DÉNES JÓZSEF

MIÉRT NEM LETTEK HORVÁTOK A MAGYARORSZÁGI SZLOVÉNEK?

--------------------A történeti Vas megye délnyugati része, a Mura vidéke napjainkban az önálló Szlovénia része. A régi Magyarországon ez a határszéli vidék volt az egyetlen szlovének által lakott terület. Középkori múltja számos kérdést tartogat számunkra.
--------------------A térség történeti kutatásának egyik legfontosabb területe a településtörténet tanulmányozása. A jellemzően aprófalvas vidék, helyenként elszórt házcsoportokból álló településeinek kialakulása, régmúltja érdekes kérdéseket vet föl. A magyarországi történeti földrajz nagy alapvetése, CSÁNKI Dezső szintézise volt az első, egészen a középkori kezdetekig visszanyúló feldolgozás. Csánki igyekezett az oklevelekben szereplő településneveket a ma létezőkkel azonosítani. Ennek során komoly nehézségekkel kellett szembenéznie. Sok olyan falunevet talált az okleveles forrásokban, amelyet nem tudott azonosítani. Ezek száma megközelíti a félszázat.
--------------------A környék 1500 előtti történeti topográfiáját nagy helyismerettel összeállító Ivan ZELKO ezen lokalizálási problémák több mint felét sikerrel megoldotta. Ő sem volt azonban képes sok konkrét azonosítási kérdést megválaszolni.
--------------------Amikor hozzákezdtünk a régi Vas megye középkori település- és birtoktörténete tanulmányozásához, óhatatlanul szembekerültünk a fenti nehézséggel. A MAKSAY Ferenc által közzétett, 1549-ből származó, falunkénti részletes birtokösszeírás elemzése során sikerült először minden települést egyértelműen azonosítanunk és a századunk elejének viszonyait tükröző községhatáros térképre rajzolnunk. Ezután vetődött fel a kérdés, vajon nem lehetne-e a siker reményében megkísérelni a korábbi időszakra nézvést is ugyanezt.
--------------------Erre a felsőlendvai uradalom 1365-ből és 1366-ból származó településfelsorolásai (D1.100105, 100109, Csánki 716-717.) mutatkoztak alkalmasnak. A különböző váruradalmak tartozékait általában nem összevissza, hanem földrajzi elhelyezkedésük szerint sorolták fel. Jó példa erre az 1549-ből származó összeírás, amikor az uradalom kerületeit alkotó falvakat ún. "bíróságonként" (judicatus) sorolták fel.
--------------------A Nagy Lajos magyar király adományleveleiben felsorolt települések hasonló falucsoportokat alkotnak. Noha az 1366-os oklevél valamivel teljesebb névsort tartalmaz, és megnevezi a felsőlendvai uradalom kerületeinek (districtus) neveit is, nem nehéz megállapítani, hogy ugyanazon birtoktömb ugyanazon falucsoportjairól van szó.
--------------------Az igazi meglepetés akkor ért bennünket, amikor kiderült, hogy a felsőlendvai uradalom területi kiterjedése lényegében nem változott. A XIV. századi diplomákban felsorolt falvak gyakorlatilag kivétel nélkül megfeleltethetők a ma is létezőkkel. Vagyis megállapíthatjuk, hogy a településszerkezet legkésőbb az Anjou-kor közepére véglegessé vált. Sok falu neve azonban megváltozott a kezdeti elnevezésekhez képest. Az a gyanúnk, hogy a régió más területein is gyakori XII-XIII. századi telepítésekkel állhatunk itt szemben.
--------------------Ennek kapcsán nem árt röviden összefoglalnunk, mit tudunk a környék koraközépkori múltjáról. Alaposan feltételezhető, hogy legkésőbb a VII. század elejétől szlávok, a mai délszlávok elődei élnek a területen. Erre leginkább korai, szláv eredetű helynevek (Dobra, Lendva stb.) utalnak. A magyar honfoglalást követően az Itáliába vezető útvonalak az Árpádok vezette törzsszövetség ellenőrzése alá kerültek. A 899-951 között rendszeresen ismétlődő magyar hadjáratok átvonulási terepe volt a mai Szlovénia területe is, amely teljes egészében a magyar törzsszövetség befolyása alá tartozhatott ekkoriban. Mivel maguk az itáliai királyok is a magyarok adófizető szövetségesei voltak, nehezen képzelhető el, hogy a köztes területeken élő szlávok ne lettek volna hasonlóan szoros kapcsolatban a honfoglaló magyarokkal. Ezt bizonyítja a nemrég a Dravinja menti, Ptuj és Celje közti Zbelovska Gorán, egy hegyi menedékvárban talált honfoglaló magyar szíjvég is. Ennek pontos mása a Duna-Tisza közén, Törtelen került elő. A honfoglalók mondáiban szereplő futó szarvast ábrázolja.
