----------A török hódoltság alóli megkésett felszabadulást (1690) a hegyháti falvakban a jobbágyterhek súlyosbodása kísérte. A Rákóczi-felkelés idején az ivánciak kuruc ezredekben harcoltak. A szabadságharc kezdetén a falu földesura, Sigray József ingadozott, végül a császár hűségére tért. 1711 után egymást követték a családi rangemelések, 1724-ben bárói, majd 1780-ban grófi címet nyertek a Sigrayak. 1745-ben építette fel báró Sigray Károly az ivánci kastélyát, majd az azt követő évtizedben a család lakhelyévé és uradalmi központtá tette Iváncot.
----------A falu katolikus plébánját 1714 után újjászervezték. Az elpusztult középkori falvakat vagy újratelepítették (Viszák), vagy majort építettek ki a helyükön (Lugos, Németfalu).
----------A XIX.század elején az uradalom jobbágysága - a szomszédos őrségiek aktív támogatásával - tudatos erőfeszítéseket tett helyzetének javítására. Kérvényüket a trón elé vitték, és elszántságukat mutatja, hogy többször börtönbüntetést szenvedtek. A félévszázadnyi pereskedés végére 1848 tett pontot. A szabadságharc ivánci honvédei közül némelyek Világosig harcoltak. A bukás utáni megtorlás érintette mind a falu közösségét, mind a falubírót.