem. A katolikus egyetem kérdése az egyházpolitikai viták során természetesen újra felvetődött.³⁶ Harcos képviselője, Mihályfi Ákos, a katolikus nagygyűlések szónoka többször is hangot adott eme szándéknak. Katolikus fundamentalistaként a tudomány és hit megbomló viszonyának újrarendezését és a fiatalság valláserkölcsi nevelését várta a professzoroktól és az új universitástól. A kezdeményezés széles körű támogatásra nem lelt, aminek nemcsak a közhangulat volt az oka, hanem a sikeresnek és vonzónak nem nevezhető európai példák, valamint a pénzügyi forráshiány is. A katolikus közszereplők és kultúrpolitikusok jobb megoldásnak tartották, ha az állami egyetemen belül tovább nő a hittudományi fakultás és a katolikus professzorok - akiknek számát kinevezésekkel is szaporítani tudták -, valamint a díszdoktorok súlya, tekintélye. Úgy vélték, a keresztény ifjúság új szervezeteinek segítségével sikeresebben szembeszállhatnak a szekularizációs tendenciákkal.³⁷ (Az 1901-es ún. keresztmozgalom "termékeként" jött létre a Szent Imre Kör is. Képviselői nézeteiket a Keresztény Magyar Ifjúság hasábjain terjesztették.³⁸)
--------------------Az universitás ügyében huszáros, mondhatnánk felelőtlen megoldást választott Apponyi Albert kultuszminiszter: 1908 nyarán, a vita lehetséges feloldásaként, rálicitált az addigi ígéretekre, és egyszerre öt(!) új egyetem felállítását helyezte kilátásba. (Magyarországon a századfordulón három egyetem működött!) Egy interjúban az őt felkereső debreceni deputációnak úgy nyilatkozott, hogy Debrecen, Pozsony, Kassa és Szeged mellett valószínűleg még a Dunántúlon is felállítanak egy universitást, amelynek a székhelyét még nem döntötték el. Pécs, esetleg Szombathely lehet, bár azt sem zárta ki, hogy az intézmény műegyetem lesz.³⁹ A meghirdetett, grandiózus fejlesztéssel az ország felsőoktatási elmaradottságán kívántak enyhíteni. Magyarországon 9 millió lakosra jutott egy egyetem, ezzel a kontinens sereghajtójának bizonyult. Nyugaton az átlag 1-3 millió között mozgott, még a 6 milliós Romániában is két egyetem működött.⁴⁰ (Az intézmények felállításának anyagi forrásai természetesen homályban maradtak. A szándék nem is formálódott tetté a koalíciós éra alatt.)
--------------------A vidéki városok ambícióit felébresztette a bejelentés, felelevenítették történelmi érdemeiket és regionális igényeiket. Lázasan kutatták anyagi lehetőségeiket, és küldöttségekkel ostromolták a kultuszminisztert. A pályázók közé kívánta beneveztetni Szombathelyt is a Vasvármegye napilap - magát meg nem nevező - publicistája. Érvrendszere a helyi vezetés "fülére" hangoltatott: "Ezer-ezerötszáz intelligens fiatalember letelepedését jelenti az egyetem, nem is szólva előkelő vezetőségéről, a nagyszámú szolgaszemélyzetről. A magyar kultúrának hatalmas légiója, a társadalmi életnek széles körű kifejlése, a kereskedelem és ipar forgalmának hatványozása: mind ezeket a kincseket meghozza egy-egy városnak az egyetem felállítása."⁴¹ A befektetés minden anyagi áldozatot megér - állítja az újságíró -, hisz egy nemzedékre garantálja a település anyagi és szellemi gyarapodását. A tudatosan provokatív szándékú írás nemcsak a városi vezetés aktivizálását kívánta elérni, hanem a kijegecesedett városfejlesztési koncepciót is módosítani. A publicista a szombathelyi egyetem (esetleg főiskola) gondolatával inkább egy álmot fogalmazott meg, mint egy lehetséges és esélyes alternatívát. Nem tarthatjuk kizártnak azt sem, hogy a kommunális küzdelem egyik hangzatos választási patronjának szánták a cikket.⁴² Ugyanis az ellenzéki Polgári Párt - amelynek vezérei álltak a lap mögött - sem emelte az egyetemalapítást pártprogramjába. Így nem véletlen, hogy a városi honatyák semmilyen fórumon sem reagáltak a hírre. A szombathelyi egyetem felállítása nem lehetett a modern város megkoronázása, miként azt a Vasvármegye újságírója remélte, sugallta, mert a város programalkotói ezt sohasem tartották célnak.⁴³
--------------------Az universitás-program is csak jelentős szűkítéssel, és négy évvel később, 1912-ben (XXXVI. tc.) valósult meg. Az alapításokat a feszült politikai helyzetben látványos aktusnak szánta a kormány. Addigra a helyszínek körüli viták már elcsitultak. "Ha most megnevezem azon öt várost - mondta a törvényelőadói beszédében Zichy János gróf kultuszminiszter -, amelyek az utóbbi évtizedekben leginkább kapcsolatba kerültek az új egyetem létesítésével, részint történelmi reminiszcenciák, részint arravalóságuk, részint nemzetpolitikai jelentőségük, részint az új egyetemért felajánlott áldozatkészségük kapcsán, megvallom, hogy nem könnyű feladat ez öt város közül kettőt kijelölnöm és hármat mellőznöm. Ez öt város tudvalevően betűrendben: Debrecen, Kassa, Pécs, Pozsony, Szeged."⁴⁴ A továbbra is fennálló pénzügyi nehézségek miatt a törvény a két felállítandó egyetem, a pozsonyi és a debreceni tízéves, fokozatos fejlesztését mondta ki. Az utóbbi orvostudományi karának felépítése így is bizonytalan maradt.⁴⁵ Az első körből mellőzött Szeged és Pécs szóbeli ígéretet kapott arra, hogy a következő universitások e városokban kezdik meg tevékenységüket! A törvény elfogadása előtt egyik hivatalos variációban sem bukkant fel a dunántúli egyetem lehetséges központjaként a Perint-parti város neve.⁴⁶ A magyar felsőoktatás fejlesztése, mint oly sok minden, az első világháború "áldozata lett".