--------------------Arról sajnos keveset tudunk, hogy milyen sűrűségű régi helyi szláv lakosság élt területünkön. Intenzívebb magyar népi megtelepülésre csak az ún. Őrség területén került sor, ahol ma is magyarlakta falvak találhatók. Ennek ellenére az 1365-66-ban felsorolt nevek jó része magyar típusú. Mivel magyarázhatjuk ezt? --------------------Valószínűleg azzal, hogy a felsőlendvai uradalom magyar birtokosai magyar nyelvű birtokigazgatási apparátussal rendelkeztek, az új falvak telepítését más uradalmaikból hozott személyzettel szervezhették. Ezen személyek neveit őrzik a magyar -falva, -háza végződésű nevek előtagjai.
--------------------Mit tudunk az uradalom történetéről? II. Endre magyar király 1208-ban adományozta a későbbi uradalom területét Miklós vasi ispánnak, a Dárói család ősének. Ezt megelőzően királyi birtok lehetett. A Dáróiaktól 1275-ben került vétel révén a Gutkeled nemzetségből származó Felsőlendvai család birtokába. Utóbbiak kihalásukig, 1358-ig tartották kezükben. A király először Kont Miklós nádornak, majd egy birtokcserét követően, 1365-ben Szécsi Miklós bánnak adományozta. Ekkor és az 1366. évi birtokba iktatáskor keletkeztek az ismert felsorolások.
--------------------Az 1366-1549 között eltelt közel két évszázad során alig változott a felsőlendvai uradalom területe. Ami változás történt, könnyen megragadható. A dobrai uradalomhoz került át három falu: Banafalva (Bonisdorf), Vecsenhof (Ocinje) és Kramarfalva (Kramarovci). Cserében (?) hét kisebb falu a dobrai uradalomból a felsőlendvaiba került át: Sülinc (ulinci), Gyenavla (enavlje), Borecsa (Bore>a), Martinya (Martinje), Neradnóc (Neradnovci), Büdinc (Budinci) és Perbise (Ritkaháza). Négy falut a Nádasdiaktól kobzott el és adományozott a Felsőlendvát birtokló Szécsieknek Zsigmond király 1403-ban: Kerninc (Krnci), Bokrács (Bokra>i), Dolina (Dolina) és Monahovc (Koarovci). Az így kialakult nagybirtok lényegében változatlanul állt fenn a teljes feudális korban, egészen 1848-ig.
--------------------A felsőlendvai uradalom falvai tehát telepítésnek köszönhetően keletkeztek. Ezek után nem nehéz megfejtenünk azt sem, vajon mi okozhatta azt a különleges helyzetet, hogy noha a mai szlovén (vend) és a horvát (kajkav) nyelvek közti határ pontosan megfelel a történelmi magyar-horvát állam és az egykori német-római császárság határának, egy kis területen, a régi dobrai, felsőlendvai és alsólendvai váruradalmak területén mégis szlovéneket (vendeket) találunk. Ezek nyilván a német-római birodalom, Stájerország területéről, talán XIII. századi telepítés révén kerültek mai lakóhelyükre.
--------------------A telepítésre olyan időpontban került sor, amire már kifejlődtek a szlovén és a horvát nyelv közti különbségek. Tehát a magyar-német határ kialakulása után több száz évnek kellett eltelni. Mint az köztudott, ezek a szlovén és kajkav-horvát nyelvjárás közti eltérések nem túl jelentősek, és kialakulásuk nyilván arra vezethető vissza, hogy 1000 táján két különböző állam keretei közé kerültek a korábban lényegileg azonos nyelvet beszélő csoportok. Erre utal egyébként az is, hogy a magyarban a szlovének német eredetű "vend" elnevezése vált uralkodóvá, régi magyar "tót" nevük mellett, ami utóbbi persze általában jelölte Szlavónia, az egész Dráva-Száva-vidék szláv lakosságát. A valódi szláv eredetű helynevek egyike, Szölnök neve (ma Alsó- és Felsőszölnök) is gyanúnkat erősíti. Annak jelentése ugyanis, mint arra Kiss Lajos rámutatott: "áttelepülő".

IRODALOM

BÓNA István: A magyarok és Európa a 9-10. században. Budapest, 2000.
CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. Budapest, 1894. (reprint: Bp., 1985.)
KISS Gábor-TÓTH Endre: A vasvári "Római sánc" és a "Katonák útja" időrendje és értelmezése (Adatok a korai magyar gyepűrendszer topográfiájához I.). Communicationes Archaeologicae Hungariae 1987. 101-137.
KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. Bp., 1988.4
Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. 1-2. Szerk.: MAKSAY Ferenc. Budapest, 1990.
KOZAR-MUKIČ, Marija: Podatki o nacinu zivljenja prekmurskih Slovencev v 18. Stoljetju. In: Zbornik soboškega muzeja 4 (1995) 77-89.
MEYER, Werner: Rodung, Burg und Herrschaft. In: Burgen aus Holz und Stein. Burgenkundliches Kolloquium in Basel, 1977. 43-80.
ZELKO, Ivan: Historična Topografija Slovenije I. Prekmurje do leta 1500. Murska Sobota, 1982.

FÜGGELÉK

A történeti Vas megye ma Szlovéniához tartozó települései (a sorszám a térkép jelmagyarázata):

A településnevek XX. századi magyar alakjai szerint: