SUBA JÁNOS
 
 
 
 

ADALÉKOK A TRIANONI HATÁR MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ VAS VÁRMEGYÉBEN

        A trianoni határvonal konkrét, részleges megjelölését, kitûzését, térképezését, a határokmányok elkészítését a Szövetséges és Társult Hatalmak által létrehozott nemzetközi határmegállapító bizottságok,¹ a korabeli szóhasználattal élve úgynevezett "határrendezõ bizottságok" végezték 1921-1925 között.² A bizottságok munkája két szakaszra osztható. Az egyik a békeszerzõdésben leírt politikai határvonal megállapítása és kijelölése a terepen.³ A másik pedig a határkitûzés, amikor a térképen bejelölt pontokat a terepen különbözõ határjelekkel kellett megjelölni, állandósítani. Ezt követõen került sor a határvonal felmérésére, ami tulajdonképpen a határvonal és környéke térképezését jelenti a meghatározott sávban.⁴
          A Magyar-Osztrák Határmegállapító Bizottság 1921. július 29-én alakult meg Grazban. Elnöke André Jocard francia õrnagy, tagjai Arthur Craven brit ezredes, Enrico Calma olasz õrnagy, Yamagoutchi japán vezérkari ezredes. Ausztriát dr. Neugebauer István miniszteri tanácsos, Magyarországot Keresztes Artúr vezérkari ezredes, 1921. november 4-tõl dr. báró Villani Frigyes I. o. követi tanácsos, majd Traeger Ernõ miniszterelnökségi osztálytanácsos képviselte.⁵ A magyar-osztrák határt a bizottság 3 (A, B, C) szakaszra osztotta. A magyar biztos szakaszonként egy-egy javaslatot nyújtott be, összesen 96 községet igényelve vissza Magyarországnak (a 342 Ausztriának ítélt községbõl), 79 823 lakossal (344 260-ból). A HMB mindhárom javaslatot elfogadta, s a Nemzetek Szövetsége Tanácsa elé terjesztette. A tanács az elsõ javaslatot elutasította, a másik kettõt módosítva elfogadta.
          A Határmegállapító Központ⁶ és a magyar-osztrák határmegállapító bizottság irataiból a következõket olvassuk ki:
 
 

A HATÁRVONAL MEGÁLLAPÍTÁSA (DELIMITÁLÁSA)

          Az "A", "B" és "C" szakaszok határvonalának azon részeire nézve, amelyek a bizottság 1922. március hó 28-ai határozata értelmében nem kerültek a Népszövetség Tanácsának döntése elé, a bizottság elnökének felszólítására a két érdekelt delegáció többször folytatott eszmecserét, hogy egy közösen megállapított vonalra vonatkozó javaslatot terjesszenek elõ, ilyen megegyezés azonban a "B" és "C" szakaszban csak egyes részekre jött létre, míg az "A" szakasz (Moson megye) delimitációjára nézve az érdekelt biztosok általában sehol sem tudtak megállapodni.⁷
          A két érdekelt biztosnak a határvonal egyes részeire vonatkozó kölcsönös megállapodásait a bizottság esetrõl esetre helyben hagyta, ahol pedig a két érdekelt delegáció nem tudott megegyezni egy vonalban, ott a bizottság döntött.
          A magyar delegáció az összes delimitációs tárgyalás során két elv érvényesítésére törekedett: mindenütt tiszteletben tartani a községek közigazgatási határait, és megvédeni a birtokok egységét az esetleges szétdarabolással szemben. Ezen két elvhez való ragaszkodás mellett volt ugyanis a legtöbb esély arra, hogy minél nagyobb területeket tudnak nyerni.
          Azok a részek, amelyekre nézve a két érdekelt delegáció a bizottság hozzájárulásával, kölcsönös megállapodással határozta meg a határvonal menetét, Vas vármegyét illetõen a következõk voltak:
          Az Írottkõ (883) háromszögelési ponttól a Rohonc-Bozsok és Bucsu községek közös határvonaláig terjedõ rész, ahol a határvonal mindenütt a községi határokat követi. Ezen megállapodást a HMB 1922. június 14-én tartott ülésén szavazta meg.
          Az Alsómedves-Nemesmedves-Alsórönök községek hármas határpontjától a Tóka községtõl északnyugat-nyugatra kb. 2600 méterre levõ 380. magassági pontig terjedõ rész. A két érdekelt delegáció e vonalrészre - hogy az új állami határvonal mindenütt a községi határokat követhesse - megállapodott a békeszerzõdésben említett három fixpont (323. Hochkogel, 353. Csóka és 353. Jankehegy) eltolásában, így Magyarország teljesen visszanyerte Felsõrönök, Rábafüzes és Felsõszölnök községek határait. A magyar delegáció által elért területnyereség Felsõrönök község határában 120 kat. holdat, Rábafüzes község határában 250 kat. holdat és Felsõszölnök község határában 600 kat. holdat, összesen tehát 970 holdat tesz ki. A HMB e megállapodást az 1922. június 14-én tartott ülésén elfogadta.
 