IV. A VÁRATLAN PILLANAT

A világháború lerombolta a városfejlesztési álmokat, évekig tartó gazdasági pangás kezdődött. A helyi vezetés minden alkalmat megragadott arra, hogy a formálódó, önálló új magyar állam regionális központjai ide kerüljenek a III. Vegyes Hadtest Parancsnokság, a III. Csendőrkerületi Parancsnokság, a Vámkerületi Parancsnokság⁴⁷ stb. A törekvéseket gyakran koronázta siker, igaz, ez minden esetben a várostól újabb és újabb anyagi áldozatot követelt. A kiürült kincstár és az összekuszálódott pénzügyi rendszer nagyobb beruházásokra nem adhatott lehetőséget.
--------------------1920-21 fordulóján roppant képlékenynek mutatkozott az ország bel- és külpolitikai helyzete, bár már aláírták a trianoni békeszerződést, de nemzetközi ratifikációja még tartott. Nyugat-Magyarország sorsa foglalkoztatta leginkább a helyi közvéleményt. A magyar békeszerződés életbe léptetése után kellett a kijelölt nyugati területeket átadni Ausztriának. Sopron is az átadandók listájára került, és a város regionális szerepkörét és intézményeit szívesen "örökölte volna" Szombathely. A megszaporodott szövevényes ügyeket a Teleki-kormányt közvetlenül képviselő Sigray Antal nyugat-magyarországi kormánybiztos vezérelte.⁴⁸
--------------------1920-ban, október 10-én kezdődött a tanítás a felsőoktatási intézményekben. Pontosabban csak kezdődött volna, mert a szeptemberben elfogadott új törvénynek, az ún. numerus claususnak erős és hangos ellenzéke akadt.⁴⁹ Állandósultak az antiszemita diákzavargások. Magyarázatokban sem volt hiány.50 A bizonytalan támogatottságú kormánynak ilyen helyzetben kellett döntenie a pozsonyi és a kolozsvári tudományegyetemek további sorsáról. Az erdélyi professzorok hallani sem akartak arról, hogy Debrecenbe költözzenek (elsősorban az orvosi kar), ragaszkodtak Szegedhez, de a város befogadásukra még nem készült fel.51 Egyszerűbbnek tűnt a pozsonyiak helyzete, bár az orvosi kar már a magyar fővárosba "költözött", de a jogi fakultás a koronázó városban maradt. Azok a hallgatók, akik legalább három szemesztert már elvégeztek, azok még ott folytathatták a tanulmányaikat. Egy évig biztosították a további működést, de azután már csak azok maradhattak, akik megtanultak csehül, mert az épületeket a cseh egyetem foglalta el.52
--------------------A menekült egyetemek elhelyezésével kapcsolatos gondokra az 1920-as budget vitájánál Barla Szabó Ödön hívta fel a képviselők figyelmét. A kabinet ekkor még nem reagált a felvetésre.⁵³ Csupán a pénzügyminiszter, Korányi Frigyes fejtette ki jól ismert nézetét, miszerint négy egyetemre nincs szüksége az országnak, egyet feltétlenül meg kell szüntetni. Elképzelésével korántsem állt egyedül, még a kultúrpolitikusok egy része is úgy vélte, a siralmas gazdasági helyzet kiköveteli ezt a verdiktet.⁵⁴ Ötletekben sem volt hiány, hol a két egyetem összevonását fogalmazták meg, hol a pozsonyi beolvasztását Debrecenbe, de a fennálló politikai helyzet miatt 1920 nyarán szóba került a Pécsre vagy valamelyik dunántúli városba való költöztetés is. A döntés elhalasztása az említett helyzetben - ti. a tanév egyes szakokon már beindult Pozsonyban - könnyebben megtörténhetett. Az 1920 decemberében újjászerveződött Teleki-kabinetet két hónap múlva újabb válság rázta meg. Kihátrált mögüle a nemzetgyűlési frakció, az 1920 nyarán összegyúrt Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda- és Földművespárt felbomlott, a politikai és pártharcok újabb fordulatot vettek. Köztudottá, nyilvánossá vált IV. Károly közeli visszatérése.⁵⁵ A királykérdés felszínre kerülése a kormány bukását hozta elérhető közelségbe.
--------------------1921 februárjában Beniczky Ödön (a Friedrich- és a Huszár-kormány egykori belügyminisztere, Szombathely város 1920-ban megválasztott nemzetgyűlési képviselője,⁵⁶ Lingauer Albert laptulajdonos-újságíró, nemzetgyűlési képviselő közvetítésével) hívta fel az akkori vasi főispán, Cziráky József gróf figyelmét erre a kérdésre.⁵⁷ A helyi vezetőség támogatta az egyetem Szombathelyre telepítését, ezért a közigazgatási gépezet gyorsan működésbe lendült. A vármegye közigazgatási bizottságának ülésén úgy döntöttek, hogy táviratban szólítják fel a megyei képviselőket (Sigray Antalt, Lingauer Albint, Huszár Mihályt), hogy a február 10-i budapesti értekezleten személyesen vegyenek részt, és tudakolják meg: milyen feltételekkel lehetne a pozsonyi egyetemet Szombathelyen, illetve Vas megyében elhelyezni? Hasonló kéréssel fordultak a vasvári kerületet a nemzetgyűlésben képviselő és a megyét egyébiránt is jól ismerő Vass József kultuszminiszterhez is.⁵⁸
--------------------A sietségre annál is inkább szükség volt, mert a versenytársak már korábban léptek. A törvény által elméletileg helyzeti előnyt élvező, de 1918 óta szerb megszállás alatt lévő, s emiatt gyakorlatilag tehetetlen Pécs mellé a régi nagy konkurens, a regionális vezérszerepre áhító Győr csatlakozott. A Rába-partiak ismét gyorsabban cselekedtek, és most kedvezőbb feltételeket ajánlottak. A megszálló román katonák által 1919-ben kifosztott Magyar Ágyúgyár épületeit és területét ajánlották fel az intézménynek. Állítólag Vass József szintén Győrt támogatta, de kíváncsian várta a pozsonyi egyetemi professzorok véleményét.⁵⁹
--------------------Elfogadva a vármegyei közigazgatási bizottság javaslatát, Szombathely város pénzügyi, építési és közigazgatási bizottsága 1921. február 14-ei közös ülésen tárgyalta meg a részleteket. A formálódó elképzelés szerint az egyetem orvostudományi karát Szombathelyre telepítik. A városban akkor öt kórház működött, a Vármegyei Közkórház, ismertebb nevén a Hadikórház, az Emberbaráti Kórház, a Fehér Kereszt Gyermekkórház, a Bábaképző és a Gyermekmenhely. (E megoldással egyben rendeződött volna a megyei kórház évek óta húzódó ügye is. Az intézmények integrációjáról régóta szó volt, de finanszírozási problémák, partikuláris érdekek és a plurális tulajdonlás ezt addig megakadályozta.⁶⁰) Az orvostudományi képzéshez a dunántúli települések közül Szombathely rendelkezett a legjobb tárgyi feltételekkel. Optimális körülményeket tudott volna biztosítani az oktatáshoz és a klinikai gyakorlatokhoz. A jogi kar szintén a vasi megyeszékhelyre került volna, mert a városi illetékesek biztosak voltak abban, hogy az előadások látogatottsága továbbra is szerény lesz (sic!).⁶¹ A kortársak jól tudták: ha 600-an iratkoztak be egy szaktárgyra, akkor a másfélszáz férőhelyes tantermekben az előadásokon csak hatvanan-nyolcvanan lézengenek.⁶² A közigazgatási internátust, valamint a gyalogsági laktanya épületeit ajánlották fel kollégiumnak és menzának. A tanári lakásokat is ott alakították volna ki. További barakkok építését is vállalta volna a város a garnizon udvarán. Előadótermekben azonban nem dúskáltak, a Vármegye nagytermét, a Mikes-házat és a Kultúrpalotát ajánlották e célra.⁶³ Enyhe malíciával meg is jegyezte a korabeli publicista, hogy ezt olyanok tették, akik életükben sohasem koptattak egyetemi padokat.⁶⁴ Különösen szerénynek tűnt a lakáskínálat, a felajánlott negyven-ötven lakás roppant kevésnek bizonyult az ideköltöző professzorok számához képest.⁶⁵
--------------------A gazdasági kar elhelyezését Sárvárott kívánták megoldani. A bajor királyi uradalom Dunántúl egyik legjobban felszerelt gazdasága volt, ideális tanintézetnek való. A bölcsészképzés Kőszegen folytatódott volna. Felvetődött még a helyi papnevelő intézetnek az egyetembe történő beolvasztása is, a részleteket Mikes János püspökkel kívánták megvitatni.⁶⁶
--------------------A városi ajánlatról táviratban értesítették a kultuszminisztériumot, és kötelezték a polgármester Kiskos Istvánt, hogy személyesen folytasson tárgyalásokat a fővárosban.⁶⁷ A lelkesedés és a lendület azonban a polgármester hazaérkezésekor, február 19-én megtört.⁶⁸ A város ugyanis a végleges elhelyezésre határozott ígéretet nem kapott, csak azt a lehetőséget ajánlották fel számára, hogy átmenetileg a karok idetelepülhetnek, de a legjobban áhított orvosi kar így sem került volna a városba.⁶⁹ A fakultást az ekkori tervek, elképzelések szerint Debrecenbe költöztették volna.⁷⁰
--------------------A helyi sajtó a kudarc egyik okát a polgármester hozzáállásában látta. Szerintük Kiskos István fővárosi látogatásakor nem is kívánt találkozni az egyetemi tanárok képviselőivel, többek között a jogászok körében nagy tekintéllyel rendelkező Pollner Ödön dékánnal, így esélye sem volt annak, hogy az oktatók a vasi megyeszékhelyt válasszák!⁷¹ Az indiszponált fellépésnek és a szerény lobbizásnak meg is lett az eredménye. A február 24-én megtartott pénzügyi, közigazgatási, jogi és építkezési bizottságok együttes ülésén két határozat született. Egyrészt a város a "további lépéseket - ez egyetem idetelepítése ügyében - nem tartja indokoltnak".⁷² Nem látták az értelmét az anyagi áldozatvállalásnak, ha mindez csak ideiglenes jellegű lesz. Másrészt azt javasolták, hogy a város tegyen határozott lépést a minisztériumnál egy felső ipariskola és egy kereskedelmi akadémia felállítása, valamint a városi népiskolák államosítása iránt.⁷³
--------------------A döntéssel kapcsolatban két kérdés is felvetődik. Az egyik az ideiglenesség ügye. Véletlen vagy tudatos félreértésről volt-e szó?! Ugyanis, ekkor az ideiglenesség kifejezést kettős értelemben használták. Egyrészt egy rövid, átmeneti periódus jelölésére, másrészt az akkor még nem is hatályos békeszerződés elutasítására! Az "ideiglenesség" kifejezés használata a területi integritásról való lemondás elutasítását jelentette. (A menekült egyetemek a későbbi törvény szerint is csak ideiglenesen települtek Szegedre, illetve Pécsre!) Mindenesetre ennek hangsúlyozásával a terv ad acta került. A döntéshozók a XIX. század emberei lévén, nyilván még nem ismerték a XX. századi bölcsességet: nincs nagyobb állandóság, mint az ideiglenesség.
