TISZTELT VAS MEGYEI POLGÁROK! HÖLGYEIM ÉS URAIM!

--------------------Önmagában az a tény, hogy ilyen sokan vállalták ma a hívó szót, és eljöttek azért, hogy Vas megye helyzetéről, kis- és nagyrégióban betöltött szerepéről eszmét cseréljenek, reményre ad okot. Század- és ezredfordulón az ember hajlamos a melankóliára - igaz, ezt inkább irodalmi és filozófiai művekből, mint élettapasztalatból tudja -, de a mai találkozó megerősítheti a jövőbe vetett bizalmunkat. E bizalom jegyében szeretném megosztani Önökkel a szülőföldünk helyzetéről és lehetőségeiről való gondolataimat.
--------------------Ahhoz, hogy megyénket elhelyezzük szűkebb és tágabb régiónkban, meg kell vizsgálnunk általában a megyék és régiók helyzetét Magyarországon. A világosabb képhez némi történelmi visszatekintés is szükséges. A rendszerváltozás egy évtizedes tapasztalata alapján kijelenthetjük, hogy a magyar megyék helyzete alkotmányjogi és politikai értelemben még mindig eléggé bizonytalan. Tisztázatlan hatáskör, feladatrendszer és hiányzó anyagi erőforrások a jellemzőek. Ha az elszegényített, csupán intézményfenntartó szerepkörre kárhoztatott megyei önkormányzatok létrejöttének mögöttes gondolati tartalmát feltárjuk, Bibó István 30-as-40-es évekbeli írásaihoz kell visszanyúlnunk. A kiváló tudósnak rendkívül lesújtó volt a véleménye a két háború közötti vármegyékről. Szerinte - és ebben van történelmi igazság - a vármegyékben dolgozó hivatalnokok zömmel a birtokukat vesztett kis- és középnemesi családok fiaiból kerültek ki, akik a kiszámítható hivatali előmenetel által látták biztosítottnak elért életszínvonaluk megőrzését. Mentalitásukban megmaradtak úrnak, és a betérő ügyfelekkel mint alattvalóikkal bántak. Ez a magatartás szöges ellentétben állt a polgári demokráciák hivatalnokának magatartásától, akinél - Max Weber leírásaiból tudjuk - az ügyek szakszerű, elfogulatlan intézése volt a meghatározó az úri mivolt állandó hangsúlyozása helyett. A kommunista diktatúra alatt aztán megbízható munkás- és paraszt káderek kerültek be ezekbe a hivatalokba, akiknek képzettségük nem lévén, azokat a magatartásmintákat vették át, amiket az elődjeiknél tapasztaltak: a szakszerűség helyett a felsőbbrendűség hangsúlyozását. Csoda hát, hogy a Bibó István gondolatai által befolyásolt ellenzék - liberális és konzervatív egyaránt - a rendszerváltáskor a megyében látta a kialakítandó demokratikus önkormányzatiság legfőbb gátját?
--------------------Ma már látjuk, az ellehetetlenítés túl jól sikerült. A Megyék III. Országos Gyűlésének Nyilatkozata, amelyet a minap fogadott el Vas Megye Közgyűlése, úgy fogalmaz, hogy "az ezeréves magyar állam ősi, visszavonhatatlan hozadéka a megyerendszer. A rendszerváltó és az azt követő kormányok viszont továbbra is bizonytalanságra kárhoztatták és kárhoztatják a megyéket. Országunk vidékei, településviszonyai (azonban) továbbra sem nélkülözhetik a megyét, amely mindenkor közvetítő szerepet vállalt a központi és a helyi szintű hatalomgyakorlás között, nem kevés áldozatot hozva".
