--------------------Padányi Viktor Vérbulcsu című könyvében azt írja, hogy Bulcsu horka volt a X. század Európájának legnagyobb hadvezére, hozzátehetjük, diplomatája is...¹ Az alábbiakban e nagy magyar történelmi személyiség ismeretéhez szeretnénk hozzájárulni.
--------------------Dolgozatunk keretében beszélnünk kell a Bulcsu, Vérbulcsu névről, Bulcsu méltóságáról (horka), származásáról, rokonságáról, szállásbirtokáról. Ezt követően hadjáratairól és diplomáciai tevékenységéről, végül haláláról is szót kell ejtenünk.
--------------------A Bulcsu, Vérbulcsu név etimológiája nem egyszerű. A név nagy valószínűséggel a kazár kapcsolattal függhet össze. Ezt állítja Gyóni Mátyás, amikor ezt írja: egy kazár vezér neve a Wahtang-krónikában Bultsan.² Ugyanő zsidó krónikára hivatkozva Bulcsut káliz (kazár, kabar) eredetűnek tartja.
--------------------A Vérbulcsu név az egyik föltételezés szerint arra vezethető vissza, hogy Vérbulcsu a krimhildi csatában a legyőzött németek vérét itta. Ez már csak azért sem lehetséges, mert Bulcsu soha krimhildi csatában nem vett részt. Sokkal inkább hihető a másik verzió, mely szerint a horka tiszte volt a vérszerződésnél, hogy a törzsfőnökök vérét egy edényben fogja fel. Bulcsu horka dédnagyatyja lehetett az első, aki a vérszerződésnél közreműködött.³ Konstantinosz bizánci császár De administrando imperio című művében a magyar fejedelmi méltóságot, a kendét, a gyulát és a horkát említi. A harmadik fejedelem a horka volt. Ő azonban csak a honfoglalás előtti vérszerződésben kerülhetett be a fejedelmi személyek közé. Ezt megelőzően a horka méltóságnévvel nem találkozunk. A honfoglalásig csupán Kurszán kende és Árpád gyula méltóságával találkozhatunk. (Egyébként korántsem egyértelmű, hogy Árpád a gyula és Kurszán a kende méltóságát töltötte volna be. Ez Györffy György véleménye, de mások szerint éppen fordítva volt.) Így alaposnak látszik az a feltevésünk, amely a horka méltóságot a kabar (káliz) hármas törzsszövetséghez köti. Az eredeti latin szövegben ez áll: "rediit cum Bultzo tertio principe et carcha Turciae." Magyarul: harmadik fejedelem és turkia karchája. Az "et" lehet az "és" kötőszó, de lehet "is" is. Az első esetben két méltóságról van szó. Harmadik fejedelem egyfelől, harka másfelől. Egyébként Gyóni Mátyás hivatkozott munkájában Bulcsu kabar származása mellett döntött.⁴ A három méltóságnév etimológiája a törökből fejthető meg. Györffy szerint a kündü, künde méltóság török eredetéhez nem fér kétség. A szóban a török kün, a nap jelentésű szó rejtezhet.⁵ A gyula jelentése: fáklya (az ótörökből). A horka etimológiája eddig ismeretlen. Nem zárható azonban ki, hogy a két fényt jelentő méltóságnév mellett a horka, harka a török harikára vezethető vissza. Jelentése: csodálatos, csoda.⁶ Az eredet, származás kérdése már az előzőekben eldőlt, hiszen a káliz Bulcsu meg atyja, Kál horka a család káliz származására enged következtetni.
--------------------Sokkal nehezebb kérdést vet fel Bulcsu rokonsági helyzete. Már az apa-kérdésben is vita van. Nevezetesen Anonymus Bulcsu apjának Bogátot, míg Konstantinusz Kált tünteti fel. Miután Konstantinuszt megbízhatóbb forrásnak ítéljük, mint Anonymust, így el kell fogadnunk, hogy Bulcsu horka apja Kál horka volt. Ezzel azonban nem zárhatjuk le a vitát, mert Bogátnak is bizonyosan köze van mind Kálhoz, mind Bulcsuhoz. Birtokaik közvetlen közelsége feltételezi a rokoni kapcsolatot. S ha Bulcsu születési dátumát 910 körülre rögzítjük, apjáét pedig 890-re, Bogát születési dátumát 870-re kell tennünk. Bogát Tarhossal együttműködik a hadjáratokban. Tarhos pedig, mint Árpád legidősebb fia szintén ez idő tájon kellett, hogy szülessék. Egyébként Bogát és Árpád-házi Tormás későbbi együttműködése is arra hívja fel a figyelmet, hogy Bulcsu horka az Árpád-házzal is rokonságban volt. Ezt látszik bizonyítani a Bogát-Tarhos együttműködés a honfoglalás korában, meg 921-ben, a Berengár-féle háborúban, de ezt igazolja Bulcsu és Taksony 947-es, Bulcsu és Tormás 948-as, végül Bulcsu és Lél 955-ös szereplése is. Nőági rokonságot sejtünk ez esetben. Egyébként az Árpád-ház tagjai idegen, hatalmas nemzetségekkel kötöttek házasságot. Itt említjük meg, hogy Taksony nagy valószínűséggel a besenyő Tonuzóba lányát vette feleségül.⁷
--------------------Más szerzők annyira közelinek látják Bulcsu horka és az Árpád-ház rokonságát, hogy Bulcsu rokonságát egyenesen az Árpád-házból vezetik le. Padányi Kál fia, honfoglaló Tas vezér unokájaként említi Bulcsut.⁸ Ugyanakkor Hóman Liündik (Levente) unokájaként aposztrofálja.⁹ Sokkal valószínűbb azonban, hogy Tétény lehetett az Árpáddal egyidős fejedelem, horka. Miután a horka a kabarok fővezérét jelenthette, és Téténnyel kapcsolatban merült fel, történelmi hipotézisünk nem látszik megalapozatlannak.
--------------------Tekintetbe véve az Árpád-kori egészségügyi viszonyokat, a 30 éves férfi is már idősnek számított, a következő időbeli meghatározást adhatjuk. Kiindulópontunk az augsburgi 955. év. Bulcsu horkát ekkor 45 évesnek tekinthetjük. Így születési éve 910. Ehhez képest Kált 890-ben, Bogátot 870-ben, Tétényt 850-ben születettnek gondolhatjuk.
--------------------A Bulcsu-nemzetség korai családfáját a következőképpen láthatjuk összeállíthatónak: A leszármazási tábla tetején Tétény áll, aki valószínűleg horka volt. Fia Bogát lehetett. Tétény fia Harka esetében valószínűleg arról van szó, hogy itt a személynév helyett csak a méltóságnevét jegyezték fel. Az erdélyi Sóvidék két Bogát települése erre enged következtetni. Erdélyben Harka település nincs. Bogát harkának két fia lehetett. Az egyik Gyula, a másik Kál. Kálnak két fiát és egy leányát tételezzük fel. Bulcsura vonatkozóan Konstantin császár adata megbízható. Bulcsunak egy fiútestvére kellett, hogy legyen, mert Cambria ostrománál Bulcsu unokaöccsét veszítette el. Padányi Viktor hipotézise szerint Bulcsunak volt egy nőtestvére is, aki Arnulf herceghez ment feleségül.¹⁰ Nem zárható ki annak lehetősége, hogy a 942-es hispániai hadjárat egyik vezére Bulcsu horka mellett unokaöccse, Harkadi volt.
--------------------Ezek után vessünk egy pillantást a Bulcsu nemzetség (Tétény-Bogát-Kál-Bulcsu) szállásbirtokaira. A honfoglaláskor (894-895) Tétény Erdély felső részén ütött szállást, sőt fiának, Bogátnak is itt volt az átmeneti szállásbirtoka. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy Bogát Tarhossal (Leventével?) 894-ben az Arnulf elleni hadjárat vezére volt. Hiszen ezt a harcot a kabar csapatok vívták meg. Lehet, hogy Bogát már ekkor, a győztes hadjárat után megszállta a Balaton és a Duna közötti pannóniai részt, az erdélyi részt pedig fenntartotta 904-ig, Kurszán kende haláláig. Ekkor alapvető változás állott be a hatalmi szférában. Árpádra szállt a kende hatalma, s ezzel egyeduralkodóvá vált. Ő viszont a gyula hatalmi ágát Téténynek adta át a kende szállásbirtokával együtt. Tétény téli szállása Tétényben, a Duna mellett, nyári szállása a Győr megyei Tét, a Moson megyei Tétény és a Bécsi-medencében fekvő Tétény környezetében feküdt. Déli részén érintkezett Bogát korábbi szállásával, Bogát, majd Kál, később Bulcsu téli szállásával a Balaton mellett, Zalavár környékén, a káli medencében pedig Köveskál és Dióskál területén.¹¹ Bogát, Kál, Bulcsu nyári szállása viszont Szombathely környékére rögzíthető. Mutatják ezt a településnevek. Két Bogát a Rába mentén, két Kál a Répce és a Gyöngyös mentén (Sajtoskál, Káld), Bucsu Szombathely mellett.¹²
--------------------Végül tekintsük át Bulcsu horka hadvezéri és diplomáciai pályafutását. A 910-ben születhetett Bulcsu horka a harmincas évek második felétől lehetett seregvezér. 937-ben nagyszabású és nagyszerűen tervezett első európai hadjáratát vezette sikerre. Ugyanakkor feltűnt a nagy ellenfél is, Madarász Henrik fiának, Ottónak a személyében.¹³ Míg ezt a hadjáratot a saját törzsi hadseregével hajtotta végre, 942-ben hét törzsfő indult Hispániába. Ezeknek az élén Gyula állott, de helyettese minden bizonnyal Bulcsu volt. (Vékony Gábor és Dénes József más eredményre jut. Szerintük a névsor a következő: Tottila, Ögek, Lewedi, Basman, Livinti, Árpád, Hetedi. Ez pedig egy történeti fejedelmi névsor. Györffy és Czeglédy vezéreknek tekintette a felsoroltakat.)
----------A hadjárat a fél Hispánia meghódításával járt. Hamarosan haza kellett azonban jönniük az egyesített törzsi hadseregeknek Hispániából, mert az arabok a hagyományos hadi módszert alkalmazták a magyarok ellenében, azaz felperzselték azt a vidéket, amerre a magyar hadak jártak, így élelem és abrak hiányában a törzsi hadseregeknek nem maradt más lehetőségük, mint a hazajövetel. (Nagy hadseregnek kellett lennie. Ha csak egy ezreddel vonult is ki a törzsek hadserege, legalább 7000 fővel számolhatunk.) Több ezer kilométer távolság figyelembe vételével a szervezés és a végrehajtás sikere rámutat a magyar hadsereg értékére. Ehhez járul a seregvezérek stratégiai megfontoltsága. 947-ben Taksony herceggel együtt járták be Itáliát, segítséget vive II. Berengárnak.¹⁴ Közben Bulcsu horka átlátta, hogy Ottó császár egyre veszélyesebbé válik a magyarságra, ezért úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a kereszténység keleti részét kell pacifikálnia és ez csak a kereszténység felvételével érhető el. 948-ban Tormás herceggel együtt megjelent Konstantin császár udvarában, ahol nagy fényességgel fogadták. Felvette a kereszténységet, a császár lett a keresztapja. A bizánci császár vendégbarátja és római patriciusi címmel tüntette ki.¹⁵ Arról nem szól a krónika, hogy mint Gyula, térítő püspököt hozott volna magával, de ez valószínűsíthető, hiszen a Dunántúlon több egykori görög szertartású vidék is felfedezhető. Rum görög településnek tekinthető, a közelében fekvő Szentiván falu szintén. A tihanyi bazilita szerzetesek, meg a keleti szentek patrocíniumos falvai ugyanezt bizonyítják. (Kozma-Damján, Pantaleon, Szent Ilona, Szent Demeter, Szent Iván, Szent György.) Bulcsu horka Zalaváron és környékén megismerte a szlávok és avarok kereszténységét, és így nem volt előtte ismeretlen a keresztény tanítás. Bizonyos azonban, hogy amint Gejza fejedelem nem hitből fakadóan, hanem politikai megfontolásból lett kereszténnyé, ez Bulcsu esetében is feltételezhető. Az bizonyos, hogy ellentétben a bizánci tudósításokkal, nem üldözte a keresztényeket, sőt megengedte, hogy Wikbert szerzetes térítsen a hadsereg katonái között.¹⁶
--------------------Közben Ottó hódoltatta a környező grófokat, hercegeket, s igyekezett az egységes birodalmat összekovácsolni. 951-ben - valószínűleg Bulcsu horka parancsnoksága alatt - a magyar sereg Itálián át Aquitániába nyomul. Ez alatt Henrik bajor herceg betör Magyarország nyugati végeire, éppen Bulcsu horka szállásbirtokára is. Bulcsunak feltétlenül látnia kellett a tornyosuló veszélyt, de gondolni sem lehetett az Ottóval való kibékülésre. Nem maradt más hátra, mint az ultima ratio, a háború. A német történészek ennek a háborúnak csak a végét mondják el, holott ez elválaszthatatlan a megelőző 954-es hadjárattól. Ez a haderő együttesen 30-35 000 főt tehetett ki, amikor 954 tavaszán 120 000 lóval(?) elindult. A sereg a szövetséges bajor és sváb tartományokon harc nélkül átvonulva előbb végigdúlta a három frank tartományt a Rajna innenső oldalán, amelyek Ottó koronatartományai voltak. A frank erők megsemmisítése után átkelt a Rajnán és Lotharingiában megsemmisítette Brunó lotharingiai herceg haderejét, ami után a most már visszatért Vörös Konrád ünnepélyesen és gazdag ajándékokkal fogadta őt. Néhány napi pihenés után Brunó másik tartományába, Köln és Maastricht vidékére vonultak, ahová mellesleg Vörös Konrád herceg kalauzolta őket. A tartomány katonai erejének megsemmisítése és a tartomány végigpusztítása után Brabantba törtek, majd Lobbesen áthaladva Crambayt ostromolták. A várost el is foglalják, de a könnyűlovasság a fellegvárat nem tudja bevenni, sőt a várőrség kirohanása alkalmával Bulcsu unokaöccse is elesik. Bulcsu unokaöccsének a fejét lándzsára tűzik és a vár fokára kitűzik. Bulcsu elvonulás feltétele mellett kéri öccsét, de a várbeliek cseltől tartván nem adják ki a holttestet. Ezért Bulcsu horka seregével rabolva-pusztítva hagyja el a vidéket. A hadjárat közel két hónapig tartott, s a sereg megtett mintegy 5000 kilométert.¹⁷ Ottó és Henrik egyesítik erejüket. Magyar érdek fűződik az Ottó-Henrik-féle erőgóc megsemmisítéséhez, az intervencióra szükség is volna, s ezzel Bulcsu tökéletesen tisztában van. Bulcsu habozik. Június elején követeket küld a császárhoz s adófizetésre szólítja fel, aminek ellenében békét ajánl. Ottó azonban csak csekély ajándékokat küld, s ez a válasz sokat mond.¹⁸ Hosszú habozás után júliusban Bulcsu, Lél és Sur még indulásra szánja el magát, s az időpont maga is végzetes. A magyar hadviselés tipikus ideje a tavaszi és az őszi esőzések közötti idő, s már július van. A könnyű fegyverzetű magyarok 955. augusztus elején ostrom alá vették az Ulrik püspök által védett Augsburgot (Ágostát). Ottó német király szász, bajor, frank, sváb és cseh csapatát a magyarok ellen vezette. A király közeledtének hírére a magyarok felhagytak a város vívásával. Ottó ellen fordultak. A döntő összecsapásra 955. augusztus 10-én a Lech folyó mentén, Augsburgtól délre került sor. A sereglétszámok bizonytalanok. A korabeli német források a magyarok számát eltúlozzák. Persze a sok tartaléklóval felvonuló magyar csapatok nagyobb alakzatot láttattak. Nagyon valószínű, hogy a két hadsereg azonos létszámú volt. A németek nyolc légiót képeztek. A magyarok, megkerülve a német csapatokat, a hátvédnél kezdték el a támadást. Eredményesen. Hatalmas kiáltozással indultak meg, és némelyeket levágtak, másokat foglyul ejtettek, hatalmukba kerítve a német hadsereg egész poggyászfelszerelését. Ottó király, mikor megtudta, hogy a hátvéd csapatok veszélyben forognak, oda küldte Konrád herceget a negyedik légióval, aki a foglyokat kiszabadította, a zsákmányt kiütötte a magyarok kezéből, és az ellenség portyázó csapatait messzire űzte. Majd a király, seregével, maga is beleavatkozott a csatába, és azt véglegesen a németek javára döntötte el.¹⁹
--------------------Megmagyarázhatatlan, hogy mi lehetett a csatavesztés igazi oka. Hiszen a magyar csapatok a nyolc német csapatból hármat már megsemmisítettek, s csak öt maradt még hátra. Feltevésünk szerint ebbe az időjárásnak is bele kellett játszania. Megeredt az eső, és az esőben a magyar íjak használhatatlanná váltak, kézi tusában pedig a páncélos sereg messzemenő előnyben volt a könnyűlovas magyarokkal szemben. De a magyar hadsereg nagy veszteségét nem elsősorban a csata hevessége okozta, hanem az, hogy a szétszórt seregtesteket a környező települések lakói minden eszközzel irtották. Sokan a sokágú Lech patakban lelték halálukat. A Duna felé menekülők a dunai átkelőknél kerültek a németek fogságába. Ezek pedig kíméletlenül megölték a magyarokat. A három vezért is elfogták. Regensburgba vitték őket, ahol bitófán végezték életüket. Gazdagságukra jellemző adat, hogy a tőlük elvett aranytárgyak több kilót nyomtak. A gyászmagyarok pedig az Alpokon keresztül kerültek vissza Magyarországra. A korabeli regősének is ezt adja vissza: Megjöttünk hideg földről, hideg mezejéről, elfagyott kinek keze, kinek lába, kinek egye-mása. Bár még augusztus hónapban járunk, de az Alpok magasabb tájait hó födte, és a hőmérséklet is fagypont alatt volt.²⁰
--------------------Végezetül álljanak itt Padányi Viktor szavai: "A legnyomasztóbb és legfájdalmasabb ebben az egész ezeresztendős komplexumban nem a csatavesztés és nem 10 000 jó magyar harcos nyomorult pusztulása. S annak ellenére, hogy a magyaroknak otthon még legalább 50 000 támadásra bevethető emberük van, a német gesztusra nincs magyar felelet. Viszont bármennyire is nagyra van az Ungerschlachttal a német történelem, a magyar győzelem nem magyar földön, hanem a német birodalom szívében történt. S tény, hogy a nagy győzelem után és ellenére évtizedeken át nem mernek a németek megkockáztatni a magyar föld ellen támadást."²¹

JEGYZETEK

1. PADÁNYI Viktor: Vérbulcsu, Ausztrália, 1955. 1-31.
2. GYÓNI Mátyás: ... In: Magyar Nyelv 1938. 86-96., 159-168.
SZÉKELY György-BARTHA Antal: Magyarország története, Budapest, 1984.
További idevágó munkák: GYÓNI Mátyás: A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei. Budapest, 1943. HERÉNYI István: Bulcsu horka nyári szállása. In: Századok, 1971. 105. és 361. old.
3. KRISTÓ Gyula: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század) Bp. 1994. Bulcsu-címszó, 132. old. Írta: KORDÉ Zoltán.
4. Vö.: GOMBOS F: Catalogus Fontium Historiae Hungaricae I-III. Budapestini, 1937-1943. A-C. 744.
5. Vö.: SZÉKELY György-BARTHA Antal: i. m. 626. old. Továbbá: GOMBOS F: i. m. A-C. 744.; KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Budapest. I-II. 1988. 551.
6. CSÁKI Éva: Török-magyar szótár, Budapest 1995. 148. old.
7. SZÉKELY György-BARTA Antal: i. m. 707., 708., 742., 1499., 1769. old.
8. PADÁNYI Viktor: i. m. 9. old.
9. HÓMAN Bálint: Szent István, Budapest, 1938. 48. old.
10. PADÁNYI Viktor: i. m. 10. old.
11. SZÉKELY György-BARTHA Antal: i. m., 681., 694., 820. old.
12. HERÉNYI István: i. m. 355-387. old.
13. PADÁNYI Viktor: i. m. 15. old.
14. SZÉKELY György-BARTHA Antal: i. m. 609. old.
15. SZÉKELY György-BARTHA Antal: i. m. 703. old.
16. PADÁNYI Viktor: i. m. 9. old.
17. PADÁNYI Viktor: i. m. 22. old.
18. PADÁNYI Viktor: i. m. 22-25. old.
19. KRISTÓ Gyula: Az Árpád-kor háborúi, Budapest, 1986. 43. old.
20. SEBESTYÉN Gyula: A regősének. Bp. 1900. 109. old.
21. PADÁNYI Viktor: i. m. 26. old.