--------------------Bár erre csak közvetett információk utalnak, de valószínűsíthető, hogy - kompenzálásként - Vass Józseftől származott az új gazdasági iskolák befogadásának az ötlete. Erre utal a Vasvármegyének 1921-ben adott nagyheti nyilatkozata is. A miniszter a közoktatás rendezését össze kívánta kapcsolni a vidéki városok kulturális felemelésével. Így arra gondolt, hogy az áttelepített ipari és kereskedelmi főiskolák egyike a vasi megyeszékhelyre kerülhetne. Konkrét ígéretet azonban ekkor sem tett!⁷⁴ Az kétségtelen, hogy ezek az iskolák jobban illettek a századelőn megfogalmazott városfejlesztési elképzelésekhez, és elhelyezésük sem okozott volna különösebb gondot.⁷⁵ A kultuszminiszter felvetéséhez a helyiek hozzákapcsolták a régóta áhított népiskolai államosítást.
--------------------A pozsonyi universitás végleges elhelyezéséről a döntés februárban még nem született meg. Az evidenciának számított, hogy a Dunántúlon marad.⁷⁶ Csak 1921. március 10-én vált publikussá, hogy Szombathely biztosan nem kapja meg az egyetemet,⁷⁷ de akkorra már a helyi vezetők a felsőfokú gazdasági iskolákért lobbiztak.
--------------------A város pénzügyi bizottsága 1921. március 8-án levélben azzal a kéréssel fordult az Ipartestülethez, a Kereskedők Társulatához és a Kereskedelmi Körhöz, hogy fejtsék ki álláspontjukat e kérdésről.⁷⁸
--------------------A legalaposabb választ az 1885-ös alapítású, zsidókat tömörítő szombathelyi Kereskedők Társulata adta. Enyhe "szakmai sovinizmussal" úgy vélekedtek, hogy "az ipari iskoláról nem nyilatkoznak, mivel ők kereskedők."⁷⁹ A másik tervet azonban megszorításokkal, de támogatták: "Olyképpen létesítessenek (ti. az iskolák), hogy azok városunkra nézve újabb terhet, különösen az általunk képviselt kereskedői osztályra"⁸⁰ ne jelentsenek. Mivel az adózás miatt olyan súlyos terheket viselnek, amelyek már nem fokozhatók. "Városunk új terhek vállalásába még a tervezett intézmények létesítéséért se menjen bele, hanem az intézmények megvalósításával járó költségek az állam által legyenek fedezendők."⁸¹ A diplomatikusan visszafogott nyilatkozat magának a keleti akadémiának a megteremtését se vélte jó ötletnek, mivel képzését túlságosan speciálisnak és erősen bürokratikusnak tartotta. Az ott végzett hallgatók elsősorban a konzulátusokon dolgoztak, s ezeket az igényeket a budapesti akadémia maximálisan kielégíti. Szerintük a csonka Magyarországnak olyan felsőfokú kereskedő iskolákra van szüksége, ahol nagy tudású, széles látókörű, modern nyelveket beszélő, gyakorló kereskedőket képeznek. A német példát tartották követendőnek, ott különböző területekre specializált - gabona, hitelügyletek, export-import - szakemberek képzése folyt az akadémiákon. Az elnevezést illetően a kereskedelmi főiskola kifejezést szerencsésebbnek tartották.⁸²
--------------------A szombathelyi Ipartestület örömmel támogatta a nagy fontosságú kezdeményezést, "mégis azonban a felső ipariskola létesítését - mint az iparfejlesztés egyik legfontosabb és az ideig oly annyira nélkülözött szervét - kívánatosabbnak"⁸³ tartotta.
--------------------Az 1887-ben alapított Kereskedelmi Kör véleménye volt a legszimpatikusabb, ők mindkét iskola "felállítását városunkra, valamint annak ipari és kereskedelmi tovafejlődésére nézve felette fontosnak"⁸⁴ vélték, és kategorikusan a további pénzügyi áldozatvállalástól sem zárkóztak el.
--------------------A helyi gazdasági szervezetek támogatását bírva, a városi közgyűlés 1921. április 7-i ülésén elfogadta a javaslatot, és megbízta a polgármestert, hogy ezt kérvényezze a kultusz- és a kereskedelmi miniszternél. E szerint egy kereskedelmi főiskola, egy felső ipari-, valamint egy iparművészeti iskola épülne - kizárólag - állami pénzen a megyeszékhelyen.85 Semmi szándékát nem mutatta a testület az ilyenkor szokásos alapítvány létrehozásának, aminek legfőbb oka a világháború keserű tapasztalata lehetett. A hadikölcsönjegyzések és az infláció miatt elolvadtak az alapítványok törzstőkéi.86
--------------------Az eddig jól működő középfokú kereskedelmi fiúiskola (1890) mellett a 13-18 éves lányok számára a háború után is megszervezték a kereskedelmi szaktanfolyamokat.87
--------------------A gazdasági főiskolák felállításával tovább erősödött volna a város regionális szerepe, ráadásul folyamatban volt a soproni Kereskedelmi és Iparkamara Szombathelyre költöztetése is. Úgy tűnt, ezzel a város két évtizedes törekvése teljesült. Már 1896-ban kezdeményezték egy új kamarai kerület felállítását, amit 1906-ban újfent megismételtek.⁸⁸ Nemcsak presztízsnövekedést jelentett volna a kamarai székhellyé válás, hanem a gazdasági elit számára azonnali anyagi előnyöket is.⁸⁹ A regionális gazdasági szerepkört erősítette az első dunántúli áru- és értéktőzsdecsarnok folyamatban lévő felállítása.⁹⁰
--------------------A minisztereknek írt levélben, a korabeli divatos toposz mellett, ti. a város a magyarság őrtornya a német kultúra határvidékén, ökonomikus érveket is felsorakoztattak: "Az ilyen iskolák elhelyezésére Szombathely nagy népességénél, lakosságánál, foglalkozásánál és műveltségénél, mind földrajzi fekvésénél fogva különösen alkalmas."⁹¹ A régi vágy beteljesülése mellett a modern kor és Trianon kihívásaira adott válaszként fogták fel az iskolák idetelepítését: "A gazdasági fejlődést pedig elsősorban a külfölddel versenyezni képes ipar és kereskedelem biztosíthatja. Ezért, ha valaha, úgy most fokozottabb mérvben azon kell törekedni, hogy az iparos és kereskedelmi pályára lépők mennél könnyebben megszerezhessék azokat az ismereteket, amelyek a fejlett ipar számára szükségesek."⁹² Ez életrevalóbb programnak tűnt, mint amit a konzervatív kormányok zászlajukra tűztek. A jelzett iskolák beindításától a helyi ipar, kereskedelem fellendülését és a szakember-utánpótlást várták.
--------------------Kétségtelen, hogy a korabeli közfelfogás szerint ezek az akadémiák nem tartoztak a felsőoktatási intézmények közé, de nem volt elképzelhetetlen ez irányú továbbfejlesztésük sem. A nagy háború előtt négy felsőfokú kereskedelmi iskola működött az országban, kettő a fővárosban, kettő vidéken.⁹³ (1891: Keleti Kereskedelmi Akadémia, 1900: a budapesti Kereskedelmi Akadémia, 1902: kolozsvári Kereskedelmi Akadémia, 1912: fiumei Kiviteli Akadémia.⁹⁴) A kor igényeinek jobban megfelelő gazdasági felsőoktatás kialakítása régóta napirenden tartotta átalakításukat, a kétéves képzési idő felemelését. Hasonló elvárásokat fogalmaztak meg a város kereskedői is.
--------------------A gazdasági szereplők kényszerítették ki a budapesti Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának a megszervezését is (1920. évi XXXI. törvény), ekkor szüntették meg a fővárosban a Keleti Kereskedelmi Akadémiát.⁹⁵ A további fejlesztések és átalakítások azonban nagyon képlékenynek mutatkoztak. A minisztérium irányítóinál inkább a tudományosság és az akadémikusság szempontjai domináltak, a vállalkozók a pragmatikumot hangoztatták. Ha azt nézzük, hogy két évtized szükségeltetett a közgazdasági kar felállításához, akkor nyilván nem lehetett kizárni a kereskedelmi akadémiák, főiskolák "nagykorúsítását" sem.⁹⁶ A magyar oktatási rendszer Achilles-sarkának számított a szakoktatás, már a dualista korszakban is feltűnően keveset áldoztak rá a kormányok.⁹⁷ Ez a szemlélet - a rejtett antikapitalizmus - lényegesen nem változott meg a húszas évekre sem, s ez keserű jövőt ígért.
--------------------A város vezetői, miként már említettük, a gazdasági iskolák alapításának szándékát megtoldották az elemik államosításának újbóli kérvényezésével is.⁹⁸ Nemcsak a városi kötségvetést jelentősen felemésztő oktatási kiadásokra hivatkoztak, hanem az utóbbi évek megnövekedett tanulólétszámára is. Ezerkétszázzal nőtt az iskolakötelesek száma, s ez új állások szervezését és tanterembővítést kívánt. A 100%-os pótadó ellenére így is egymillió korona volt a városi deficit, ezért az államosításért cserébe a négy elemit és a leányiskolát felszerelésével együtt, ingyen felajánlották az államnak.⁹⁹ A népiskolák ügyében hamar megérkezett az elutasító válasz. A kérést az 1920. évi XI. törvénycikkre hivatkozva sem elvi, sem anyagi okból nem támogatta a minisztérium. Az általuk elkészített javaslat olyan kondíciókat tartalmazott, amelyek többe kerültek volna a városnak, mint az eddigi megoldás. Így nem csoda, ha a tervezetet mind az iskolaszék, mind a városi közgyűlés elutasította.¹⁰⁰
--------------------Az iparművészeti iskola ügye rejtélyes okból elhúzódott. A város, illetve a Kultúregyesület 1920 májusától szervezett egy szép- és iparművészeti iskolát. A hallgatók alkotásainak első kiállítására 1920 októberében került sor a Kultúrházban. A helyi sajtó lelkendezve írt a látottakról. "Bölcsőnél álltunk, egy nagyrahivatott iskola és dicsőséges pálya előtt álló művészlelkek indulnak el egy szép életre."¹⁰¹ A szárnyalás azonban elmaradt. Részben a fővárosban a nyolcvanas évektől működő ötéves képzésű, háromszáz diákot okító "iparművészeti főiskola" bőven kielégítette a magyar munkaerőpiac igényeit.¹⁰² Úgy vélték, vidéki bázisra nincs szükség. Közben a szombathelyiek lelkesedése is alábbhagyott. "Itt van az iparművészeti iskola - írták 1922-ben. - Pang, nem talál megértésre. A társadalmi széttagolódás még most is érezteti a hatását, az iparos és kereskedő osztályt pedig egyszerűen lehetetlen megmozdítani."¹⁰³ Mindenesetre 1922 májusában a kultuszminiszter ösztönzésére látogatást tett a Budapesti Iparművészeti iskola igazgatója, Gróf István Szombathelyen, de általunk ismeretlen oknál fogva az intézmény felállítása elmaradt.¹⁰⁴ Utóbb már csak a helyi műemlékek megszemlélésére látogattak ide.
--------------------Hasonló sorsra jutott a nagy reményekkel induló ipari és kereskedelmi főiskola ügye is. A koncepciók csak tervek maradtak, a minisztériumnak financiális okok miatt csak "tűzoltásra" futotta az erejéből. A város törekvése a bürokratikus útvesztőben elveszett. Csupán az iskolák állami támogatásának bővítését, valamint a női felső kereskedelmi leányiskola megnyitását tudták elérni.¹⁰⁵ A gazdasági felsőoktatás (kereskedelem - ipar - pénzügy) ügye Klebelsberg Kunó látókörében is perifériára szorult. Igaz a (kereskedelmi, földművelésügyi, pénzügyi) tárcák közti ellentétek legalább ekkora gondot jelentettek.¹⁰⁶
--------------------Szombathely iskolafejlesztési lehetőségét rajta kívülálló okok is jelentősen rontották. Egyrészt az ingatag politikai rendszert alapjaiban fenyegető húsvéti királyjárás. A kibontakozó politikai botrány a várost egy hónapra a nemzetközi és a hazai érdeklődés homlokterébe emelte.¹⁰⁷ Másrészt, a királyjárás következményeként "leértékelődtek" egyes személyek. A főispán, Cziráky József és a kormánybiztos, Sigray Antal bejelentette lemondását. Az ismert legitimista katonai körzetparancsnok, Lehár Antal helyére Hegedüs Pál tábornok került.¹⁰⁸ Hetekig tartó városi demonstráció kezdődött, deputációk ostromolták a helyi vezetőket, kérték, vonják vissza döntésüket. A Bethlen-kormány megalakulása után ez meg is történt.¹⁰⁹ Bizonyára e bizalomnak is szerepe lehetett abban, hogy Sigray Antal álláspontja megkeményedett a nyugat-magyarországi kérdésben. Kijelentette, nem hajlandó szervilis módon végrehajtani az előírásokat.¹¹⁰ (Ekkor jelentek meg az első hírek a sajtóban a megtartandó népszavazásról.¹¹¹) Az említett személyek pozíciója újból megerősödött, de a Beniczky-ügy végképp ellehetetlenítette a város lobbizási esélyeit.¹¹²
--------------------A pozsonyi egyetemet "véglegesen" Pécsett telepítették le. A háború előtti törekvéseket és az esélyeket ismerve ez senkinek sem okozott meglepetést. A Vass József által május 4-én benyújtott törvényjavaslat egyértelmű támogatásra talált.¹¹³ Az indoklásban a miniszter nyomatékosan kiemelte, hogy "a kormány és az országgyűlés már a debreceni és pozsonyi egyetem felállítását elrendelő 1912. évi XXXVI. tc. tárgyalása alkalmából elismerte"¹¹⁴ Szeged és Pécs "előjogait". A mecseki város mellett napi politikai érdekek is szóltak. A pécsi-komlói jelentős szénvagyonnal rendelkező terület volt az egyetlen, amelyet Magyarország az 1918-as jugoszláv megszállás ellenére a békeszerződés értelmében megtarthatott. Ráadásul a kiürítés és a királyjárás következtében a baranyai megyeszékhelyen felerősödött - a délszláv és az emigráns oktobrista támogatással rendelkező - autonomista törekvés, horribile dictu: az elszakadási mozgalom.¹¹⁵ A kormány nem engedhetett a szeparatistáknak: az egyetemnek Pécsett a helye. Vass József a szóbeli indoklásnál a régi-új toposzt hangoztatta. Szerinte ma a vidéki kultúra fellegvárainak fejlesztése fontosabb feladat, mint 1912-ben. Meghirdetett kultúrfölényünk pedig nem engedi egyetemeink számának csökkentését.¹¹⁶ Az utódállamok között egy ritkán hangsúlyozott kulturális versengés vette kezdetét.¹¹⁷ A nemzetgyűlés közoktatási és pénzügyi bizottságának 1921. május 27-i együttes ülésén egyértelműen támogatták a miniszteri javaslatot.¹¹⁸ A törvény vitája formális volt, a főelőadó Szádeczky Lajos június 14-i keddi beszédében inkább a kolozsvári egyetem vesszőfutásáról szólt.¹¹⁹ Még a kormánnyal szembenálló Rupert Rezső is úgy látta, hogy nincs ellenzéke a törvénynek. Zajos vita az ifjúság nevelése és a szabadságjogok biztosítása körül alakult ki.¹²⁰ Szóbeli módosító javaslatot csupán Kovács J. István tett, ő szerette volna, ha a kolozsvári orvosi kar Debrecenbe költözne, ez ellen azonban a szegedieket képviselő Koszó István hevesen tiltakozott.¹²¹ A törvényjavaslatról harmadik olvasat után, 1921. június 16-án csütörtökön, a 210. ülésen szavaztak.¹²² A négy paragrafusból álló 1921. évi XXV. törvénycikk a kolozsvári és pozsonyi m. kir. tudományegyetem ideiglenes áthelyezéséről címet viselte. A jogszabály a felmerülő feladatok megoldásával a kultuszminisztert bízta meg.¹²³ A Budapesten ülésező pozsonyi egyetemi tanács már június 15-én jóváhagyta a nemzetgyűlés döntését, és miután 1921 augusztusában kivonultak a szerb csapatok a három éve megszállt baranyai területekről, odaköltözhetett az universitás. Az első ünnepélyes tanévnyitót - Klebelsberg Kunó közreműködésével - 1923. szeptember 23-án tartották.¹²⁴ Az 1923-as esztendő a soproniak számára is sikert hozott, mert egy hosszú, kitartó tárgyalássorozat végén az Erzsébet Tudományegyetem evangélikus hittudományi karát - nyolc tanszékkel - a "leghűségesebb városban" állították fel.¹²⁵

V. CODA

Azok, akik úgy gondolják, hogy a pénzhiány és a helyi közigazgatási-politikai elit tartózkodó magatartása hiúsította meg a pozsonyi egyetem áttelepülését Szombathelyre, nemcsak leegyszerűsítik a problémát, de félre is értik.
--------------------Tényként mondható el, hogy 1920 decembere, az új Teleki-kormány megalakulása óta, az állandósuló kormányválság közepette stratégiai döntéseket nem lehetett hozni. A Haller István helyére kerülő Vass József képtelen volt egy-két hónap alatt új, kiérlelt és pénzügyileg alátámasztott felsőoktatási koncepcióval előállni. Ráadásul személyét állandóan támadták. Keresztény kurzus ide, keresztény kurzus oda, politikai ellenfelei nehezen tudtak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egy római katolikus pap kezébe került a kultusztárca irányítása. Az intermezzo mégis kicsit hosszúnak bizonyult, 17 hónapig tartott. A tartós válságkezelésre berendezkedett minisztériumban jó ötletek is megfogalmazódtak, de politikai támogatottság és pénz hiányában ekkor még nem lehetett ezeket realizálni.
--------------------A város szempontjából szemlélve a lehetőség váratlannak és páratlannak mutatkozott. A Vasvármegye publicistája meg is jegyezte: "Ahová Szombathely békés fejlődés útján évtizedek múlva is alig érhetne el, az ország szerencsétlen feldarabolása következtében talán már ez évben eljut: egytemi város lesz."¹²⁶ A kínálkozó alkalomra gyorsan reagáltak, de a vezetés a "nagy ugrást a sötétbe" nem merte vállalni, inkább megfontoltan, óvatosan cselekedett. Igaz, amit megszerzett a város, ahhoz görcsösen ragaszkodott. Az egyetemalapításnak - mint láthattuk - helyi kezdeményezője, szorgalmazója sem a politikai-közigazgatási, sem a gazdasági-kulturális elit körében nem akadt! Provinciális egyénektől e szituációban többet elvárni talán nem is lehet. Szerencsétlenül alakult a város regionális vezető szerep iránti törekvése is. A helyi fogyasztás növelése érdekében, Lehár Antal és Sigray Antal jóvoltából új és új intézményeket telepítettek a városba. Az addig élvezett előny 1921 tavaszára hátránnyá vált, a kapacitások (szabadon használható épületek, lakások) kimerültek.
--------------------A vezetés által folytatott: az alkalom szüli a városfejlesztést "fedőnevű" stratégia nem tekinthető sem átgondoltnak, sem bölcsnek. Természetesen lehet így is nagy várost építeni, de karakteres, szerves, a társadalmi csoportok erős kohéziójára épülő települést nem. Erre a jelenségre, a felületességre már a kritikus kortársak is felhívták a figyelmet: "Szombathely most gócpont, de azzá igen rövid idő alatt lett. Ha külsőleg nagyvárosnak is látszik, hiányzik az őspolgársága. A lakosság nagy hányada bevándorolt, kik még most sem érzik magukat itthon. Jellemző a város túl gyors fejlődésére a kapkodás. Iskolákat, hivatalokat hoztak ide, melyeknek még ma sincs megfelelő elhelyezése."¹²⁷
--------------------A város vezetése hamar felismerte lehetőségének korlátait, és szerintünk nagyon okosan, stratégiát váltott. Az igazi kérdés nem is az, hogy hol "veszett el" a pozsonyi egyetem, hanem az, hogy hol illant el a kereskedelmi főiskola megvalósításának a lehetősége? S ebben vétkesnek tűnnek a korabeli honatyák. Kellő eréllyel és vehemenciával el lehetett volna érni egy oktatáspolitikailag zavaros időszakban a kereskedelmi főiskolák alapítását, idetelepítését, és azt követően természetesen a fejlesztését. Az akadémiák letelepítéséből rövid időn belül látható hasznot húzott volna a megyeszékhely. A lehetőség elmulasztásában fontos szerepe lehetett a helyi elit szűklátókörűségének és "oktatásellenességének". A századelőn, de a húszas években készült városfejlesztési tervekből is az oktatási szegmens teljesen hiányzott, egyszerűen kimaradt.¹²⁸ A műszaki mérnökök terveiben (Bodányi Ödön, Niessner Aladár) a hangsúly mindig a hiányzó városi infrastruktúra kiépítésére helyeződött. A jogász végzettségű városi honatyák (Éhen Gyula, Kiskos István, Ujvári Ede) pedig a közműveltség emelését célozták meg. Az idegenkedés oka elsősorban abban keresendő, hogy a városi költségvetés tetemes részét az oktatás vitte el, ezért a népszerűnek nem nevezhető pótadók állandó emelésére kényszerültek. Az iskolafenntartás költségeit döntő részben a város állta, az állam segélyezési politikája kiszámíthatatlan, és egy inflációs időszakban, mint a húszas évek elején, csupán szimbolikus erejű volt. S mivel a modern Szombathely története pénzügyi szempontból az eladósodottság elleni küzdelem története, ezért komoly városatya az oktatás fejlesztésére nem is gondolhatott a nélkül, hogy a deficit tátongó üregének áthidalására ne lett volna épkézláb ötlete.
--------------------Addig is új ízekkel gazdagodott a régi jelszó, a kultúra integráló szerepe. "A társadalom egyesítése szempontjából egyedül való jelentőséget tulajdonítok a kultúrának - nyilatkozta Kapi Béla evangélikus püspök, Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesületének elnöke 1922-ben. - A kultúra az egyetlen, mely a nemzet széthasogatott társadalmát egyesíteni képes. Az érdek, a politikai meggyőződés, a vallásfelekezeti hovatartozandóság, a gazdasági és szociális különbség mély árkot hasít ember és ember közé... Szerintem a kultúra a legjobb és legbiztosabb politika, de csak addig, míg nem visszük bele a politikát."¹²⁹ Az erőfeszítések - munkásgimnázium, iparművészeti iskola működtetése, idegen nyelvi tanfolyamok, felnőttek iskolájának szervezése, színvonalas kultúrestek rendezése - nem tűntek hiábavalónak, a húszas évek közepére a Kultúregyesület országosan is mintaértékűvé formálódott.¹³⁰
--------------------Egy mélyebb politikai folyamat következtében az erősen legitimista és keresztény ellenzéki vármegye valamint közönsége megbékélt a kormányzattal és új főispánjával, Tarányi Ferenccel. Visszatértek a századfordulón már jól bevált alkalmazkodó, érdekkijáró politikához. Vass Józsefet 1926-ban Szombathely díszpolgárává, majd képviselőjévé választották.¹³¹ Három évvel később a vidék legnagyobb közkórházát avatták fel a megyeszékhelyen. Ha magasabb szinten is, de a helyzet hasonlított a századelőihez. Az epizód hosszú és tanulságos volt, csak a helyi felsőoktatás ügye nem haladt előre.¹³²

*

Az egyetemi történetre fátylat boríthattak, csak a mítosz élt tovább, amit a második világháború alatt Lékay-Lingauer Albin új scenáriókat kereső cikkében élesztett fel: "1920-ban, mikor a menekülő pozsonyi egyetem számára dunántúli elhelyezkedést kerestek, Teleki Pál, az akkori miniszterelnök szinte tálcán kínálta az egyetemet Szombathelynek. A lovassági laktanyát kívánta átépíttetni. A városháza azonban úgy vélte, hogy túlságosan sok vesződségbe és súrlódásba kerülne a felmerülő lakáskérdések rendezése. Ergo nem nyújtottuk ki kezünket az egyetem után. Elvitték tehát Pécsre..."¹³³ Az amplifikáció tipikus esetével van dolgunk. Ha az újságíró elővette volna egykori írásait - és végiggondolta volna saját szerepét az ügyben -, bizonyára másképpen számolt volna be a történtekről. Különösen elgondolkodtató, hogy a hetvenes években hasonló szófordulattal (ti. "tálcán kínálták") adták elő és éltették tovább a legendát,¹³⁴ aminek eredete így talán nem is 1921-ig, hanem csak 1943-ig nyúlt vissza.

JEGYZETEK: