----------A IV. Károly király emlékére emelt tihanyi kálvária politikai okból való elbontása 1989-től kezdődően, főképp visszaemlékezések alapján, meglehetősen gyakori témája volt a napi sajtónak. Keletkezéséről, felépítéséről viszont mindmáig szinte semmi biztos nem volt tudható. A Magyar Televízió 2. csatornájának 1995. november 1-jei, A tihanyi kálvária című műsora sem nyújtott hozzá igazából semmi lényegeset, jóllehet Uzsoki Andrást, a Veszprém megyei múzeum egykori igazgatóhelyettesét, majd a tihanyi Bencés Apátsági Múzeum igazgatóját kérték fel a műsor egyik szakértőjének. Most, hogy az újjáépítés üteme valószínűsíti a 2001. tavaszi szentelést, indokoltnak látszik röviden megemlékezni Vas megye és az egykori kálvária kapcsolatáról.
A kálvária emelését, ismereteim szerint, a IV. Károly király emlékének ápolására létrejött országos emlékbizottság kezdeményezte azért, mert az utolsó magyar királyt - száműzetését megelőzően, 1921. október 26. és 31. között - az antant hatalmak a tihanyi kolostorban tartották fogva. Az emlékbizottság az 1920-as évek második felében közvetlenül, vagy közvetve megkereste az egyes megyei törvényhatóságokat, hogy a megvalósításból vállaljanak részt. 1927-ben Vas megye is megkapta Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye átiratát. A törvényhatósági bizottság még ugyanazon év szeptember 17-én tartott ülésén, bár örömmel üdvözölte a tervet, kinyilvánította, hogy forrás hiányában a költségeket nem tudja vállalni.¹ Hasonló elodázó döntést hozott az 1928. november 26-án tartott ülésén is.² A dolog azonban nyilván egyre kellemetlenebbé vált, hiszen más megyék adományából ekkorra már megvalósult néhány stáció. Az alispán a tényleges döntés bizonytalan idejű elhalasztását elkerülendő, az 1929. május 21-ei rendes közgyűlésen azt javasolta, hogy "ezen most már halaszthatatlan kérésnek végleges megoldhatása érdekében határozza el a törvényhatósági bizottság, hogy a felállítandó állomás költségeire 4500 pengőt megszavaz s ezen összeget beállítja az 1930. évi háztartási költségvetésébe." A bizottság a javaslatot elfogadva elhatározta, hogy "a tihanyi Kálvária egy állomásának költségeit vállalja, s a felállítási költségek fedezetéül 4500 pengőt az 1930. évi háztartási költségelőirányzatának IX. rovatán beállít."³ E határozat nyomán a megye kisgyűlése előkészítette az ügyet, majd az 1930. február 17-ei rendes közgyűlés sürgősséggel meg is tárgyalta a témát. Az alapítólevél tervezetét és a stációra "rávésendő dedicatiot" az alispán fogalmazta meg. A Véghatározat szerint a közgyűlés "az alapítólevél tervezetét s a dedicatio szövegét helyeslőleg tudomásul véve, hozzájárul ahhoz, hogy az a bemutatott címerpajzzsal együtt az országos emlékbizottságnak megküldessék."⁴
A gyönyörű kivitelű, díszdobozba helyezett oklevél szövege az alábbi:
Az előoldalon:

----------Alapító levél. Vasvármegye közönsége nevében és meghagyásából tudtára adjuk mindenkinek, akit illet, hogy a vármegye közönsége hazafias érzülettől áthatva Istenben boldogult IV. Károly Apostoli Király Őfelsége emlékére emelt Kálvária egyik statioját adományozta hagyományos királyhűségének és az ezeresztendős apostoli magyar királyság eszméjéhez való töretlen ragaszkodásának külső dokumentálására.

A hátoldalon:

----------Vasvármegye közönsége által emelt ezen statio az Úr 1930. esztendejének augusztus hó 10. napján a jelen alapító-levél kíséretében a Szent-Benedekrend tihanyi apáturának átadatott.
Kelt Szombathelyen, 1930. február hó 17.-én
Tihanyban, 1930. augusztus hó 10.-én

----------Az okirat ma is megvan a Veszprém Megyei Levéltárban, ahová a Tihanyi Apátság elszállított levéltárából került.⁵ Itt további 11 hasonló stációalapító oklevelet őriznek az 1928-30-as évekből, és itt látható Budapest Székesfőváros adományának oklevele is.
A Vas megyei stáció ünnepélyes átadása az oklevelének megfelelően, 1930. augusztus 10-én történt meg. Erről a sajtó is megemlékezett. Már az aznapi híradás is tudatta, hogy a törvényhatóság tagjain kívül a Szentkorona-szövetségek is képviseltetik magukat.⁶ Az újság 12-ei, keddi száma aztán részletesen beszámolt a történtekről. Ebből kitűnik, hogy a Vas megyei stációt az utolsó hat egyikeként áldotta meg Rott Nándor veszprémi püspök. A vármegye képviseletében Horváth Kálmán alispán mondott rövid beszédet. Az impozáns ünnepség fényét főhercegek, miniszterek, "továbbá a társadalmi politikai világ számos előkelősége" jelenléte is emelte.⁷
Az egyes alapítólevelek dátumai és a Vas megyei stáció több évig elhúzódó ügye is világossá teszik, hogy miért nem lehetett egyetlen nagy felszentelési ünnepséggel megoldani a mű befejezését. Ez végül is csak egy évre rá sikerült. A kompozíció Ditrói Siklódy Lőrincnek a főváros adományaként elkészült kálvária-jelenete felállításával 1931. augusztus 16-án vált teljessé. A jelenet korpuszai ma a sümegi temetőben láthatók, de a kálvária többi része az 1960. évi elbontása kapcsán csaknem nyomtalanul megsemmisült.

JEGYZETEK

1. Vas Megyei Levéltár IV. Megyei törvényhatóságok és thj. városok 403. 1927. évi jegyzőkönyv 181. o.
2. Uo., 1928. évi jegyzőkönyv 459. o.
3. Uo., 1929-33. évi jegyzőkönyv, 1929. 276. o.
4. Uo., 1929-33. évi jegyzőkönyv, 1930. 30. o.
5. Veszprém Megyei Levéltár XII. Egyházi szervek 4. A Bencés Rend Tihanyi Apátságának levéltára j.
6. Vasvármegye, 1930. augusztus 10. 6. o. Napihírek.
7. Vasvármegye, 1930. augusztus 12. 1. o.