Bárhogy döntsünk is az alábbiakban a nemzetség eredetét illetõen, abban nem kételkedhetünk, hogy amikor a 13. század elején megsokasodó okleveles forrásokban a generatio megjelent, már nagy múltra tekintett vissza a birtokos társadalom elõkelõ részeként. Az ekkortól felbukkanó személyeket ún. nemzetségi ágakba tudjuk csak összefûzni, a nemzetségen belüli szûkebb és tágabb rokonsági csoportok egymáshoz való viszonyát már nem lehet pontosan rekonstruálni. Karácsonyi János három fõágra osztotta a nemzetséget, és ez a felosztás ma is helyesnek bizonyul. Közös nemzetségi birtokaik nagy részét a három fõág õsei a jelek szerint a 12. században felosztották, és egyedül Ják maradt közös birtok. Az ágak között óriási vagyoni és presztízsbeli különbség volt. A Pornó- és Jákmonostori fõág felfelé ívelõ pályája Jákról indulhatott ki, a Pinka mentén elhelyezkedõ birtokegyüttese nagyrészt ági szerzemény, csakúgy, mint a késõbbi Szentgyörgyi grófok Pozsony megyei névadó birtoka, amelynek Csépán bán volt az elsõ ismert birtokosa (1209). A fõághoz rokonsági fokban közelebb álló Rába jobb parti ág Sitke környékén, míg a Rába bal parti ág Jákfa környékén birtokolt. Míg utóbbi tagjait a királyi hatalom is "csak" királyi szerviensnek tekintette a 13. század elején, addig a Pornó- és Jákmonostori ágból származókat egyértelmûen az arisztokrácia soraiba tartozónak számították. Karácsonyi nagy mûve óta a Ják nemzetségrõl valamivel többet tudunk. Kiderült, hogy tagjai nemcsak Vas megyében laktak, hanem Zalában is, valamint az ország másik részén, pl. Temes, Bodrog és Csanád, valamint Valkó megyében is birtokoltak.¹ A nemzetség tehát nagyobb és szerteágazóbb, mint eddig tudott volt. Az alábbiakban ezúttal a nemzetségnek csak a két monostort is alapító fõágáról lesz szó, annak fõként genealógiai és birtokviszonyairól. A "jáki rejtvény" - a monostor építéstörténete - megoldásához ugyanis nélkülözhetetlen az alapítókra vonatkozó és vonatkoztatható összes írott forrás feltárása, hogy az építéstörténethez szilárd alapként szolgáljanak.
          Karácsonyi János egy 1259-es oklevélre² hivatkozva állította fel a fõág nemzedékrendi tábláját, miszerint Mike és Jován testvérek voltak.³ Mivel a Karácsonyinál a Kaplony nemzetséghez sorolt Zlaudus püspököt és testvéreit is a Jákokhoz kapcsolhatjuk,⁴ Karácsonyi tábláját több ponton módosítanunk kell (ld. Nemzedékrendi táblát). Logikusabb, ha a fõág õsének Mike nádort tesszük meg, mert így zavartalan a nemzedékek oklevelekben említett egymáshoz való viszonya. Mike nádor születését 1150, két fiáét (Jovánét és Csépán bánét) 1170, Márton és Jakab comesekét 1190, István szerzetesét 1205 körülre tehetjük. Csépán bánt és Márton ispánt ugyanis Karácsonyival ellentétben nem tekinthetjük egy nemzedékbe tartozónak.
          A nemzetséghez köthetõ személyek közül a forrásokban elsõként felbukkanó Mike, Imre király rendíthetetlen híve volt András herceg elleni küzdelmében. Miután Mog nádor király elleni árulása leleplezõdött, az uralkodó Mikét akarta helyére állítani, de András híve, Elvin váradi püspök Mikét kiközösítette.⁵ Hamarosan mégis nádor (1199 végétõl), és eleinte bácsi, majd bihari ispán, egészen 1201-ig, feltehetõen ez idõ tájt halhatott meg. 1202-ben már más tölti be a nádori és a bihari ispáni méltóságot, róla nem hallunk többet. Unokája, István 1221-ben "jó emlékezetû" avus-ának nevezte. Fiai közül Csépán "bán", úgy látszik, inkább II. András híve volt. 1206-tól szerepel bánként, de rövid ideig viselte tisztségét, mert 1208-ban már Bánk a bán. 1209-ben még nem nevezi néhainak az a királyi oklevél, amely Sebes pohárnokmesternek adományozza Szentgyörgy prédiumot, - amelyet a király "Csépán bántól, Mike fiától vett" (a Chepano bano, Myke filio comparatum) -, és az adomány 1216-os megújítása sem. 1221-ben viszont már néhaiként említik. Minden valószínûség szerint saját pornói monostorában temették el. Egyetlen, viszonylag késõn született, István nevû fia szerzetes lett a szentgotthárdi ciszterci monostorban, magával vive pornói apátságát és uradalmát. Az inkorporációt 1219-ben kezdeményezte, és az ügy 1233-ig húzódott el.⁶
          Mike másik fia, Jován önállóan nem szerepel oklevelekben, csak fiaival kapcsolatban említik. A jáki monostort alapító Márton nevû fia a régióban, de késõbb a nemzetség tagjai között is kivételes tekintélynek örvendhetett, úgy tûnik, a nemzetség központi figurája volt. Számos esetben a Ják nemzetség tagjait hozzá viszonyítva azonosítják. Birtokügyekben elõször egy 1221-es oklevélben tûnik fel, amikor is határjárásban szerepel birtokosként. 1223-ban pedig tanúként említik testvérével, Jakab comessel (Martinus comes et frater eius) abban az oklevélben, amelyben már a jáki apát is elõfordul. Feltehetõen tíz évvel késõbb kelt az az oklevél, amelyben Márton comes rokonaiként szerepelnek azok a jáki nemesek, akik II. Andrástól korábban adományba kapták Uraj földet.⁷ A fehérvári ispán 1238-as oklevelében a tanúnévsorban Hermány nembeliek után egy Ják nembeli nemes következett, akit Laurentius de genere Martini comitis-ként határozott meg a kibocsátó.⁸ 1244-ben testvérével és meg nem nevezett fiaikkal együtt említik Diakovár (Valkó vm.) határjárásában mint szomszéd birtokost.⁹ Ez az utolsó adat arról, hogy ekkor még életben volt. Két késõbbi (1325, 1333) oklevél Nagynak (magnus) mondja Márton comest, amely jelzõ egykori tekintélye mellett elsõsorban annak szólt, hogy az utódok egyértelmûen megkülönböztessék azonos nevû fiától és unokájától: tudniillik az "öregebbik" Márton ispánról volt szó. 1257-ben már azonos nevû fia intézte a birtokügyeket, így feltehetõen 1250 táján halhatott meg. Ami életrajzi adataiban meglepõ, hogy Mikével és Csépánnal ellentétben nem viselt országos, vagy udvari méltóságot, politikai pályafutásáról szinte semmi biztosat nem tudunk. A rá vonatkoztatható források bõvítésével és értelmezésével talán valamivel tisztábban láthatjuk rejtélyes alakját, mint a korábbi irodalom.
          Egyetlen biztos hivatalát Dénes nádor említi 1236 végén kelt oklevelében, amikor Zlaudust Márton vasvári ispán fiaként határozta meg (magister Zlaudus filius comitis Martini de Wosvar). Árpád-kori, de késõbb is gyakran is elõforduló jelenség, hogy az egyes ispánságokat a király helyi (nagy)birotkosokra bízta, így a Márton nevû vasi ispánok között minden bizonnyal joggal kereshetjük a környék nevezetes fõurát, Ják nembeli Mártont. Így, bár a II. András király idején ispánként elõforduló Mártonok közül minden kétséget kizáróan egyet sem tudunk azonosítani Ják nembeli Mártonnal, valószínû, hogy az 1215-ben és az 1224-ben méltóságsorban elõforduló Márton nevû vasi ispán õ volt.¹⁰ A tisztségviseléssel kapcsolatos adatok hiányossága és bizonytalansága abból ered, hogy a méltóságsorokban feltüntetett nevek legtöbbször csak önmagukban állnak, a nemzetségre, vagy az apára való utalás nélkül. Ráadásul figyelembe kell vennünk Árpád-kori archontológiánknak a szûkös forrásanyagból eredõ fogyatékosságait is. Az 1211-50 közötti negyven esztendõbõl csupán pont a felére, húsz évre vannak ismereteink a vasvári ispánokra vonatkozóan. Számolnunk kell tehát egyrészt azzal, hogy Márton e húsz évben akár többször is lehetett vasvári ispán, másrészt az uralkodó más ispánságok kormányzását is rábízhatta. E tekintetben szinte korlátlanok a lehetõségeink a találgatásra. Mégis elégedjünk meg azzal az egy adattal, amely nagy valószínûséggel jáki Mártonra vonatkozik: Kálmán herceg 1240-es oklevelében említ egy Márton nevû zalai ispánt. A két adat összekapcsolása annál is inkább indokoltnak tûnik, mert Mártonnak Zalában is voltak birtokai, így ott is "otthon" érezte magát.
          A tisztségviselések évei önmagukban információértékûek, mert utalnak Márton politikai pályájára. Béla herceget 1214-ben koronázták meg, ezzel megteremtõdött az elvi lehetõsége annak, hogy a fõurak tetszésük szerint válasszanak maguknak királyt. A vasi ispánok 1224 óta bizonyosan - az ez évben Ausztriából hazatérõ és a Drávántúl kormányzatát újra átvevõ - Béla királyfi hívei voltak, és õ nevezte ki õket, Márton említése épp az õ egyik oklevelében maradt fenn. Márton tehát a jelek szerint a királyfi környezetéhez tartozott, ezért nem véletlen IV. Béla trónralépését követõ 1236-os tisztségviselése sem. Arra, hogy miért nem kapott további tisztségeket, nem tudunk választ adni. Feltehetõen, akik a méltóságokat betöltötték, a király szemében alkalmasabbak voltak a hivatalra.
          A monostoralapító Márton ispán három fiút hagyott maga után: Kázmért, Mártont és Zlaudust. Zlaudus¹¹ elõször 1226-ban fehérvári olvasókanonokként és királynéi kancellárként tûnik föl.¹² 1236-ban és 1237-ben tagja volt annak a bizottságnak, amelyik Bertalan veszprémi püspök vezetésével Zala megyében birtokvizsgálatokat végzett. Feltehetõen 1240-tõl már pozsonyi prépost, majd három esztendõvel késõbb,¹³ a veszprémi püspöki szék megüresedésekor a veszprémi kanonokok Zlaudust mint kanonoktársukat választották meg püspökké. Mivel a választás a király megkérdezése nélkül történt, ráadásul Báncsa István esztergomi érsek az új püspököt meg is erõsítette, IV. Béla a pápához fordult azon panaszával, hogy az ország régi szokása szerint a fõpapok választásához királyi beleegyezés szükséges. A választást nem ismerte el, a veszprémi széket üresedésben levõnek mondják a királyi oklevelek (1244. jún. 15., 1245. ápr. 26.). Minthogy jogorvoslatot nem kapott, a fõkegyúri jogát ért sérelem¹⁴ miatt haragját szinte haláláig éreztette a veszprémi egyházzal szemben, amint ez a Zlaudus utódának, Pál püspöknek tett kárpótlásról szóló királyi oklevélbõl kiderül (1269).¹⁵ A jelek szerint nem Zlaudus személye ellen volt kifogása - bár ezt sem zárhatjuk ki, azonban figyelembe kell venni, hogy késõbb Zlaudus érdemeiért a veszprémi egyház birtokot is kapott a királytól¹⁶ -, hanem a választás módja ellen.
          Zlaudus egyik testvérét, II. Márton comest és ennek három fiát, Jánost, III. Mártont és Mikét a veszprémi egyházzal kirobbant perpatvar miatt említik az oklevelek, ugyanis nem tudtak belenyugodni abba, hogy a püspök az általa felépített Tátika várát és Szántó birtokát a püspökség tulajdonába adta.¹⁷ Történt ugyanis, hogy tátika fia Tátika zalai birtokos 1241-ben a tatárjárás-kori zûrzavaros állapotokat kihasználva elpusztította Zlaudus, akkor pozsonyi prépost 1236 elõtt vásárolt Szántó (ma Zalaszántó) prediumát. A 80 márkányi kár fejében neki ítélték az alperes három környékbeli birtokát, de amikor ebbe Zlaudust a zalai vár seregével támogatva be akarták iktatni, Tátika ezt erõszakkal megakadályozta. Tátika halála után azonban örököseivel sikerült megegyezni. Õk 1248-ban Dénes nádor elõtt kénytelenek voltak átengedni Zlaudusnak egy Warod nevû (a mai Tátika) hegyet. Az ügyrõl szóló oklevél hangsúlyozza, hogy a kártérítés nem a veszprémi püspökségé, mert a püspök azt saját (Szántó) prediumának elpusztításáért kapta.¹⁸ Az ítéletet IV. Béla is megerõsítette 1251-ben.¹⁹ A jáki monostor 1256-os felszentelését²⁰ követõ évben, Zlaudus püspök Tátikát és Szántót testvérei, Márton magister és Kázmér comes beleegyezésével lelke váltságául a veszprémi Szent Mihály egyháznak adta. A IV. Béla által megerõsített adomány hangsúlyozza, hogy a vár a jelenlévõ testvéreket egyáltalán nem illeti meg, mert azt Zlaudus maga szerezte Tátikától az egyház népeinek elpusztítása miatt.²¹ Amikor a püspök 1262-ben Tátika felsõ várában meghalt,²² testvére, Márton comes és ennek fiai: János comes, Márton és Mike a püspökség két (alsó és felsõ) Tátika várát elfoglalták a püspöki kápolnához tartozó szent dolgokkal, amelyeket Róbert püspök idejétõl gyûjtöttek egybe, a püspöki kincstárral, az egyház összes kiváltságlevelével, az egyház kincseivel és okleveleivel együtt. A Zlaudus utóda, Pál püspök kezdeményezésére meginduló perben a királyi ítélet elmarasztalta Mártonékat. Az ítéletet azonban nem tudták végrehajtani, mert István király országrészébe menekültek, kihasználva az országban Béla és István között épp ekkor kibontakozó polgárháború jogi kiskapuit. Késõbb sem IV. Béla, sem V. István, sem a közös bíróságuk nem tudott érvényt szerezni az elmarasztaló ítéleteknek. Márton és fiai mindig újabb határidõt kértek, amelyeken nem jelentek meg. Miután többször megismétlõdött, hogy nem teljesítették megjelenési kötelezettségüket az ország bárói elõtt, a Pál püspök által elõterjesztett bizonyítékok alapján a király 1266-ban végleges ítéletet hozott: a két Tátika várat vissza kellett adniuk, az okozott 5400 márka ezüst értékû kár fejében pedig át kellett engedniük Szántó, Nyirád és Szõc nevû falvaikat a püspökségnek. A királyi oklevél megemlíti, hogy az ítélethez hozzájárultak Márton rokonai, Kázmér comes fia, Csépán és Jakab fia, Bertalan magister is, ami azt jelenti, hogy a felsorolt birtokokhoz - Nyirádhoz és Szõchöz mindenképpen - Zlaudus rokonságának is köze volt. Az iktatást sikeresen végre is hajtották.²³
          IV. Béla király iménti, a veszprémi püspökség javára szóló ítélete (nov. 20.) után három nappal egy másik oklevelet is kiadott, amely a káptalan kárpótlását rendezte. Zlaudus halála után ugyanis testvére, Márton fia, Márton comes elvitte Tátikából azt az aranykelyhet is, amelyet még IV. Béla király Zlaudus életében adott a káptalannak lelke üdvéért, valamint azt a 120 márkát, amelyet viszont a püspök hagyott a káptalanára. Mivel Márton a fönti perrel együtt a káptalannal szemben sem tudta igazát megvédeni, a király az elrabolt értékekért cserébe Márton és fiai Egerszeg (a mai Zalaegerszeg) nevû birtokát juttatja a káptalannak.²⁴ Mivel ezt is az említett vérrokonok, Kázmér fia Csépán és Jakab fia Bertalan jelenlétében iktatták a káptalannak, megint arra kell gondolnunk, Egerszeg Mártonnak és fiainak nemzetségi jogon bírt földje volt. Fölöttébb valószínû, hogy éppen a püspöktõl szállt rájuk, annak halála után, csakúgy, mint a püspök többi már említett zalai birtoka: Véged, Gyûrûs és Oltárcszentgyörgy is.
          Koppány Tibor a Balaton környékének mûemlékeirõl szóló könyvében egy 1256-os királyi oklevél alapján eddig ismeretlen adattal gazdagította az események történetét: "IV. Béla király ebben az évben kelt oklevele arról szól, hogy Zaland a püspökség vagyonából építtette mindkét várat, igazgatásukat pedig testvéreire bízta, akik õt kizárták belõle. Az uralkodó újabb ítéletlevele értelmében Tátika két vára visszakerült a püspökhöz, aki a következõ évben a veszprémi püspökségre hagyta azokat végrendeletében. Zaland halála után a rokonsága újból elfoglalta, és csak királyi erõvel lehetett elvenni tõlük."²⁵ Az új forrás információit azonban óvatosan kell kezelnünk, mind tartalmát, mind idõrendjét illetõen, mert úgy tûnik, részben a már megismert források tudósításából szerkesztették meg a 15. században, minden valószínûség szerint több oklevél átnézése után, emlékezetbõl. Annyit mindenesetre elfogadhatunk, hogy a püspök az 1250-es évek közepére felépített várát testvérei kormányzására bízta, akik beleélve magukat a várurak szerepébe igencsak zokon vették Zlaudus elhatározását, hogy a várat egyházi tulajdonba helyezi át. Zlaudus halála után pedig nem voltak hajlandók átadni azt az új püspök embereinek.²⁶
          Figyelmet érdemel, hogy az oklevelekben az idõ elõrehaladtával miként minõsült át Tátika nevû nemes hatalmaskodásának tárgya, aminek kárpótlásául kapta a püspök a hegyet. A legkorábbi forrás (1248) szerint ugyanis Zlaudus saját, Szántó nevû birtokának elpusztítása miatt kapta Várad hegyét kárpótlásul. A forrás kiemeli, hogy ez nem a püspökségé. Az 1257-es királyi oklevél szerint (az idõközben felépült) várakat Zlaudus a veszprémi egyház meg nem nevezett népeinek elpusztítása miatt kapta. Ez az oklevél már azt hangsúlyozza, hogy Tátikához és Szántóhoz az atyafiaknak nincs köze. Az 1266-os ítéletlevél már tudja a veszprémi egyház Tátika által elpusztított birtokának a nevét is, Ereket, ahol Zlaudusnak püspöki kúriája volt.
          Zlaudus másik testvére, Kázmér és ennek fia, Csépán a jelek szerint nem vett részt a püspöki vár elfoglalásában. II. Márton három, zalai birtokaiktól végül megfosztott fia közül Mikérõl hallunk csak a késõbbiekben. Részt vett az 1270-es évek belháborúiban, ugyanis 1276-ban elfogta a hûtlenné vált Inkei Demetert a zalai Istvándon. A kivégzett Demetertõl és testvéreitõl elkobzott Inke birtokot kapta jutalmul a királytól, amin azon nyomban túl is adott 20 márkáért. 1289-ben oltárcszentgyörgyi portioját, amely egykor Zlaudusé volt, eladta Buzád nembeli Atyusznak. 1292-ben pedig Gyûrûs egy részét feleségének, Buzád nembeli Jolántának hozománya fejében. Halála elõtt Véged egy részét is eladta az Endrédieknek, mert a falu másik részét öröklõ Sitkeieknek a 14. század elsõ felében pereskedniük kellett a Mike által eladott rész visszaszerzéséért.²⁷ Õ volt az utolsó tagja és örököse a Ják nemzetség Jákmonostori fõágának, mert unokatestvére, a bárók közé ekkoriban egyetlenként bejutó Kázmér fia Csépán sem élt már ekkor.
          Kázmér fia Csépánban testesültek meg mindazok a lovagi-katonai erények, amelyeket a jáki templom falára festett védõszent, a sárkányölõ Szent György képviselt. Személyes párviadalban aratott gyõzelem és egy német vitéz elfogása Radkersburg váránál (1270 decemberében), az Ottokár cseh király elleni, Répce melletti nyílt ütközetben lándzsától és nyíltól szerzett sebesülés (1271. május 21.), a hõsies küzdelem Kõszeg, Szentvid, Szalónak és Borostyánkõ ostrománál (1271 júliusa) azt mutatja, hogy Csépán szinte az összes Ottokár elleni háborúban részt vett. Ez érthetõ is, hiszen a cseh király támadásai saját birtokait veszélyeztették, így voltaképpen a maga javait védte. Legemlékezetesebb haditettét akkor aratta, amikor V. István halála után II. Ottokár cseh király az ország határait pusztítani kezdte, és viszonzásul 1273 februárjában Csák nembeli Máté horvát-szlavón bán vezetésével magyar csapatok rontottak Stájerországba. Fürstenfeld vár alatt a nobilis vir et strennuus Csépán mindenkit megelõzve, elsõnek rontott az ellenséges csatasorra, és egy ellenséges stájer hûbérurat lándzsájával hõsiesen leterített és megölt. Ezeket a vitéz hõstetteit részletesen elmeséli egy IV. László király nevében, valójában a "bárók egyetértésével" (de baronum nostrorum consilio connivencia et consensu) 1273. július 6-án kiadott adománylevél. Bár az oklevél szerint Csépán "kora ifjúságától kezdve szolgált" IV. László nagyapjának és apjának, valójában csak az Ottokár elleni harcokról szól a narráció. Azt, hogy a IV. Bélának tett szolgálatokat amolyan kancelláriai toposznak kell tekintenünk, fényesen bizonyítja magának az adománynak a tárgya. Mint az adománylevél elmondja, a vasi végeken fekvõ Szentmihály falu a hozzá tartozó Incéddel, tulajdonképpen saját öröksége (ius suum hereditarium) lett volna, mert az Csépán elõdeinek örökölt birtoka volt, de tõlük Béla király idejében jogtalanul elvették.²⁸ Ezzel a birtokot nemcsak õsi örökségként, hanem vére ontásával szerzettként is bírhatja a továbbiakban, amely a IV. Béla idején elszenvedett sérelem kárpótlása volt. Az 1260-as évekbeli apa-fia közti polgárháborúban a jelek szerint Csépán az ifjabb király táborában találta meg a helyét, amely egyébként egyenes következménye volt a Jákok korábbi évekbeli politikai mellõzöttségének. Késõbb, mint a Csák nembeliek vezette fõúri csoportosulás tagja szerez bárói méltóságot pohárnokmesterként (1274. nov. 27.-1275. jún. 4.), ezt követõen kétszer (1276, 1279) vasvári ispán. Úgy tûnik, 1282-ben még harcolt a visszavonuló kunok ellen, ezután már nem említik.²⁹ Feltehetõen halála elõtt (nos in articulo mortis essemus), valamikor az 1280-as években keletkezett saját nevében, Rohoncon kelt végrendelete, amelyet "felesége és mindenki más jelenlétében, aki ott volt" tett meg. Ebben, távoli nemzetségbeli rokonainak, Ábrahám fia Baksának "végtelen szeretetéért" és Pósa fia Csépánnak "születésétõl kezdve neki tett szolgálataiért" átengedte sömjéni portioját, valamint Gyöngyöstõ és Véged nevû falvait.³⁰
 
 
 

          A történeti köztudatban megszilárdult nézet a Ják nemzetséget a Koppányt legyõzõ Vecellin lovagtól származtatja.³¹ Ez a vélemény a krónikás hagyományra megy vissza, és mint látni fogjuk, csupán legenda, amely ellen több érv szól, mint mellette. Ráadásul arra is van némi támpontunk, hogy rámutassunk: a legendaalakulás milyen tényezõk hatására keletkezhetett. A 14. századi krónikakompozíció ún. advena-listájának azt a részét, amelynek keretében a Ják nemzetség eredetérõl is olvashatunk, a krónikakutatás az V. István-kori krónikás - Györffy György azonosítása óta Ákos nembeli Ákos mester - személyéhez köti.³² Az õ munkáját kivonatolta, illetõleg dolgozta át Kézai Simon 1282-85 között írt hun-magyar krónikájában. Kézai módosításai Kristó Gyula szerint fõként az idegen eredetû elõkelõk megítélését érintették. Míg az eredeti lista pozitív szemlélettel írt házasságokkal létrejött asszimilációjukról, Kézai már nem.³³ A Jákokat illetõ információn azonban a jelek szerint nem változtatott, csupán némileg rövidített rajta. A krónikakompozíció 40. fejezetében tehát a következõket olvashatjuk: "Vecellin szintén Bajorországból kelt útra, tudniillik Wasserburgból. Somogyban Szent Istvánnal együtt õ ölte meg Kupán herceget, azon a napon ugyanis õ volt a sereg fõvezére. Tõle származik és ered a Ják nemzetség." Figyelemre méltó, hogy a következõ, 41. fejezetben, amelyben Hont és Pázmány nemzetségérõl beszél a szerzõ, megjegyzi: "az õ nemzetségük neve úgy látszik, nem tér el az õ nevüktõl."³⁴ Feltûnhetett tehát, hogy a Jákok nem a nemzetségõs nevét viselik, amint ez más esetben megszokott volt. Kézai a jövevény elõkelõk között a 79. fejezetben említi a nemzetség õsét: "Ezután jött Wasserburgból Vecelinus comes. Õ ölte meg Koppány herceget Somogyban. Leszármazottait Jákiaknak mondják."
          A krónikáknak ezt a megállapítását csupán egyetlen érv támogatja, mégpedig az, hogy a Jákok között a 13. században feltûnõen sokszor szerepel a Márton név - csak a Jákmonostori fõágnál három egymást követõ generációban - amely a krónikakompozíció egy másik helyén Vecellin egyik utódának neve is. Ennek a szöveghelynek - amely részletesen elmeséli Koppány és Vecellin harcát - a keletkezési idejét és megírásának célját a krónikakutatás elfogadhatóan tisztázta. Ez az egyetlen részletes híradás ugyanis a régi krónikában Szent István uralkodása elejérõl. A 64. fejezet szerint a király a Koppány "elleni egész hadseregének fejévé és vezetõjévé Vecellint nevezte ki, egy német származású jövevényt, aki ... miután megölte Koppányt, Szent Istvántól bõséges adományokat kapott." A fejezet végén a szerzõ egy genealógiai leszármazást is közöl - "Vecellin nemzette Radit, Radi pedig nemzette Miskát, Miska pedig nemzette Kupánt és Mártont" - amellyel leleplezte Vecellin bõséggel ecsetelt érdemeinek célját. Karácsonyi János a krónikabeli Kupánt azonosította az oklevelekben is szereplõ Koppány Szent László-kori udvari jegyzõvel, aki utóbb püspökként halt meg 1099-ben. Kállay Ubul ennek nyomán ezt a Koppányt tette meg a krónikarész, illetõleg az õsgeszta írójának, nézetét Hóman Bálint és Gerics József is elfogadta. Györffy György is benne gyanítja a Koppány elleni harc elbeszélésének forrását, de Koppány személyében inkább a családi emlékezet közvetítõjét veszi számításba.³⁵ Így válik teljesen érthetõvé a krónikaíró Vecellint elõtérbe állító egyedi nézete, ugyanis az eseményekkel egykorú pannonhalmi kiváltságlevélben a király Hontot, Pázmányt és Orcit nevezi meg fõvezérként, Vecellinrõl mit sem tud. A minden bizonnyal a Koppány elleni harcban "csak" részt vevõ Koppányölõ Vecellint tehát krónikaíró dédnagyapja tette fõvezérré. Arról azonban nem szólt, hogy Vecellin hol kapott jutalomból birtokokat és generatiojának mi volt az akkori neve. Csóka J. Lajos okleveles adatokkal meggyõzõen bizonyította, hogy Vecellintõl a somogyi Rád nem származott, amelynek tagjai a 11-12. században az ország legelõkelõbb urai voltak, véleményét Györffy György is megerõsítette, és a Jákok Vecellintõl való eredeztetését Ákos mester téves kombinációjának tartotta.³⁶ Hasonlóképpen vélekedett Mályusz Elemér is. Mivel a Rád nemzetségnek Ákos mester korára nem volt méltóságviselõje, a hatalmi harccal nem tudtak lépést tartani, ellenben a Jákok éppen ekkor törnek fel a bárók közé újra Kázmér fia Csépán révén. "Csupa fény, pompa, gazdagság és hatalom, alig csodálható, hogy Ákos mester elbûvölten a Ják nemzetségnek adományozta Vecellint és XI. századi leszármazottait minden dicsõségükkel. Amit azért is nyugodtan megtehetett, mert a Rádiak tiltakozásától nem kellett tartania."³⁷ Mivel Csépán csak 1274-tõl szerepel a bárók között, és ez a dátum túl késõinek tûnik Ákos mester munkájának születését illetõen, logikusabb, ha Zlaudus egyházi karrierjét gyanítjuk a háttérben. Annál inkább is gondolhatunk erre, mert egymás kortársai voltak: Zlaudus veszprémi püspöksége idején (1243-62) Ákos mester (=1272) pesti plébános, fehérvári õrkanonok, majd budai prépost. Felvetõdik azonban a kérdés: miért pont Vecellint kapták õsül a Jákok?
          Az Ákos mester, esetleg más szerzõ általi jövevénylajstrom keletkezését legutóbb Kristó Gyula az 1240-es évek végére teszi. Megírásának célja szerinte az volt, hogy a Magyarországon a "13. század elejétõl lábra kapó idegenellenességgel szemben... történeti síkon akarta igazolni az elõkelõ hospesek utódainak jogát, jogosságát magyarországi ingatlanok birtoklására, országos hivatalok viselésére." Mivel pedig a krónikaíró "általában a valóságosnál korábbra tette az idegenek bejövetelét, több nemzetséget illetéktelenül sorolt a hospes eredetûek közé, célzatossága aligha vitatható."³⁸ Az advena-lista összeállítójának tévedései közé kell sorolnunk a Jákok Vecellintõl való származtatását is, hozzátéve, hogy ez nem biztos, hogy kizárólag a krónikaíró önkényes kombinációja volt. Bizonyos körülmények ugyanis arra mutatnak, hogy családi hagyománnyal is számolnunk kell.
          A jáki monostort alapító Nagy Mártonnak alapítóként lehetõsége volt a védõszent kijelölése, és választása a sárkányölõ Szent Györgyre esett. Kultuszára vonatkozó elsõ magyarországi írásos adat Szent István király 1077 körül készült nagyobbik legendájában szerepel. Szent István ugyanis Koppány elleni harcát három égi személy, Szûz Mária, Szent Márton és Szent György oltalmával vívta meg, az õ zászlójuk alatt küzdve diadalmaskodott a pogányokon.³⁹ A legenda Koppányt legyõzõ Szent Györgye, a krónikának a Jákok Vecellintõl eredeztetése és a jáki apátság Szent György titulusa között olyan összefüggés rejlik, amely remélhetõleg hihetõ magyarázatot ad a több rétegbõl összetevõdõ családi hagyomány keletkezéséhez. A legendaalakuláshoz a következõ tényeket és körülményeket kell figyelembe vennünk.
          1. Az ezredforduló körüli idõbõl származó hiteles hagyomány szerint Koppány és Ajtony, valamint valószínûleg további pogány ellenállók legyõzésében Szent Györgynek jelentõs érdemei voltak.
          2. Rád nembeli Koppány püspök a 11. század második felében krónikájában megfogalmazza a bajorországi jövevény Vecellin legendás alakját és véghezvitt hõstettét.
          3. Nagy Márton jáki monostorát Szent György tiszteletére építtette. A Ják nemzetség legkorábbi egyházait nem Szent György tiszteletére szentelték. A jáki rotunda Szent Jakab, a pornói monostor Szent Margit titulusú. Szent György tisztelete olyannyira elterjedt volt szerte Magyarországon, hogy a titulus önmagában nem sokat jelent. Ám ha Szent György tisztelete õsi Ják-hagyomány lenne, e központi egyházak valamelyikének titulusában mégiscsak szerepelnie kéne. Az is figyelemre méltó, hogy a jáki templom 13. századi, a templom építésének korából származó fõoltárképe a sárkányölõ Szent Györgyöt ábrázolja. A Szent György tisztelet tehát mindenképpen informatív értékû.
          4. Ezzel kapcsolatban két dologra gondolhatunk, mindkettõ további kutatásokat igényel. Elõször is szóba jöhet a keresztes háborúk szerepe. Tóth Endre véleménye szerint ugyanis a Szent György legenda Keleten bõvült ki a sárkánnyal és a szûz megszabadításának történetével, és a 12-13. században, feltehetõen a keresztes háborúk hatására terjedt el Nyugaton is.⁴⁰ Tudjuk, hogy a Jákok Mike nádor ágánál szegényebb és népesebb jákfai ága részt vett II. András keresztes hadjáratán.⁴¹ Ha a kancellária hivatalos szóhasználatában "királyi szerviens"-ként számon tartott Rába balpartiak szükségét érezték a részvételnek - szerényebb anyagi lehetõségük ugyan csak arra volt elegendõ, hogy többen szereljenek fel egy embert -, joggal gondolhatjuk, hogy a méltóságviselõket adó Mike-utódok közül akár Márton ispán is ott lehetett Keleten. Nem zárhatjuk tehát ki, hogy Márton ispán maga gyûjtötte és hozta haza a Szent György legenda sárkányos változatát egy Szent György ereklyével együtt. Óvatosságra int azonban az a körülmény, hogy Márton nagyapja, Mike nádor által alapított pornói monostornak is egy sárkányos szent, Antióchiai Szent Margit volt a patrocíniuma.⁴² Így nem feltétlenül volt szükség keleti élményekre a Szent György védõszent választásához.
          A másik körülmény a mûvészettörténeti kutatás által megállapított tény, miszerint a jáki templom és annak építésével egyidõben újjáépülõ bambergi székesegyház kõfaragványai között szoros kapcsolatok bizonyíthatók. A jáki építkezés megértéséhez a bambergi székesegyház kronológiája irányadó. Felvetõdött, hogy bambergi mesterek dolgoztak Jákon az 1220-as, 30-as években.⁴³ Bambergben, de szinte egész Bajorországban Szent György tisztelete az ezredfordulótól bizonyíthatóan erõs volt. Gizella királyné testvére, II. Henrik császár Szent György tiszteletére szenteltette a bambergi székesegyház egyik oldalhajóját, a székesegyházat pedig az az Ekbert bambergi püspök (1203-37) építtette újjá, aki Gertrúd királyné testvére volt, és aki 1208-11 között Magyarországon talált menedéket, miután gyanúba keveredett Fülöp német király meggyilkolása miatt.⁴⁴ A mûvészeti hatások elõfeltételét jelentõ történelmi háttérrel kapcsolatban újabb magyarországi források elõbukkanására aligha számíthatunk. Nagy Márton életérõl is nagyon keveset tudunk, mégis, az általa építtetett templom alapján biztosan állíthatjuk, hogy kitûnõ bajor kapcsolatokkal kellett rendelkeznie. Nem zárható ki, hogy ezt házassága révén szerezte. A jáki templom Szent György titulusában megjelenõ sárkányölõ Szent György tisztelete akár egyszerre mindkét forrásból is eredhetett.
          5. Tény, hogy a család Szent György-kultusza a templom építésével párhuzamosan kiterebélyesedik: a monostor védõszentje jelenik meg Márton fiának, Zlaudusnak fehérvári olvasókanonoki pecsétjén, és ugyancsak Szent György tiszteletére szentelték Zlaudus Véged (Zalavég) falujának általa, a jáki monostor mintájára építtetett templomát is. A veszprémi székesegyház északi oldalán levõ Szent György kápolnát a Szent István korától ott õrzött Szent György ereklye számára "a 13. század második harmadában emelték egy akkorra már pusztulásnak indult korábbi körtemplom helyére..." Ez Márton fia Zlaudus veszprémi püspökségének kora.⁴⁵
          6. Zlaudus akár királynéi kancellárként, de fehérvári lektorkanonokként, mint a káptalani iskola vezetõje és tanára mindenképpen hivatalból ismerhette a magyar krónikairodalmat és Ákos mestert egyaránt. Mindebbõl arra következtethetünk, hogy a bajor kapcsolatokat, a talán ennek következményeként is meggyökeresedõ Szent György-kultuszt jól összhangba lehetett hozni az õsgestából megismert Vecellin-mondával. Hogy ez a Zlaudus "felfedezése" volt-e, vagy a krónikaíró Ákos mesteré, megállapíthatatlan. Bátor Oposnak a Ják nemzetséghez való kapcsolása mindenképpen krónikás kombináció, és minden bizonnyal ez is kapcsolatban lehetett a Szent György-legendával. Bátor Opos kiváló lovagként ugyanis többek között megölt egy ellenséges csehet. Figyelemre méltó, hogy a Gutkeled nemzetség körében is elterjedt nézet volt Vecellint tekinteni nemzetségõsnek, miként errõl egy 1326-ból való adatból értesülünk, és bizonyára nem véletlen, hogy e nemzetségnél is különösen erõs volt a Szent György-hagyomány.⁴⁶ Létezett egy elõkelõ, az országnak nádort, bánt, comeseket adó, két monostort is alapító nemzetség, feltûnõ német kapcsolatokkal, Szent György-kultusszal. A Vecellinnel való "megajándékozás" szinte magától jött a régi szövegek ismerõjének, ezzel is kiválóan lehetett bizonyítani, hogy az idegen elõkelõk mennyi mindent tettek az országért. Az advena-lista összeállítója szívesen szerkesztett egybe különbözõ hagyományokat. Nem arról van-e szó a Jákok esetében is, hogy a 13. század elsõ felében élõ német kapcsolatokat vetíthették vissza a múltba, és így született meg a bajor eredet legendája?
          Ezzel szemben sokkal valószínûbb, hogy a nemzetség magyar eredetûnek tekinthetõ. A nemzetség tagjainál elõforduló sajátos nevekbõl (Csunya, Ebed, Kemény, Kopasz, Szabolcs) és a német nevek teljes hiányából ugyanis egyértelmûen erre következtethetünk. Jövevény mivoltát kizárólag a krónikákra alapozták, ez alapján feltételezte ezt eleinte Györffy György is,⁴⁷ de késõbb az imént említett és más - oroszlános címer, a nemzetség nevének Chak írásmódja - érvek alapján magyar eredetû, törzsfõi nemzetségként (a Csák nem egyik változataként) történõ számbavételét is lehetségesnek tartotta.⁴⁸ Györffy feltevését maga sem tekintette bizonyítottnak, amit jól mutat az, hogy késõbbi összefoglaló munkájában úgy fogalmazott: "az összetartozás gyanúja merül fel ... a hasonló nevet és címert viselõ Csák és Ják nem között (az utóbbit Chaknak is írták)." Ugyanakkor a Jákok oroszlános nemzetségi címerét késõbb is a "nyugatról beköltözött genusok címerei" között szerepeltette."⁴⁹ Ezért érthetetlen és elfogadhatatlan az a legújabban felmerült nézet, amely minden bizonyító anyag (érvek és források) nélkül mintegy magától értetõdõen Csákra módosítja a két vasi Jákot és a Szabolcstól eredõ Csák szálláshelyeit látja bennük. Mintha a két település "a késõbbi évszázadokban a Csáktól leszármazó Ják nemzetség két legfontosabb központja lett" volna.⁵⁰ A Csákokkal való közös eredetet a Sitkei-ágban elõforduló Szabolcs név és a nemzetségbõl eredõ Niczki, Egerszegi, Kemény és Szelestey családok újkori címereibõl visszakövetkeztetett nemzetségi címerelem, az oroszlán támogatja csak, birtoktörténeti adat egyáltalán nem. A Jákok nemzetségének Chak írásmódját illetõen pedig célszerû a legkorábbi, eredeti formában fennmaradt oklevelek névformáiból levonni a következtetést, mert az átíró oklevelek saját koruk ízlésének megfelelõen változtathattak az átírt szöveg névalakjain. Az alábbi, legrégibb okleveleket figyelembe vevõ összeállítás mindenkit meggyõzhet arról, hogy a 13. századi forrásokban a Ják névforma mutatható ki döntõ többségben. A két kivétel közül az elsõ oklevél a nemzetség Rába bal parti ágának tagjait (a Jákfaiakat) nevezi következetesen Chaknak, ugyanakkor mindkét oklevél Ják (Jach/Jac/Jak) nevû személyt is említ. A "Ch" viszont jelölhetett "Ty" hangot is, miként a késõbbiekben ez az alak is gyakori volt (Tyákmonostor, Gyákmonostor). További adatok mellõzésével is megállapítható, hogy a Tyák és a Gyák névalakok az Árpád-korban csak kivételképpen fordultak elõ.
          1211/1252: Iyak (DL 40030)
          1221: Chakyenses (DF 209103)
          1221/1240: jak (DF 261764)
          1221/1324: Gakw (DF 209122)
          1221/1550: Caku (Vreg. Urk. Burg. I. 120/a)
          1223: Iach (DF 208360)
          1233/1324: Gakw (DF 209122)
          1238: Iakyenses (DL 47713)
          1240: Iak (DF 279067)
          1243/1365/1432: Chaak (DF 261576)
          1256: Iak (DL 66618)
          1257: Iak (DL 40044)
          1259: Iak (DF 209107)
          1260: Iak (DF 209109)
          1264: Iakua (DL 39970)
          1265: Iak (DF 209111)
          1267: Iak (DL 47745)
          1270: Iak (DF 243 668)
          1270: Chak (DF 209114)
          1270/1328/1336/1435: Tyak (DL 50461)
          1279: Iaak (DL 40150)
          1289: Iaak (DL 40191)
          1290: Iaak (DL 40193)
          1290: Iak (DL 40196)
          1291: Iak (DL 40205)
          A Csák mellett felmerült még az irodalomban a Kaplyon, illetõleg a Kartal nemzetséggel való közös eredet lehetõsége is. Az elõbbire Zlaudus püspök származásának tisztázásakor már másutt kitértünk, a Kartal nemmel való esetleges, kizárólag néhány közös keresztnéven alapuló kapcsolatot pedig addig nem érdemes komolyan vennünk, amíg bármilyen birtokügyi kapcsolat adata azt alá nem támasztja.⁵¹
          Miután elvetettük a Ják nemzetség Vecellintõl való származtatásának elméletét,⁵² alig maradt fogódzónk a tekintetben, hogy fényt derítsünk az atyafiság 11-12. századi gyökereire. Maradnak a hely- és személynevekbõl, valamint a birtoktörténeti adatokból leszûrhetõ következtetések. A nemzetség Ják elnevezése megegyezik két, a nemzetség által birtokolt falu nevével (1221: Iak, a mai Ják Szent Jakab titulusú templommal, és 1211: Iyak, a mai Tesestyénjákfa része, Szent Mihály titulusú templommal, mindkettõ Vas megyében). Kétségtelen, hogy mindkettõ puszta személynévbõl keletkezett magyar névadással, elfogadott vélemény szerint a Jakab személynév régi magyar Jákob változatának rövidüléssel keletkezett becézõ alakjából.⁵³ Mindebbõl az a következtetés kínálkozik, hogy valamikor a 11-12. században létezett egy Ják(ó) nevû elõkelõ ember, aki Vas megyében volt birtokos (nevét két faluja is megõrizte) és utódai tõle származtatván birtokjogukat, atyafiságukat róla nevezték el. Nem lehetetlen, hogy a krónikákban Álmos herceg Kálmán király általi megvakíttatását elmondó eseményeknél Kálmán király hívei között szereplõ Achilles ispán apja, Jákó volt a névadó õs, sõt, a nemzetségben gyakran használt Márton név alapján jó okunk van feltételezni, hogy a dömösi oklevélben említett Márton nevû zalai ispán is az atyafiság 12. századi õseinek számát gyarapítja, bár ezt semmiféle más adat nem támasztja alá.⁵⁴ Az viszont biztos, hogy valamelyik õs birtokközpontja a mai Jákon lehetett, ahol a monostor mellett, annál jóval korábbi, 11. századi épületet és a Szent Jakab-kápolna 11-12. századi elõdjét tárták fel a régészek.⁵⁵

          (Folytatjuk)
 
 
 

 
 

1	A zalai és valkói birtokokat l. alább. A bodrogi, csanádi és temesi javaikról a nemzetség Rába jobb parti ágához tartozó Sitkei és Gétyei családok õseinek 1211-es osztálya szól. A fehérvári káptalan elõtt Chama és Lõrinc testvérek valamint Pál és Benqua nevû rokonaik megosztoztak birtokaikon, quod predia que vocantur Iyak cum terra Kevr, quod in tea parte Baba, et sithka cum terra Bayth de parrochia Castri Ferrei; Tukurch et Harumfa de Budrug; Kaal, Luev et Pochvr de parrochia Tymisiensi Choma-nak és Lõrincnek, míg Paulo et Benque jutott Lvev de parrochia Suprvniensi et Zerente de Zala et Alma de Wag et Karian cum terra Puthud de Budrug et Agard de parrochia Chenadiensi. Az oklevél a vasvári káptalan 1252. aug. 21-i átírásában maradt fönn: Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára, Budapest (= DL) 40030 (Múzeumi Törzsanyag) - Közlése: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. Herausgegeben im Auftrage der Burgenlandischen Landesregierung, I. Bearbeitet von Hans Wagner, II-IV. Bearbeitet von Imtraut Lindeck-Pozza. I-II. Graz-Köln 1955-1965, III-IV. Wien-Köln-Graz 1979-1985. (Publikationen des Institus für österreichische Geschichtforschung, Siebente Reihe) (= Urk. Burg.) I. 61. (90. sz.) Vö. GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I-IV. Budapest. 1963-1998. (= Györffy) I. 719. és 731. Az oklevélben említett Lõrinc az 1238-ban is szereplõ (Urk. Burg. I. 255. sz.) Sitkei család õse. Az alábbiakban szóba kerülõ források esetében elsõsorban a levéltári jelzetre hivatkozom, mert a témára vonatkozó oklevelek jelentõs részét tartalmazó Burgenlandi Oklevéltár elsõ kötetének többnyire a régi forráskiadványok hibáit átvevõ utánközléseit ellenõrizni és javítani kellett.
2	IV. Béla király 1259. márc. 30-án kelt és eredetiben fennmaradt oklevele szerint a király elõtt a Ják nemzetségbeliek örökölt birtokaik felosztása miatt hosszú pereskedés után megegyeztek. Márton comes fia, Márton comes Terestyénnek, Mykének, Mártonnak és Rajnáldnak átengedi Dabrapatak nevû földrészét, amelyet Jakab comes fiaitól Istvántól és Bertalantól kapott cserébe saját Korpna nevû földrészéért, ugyanazon határok szerint, amelyekkel Amade gyõri püspök a király parancsából az említett nemesek bírájaként a vasvári õrkanonokkal beiktattatta abba Márton comest. Az adományhoz Bertalan, aki a maga és fratere, István nevében jelen volt, akiktõl ugyanis a föld Márton kezére jutott, hozzájárulását adta. Márton comes ezen felül még 10 márkát is fizet nekik és Gar nevû prédiumát, amelybe a jákiakat beiktatták, visszaadják Mártonnak és ezzel teljesen kifizette õket Márton. Mártontól és Kázmér fia, Csépántól és minden más rokonuktól, a Csépán néhai bán birtokain való osztozkodás miatt többé nem követelhetnek semmit. DF 209107 - Gyõr-Sopron-Moson Megyei Levéltár, Sopron, Mohács elõtti oklevelek gyûjteménye (= GYSMLS) 4605, Niczky család levéltára (= cs. lt.) 5. - Hazai Okmánytár, Codex diplomaticus patrius. I-V. Kiadják: Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghelyi Dezsõ. Gyõrött 1865-1873, VI-VIII. Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghelyi Dezsõ. Bp. 1876-1891. (= HO.) IV. 38 - Urk. Burg. I. 266. (390. sz.) - Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I-II/1. Szerk. Szentpétery Imre. Bp. 1923-1943, II/2-4. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette Borsa Iván. Bp. 1961-1987. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 9, 13.) (= Reg. Arp.) 1210. sz. A kiadásokban Gar birtok nevét Har-ként közölték. Gar azonosításakor lehetõségként Gór is felmerülhet. Ez esetben a feltárt góri vár építését a Jákok fõágához is köthetjük. Vö. DÉNES József: Árpád-kori vár Gór-Kápolna-dombon. Castrum Bene 1989. Gyöngyös, 1990. 203-207.
3	KARÁCSONYI János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I-III. Bp. 1900-1901. 702.
4	Zlaudus származásáról legutóbb részletesen: RÁCZ György. Egerszeg elsõ említése 1247-bõl. In: Zalaegerszeg évszázadai. Tanulmányok Zalaegerszeg történetébõl. Szerk. Kapiller Imre. Zalaegerszeg, 1997. 80-84. (az itt közölt leszármazási tábla több ponton különbözik a jelen tanulmányétól), így most csak a leglényegesebb érveket tekintjük át. A veszprémi püspököt a vele foglalkozó, vagy õt említõ régebbi szakirodalom következetesen a Kaplyon nemzetség tagjaként tartotta számon: WERTNER Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. 1892. 94-107; Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. A veszprémi püspökség római oklevéltára. I-III. Közrebocsátja a Római Magyar Történeti Intézet. IV. Közrebocsátja Lukcsics József. Bp. 1896-1907. (= Mon. Vesp.) I. 7; KARÁCSONYI i. m. 744-747; WERTNER Mór: Az Árpád-kori megyei tisztviselõk. Történelmi Tár 1898. 119; SZENTPÉTERY Imre: Zlaudus. Magyar Nyelv 23 (1927) 511-513 és Reg. Arp. 576. p; KOZÁK Károly: A zalaszántói templom feltárása és környékének középkori története. Archaeológiai Értesítõ 89 (1962) 224-225; PAIS Dezsõ: A régi úton a veszélyben forgó Tátika név védelmére. Magyar Nyelv 60 (1964) 405; GUTHEIL Jenõ: Az Árpád-kori Veszprém. Veszprém, 1977. 217; DÉNES József: Alsó-Tátika középkori vára. Közlemények Zala megye közgyûjteményeinek kutatásaiból 1982-83. Szerk.: Degré Alajos-Bilkei Irén. Zalaegerszeg, 1983. (Zalai Gyûjtemény 18.) 87-94.; SOLYMOSI László: Hospeskiváltság 1275-bõl. In: Tanulmányok Veszprém megye múltjából. Szerk.: Kredics László. Veszprém, 1984. 22. 75. (47. jegyzet); RAINER Pál: A középkori veszprémi püspökök pecsétjei (XIII-XVI. század). In: Tudomány és mûvészet Veszprémben a 13-15. században. Felolvasóülések Veszprém történetébõl 3. Szerk.: V. Fodor Zsuzsa. Veszprém, 1996. (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6.) 51; nem említi nemzetségét BÉKEFI Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Bp. 1907. 299; Ják nembeliként egyedül csak RUZSA Károly: Zalavég története. Zalaegerszeg 1994. (Zalai Kismonográfiák 1.) 14; annak ellenére, hogy a kitûnõ genealógus, Kállay Ubul egy 1915-ös cikkében éles szemmel észrevette, hogy a Karácsonyi mûvében szereplõ "Kaplony nemzetség dunántúli ága és a Ják nemzetség Pornó- és Jákmonostori fõága egy és ugyanaz": KÁLLAY Ubul: Kopán krónikája. Turul 33 (1915) 22-23. Megfigyelését levélben közölte Karácsonyival, aki a módosítást elfogadta. Teljesen valószínûtlen ugyanis, hogy két különbözõ nemzetségi ág ennyire hasonló leszármazási táblát produkáljon, azonos nevekkel. A Karácsonyi által alkotott Kaplyonok ún. dunántúli ága éppen Zlaudus Kaplyon nembeliségére alapozva született meg, egyéb adatok hiányában. Ennek egyetlen bizonyítéka az az oklevél, amely Zlaudus szántói (Zala vm.) birtokügyérõl szól. 1236. márc. 9-én ugyanis - tudjuk meg a nádori oklevélbõl - Márton vasvári ispán fia, Zlaudus mester a Kaplyon nb. Andornak fia Jánostól, ennek minden rokonának, határosainak és szomszédainak beleegyezésével vette meg Szántó prediumot a budai káptalan elõtt, mert Zlaudus és János egy nemzetségbõl valók és a nevezett prédium Jánosnak öröksége volt. DL 91106 - HO VI. 37. A kérdéses hely teljes szövege: ... magister Zlaudus filius comitis Martini de Wosvar, tunc lector Albensis a Ihone filio Andornik de genere Coplyon predium quoddam nomine Samtov situm in parochia Zaladiensi cum libertinis, servis, ancillis, vinitoribus, quorum nomina in litteris Budensis capituli continentur vineis et omnibus pertinentiis ex consensu et permissione omnium cognatorum dicti Iohannis et omnium parochianorum et commetaneorum bona voluntate emisset, quia dicti magister Zlaudus et Johannes de uno sunt genere et predium nominatum prefati Iohannis fuit hereditarium... Régi határait azonban a szomszédos udvarnokok nem ismerték el és lerombolták: az adásvétel pereskedésbe csapott át. Három kitûzött terminus (jún. 24., júl. 21., aug. 20.) után végül 1236 végén (szept. 8. után) nádori ítélet született Zlaudus javára, amelyet 1239-ben a király is megerõsített. (Reg. Arp. 661. sz.) Az ügylet egyébként nemcsak a határai miatt lehetett kérdéses (a Vindornya melletti ecseri udvarnokok még 1255-ben is sikertelenül próbálkoztak perújítással: HO. V. 26-28.), mert Andronicus fia János, az egykori eladó, 1251-ben a fehérvári káptalan elõtt a még a "tatárjárást megelõzõen" kötött, 110 ezüst márka értékû adásvételrõl újabb bevallást tett, és a káptalan a felek kérésére (ad petitionem partium) ezt újra megerõsítette, figyelmen kívül hagyva a közben eltelt idõt (DF 200015 - Veszrémi érseki lt. Szántó 2 - Kiadása: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér. I-XI. Budae 1829-1844. IX/7. 666. A homályos ügy részletei talán örökre rejtve maradnak elõttünk, annyi azonban bizonyos, hogy az adásvétel miatt került sor a rokoni kapcsolat hangsúlyozására. A János és Zlaudus közti rokonságnak nem feltétlenül kellett fiáginak lennie, sógorság révén is atyafisági kapcsolatba kerülhettek. Az oklevél "verbális" bizonyítékával szemben fõként birtokjogi érveket tudunk felsorakoztatni. 1. Zlaudus egykori Oltárc (Zala m.) területén levõ Szentgyörgy földbirtokrészét 1289-ig Ják nb. Márton comes fia, Mike birtokolta, amikor is azt eladta Buzád nb. Atyusznak. Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I-XII. Pest, Bp. 1860-1874. (Mon. Hung. Hist. Dipl.) (= Wenzel) XII. 483, Rajcsányi Ádám gyûjtésébõl közölte, eredetijét nem találtam. Az oklevélbõl arra lehet következtetni, hogy Mike örökségként jutott a birtokrészhez, ez pedig másként nem képzelhetõ el, csak ha közeli fiági rokonok voltak. 2. Zalavég birtoklástörténete még meggyõzõbb: 1251-ben a türjei prépostság javára szóló birtokadomány kapcsán történt határjáráskor említett, Batyktól észak-nyugatra fekvõ falu, amely "Zlaudus püspök birtoka", Végeddel azonos: Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerk.: Nagy Imre, Véghelyi Dezsõ és Nagy Gyula. I-II. Bp. 1886-1890. (= Zala) I. 27. A 13. század második felében Véged Ják nembeli Kázmér fia Csépán (DL 47783 - Urk. Burg. II. 69. sz.), majd Márton fia, Mike birtokaként tûnik fel a forrásokban. Mike halála után Ják nembeli Sitkei Kopasz 1325-ben Végedet "leszármazás címén" (ratione generationis) tartja a kezén. (Zala I. 180, 195. Vö.: Ruzsa i. m. 13, 20-23.)
5	SZABADOS György. Imre és András. Századok 133 (1999) 101-104. Az egyes személyekre vonatkozó forrásadatokat a leszármazási táblázatban közlöm.
6	Urk. Burg. I. 110, 205. sz. Az inkorporációval egyházi testület kapta meg egy másik egyházi intézmény patronátusi jogait. PLÖCHL, Willibald M.: Geschichte des Kirchenrechtes. Zweite, erweiterte Auflage. I-II. Wien-München 1960-1962. II. 371-376.
7	Az 1233-ra keltezhetõ oklevél szövege magyar fordításban: "Gergely Isten kegyelmébõl gyõri püspök, Miklós soproni és László mosoni ispán mindenkinek üdvöt az Úrban, akiknek jelen oklevelet bemutatják. Tudja meg mindenki, akihez jelen oklevél eljut, hogy mivel András úr, Magyarország királya úgy rendelkezett, hogy az örökadományokról és más ügyekrõl, amelyek a királyi felséget illetik, döntést kell hozni, mi amint képesek voltunk rá, ítélkeztünk és rendelkeztünk. Amikor a jáki nemesek, Márton comes rokonai Uraj földet illetõ privilégiumukat bemutatták nekünk, meggyõzõdtünk az õ igazságukról és ugyanezt az Uraj földet közös beleegyezéssel, miként a jog megkövetelte és mivel errõl a király Úr legerõsebben és formaszerûen kiállított privilégiumát birtokolták, nekik ítéltük örök birtoklásra, úgy, ahogy azt a király úr adományozta nekik. És hogy az idõ múlásával az említett földet nehogy valaki háborgathassa, átadtuk nekik pecsétjeinkkel megerõsített jelen oklevelet." I. Károly király 1324. okt. 27-i átírása: DF 209122 - GYSMLS 4621 - Niczky cs. lt. 20. - Urk. Burg. I. 154. (207. sz.)
8	Más nemzetségeknél is elõfordul, hogy a "hivatalos" nemzetségnév mellett a kiemelkedõ személy rokonaiként fordulnak elõ az utódok. A Kán nemzetség tagjai IV. Béla uralkodása után magukat az öreg Gyula bán ivadékának nevezték: KARÁCSONYI i. m. 736.
9	Már Karácsonyi utalt rá (Anjoukori okmánytár. Codex diplom. Hungaricus Andegavensis. Szerk.: Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I-VII. Bp. 1878-1920. = I. 209. alapján), hogy a nemzetség jogot formált a Diakóvár mellett fekvõ nevnai uradalomra (KARÁCSONYI, Nemzetségek i. m. 711, 717.). A hivatkozott oklevél szerint 1310-ben egy Ják nembeli személy, bizonyos Terestyén fia Imre a fehérvári káptalan elõtt mindenkit eltiltott Nevna örökölt birtoka elbirtoklásától. DL 91162. Regesztája: Anjou-kori Oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia. 1301-1387. I-V. Szerk.: Kristó Gyula. Budapest-Szeged, 1990-1996. VII. Szerk.: Blazovich László-Géczi Lajos. Uo. 1991. VIII. Szerk.: Blazovich László. Uo. 1993. XI. Szerk.: Almási Tibor. Uo. 1996. XXIII. Szerk.: Piti Ferenc. Uo. 1999. (= AOkl.) II. 949. sz. A jogigény megalapozott volt, ugyanis amikor IV. Béla király 1244. júl. 20-i oklevelében megerõsítette a boszniai püspökséget birtokaiban. Diakóvár határjárásában említi Márton és Jakab comeseknek a fiaikkal együtt birtokolt Nevna földjét (a parte vero septemtrionali est commetanea terra comitis Martini et Jacobi cum filiis suis nomine Nheuna...). Az oklevél XI. Gergely pápa 1375-ös átírásában maradt fönn: Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Fényképgyûjteménye, Budapest (= DF) 291011 - Vatikáni Titkos lt. Canc. Apost. Reg. Aven. 195-483-R-484R). - Reg. Arp. 771. sz. a kiadások adataival. Az oklevél ismeretét Engel Pálnak köszönöm. A birtok 1281-ben Ják nembeli Jakab fiáé, Bertalan magisteré (HO. III. 35).
10	Márton nevû vasi ispán szerepel még korábban is: 1203-ban (Reg. Arp. 205., 206. sz.), és 1205-ben (Reg. Arp. 218., 219. sz.), 1206-ban (Reg. Arp.: 223., 227. sz.). Szentpétery õket Kaplyon nb. Mártonként azonosítja, miként Wertner is (Az Árpád-kori megyei tisztviselõk. Történelmi Tár 1898. 119.) a Zlaudus püspökkel való rokoni kapcsolata miatt. Valamennyi Márton vasi ispánt azonos személyként tárgyalja korábban e sorok írója (Rácz i. m. 83.). Valószínûbb azonban, hogy a három századeleji adatot nem szabad Nagy Mártonra vonatkoztatnunk, ugyanis ekkor még gyermek volt, hihetõleg ezek az adatok Hontpázmány nb. Márton tisztségviseléseirõl szólnak.
11	Megfejtetlen nevében talán a családra vonatkozó információérték is rejlik. Tévesen használt névalakjairól és a helyes olvasatról: SZENTPÉTERY Imre: Zlaudus. Magyar nyelv 23 (1927) 511-513. A 13. századból még egy Zlaudus nevû egyénrõl van tudomásunk (1282, comes), aki a bihari Esztár birtokosa volt (Reg. Arp. 3183. sz.), Györffy I. 616. szerint a Hontpázmány nemzetséghez tartozott.
12	DL 61126, az oklevél kibocsátójának megnevezése helyén megcsonkult, így nem egyértelmû, hogy a Datum per manus magistri Zlaudi lectoris Albensis nostri cancellarii a királyi vagy királynéi kancelláriára vonatkozik. FEJÉRPATAKY László szerint (A királyi kancellária az Árpádok korában. Bp., 1885. 96-97.) az 1226-ban kelt oklevél királyi. Karácsonyi János a kiadás alapján (Wenzel VI. 432.) 1226-ban kelt királynéi oklevélként értékesítette (i. m. 746.). Szentpétery, bár "1226?" keltezéssel felvette a királyi oklevelek közé, utalt arra is, hogy valószínûleg nem királyi, hanem királynéi oklevélrõl van szó, és az évszám "1222-nek is nézhetõ" (Reg. Arp. 433a sz.). A késõbbiekben inkább Fejérpataky véleményét fogadták el: GYÖRFFY II. 416; ÉRSZEGI Géza In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Fõszerkesztõ Kristó Gyula, szerkesztõk Engel Pál és Makk Ferenc. Bp., 1994. (= KMTL) 321; SOLYMOSI László: A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi mûködésének fõbb sajátosságai az Árpád-korban. In: A székesfehérvári Boldogasszony Bazilika történeti jelentõsége. Az 1996. május 16-án rendezett tudományos tanácskozás elõadásai. Szerk.: Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1996. 190, 199; RÁCZ i. m. 83. kivétel RUZSA i. m. 14. Az eredetiben az évszám egyértelmûen 1226. Zsoldos Attila szóbeli közlése szerint az oklevélben említett adomány tárgya miatt (banai ispánsági birtok), és azért, mert a királyi kancellárok között Zlaudus lenne az egyetlen nem préposti méltóságú, az oklevelet mindenképpen királynéi kancelláriai kiadványnak kell tartanunk. Zlaudus királynéi kancellárságát rövid ideig viselhette, más adat nem szól róla.
13	A választás idõpontját általában 1244-45-re szokták tenni, a valószínûbb 1243-as dátumra ÉRSZEGI Géza: Róbert érsek oklevelei. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 7 (1995/1-2) 36-37, és RÁCZ György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus-joga a 13-14. században. Századok 134 (2000) 185. jegyzet.
14	A történetet az 1245. febr. 28-i, a magyarországi fõpapoknak szóló pápai vizsgálati levél (Mon. Vespr. I. 120-121.) alapján elõadta FRAKNÓI Vilmos (Mon. Vespr. I. Bevezetés LXXXIX-XC.). A király 1245. dec.-tõl tudomásul vette a kész helyzetet. IV. Béla egyházpolitikájáról, érintve Zlaudus esetét is, SZÛCS Jenõ: A kereszténység belsõ politikuma a XIII. század derekán. IV. Béla király és az egyház. Történelmi Szemle 21 (1978) 158-181, különösen 167-168.
15	Reg. Arp. 1617. sz. Kritikájához l. KUMOROVITZ L. Bernát: Adatok Budapest fõváros Árpád-kori történetéhez. Tanulmányok Budapest múltjából 19 (1972) 27-29.
16	A Nivegy-völgyi Csicsót ob Zlaudi episcopi bone memorie merita donaverant ecclesie Vesprimiensi DF 200025 - Veszprémi érseki lt. Tátika 5 - Kiadása Zala I. 67. - Reg. Arp. 1280. sz.
17	A konfliktust az irodalom régen számon tartja a Kaplyonok történeteként: KARÁCSONYI i. m. 746, 988-989; BÉKEFI i. m. 299-303; KOZÁK i. m. 224-225; PAIS i. m. 405-411; GUTHEIL i. m. 217-218; DÉNES i. m. 88-91; RÁCZ, Egerszeg i. m. 78-79.
18	non ratione tamen episcopatus Wesprimiensis, sed pro destructione predii sui de patrimonio aquisiti. DF 200014 - Veszprémi érseki lt. Szántó 1 - Kiadása: Fejér IX/2. 662-664.
19	Vilmos kápolnaispán 1359. aug. 30-i átírása szerint: DF 200220 - Veszprémi érseki lt. Tátika 37. - Vö. Veszp. Reg. 520. sz.
20	ÉRSZEGI Géza: A jáki monostor felszentelésének napja. In: Magyar Egyháztörténeti Évkönyv (Annales historiae Ecclesiae Hungaricae) 2. Szerk.: Bertényi Iván-Dóka Klára. Bp., 1996. 109-114. Itt nem említett, de az oklevél értelmezéséhez fontos megjegyzések: DERCSÉNYI Dezsõ: Zur siebenhundertjährigen Feier der Kirche von Ják. Acta historiae Artium Acad. Scien. Hung. 4 (1957) 200; D. MEZEY Alice-SZENTESI Edit: Új kutatások Jákon források segítségével. Az "eltûnt" építéstörténet nyomában. Henszlmann Lapok 1994. 11.; továbbá RÁCZ György: Pannonhalma és Ják. Egy királyi és egy magánkegyúri bencés monostor a középkorban. Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. I. Szerk.: Takács Imre, a történeti tanulmányok társszerk.: Monostori Martina, Szovák Kornél. Pannonhalma, 1996. 535. (5. jegyzet.).
21	Zalaudus ... personaliter ad nostram accedens presentiam asseruit nobis viva voce duobus fratribus suis, videlicet magistro Martino et Casmerio comite, in nullo contradicentibus, sed per omnia assentientibus, castrum suum Thadeuka vocatum et villam Zantov, cum omni integritate et cum omnibus pertinentiis suis situm in comitatu Zaladiensi, donasse, dedisse et contulisse ecclesie Sancti Michaelis archangeli Wesprimiensi, pro remedio anime sue iure perpetuo irrevocabiliter pacifice possidendum. Preterea idem venerabilis pater dixit predictum castrum in nullo fratribus suis supradictis pertinere, cum ipse aquisierit et habuerit secundum ordinem iuris a quodam nobile nomine Thadeuka, pro destructione seu spoliatione populorum ecclesie superius nuncupate... DF 200017 - Veszprémi érseki lt. Tátika 2 - Közlése Fejér IV/2. 429-430. és apróbb eltérésekkel IX/7. 669-670. - Reg. Arp. 1168. sz. (A szöveget az eredeti alapján adom.)
22	Az alább (24. jegyzet) idézendõ 1266-ban kelt oklevél szerint a tempore obitus Zlaudi episcopi... scilicet per quadriennium...
23	DF 200019 - Veszprémi érseki lt. Tátika 3. - Kiadása. fejér IV/3. 322-330. - Reg. Arp. 1502. sz. Nyirád és Szõc eredetileg tehát Ják birtok volt. Amikor V. István 1272-ben a püspökséget megerõsítette Tátika vár birtokában, az iménti három falu, Szántó, Nyirád és Szõc, mint ennek tartozéka tûnik fel. DF 200025 - Veszprémi érseki lt. Tátika 5 - kiadása. Zala I. 66-67. Késõbbi életük osztozik Tátika vár változatos sorsában, Nyirádot azonban, úgy látszik a püspökség megtartotta magának. Veszpr. Reg. 195, 217. sz.
24	DF 200021 - Veszprémi érseki lt. Egerszeg 1. - Kiadása: Zala I. 48-49. - Reg. Arp. 1503. sz. Egerszeghez a püspökség csak késõbb jutott hozzá: Rácz, Egerszeg i. m. 79-80.
25	KOPPÁNY Tibor: A Balaton környékének mûemlékei. Hn. 1993. (Mûvészettörténet - Mûemlékvédelem III.) 191.
26	Koppány Tibor könyve jegyzeteket nem tartalmaz, ezért az ismeretlen királyi oklevelet az Országos Levéltár általam szerkesztett számítógépes adatbázisának (Királyi Könyvek - Mohács elõtti oklevelek. Magyar Országos Levéltár-Arcanum Adatbázis Kft. CD-ROM, 1999.) segítségével próbáltam megkeresni. Mivel a veszprémi püspöki levéltár vonatkozó anyagát már korábban átnéztem, csak valamelyik késõbbi birtokos család levéltára jöhetett szóba. A Festetics család levéltárában valóban található egy eddig számon nem tartott királyi oklevél 1246-os keltezéssel, jelzete DL 93980. Ez egy mindkét oldalán bejegyzéseket tartalmazó papírlap 15. századi kézírással. Item-ekkel kezdve hat oklevélnek a tartalmi kivonatát adja, melyek közül az elsõt és leghosszabbat szó szeirnt közlöm: 1. Item prima littera privilegialis ecclesie Wesprimiensis, super hoc, quod Thadeuka (!) despoliaverat seu devastaverat quandam possessionem eiusdem ecclesie Wesprimiensis Erek vocatam, in qua scilicet possesione Zelawldus episcopus Wesprimiensis curiam seu domum episcopalem habebat, ratione cuius devastationis idem episcopus Zelawldus montem Thadeuka, in quo nunc castrum extitit, processu iudiciario ab ipso Thadee pro premissis spoliis et devastationibus tempore regis Bele pro se obtinuerat et ecclesie sue, in quo, scilicet montem ipse episcopus de rebus et bonis eiusdem ecclesie Wesprimiensis duo castra construisserat (helyesen: construerat), que videlicet castra postmodum idem episcopus duobus fratribus suis videlicet Martino comite et Cazmero ad regenda et gubernanda dedisset. Quiquidem Martinus et Cazmerus postmodum ipsa castra eidem episcopo Zelawldo sepius repetenti minime destituerunt. Mortuoque ipso episcopo Zelawldo quondam dominus Paulus tunc episcopus dicte ecclesie Wesprimiensis eosdem Martinum et Cazmerum ratione detentionis ipsorum castrorum necnon villarum Zantho, Erek, et Zewlcz in causa venerat et contra eosdem litteras adiudicatorias coram dicto rege Bela extraxit quondam episcopo Paulo ipsa castra Thadewka adiudicandas. Anno Domini millesimo ducentesimo quadragesimo sexto. 2. 1246. A két vár és a három falu odaítélésérõl. 3. 1391. Arról, hogy Károly király Tátikát el akarta cserélni, ezért királyi emberrel a fehérvári káptalan megbízottját kiküldte, hogy a várat, Mynzenthkalya és más birtokokat becsülje meg, a csere azonban nem történt meg. 4. Tiltakozó levél dátum nélkül arról, hogy Zantho birtokot Zelawldus püspök 200 márkáért vette és az oklevél kiadásának idejéig Erek, Zantho és Zewlcz birtokok a püspökségé voltak. 5. Keltezetlenül, arról, hogy Pál püspök Warad hegyének határait megjáratta. 6. Keltezés nélküli Tátika vár ügyében, Petõ János és Tamás veszprémi gubernátor között. Az "oklevélösszeírás" keletkezési körülményeit a veszprémi püspökségnek a várra vonatkozó, a gersei Petõk birtoklása melletti többször hangoztatott jogigénye világíthatja meg. A tartalmi kivonatok pontatlanságát bizonyítja Károly király oklevelének elírt 1391-es dátuma (ha a dátum helyes, akkor a király neve nem), továbbá az, hogy 1246-os keltezésû oklevélben szerepel nemcsak Zlaudus 1262-es halála, hanem az 1266-os ítélet részletei is. A kivonatoló valószínûleg az 1266-os ítéletlevelet tartotta szem elõtt, ebbe kevert más oklevelekbõl származó információkat. Ebben ugyanis nem szerepel a várak kormányzásra való átadásának ténye, tehát ezt egy mára már elveszett közbensõ ítéletet tartalmazó oklevélbõl meríthette. Tudjuk, hogy Zlaudus Tátikát saját Szántó birtoka és nem az ereki püspöki kúria elpusztítása miatt kapta. A három falu pedig eredetileg Szántó, Nyirád és Szõc volt. A 13. században Erradnak írt Nyirádot a középkori regesztakészítõ összetévesztette a mai Sümeg határába olvadt egykori népes Erek püspöki faluval, mert a 15. században már jobban hasonlított erre a névalak. Tudjuk (1251-es oklevélbõl, ld. 4. jegyzet), hogy Zlaudus Szántót 110 márkáért vette és nem 200-ért. Az 5. sz. kivonat két oklevél információit mossa egybe. Várad hegyének határait Dénes nádor 1248-i idézett oklevele közli. Ugyanakkor fennmaradt egy keltezetlen oklevél, amely a Tátikával szomszédos Erek falu határait járta meg (HO. VI. 163-165.) és 1256 tájára datálható (Solymosi: Székesfehérvári káptalan i. m. 188.) A kivonatoló ezeket tévesen kapcsolta Zlaudus utódához, Pál püspökhöz, amit az is bizonyít, hogy az eredetileg Thade/Thadeuka/Tátika nevû nemes birtokában levõ hegyet Váradnak hívták, az 1248-as ítélet után azonban már a korábbi birtokosáról Tátikának nevezték (1257, 1266), így Pál püspök idején már mindenképpen. A papírlap oklevélkivonatai feltehetõen úgy keletkeztek, hogy a gersei Petõk és a veszprémi püspökség közötti, a 15. században többször kiújult vitában a Petõk megbíztak valakit, hogy tájékoztassák õket a püspökség Tátikát illetõ okleveleirõl. A megbízott személy, a feljegyzés készítõje több oklevelet áttanulmányozott, majd emlékeit késõbb írásba foglalta.
27	Ruzsa i. m. 21.
28	... contulimus... tanquam ius suum hereditarium villam sancti Michaelis in confinio Castri Ferrei constitutam cum quadam parva villa ad illam pertinente ab antiquo, Inceed vocata, et omnibus utilitatibus pertinentiis et appendiciis suis, castro scilicet, terris, proventibus, vineis, silvis, fenilibus, aquis et aliis, quas habet vel habuit universis inrevocabiliter perpetuo pacifice possidendam; presertim cum constiterit nobis per prelatos, barones et multos nobiles regni nostri prenotatam possessionem fuisse predecessorum dicti Chepani hereditariam et ab eis esse receptam tempore predicti Bele regis avi nostri de facto, non de iure, propter quod non suffragantibus vel precedentibus eius meritis sed sola iuris equitate sibi restituenda fuerat et reddenda. DL 99900. - Urk. Burg. II. 61. sz. - Reg. Arp. 2389. sz. Az oklevél nem teljes (az arenga egésze és a dispositio egy része hiányzik) magyar fordítása: Kun László emlékezete. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1994. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 5) 58-60. (Sz. Galántai Erzsébet munkája.). A narráció magyar fordítása külön is megjelent: Középkori históriák oklevelekben (1002-1410). Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1992. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 1.) 79-80. A narráció eseményeinek idõrendjéhez: Magyarország történeti kronológiája. Fõszerk.: Benda Kálmán. I. A kezdetektõl 1526-ig. Bp., 1983. 163-169. (A vonatkozó rész Solymosi László munkája.) Elkerülte a kutatók figyelmét, hogy az oklevél Szentmihály tartozékai között egy várat is említ. Kitûnõ példája ez a váruradalmak kialakulását megelõzõ idõszak "falu+a (névtelen) vár mint tartozék" jogi képletének. ENGEL Pál: Töprengések az Árpád-kori sáncvárak problémájáról. Mûemlékvédelem 31 (1987) 12. Úgy tûnik, sem a rohonci, sem a vörösvári várral nem azonosítható, hanem egy késõbb elpusztult erõsség. Késõbbi történetére ld. az utolsó elõtti jegyzetet.
29	Egy 1289-es királyi oklevélben szereplõ Csépán comest minden bizonnyal azonosíthatunk a Ják nembeli fõúrral. IV. László ugyanis Vejtei Sebestyénnek szóló adománylevelét többek között azzal indokolja, hogy egyik közeli rokona a visszavonuló kunok ellen harcolva esett el, az ura: Chepanus comes kíséretében. Nem ismerünk másik ilyen nevû fõurat ebben a korban, aki familiárisokkal rendelkezõ dominusként szóba jöhetne. Arra, hogy az eseményt az 1282. évre vonatkoztassuk: ZSOLDOS Attila: Téténytõl a Hód-tóig. (Az 1279 és 1282 közötti évek politikatörténetének vázlata). Történelmi Szemle 39 (1997) 69-98.
30	DL 47783. (Múzeumi Törzsanyag, Jankovich). Az év nélküli oklevelet dátum nélkül közölte: Árpád-kori oklevelek 1095-1301. Codex diplomaticus Arpadianus. Közzé teszi ifj. Kubinyi Ferencz. Pest, 1867. (Magyar Történelmi Emlékek. Monumenta Hungariae Historica I.) 169; Wenzel X. 451; legújabb kiadója pedig 1259-73 közé datálta: Urk. Burg. II. 69. sz. Karácsonyi János (Nemzetségek i. m. 707.) a végrendelkezést 1277 tájára tette, az akkor ismert utolsó említés utánra. Csépán halála mindenképpen 1292 elõtt következett be, ugyanis ez évben említik a korábban szintén Csépán tulajdonában levõ Monyorókerék (valószínûleg) királyi várnagyát, Hertueg fia Wernhart-ot, aki a németek elleni érdemeiért királyi birtokadományt is nyert (Urk. Burg. II. 351; 388. sz.).
31	A legutóbbi példa erre: MAGYAR Zoltán: Szent György középkori kultusza Magyarországon. Századok 132 (1998) 162.
32	GYÖRFFY György: Krónikáink és a magyar õstörténet. Régi kérdések - új válaszok. Bp., 1993. 152-180; HORVÁTH János: Árpád-kori latin nyelvû irodalmunk stílusproblémái. Bp., 1954. 343-345; MÁLYUSZ Elemér: Az V. István-kori gesta. Bp., 1971; SZOVÁK Kornél-VESZPRÉMY László: Krónikák, legendák, intelmek. In Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Ed. Emericus Szentpétery. I-II. Bp., 1937-38. Reprint kiadása Bp., 1999. (SRH) II. 743, 754; Vö. SZOVÁK Kornél: Ákos mester. KMTL 33.
33	KRISTÓ Gyula: Magyar öntudat és idegenellenesség az Árpád-kori Magyarországon. Irodalomtörténeti Közlemények 94 (1990) 441.
34	Krónikakompozíció: Ascendit quoque de Bauaria Vecellinus videlicet de Wazunburg, qui cum Sancto Stephano in Symigio Cupan ducem interfecit. Capitaneus enim exercitus extitit illo die. Ex istis Iako nascitur principium et origo... Istorum namque generatio ab istis nominibus distare non videtur. SRH I. 296; Kézai: Postmodum intrat de Wazurbuirc comes Vecelinus. Hic Cupan ducem in Simigio interfecit. Istius generatio de Iaki dicti sunt. SRH I. 189. Az itt és az alábbiakban idézett magyar fordítás Bollók János munkája. (A magyar középkor irodalma. Szerk.: V. Kovács Sándor. Bp., 1984. 196, 158.)
35	KARÁCSONYI i. m. 697; KÁLLAY i. m. 23; HÓMAN Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum. Bp., 1925. 3; GERICS József: Legkorábbi Gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Bp., 1961. 8; GYÖRFFY, Krónikáink i. m. 185-186.
36	CSÓKA J. Lajos: A latin nyelvû történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI-XIV. században. Bp. 1967. 537-546; GYÖRFFY György: Koppány lázadása. Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 1. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1970. 14, 19.
37	MÁLYUSZ i. m. 74-75. Vö. Johannes de THUROCZ: Chronica Hungarorum. II. Commentarii. 1. Ab initiis usque ad annum 1301. Composuit Elemér Mályusz, adiuvante Julio Kristó. Bp., 1988. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series Nova. Tomus VIII.) II. 182, 250. Mivel a régi gestában a 11. század híres szereplõje, bátor Opos is Vecellin nemzetségéhez tartozóként szerepel (SRH. I. 385.), elvileg õt is be kéne vonnunk a vizsgálatba. Györffy György azonban meggyõzõen bizonyította, hogy a régi gesta szövegét módosítgató Ákos mester téves ötlete volt bátor Oposnak a Vecellin nemzetséghez való kapcsolása. A krónikásnak itt is a Márton név volt az egyetlen támpontja a besoroláshoz, de nem vette észre, hogy a Salamon király mellett harcoló Opos apja, Márton más nemzedékbe tartozik, mint Vecellin dédunokája Márton. Úgy nemcsak bátor Opos származását tévesztette el, hanem azt sem tudta, hogy Vecellin fia Rádtól a Rád nemzetség származott. (GYÖRFFY: Krónikáink i. m. 198.)
38	KRISTÓ: Magyar öntudat i. m. 439; Már Karácsonyi megírta, hogy a krónikás biztosan tévedett a Becsegergelyek francia eredetét illetõen (Nemzetségek i. m. 237-238.), további tévedésekre és pontatlanságokra Mályusz: V. István-k. i. m. különösen 53-83. Jellemzõ megállapítása: "A külföldi származású nemzetségek számbavétele nem egyszerû felsorolás Ákos mester munkájában. A hozzájuk fûzõdõ érdekes történeti epizódok beiktatásával élénkebbé válik a gesta elõadása, abban pedig, hogy mely nemzetségek neve örökítõdik meg, tervszerûség vehetõ észre. Ez oly módon nyilvánul meg, hogy az író elõszeretettel kortársainak, a királyi udvarból ismert elõkelõknek származásával foglalkozik, miközben szemrebbenés nélkül alakítja át a hagyományt." (i. m. 70.)
39	TÓTH Endre: Szent György: In: TÓTH Endre-NAGY Kálmán: Szent György, a lovasság védõszentje. Magyar Honvédség Oktatási és Kulturális Anyagellátó Központ Hn. 1992. 28-29, a kultuszra vonatkozó többi adattal; ld. még MAGYAR Kálmán: Adatok a középkori Szent György névadás somogyi forrásaihoz. Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 2. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1971. 3-40. (bár több hibás adata van és következtetéseivel sem lehet mindig egyetérteni); MAGYAR Z. i. m. 161-162; Csanád is Szent György segítségével gyõzött Ajtony felett, és álomlátása helyén alapította meg az oroszlánosi monostort. Uo. és TAKÁCS Miklós: Az oroszlánosi monostor oroszlánja. Archaeologiai Értesítõ 120 (1993) 47-61. Szent György korai kultuszának szép korai bizonyítéka az elsõ magyar királyi pár által a székesfehérvári egyháznak készíttetett miseruha (1031), a késõbbi koronázási palást, amelyen a mártírok között szerepel a képe.
40	TÓTH E. i. m. 19-26.
41	1221-ben ugyanis azért kapták Uraj földet a királytól, mert Tapasz, Ják, Ebed, Csuna, Gergely, Artuna és Pósa rokonságukból elküldték Belsét a tengerentúlra a királlyal, hazatértekor pedig saját atyafiságukból Gergely és Pósa ment a király elé. Az oklevél I. Károly király 1324. okt. 27-i átírásában maradt fönn: DF 209122 - GYSMLS 4621, Niczky cs. lt. 20 - kiadása. Urk. Burg. I. 79-80. (115. sz.) - Reg. Arp. 370. sz. Az átíró oklevél regesztája: AOkl. VIII. 465. sz.
42	TÓTH E. i. m. 30; ORBÁN Imre: A népi vallásosság mint a középkori szentkultusz tükrözõje. Hermann Egyed Emlékkönyv. Szerk.: Sümegi József-Zombori István. Bp., 1998. (METEM Könyvek 20.) 87-90.
43	BOGYAY Tamás: Ják és Bamberg. In: Entz Géza nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk.: Valter Ilona. H. n. 1993. 11-18. (Mûvészettörténet - Mûemlékvédelem II.)
44	Erre ld. GELDNER, F: Bamberg. és WENDEHORST, A.: Ekbert v. Andechs-Meranien. Lexikon des Mittelalters I. München und Zürich, 1980. 1396-97, és Uo. III. München und Zürich, 1986. 1762-63; Tóth E. i. m. 28.
45	Pecsétje Bertalan veszprémi püspök és társai 1237-ben kiadott oklevelén függ (eredetijének jelzete: Veszprémi székesfõkáptalan magánlevéltára, Paloznak 9; az oklevél fényképe: DF 200636, a pecsét másolata: MOL V 8. Az oklevél aljára több hártyaszalagot fûztek a függõpecsétek számára, ezek közül csak kettõn maradt meg a pecsét. A mandorla alakú, 37 x 47 mm nagyságú, természetes színû viaszpecsét felirata: + SIGIL + MAGIS DI + LECTORIS ALBENSIS. Azonosítása kétségtelen, mert az oklevél kiadói között szerepel Zlaudus fehérvári lector neve. A pontsorral határolt mezõben abból kiemelkedõ, balra vágtató lovon Szent György köpenyes alakja látható, a jobbjában levõ lándzsát a ló alatt kunkorodó sárkányba döfi. A ló feje, farka, lábai átlépik a vonalszegélyt és belógnak a felirat mezejébe. A pecsétmezõben az ábra mellett felül, két oldalt: SANCTUS GEORGIUS. A zalavégi templomra ld. a 111. jegyzetet. A veszprémi kápolnára: H. GYÜRKY Katalin: Die St. Georg-kapelle in der Burg Veszprém. Acta Archaeologica, 1963. 341-418; az idézet: Koppány i. m. 112.
46	1326: FEJÉR VIII/5. 160. Vö. KARÁCSONYI i. m. 470; A Gutkeledek sárkányos hagyományáról legújabban: MAKKAY János: A sárkány meg a kincsek. Századok 130 (1996) 733-734; Magyar Z. i. m. 176.
47	GYÖRFFY György: A nemzetségtõl a vármegyéig, a törzstõl az országig. In: Uõ: Tanulmányok a magyar állam eredetérõl. Bp. 1959. 4
48	GYÖRFFY György: A honfoglaló magyarok települési rendjérõl. Archaeológiai Értesítõ 97 (1970) 217. 178. jegyzet.
49	GYÖRFFY György: István király és mûve. Bp., 1977. 254-259.
50	DÉNES József: Nyugat-Dunántúl a 10. században. Kísérlet a helynevek értelmezésére. Vasi Szemle 50 (1996) 359-360. és 368-369. A régész szerzõ, Anonymus kései utódának névfejtõ tanulmánya, ahogy alcíme is jelzi, inkább csak "kísérlet", amely, ha állításait hivatkozott forrásokkal és irodalommal alá tudná támasztani, vitára érdemes volna. A különbözõ helyekrõl származó információkat kritikai vizsgálat nélkül esszészerûen szerkesztette egybe koncepciójának igazolására. A bizonyítás hiánya miatt nem fogadható el a hasonló nézeteket valló HERÉNYI István állítása sem, miszerint "Nicken és Lakon mind a Ják, mind a Csák nemzetségnek voltak birtokai, az együttes birtoklás alapján a két nemzetség azonossága valószínû". Magyarország nyugati végvidéke 800-1242. Hn. 1997. 2. kiadás. 294.
51	Mindkettõt KÁLLAY Ubul vetette fel (i. m. 24-25.). A Kaplyon nemzetséggel való kapcsolat adatának értelmezésére Rácz: Egerszeg i. m. 81.
52	Nem tudni mire alapozza véleményét a KMTL-ban (299) ALMÁSI Tibor, miszerint a nemzetség bajorországi származása biztosra vehetõ.
53	KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Negyedik, bõvített és javított kiadás I-II. Bp. 1988. (= FNESz) I. 646. A helynévadásnak erre a formájára kitûnõ analógiát találunk. Adalbert nevezetes 1153-as végrendeletében szereplõ Iac falut MOLLAY Károly azonosította Klingenbachhal, ahol Szent Jakab tiszteletére szentelt templom állt. "A Szt. Jakab patrocinium tehát Iac/Klingenbach esetében is összefügghet egy Ják ... nevû birtokossal," szerinte a Sopron megyei település neve "német személynévbõl, de magyar névadással keletkezett." MOLLAY Károly: Német-magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Bp., 1982. (Nyelvészeti tanulmányok 23.) 102-104.
54	C. 150: ... iniit rex consilium cum sceleratissimis Mark filio Syma et Achille filio Jaco et cum aliis comitibus... (SRH I. 431.) Egy Jocobus nevû borsodi ispán ez idõben (1108) oklevélben is szerepel (Diplomata Hungariae Antiquissima I. Ab anno 1000 usque ad annum 1131. Edendo operi praefuit Georgius Györffy. Adiuverunt Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Budapestini 1992. 357). Achilles és Jákó személynevek a Hontpázmány nemzetség tagjai között is elõfordulnak, míg a Jáknál Achilles nem. A dömösi oklevélben (1138) említett Márton ispán: Szabó Dénes: A dömösi prépostság adománylevele. Magyar Nyelv 32 (1936) 206.
55	VALTER Ilona: Régészeti kutatások a jáki mûemlékegyüttesben. Vasi Honismereti Közlemények 1994/2. 60-61; D. MEZEY ALICE: Ják. Szent György templom. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 606. szám. 1999. 3.