--------------------Tisztelt hölgyeim és uraim! A központi és a helyi hatalom között közvetítő középszintű hatalom milyenségéről szóló vita végigkísérte a rendszerváltozást. Elég, ha csak a Pécsett évente megrendezett "Európába megy a megye" című konferenciákra utalunk. Pesszimistább években a cím kérdőmondatként, optimistábbakban kijelentő vagy felkiáltó mondatként fogalmazódott meg. A megye jövője elválaszthatatlan a régiók létrehozásának kérdéskörétől. Bibó István már az 1971-ben, az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepcióról írt kritikájában amellett érvelt, hogy felsőfokú körzetközpontokat - azaz régiókat - azért kell létrehozni, hogy közösen a központi hatalom valódi ellensúlyai legyenek. Az elmúlt tíz év tapasztalata mondatja velünk, hogy a demokratikus kormányok viszonya a decentralizációhoz ambivalens volt, és az ma is. Miközben az Európai Unió a szubszidiaritás elvére épül, és arra az egyre többször hallható jelszóra, hogy az egyesült Európa a régiók Európája lesz, addig nálunk a régióról szóló viták tartalma, hogy a régiók a megyék fölé vagy a megyék helyett jöjjenek-e létre? Arról is zajlik a diszkusszió, hogy szükséges-e az önkormányzati régió? Az mindenesetre megállapítható, hogy csendben zajlik a közigazgatási regionalizáció, hangosabban pedig a megyei jogú városok között a vetélkedés, hogy a különböző regionális funkciók melyik megyei jogú városba is kerüljenek. Vas megye és Szombathely teljesítménye ebben a tekintetben felemás.
--------------------Tisztelt vasi polgárok! Elkészült Vas megye területfejlesztési programja, amelynek mottója: "Vas megye: a nyitott kapu". A mottó szemléletesen fejezi ki megyénk helyzetét és jövőbeni lehetőségeit. Vas megye a pannon térségben, egy rendkívül dinamikusan fejlődő régiónak a szívében fekszik, amely az EU határán, két európai növekedési térség közelében található. Bele kell illeszkednie a megyének a nyugat-dunántúli régióba úgy, hogy közben megőrizze sajátosságait és erősítse pozícióit a régión belül. Vas megye és régiónk versenytársai tőlük nyugatra, az EU keleti határainál vannak, ezért megyénk törekvése csak az lehet, hogy kapcsolódjon mindkét innovatív tengelyhez, lehetősége szerint kapcsolódási pontként szolgáljon a Bécs-Pozsony-Győr-Budapest, illetve az észak-olasz - stájer - szlovén fejlődési övezethez. Mindezt csak magasan képzett munkaerővel, az emberi erőforrás fejlesztésével, az innováció-fogadás feltételeinek megteremtésével, a felsőoktatás és a kutatásfejlesztés magas szintre emelésével, egy fejlett, a bérmunkát háttérbe szorító gazdasággal és az erre épülő pénzügyi szolgáltatásokkal lehet elérni. A nyitott kapu feltételezi azt is, hogy azon ki- és bejárnak. A kapuhoz tehát korszerű utak kellenek, amelyek összekötnek bennünket a nemzetközi közlekedési folyosókkal. Az elmúlt évek talán legnagyobb eredménye, hogy mind a Nyugat-Dunántúli Régióban, mind a Nyugat-Pannon Eurégióban sikerült közös közút- és vasútfejlesztési koncepciót kialakítani, és ebben megyei érdekeinket érvényesíteni. Mit jelent ez? Ma már minden érdekelt fél vallja, hogy elkerülhetetlen egy észak-déli közlekedési tengely létrehozása, ami persze a valóságban létezik - elég, ha Szombathelyről vagy Sárvárról elindulunk Győr felé, és megszámláljuk az elkerült észt, lengyel, szlovák, cseh, szlovén, olasz kamionokat. Az észak-déli közút- és vasútfejlesztés azonban elkerülhetetlen. A tervezett Bécs-Grác vasútvonallal kapcsolatos törekvésünk, hogy az lehetőleg együtt járjon a Sopron-Szombathely, illetve a Szombathely-Szentgotthárd vasútvonal fejlesztésével. Ebben partnerek - igaz, belső vitáktól megosztva - az érintett osztrák tartományok is. A 8-as út fejlesztésére funkcionális régiót hoztunk létre, és külső támogatónak megnyertük Burgenlandot, Stájerországot és Karintiát. A legújabb híreket hallva arra azonban vigyáznunk kell, nehogy Ártándnál vagy Szolnoknál kezdjék el építeni az M8-as autópályát. Megoldandó feladat Szombathely és Kőszeg rákapcsolása az osztrák autópálya-rendszerre, továbbá a Körmend-Zalalövő vasútvonal fejlesztése, hiszen csak így biztosított a kapcsolat a magyar-szlovén vasúttal és az adriai kikötőkkel. Említhetném a sárvári elkerülő utat, a Porpác-Csorna-Hegyeshalom, valamint a Celldömölk-Pápa-Győr közötti vasút villamosítását. A fentiekből is érzékelhető, feladataink hosszú távra szólnak.
--------------------Tisztelt hölgyeim és uraim! Az elmúlt évek megyénkben is a szűkebb-tágabb régió építésével teltek. Vas megye - elsőként a magyar megyék közül - 1988-ban csatlakozott az Alpok-Adria Munkaközösséghez, amelynek soros elnökségét az elmúlt két évben töltötte be. Az elnökség lehetőséget nyújtott arra, hogy szoros kapcsolatokat építsünk ki az olasz Veneto és Trentino-Süd-Tirol valamint az osztrák Steiermark és Karintia tartományokkal. A 17 tartományt, régiót, megyét tömörítő munkaközösség kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy összehangoljuk fejlesztési elképzeléseinket, és azokhoz gazdaságilag, politikailag erős partnereket keressünk. 1998-ban létrejött a Nyugat-Dunántúli Regionális Területfejlesztési Tanács, és megalakult a Nyugat-Pannon Eurégió. Az utóbbi létrejöttét különösen nagy figyelem kísérte, hiszen egy EU-s tagtartományt kapcsol össze csatlakozni kívánó megyékkel. 1999-ben, az eurégió tanácsának alakuló ülésén Zala megye is kapcsolódott a szervezethez. Nem rajtunk múlott, hogy az eurégió legfőbb vezetői szintjén az elmúlt két évben nem sok minden történt, de elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a munkacsoportok sok projektet dolgoztak ki. A legutóbbi tanácsülésen már arról is döntöttünk, hogy ebben az évben megyénként 20-20 millió forinttal támogatjuk a legfontosabb elképzeléseket.
--------------------A Nyugat-Dunántúli Fejlesztési Tanács megalakulására és kezdeti munkájára rányomta bélyegét az a bizonytalanság, ami a régiók lehatárolását, valamint a régióközpontok kijelölését követte. A bizonytalanságot fokozta, hogy nem látszott világosan: a régiószervezés a statisztikai-tervezési régiók kijelölésével megáll, vagy elkezdődik az önkormányzati régiók létrehozásának megszervezése. A megyei politikusokban ma már egyre inkább erősödik az a meggyőződés, hogy az Európai Uniós kohéziós és strukturális alapok fogadásához megfelelő keret lehet a fejlesztési régió, míg az önkormányzati régiók létrejötte csak szerves fejlődés eredménye lehet. Erősíteni a megyei önkormányzatokat kell, elsősorban azzal, hogy törvényileg tisztázzuk feladataikat és felelősségüket, és ehhez elegendő forrást is rendelünk. A Belügyminisztériumban elkészült az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének elképzelése, most zajlik a széles körű vitája. A vita során az is megfogalmazódott, hogy tisztázni kellene a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok viszonyát. A mai helyzet az, hogy sok tekintetben a megyeszékhelynek jogai vannak kötelezettségek nélkül. Gondoljunk csak a megyei kórházak fenntartási felelősségére. Az önkormányzati törvény ebben a tekintetben szinte kódolta a vitákat és a méltatlan presztízsharcot.
--------------------Tisztelt tanácskozás! Vas megye jövője a nyitottságában rejlik. Sokoldalú kapcsolataink építésében támaszkodhatunk az itt élő nemzetiségi kisebbségekre, történelmi egyházainkra és azokra a polgártársainkra, akiket a mögöttünk levő évtizedekben más tájakra, a fővárosba vagy külföldre sodort az idő. A Jóistennek hála, egyre többen segítenek nekünk a jövő Vas megyéjének építésében. A mai nap szép bizonyíték erre.
--------------------Az elmúlt években a Stájer Gyáriparosok Szövetsége kidolgozott egy elképzelést az együttműködésre, amelyet "Jövőrégió Dél-Kelet"-nek nevezett el. Meglepődve tapasztaltuk, hogy velünk is számolnak a jövő felépítésében. Az első pillanattól részt veszünk az együttműködésben, és ma már ott tartunk, hogy az MGYOSZ Vas Megyei Szervezete keretében euroregionális iroda működik a kapcsolatok bővítésére és közös vállalkozások alapítására. Aktivitásunknak köszönhető, hogy a napokban járt nálunk a stájer tartomány főnöke népes delegáció élén. A megbeszélésen a lehetséges együttműködés számos formája felmerült. A délkeleti jövőrégió kiváló lehetőséget teremt nekünk arra, hogy a velünk szomszédos megyékkel közösen ne passzív szemlélői, hanem aktív alakítói legyünk tágabb környezetünknek.
--------------------A jövő innovációorientált, tudásalapú vasi társadalmának felépítése azonban elképzelhetetlen a kutatás-fejlesztés elmaradottságának, az egyetem hiányának megszüntetése nélkül. Megyénkre és az egész régiónkra jellemző az ún. innovációs paradoxon. Amíg az egy főre jutó külföldi tőkebefektetés a régióban kétszerese, addig a kutatás-fejlesztési aktivitás fele az országos átlagnak. A hét statisztikai régió között a Nyugat-Dunántúli Régió tartósan az 5. helyen áll a K + F helyek létszáma alapján, a 10 000 lakosra eső K + F ráfordítás szerint, valamint a K + F és a GDP viszonyában. Ez utóbbiban az országos átlag 0,85%, a nyugati országokban 2-3%, a Nyugat-Dunántúlon 0,34%. Tragikus a helyzet, ha a megyék rangsorában 4. helyet elfoglaló Győr-Moson-Sopron megye nélkül vizsgáljuk a helyzetet: Vas és Zala megye a legtöbb mutató szerint a 15-17. a megyék rangsorában. Annyit már elértünk, hogy a régió közvéleményformálói felismerték ezt a tarthatatlan helyzetet, és a regionális fejlesztési tanács készíti a régió kutatási és fejlesztési cselekvési tervét.
--------------------Tisztelt vasi polgárok! Mindannyian tudjuk, nekünk magyaroknak, szlovéneknek, németeknek, horvátoknak, cigányoknak itt Vasban gazdag az örökségünk, és a fentiekből talán kiderült, reménnyel teli a jövőnk. Így látta ezt már megyénk nagy szülötte, Weöres Sándor is:

"Mint Ják és Velemér ős temploma, éppolyan ősi
Vasban a tánc, regölés, énekes ünnepelés.
Zölderdős hegyek, ívelt dombok, jó buzatermő
Széles síkságok összeszögellenek itt


És más-más népek: magyar, osztrák, vend kifakasztja
Lelkének kincsét, egybe vegyül valahány,
Egymást békésen dúsítva, emelve, ahogy kell!
Így a közös múltból zengve derűl a jövő.

--------------------E derűs jövő eléréséhez adjon nekünk a Jóisten erőt! Köszönöm a figyelmet!