 

A HMB ÁLTAL KIJELÖLT HATÁRSZAKASZOK

          Azok a részek, amelyekre vonatkozólag a két érdekelt delegáció nem tudott kölcsönös megállapodásra jutni, és ennek következtében azokat a HMB delimitálta, a következõk voltak Vas vármegyében:
          A Nagysároslaktól a Nemesmedves-Németbükkösd-Gasztony községek hármaspontjáig terjedõ rész. A határszakasz e részben a Szentkút és Karácsfa községeket összekötõ út miatt Pinkamindszent község déli nyúlványát, valamint Karácsfa és Lovászad községet - melyek lakossága teljesen az Ausztriához való tartozás mellett nyilatkozott - a HMB által elõterjesztett javaslat Ausztriának juttatta. Az 1922. szeptember 26-ai ülésen a magyar biztos egyedül szavazott a javaslat ellen.
          A Nemesmedves-Németbükkösd-Gasztony községek hármaspontjától az Alsórönök-Alsómedves községek határáig terjedõ rész, ahol a határvonal Nemesmedves és Németbükkös, majd Nemesmedves és Zsánánd községek közös határát követi, és így Nemesmedves (Ginisdorf) község 326 kat. hold területtel és 365 lakossal Magyarországnak jutott.⁸ Ezt a határozatot a HMB 1922. október 10-ei ülésén - az osztrák biztos szavazata ellenében - 5 szavazattal hozták meg.
          A 251. magassági ponttól (kb. 3000 méterre keletre-délkeletre Pornóapátitól) és a 234. magassági pontig (kb. 2000 méterre keletre Szentpéterfa községtõl) terjedõ rész. Itt a Népszövetség Tanácsának döntésével Magyarországnak, illetve Ausztriának ítélt községek határai képezik az államhatárt, Szentpéterfa osztrák községbõl azonban az Erdõdy gróf tulajdonát képezõ kb. 2000 kat. holdat kitevõ erdõbirtokot (Tamásmajor kivételével) kihasították Magyarország javára.⁹ Az idevonatkozó határozatot a HMB 1922. november 15-ei ülésén 4 szavazattal 2 ellenében (Magyarország és Ausztria) hozta meg.
 
 

TERÜLETCSERÉK

          A magyar és osztrák biztosok között november 22-én egyezség jött létre, melynek értelmében Magyarország átengedi Ausztriának a Füles község határában fekvõ és kb. 490 kat. hold kiterjedésû erdõséget, továbbá Rendek és Rõtfalva községeket, melyeket a Népszövetség Tanácsa szeptember 17-ei határozatával Magyarországnak ítélt oda. A Rõtfalva község határában fekvõ és Esterházy herceg tulajdonát képezõ erdõk (kb. 1600 kat. hold) azonban megmaradnak Magyarországnak. Ausztriának jut ezenfelül Káptalanvis község határából kb. 25 kat. hold kiterjedésû szõlõbirtok, amely a már eredetileg Ausztriához csatolt Locsmánd község lakosainak tulajdonában van.
          Ezeknek ellenében Magyarország megkapja a Sopron megyei Olmód és a Vas megyei Szentpéterfa községeket egész terjedelmükben, valamint a Nagyfalva és Németlak községek határában elterülõ és a szentgotthárdi cisztercita rend tulajdonát képezõ kb. 120 kat. hold kiterjedésû szántóföldeket.¹⁰
          Ezen megegyezés értelmében Ausztriának jut kb. 2517 kat. holdnyi terület 1051 lakossal, Magyarországnak pedig 3071 kat. holdnyi terület 1907 lakossal, úgyhogy Magyarország tiszta nyeresége 554 holdnyi területet és 855 lakost tesz ki.¹¹
          A fenti egyezséget a két érdekelt kormány és határmegállapító bizottság november 15-én tartott ülésén jóváhagyta.¹²
          A magyar kormányt a megegyezésnél a terület és lakosságnyereségen kívül az az indok is vezette, hogy Olmód és Szentpéterfa községek, melyeknek lakossága minden alkalommal a "legimpozánsabb" módon kifejezést adott törhetetlen hazafiságának, ismét visszakerüljenek Magyarországhoz. Ez a cél más módon nem lett volna elérhetõ.¹³
          Kõszeg város elveszítette ugyan hinterlandjából Rendek községet és - az Esterházy-erdõk kivételével - Rõtfalvát is, azonban ez utóbbi erdõk (1600 kat. hold), valamint a Népszövetség Tanácsának szeptember 17-i határozata értelmében Magyarországhoz csatolt kõszegi városi erdõk (kb. 1200 hold) biztosítják Kõszeg faellátását, és a kiránduló és nyaraló közönséget sem zárják el megszokott kiránduló helyeiktõl. Magyarországnak jutott Olmód község (650 kat. hold és 367 lakos), amely Kõszeg várossal közvetlenül határos, és gazdaságilag mindig annak hinterlandjához is tartozott. Annak ellenére, hogy a magyar kormány - mint a fentiekbõl is kitûnik - az egyezség megkötésénél Kõszeg város érdekeire is tekintettel volt, Kõszeg város képviselõ-testülete mégis tiltakozását jelentette be az egyezmény ellen.¹⁴ Az eddig Rõtfalva község határához tartozó Esterházy-erdõket ezután közigazgatásilag Kõszeg városához csatolták, és így községi pótadójuk révén nagy mértékben emelték a város adóbevételeit.
          Azon községek, melyeket a Népszövetség Tanácsa szeptember 17-ei határozatával Magyarországnak ítélt, és amelyeket a két érdekelt biztos között megkötött csereegyezmény nem érintett: Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsõcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövõ és Pornóapáti 1923. január 10-én kerültek vissza a magyar uralom alá.¹⁵ Ugyanezen a napon csatolták vissza Magyarországhoz Pinkamindszent, Felsõrönök, Rábafüzes és Felsõszölnök határából a békeszerzõdésben Ausztriának ítélt mintegy 1400 kat. hold kiterjedésû területet.
          Az átvétel úgy ment végbe, hogy az osztrák biztos a területet átadta a határmegállapító bizottság elnökének, akitõl azt a magyar kormány nevében jelentéstevõ átvette, és nyomban továbbadta a közigazgatás elsõ tisztviselõjének.¹⁶ Ausztria viszont átvette a határmegállapító bizottság által neki ítélt Vas megyei Lovászad községet.¹⁷
          Ugyancsak január 10-én szûnt meg a semleges zóna a "B" és "C" szakasz mindazon részein, melyeket a csereegyezmény nem érintett.¹⁸
          Az említett községekben a magyar és az osztrák csendõrség és pénzügyõrség két nappal az átvétel elõtt, vagyis január 8-án váltotta fel egymást.
          Szentpéterfa és Olmód községeket, melyek a két érdekelt biztos között kötött csereegyezmény alapján kerültek vissza Magyarországhoz, késõbb, 1923. március 8-9-én vették át, tekintettel arra, hogy a csereegyezményhez "udvariassági szempontból" a Népszövetség Tanácsának hozzájárulását is kikérték. Ez az aktus azonban csupán "formalitás volt".¹⁹
          A határmegállapítás politikai része, a delimitáció 1922 végére befejezõdött. Ezután megkezdõdött a mûszaki rész: a határvonal kitûzése a terepen, majd a felmérés, végül a térképezés.
 
 

AZ ÍROTT-KÕN ÁTVONULÓ HATÁRVONAL MÓDOSÍTÁSA

          A békeszerzõdésben az Írott-kõ mint a Dunántúl legmagasabb pontja szerepel. Ez egyben a C szakasz kezdõ pontja is. Az Írott-kõ és a rajta épült kilátótorony elvesztése Kõszeg városát turisztikailag súlyosan érintette, mert a kitûzés során Ausztriához került át. A város lakossága több memorandumban kérte, hogy a kilátótorony szabad és akadálytalan használatát - határátlépési igazolvány nélkül - tegyék lehetõvé. A tárgyalások nem vezettek eredményre.²⁰
          Magyar kérésre a HMB helyszíni szemle után kénytelen volt elfogadni a magyar érveléseket. Így a határvonalba bekapcsolták a 883. magassági pontot. Mivel e pont fölött van az Árpád kilátótorony, ennek szabad megközelítését mindkét részrõl lehetõvé kell tenni, szólt a HMB döntése. Ezt késõbb jogi jegyzõkönyvben szabályozták.

          A döntés értelmében az új állami határvonal a 883. magassági ponton megy keresztül. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a határvonal a Bozsok-hammer határúttól a kilátótorony belsejében elhelyezett C szakaszponton (ami azonos a 883. magassági ponttal) halad át, és onnan tört vonalban éri el a Bozsok-Rechnitz közötti határt.²¹
          Az eredeti kitûzés megváltoztatása révén Magyarország számára a kilátótoronyból 21 m², valamint a rohonci községi erdõbõl 140 m², összesen 161 m² került vissza, amelyet közigazgatásilag Bozsokhoz csatoltak.²²
 
 

A RÁBAFÜZESI "SZENT IMRE PLÉBÁNIA" MELLETTI HATÁRVONAL

          A Vas megyei szentgotthárdi járásban fekvõ Felsõszölnök község Szent Imre Plébániájához tartozó papi földek, amelyek Felsõszölnök, Rábafüzes és Inzenhof (Borosgödör) község határának érintkezési pontja körül terülnek el, az új állami határ kettévágta, mert a három község közül Inzenhof (Borosgödör) községet Ausztriának ítélte a békeszerzõdés.
          A papi birtok gazdasági épülete mellett van egy szárazmalom, ami nem más, mint egy - ló által húzott - járgány. A járgány járatási körzetének (az a kör, amit a ló körben megtesz) egy szakasza átkerült Ausztriához, amikor a községi határvonal állami határrá lett. Így a járgány használata alkalmával a körzeten belül a járgányt hajtó ló felváltva magyar és osztrák területen jár. Erre a visszás helyzetre a magyar delegáció felhívta az elnök figyelmét a határbejárás során. Aki "kellõ érzékkel bírt ennek az alapjában véve operettbe illõ szituáció felismerésére", és az 1922. december 19-ei ülésen határkiigazítást rendelt el.²³

          Minden határkiigazítás természetszerûleg Magyarország javára történhetett volna. A magyar fél minden törekvése oda irányult, hogy az összetartozó papi birtokot egészében mentse meg. Természetesen ezt a néhány holdat az osztrák fél nem hagyhatta, és javaslata szigorúan a járgány szélére vonatkozott, ami egy szoba nagyságú, 14 m²-nyi háromszög átengedését jelentette. Az osztrák javaslat nem szolgálta a magyar érdekeket, mert a határkõ áthelyezése többe került volna, mint amennyit a 14 m²-nyi terület ér. Ezen kívül a papi birtok kettévágása sem szûnne meg. A HMB elnöke nem avatkozhatott bele a két biztos vitájába, mert a határvonalat csak közös megegyezéssel változtathatják meg. A magyar fél kompromisszumként -, hogy legalább a szomszédos táblát megmentse a feldarabolástól - javasolta, hogy a határvonal a mûvelési ág határa legyen, ami a magyarokra nézve 2412,8 m²-nyi (671 négyszögöl) területet jelentett volna.²⁴ A megegyezés sikerült is.²⁵  De az osztrák biztos a saját mûszaki helyettesét dezavuálta.²⁶ Az osztrák biztos nem vállalta a megegyezést, mert idõközben a Párizsban tartózkodó elnök a HMB helyszíni munkálatainak befejezésérõl várta a sürgönyt, hogy a Nagykövetek Tanácsának jelentést tegyen. E célból Sopronban hagyott egy jegyzõkönyv-tervezetet, amit mindkét érdekelt biztos aláírt. Ez a kifogás nem menti fel Neugebauer osztrák biztost a felelõsség alól, mert a magyar fél jelezte, hogy a két kérdést nem kapcsolja össze.²⁷ A szárazmalom kérdését jogi úton jegyzõkönyvben tisztázták. A határmegállapítás e példája jellegét tekintve bekerült a sajtó útján a magyar köztudatba mint a határvonal megállapításának konkrét igazságtalan példája.²⁸

AZ ALSÓCSATÁR MELLETTI HATÁRVONAL FUTÁSA

          1924. március 14-én a szombathelyi vámõrkerület parancsnoka javaslatot tett az Alsócsatár községnél futó határvonal módosítására. Ugyanis a községtõl északnyugatra fekvõ cigánysor északi legfelsõbb házát a határvonal kettészeli. A határkiigazítás azért lenne fontos, hogy a ház vagy Magyarországhoz, vagy Ausztriához tartozzon. Ugyanis "... a határvonalnak a házon keresztül való húzódása beláthatatlan következményeket von maga után. Elsõsorban a ház lakóinak csempészete kézenfekvõ dolog. A csempészárut a ház egyik oldalán beszállítva, a ház másik oldalán már kiszállíthatják anélkül, hogy abban határsértés nélkül valaki a lakosokat megakadályozhatná. Ennél súlyosabb esetekrõl és határincidensekrõl is lehet szó", mutatott rá a kerületparancsnok.²⁹ A problémát megoldották, a határvonal futása a háznál megtörik, körülöleli Hódosi Márton házát. A határleírási jegyzõkönyvek már így készültek el.³⁰

A magyar-osztrák határvonal Alsócsatár községben, Hódosi Márton házánál. A határvonal megkerüli a házat, a disznóólat Ausztriának hagyva, a ház végénél a C 21/15-ös határko található. A második kép a C 22-es határkonél készült; a határ egyenesen a ház ajtajához vezet

          Ezek a példák is bizonyítják, hogy a határvonal komplex gazdasági területeket vágott ketté, amelyeknek idõ kellett a reorganizálásához.
          A M-O HMB a határmegállapításra vonatkozó végleges jegyzõkönyvek, térképek és okmányoknak aláírása után 1924. augusztus 18-án feloszlott.³¹ Tevékenységének eredményeképp 19 756 holdon 5383 lakos, a soproni népszavazást is beleszámítva 64 384 holdon 55 403 lakos került vissza Magyarországhoz.
 

JEGYZETEK: