1  ALMÁSY D. (1903): A zsadányi és törökmiklósi Almásy grófok. - Budapest.

2  Felsõlendva (történelmi neve: Gornja Lendava): település a történelmi Vas megye muraszombati járásában, jelenleg Grad, Szlovénia.

3  Borostyánkõ: település a történelmi Vas megye kõszegi járásában, jelenleg Bernstein, Ausztria

4  Léka: település a történelmi Vas megye kõszegi járásában, jelenleg Lockenhaus, Ausztria.

5  Huszthy Ödön gyûjteményében nemcsak Vas megye, hanem a történelmi Magyarország ornisza is képviselve volt, számos rendkívül ritka madár bizonyító példányával. Említést érdemel a Feldegg-sólyom (Falco biarmicus) két példánya (1875. V. 14., Báziás; 1896. I. 22., Sárvár). Ezeken kívül csak Almásy György gyûjteményében volt még egy példány, magyarországi adata azóta sincs a fajnak. Hasonló faunisztikai jelentõséggel bírtak a nagy keresztcsõrû (Loxia pytyopsittacus), a talpastyúk (Syrrhaptes paradoxus), a pásztorgém (Bubulcus ibis) és a barnahasú pusztaityúk (Pterocles exustus) példányai is. A barnahasú pusztaityúk Afrikában és Ázsiában honos, egyetlen európai elõfordulása Szany mellõl ismert, ahol Hannibál J. ejtette el 1863 augusztusában. Sem elõtte, sem azóta nem észlelték, így európai elõfordulásának egyetlen bizonyító példánya volt.

6  Temeskubin (Kevevára, Kubin): település a történelmi Magyarországon, Temes vármegye kubini járásában, jelenleg Kovin, Jugoszlávia

7  Chernel Istvánt 1916-ban, két évvel Herman Ottó halála után bízták meg az Országos Ornithológiai Központ vezetésével.

8  CSABA J. (1967): Almásy György dr. (1867-1933). - Vasi Szemle, 21(4): 588-592.

9  Merzbacher, Gottfried (1948-1926) német felfedezõ utazó. Elõbb a Dolomitokat, 1891-92 között a Kaukázust, 1902-03-ban és 1907-ben a Tien-sant, majd a
Karakorumot kutatta.

10  vitalizmus: napjainkra meghaladott felfogás, amely az élõ szervezetek alaki és mûködési törvényszerûségeit az anyagtól különálló és független, nem anyagi hatásokra vezeti vissza

11  CSÖRGEY T. (1934): Dr. Almásy György (1867-1933) . - Aquila, 38-41: 472-473.

12  CSÖRGEY (1934): i. m.

13  Az elsõ, Bakuban 1906. május 6-án kelt levele Gömörey Zita fordításában az Élet és Tudomány hetilap 1997-ben megjelent 29. számában olvasható a 914. oldalon. Lásd: SÁNTHA I. (1997): A "másik" Almásy. - Élet és Tudomány, 1997, 29: 910-914.

14  Felesége, Pittoni Ilona olasz nemesi családból, az Adria mellékérõl, Dalmáciából származott. Házasságukból három gyermek született: a legidõsebb János, László Ede, a késõbbi sivatagkutató-felfedezõ és a legfiatalabb, Georgina. Válásuk után Pittoni Ilona, az 1913. február 13-án kelt családi megállapodás értelmében a családi hitbizományból évi 8000 korona jövedelmet, míg Almásy György évi 45000 koronát kapott.

15  A család Grazban és Pozsonyban számos lakást tulajdonolt, ezek közül az egyikben, a Beethoven Strasse 21. szám alatti házban lakott Almásy György grazi tartózkodásai alatt. (KUBASSEK nyomán) Érdekes ugyanakkor, hogy 1906-ban, Prinz Gyulával folytatott levelezésekor grazi tartózkodási helyéül a Burg gasse 9-et jelölte meg.

16  KEVE, A. és ROKITANSKY, G. (1966): Die Vögel der Almásy-Ausbeute, 1901 und 1906. - Ann. Naturhistor. Mus. Wien, 69: 225-283.

17  Csaba József említi, hogy Almásy György 1921 májusában Kõszegen telepedett le, s ettõl az idõtõl kezdve szinte naponta találkozott Chernel Istvánnal, ápolta betegágyánál is (CSABA : i. m.). Chernel István 1922. február 21-én hunyt el Kõszegen, spanyolnáthában.

18  A múlt század második felére esett Victor Tschusi a hazai madártan fejlõdésére is termékeny hatású mûködése. Kutatásainak egyik igen becses része, hogy madártani munkálkodása kezdete óta összegyûjtötte az idõszakos madárinváziók adatait, s ezzel rengeteg értékes információt mentett meg az elkallódástól. A hazai madártanra legnagyobb hatással azonban az 1870 és 1880 között "Ornithologische Mittheilungen" címen kiadott évi jelentései voltak, mert ezekbõl fejlõdött ki az elsõ madárvonulási jelentés.

19  CSABA (1964): i. m.

20  A magyar-osztrák határról nem a trianoni, hanem az 1919. szeptember 10-én aláírt Saint Germain-i békeszerzõdés rendelkezett, majd azt az 1921. október 13-i Velencei Egyezmény módosította.

21  BÖGÖS L. (1989): Régi utazóink a kirgizek között. - Magyar Hírlap Melléklete, 1989. II. 11., 53-54. pp.; SZILÁDY Z. (1925): Széljegyzetek az Almásy-expedíció leírásához. - Állattani Közlem., 22: 217-219.; SÁNTHA (1997): i. m., illetve szóbeli közlése.

22  Az elsõk között volt talán Vámbéry Ármin, aki "keleti útitárssal" együtt érkezett haza. Ugyanakkor napjainkban ismerõseim közül többen is átéltek hasonló "élményt".

23  Lásd KEVE és ROKITANSKY (1966): i. m.

24  Napjaink kirgiz nyelvészeti kutatásának, illetve az Almásy-életmû hiteles feltárásának egyre sürgetõbb igénye a kézirat fellelése és elemzése.

25  KUBASSEK J. (1999): A Szahara bûvöletében. Az "Angol beteg" igaz története. Almásy László hiteles életrajza. - Panoráma, Budapest.

26  A csekély számú írott emlék miatt a "Manasz"-t a kirgiz nép emlékezetének tekinthetjük, hiszen nagy vonásokban minden fontosat megõrzött, ami a kirgizek történelme során lényeges volt életükben.

27  Bár Krasznovodszk városát Nagy Péter alapította 1716-ban, csak 1878-tól kapott jelentõséget, amikor a keleti irányú orosz expanzió kiinduló erõdítményévé tették.

28  Az orosz gyarmatosító politika fõleg békés úton, kereskedelmi és vámszerzõdésekkel, lépésrõl lépésre terjeszkedett a XIX. század közepéig, a hatalmas, természetes határterületet kínáló déli hegyvidék felé. A_20vidék lakói, a hegyi kirgizek különösebb ellenállás nélkül hajoltak meg az orosz okkupáció elõtt. A katonai megszállást azon nyomban követte a közigazgatás rendezése.

29  A város Michail E. Jonoff tábornok parancsnoksága alatt állt. Õ vezette az elsõ orosz Pamír-expedíciót, és õ alapította a Pamirszkij-Poszt nevû erõdöt.

30  magnézium-karbonátos víz

31  1956 januárjában Keve András talált alkalmat, hogy Szitnyikov testvérével Leningrádban személyesen találkozzon. Ennek elmondása szerint testvére Vjernyi közelében egy gazdaságban dolgozott, de õ nem tudott róla, hogy az ornitológia iránt érdeklõdött volna, és arról sem tudott semmit, hogy annak idején testvére elkísérte Almásyt.

32  Lemberg: jelenleg Lvov, Ukrajna.

33  CSÖRGEY (1934): i. m.: BÖGÖS (1989): i. m.

34  CHOLNOKY J. (1904): Almásy György útazása Belsõ-Ázsiában. - Földrajzi Közlem., 32(2): 72-75.

35  CHOLNOKY J. (1904): Könyvszemle: Almásy György dr.: "Vándorutam Ázsia szívébe". - Uránia, 1904: 143-144. pp.

36  SZILÁDY Z. (1925): Széljegyzetek az Almásy-expedíció leírásához. - Állattani Közlem., 22: 217-219.

37  Fedcsenko, Alekszej Pavlovics (1844-1873) Közép-Ázsia orosz utazó-felfedezõje, alpinista, entomológus. Fiatal kora ellenére számos expedícióban vett részt (Orosz-Turkesztán 1868-1871, Altáj, Kizilkum, Szir-darja). Gyûjteményeit az orosz kormány dolgoztatta fel. Fiatalon, hegymászóbalesetben, a Mont Blanc-on halt meg. Nevét Ázsia egyik legnagyobb jégárja, a Fedcsenko-gleccser viseli.

38  Przsevalszkij, Nikolaj Mihajlovics (1839-1888), orosz tábornok, utazó, földrajzi felfedezõ. Az utazásai nyomán született eredmények új korszakot nyitottak Belsõ-Ázsia földrajzi, néprajzi, florisztikai és faunisztikai megismerésében. Ötödik útján a Csu folyó mentén megbetegedett. Karakol városát, ahol meghalt, tiszteletére Przsevalszknak nevezték el.

39  Szjevercov (Szevercov), Nikolaj Alekszejevics (1825-1885), orosz zoológus és utazó. 1857-58-ban beutazta az Aral-Kaszpi-területeket és Turkesztánt, 1864-65-ben a Tien-sant, 1867-ben a Szir-darja forrásvidékéig hatolt elõre, 1874-ben részt vett az orosz Szir-darja expedícióban, majd 1877-ben a Pamír-fennsíkot kutató expedícióban. Állattani munkái oroszul és németül is megjelentek.

40  1998-ban érdeklõdésemre a grazi Joanneum állattani gyûjteményének kurátora, Ursula Stockinger megpróbálta elõkeresni az Almásy által adományozott preparátumokat. Sajnálatosan a múzeum gyûjteményét éppen költöztették, így nem volt lehetõség azok megtalálására.

41  Wettstein cikkével és szemléletmódjával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy bár megemlíti, hogy Rudolf Stummer von Traunfels Almásy György társaságában járt a Tien-sanban, de a herpetológiai anyag kizárólagos gyûjtõjeként Stummert tüntette fel.

42  A típuspéldányok a bécsi Naturhistorischen Museum tulajdonában vannak, a holotípus száma: NMW 15764.

43  A magyar faj vándorlása. ZICHY JENÕ gróf kaukázusi és közép-ázsiai utazása (Az I. és a II. expedíció anyaga) - Budapest, 1897; ZICHY JENÕ gróf harmadik ázsiai utazása, I-VI. kötet, magyar és német nyelven. - Budapest, 1905.

44  Gróf SZÉCHENYI BÉLA kelet-ázsiai útjának tudományos eredménye (1877-1880), I-III. (LÓCZY LAJOS-sal közösen) - Budapest, 1890-1897.

45  Gömörey Zita a két albumot 1997-ben a Néprajzi Múzeumnak adományozta. Az album válogatott képeibõl 1997 nyarán kiállítás készült a Néprajzi Múzeumban. Jelen cikkben az albumból reprodukált fényképek láthatók, amelyek most kerülnek elsõ ízben publikálásra.

46  Részletesen lásd Keve és Rokitansky (1966): i. m.

47  Prinz Gyula kilencvenéves korában, 1972. január 12-én, a Magyar Földrajzi Társaság ünnepi választmányi ülésén így emlékezett vissza életpályája ezen szakaszára: "...1906-ban felszólítást kaptam Almásy Györgytõl. Ui. az orosz kormány nem adott neki engedélyt, mert csak tudományos expedíciókat engedtek be Közép-Ázsiába. Turistaforgalom Közép-Ázsiába nincs! Útjának adjon tudományos expedíció jelleget! A grófi vadászexpedíciók vittek tudósokat magukkal, de nem tekintették õket egyenrangúnak. Én is így kerültem Almásyhoz; kísérõként, de nem az expedíció tagjaként."

48  A fajok felsorolásakor a "?" arra utal, hogy a rendelkezésre álló irodalom alapján nem tudtuk megállapítani, hogy a taxon érvényes-e. A "++" jel arra utal, hogy a taxon érvénytelen, a fajt szinonimizálták, illetve a leírt változat érvénytelen. Zárójelben adtuk meg a helyes nevet. A "+" jel mutatja, hogy a taxon jó, csak a genus-név változott. Zárójelben olvasható a helyes névhasználat.

49  Prinz Gyula 1906-ban Almásy társaként, majd 1909-ben egyedül járta be a Tien-sant. Közleményeiben e két út megfigyelései nem választhatók szét, így számos cikke második útját követõen született, de az abban leírtak szervesen kapcsolódnak elsõ útjának eredményeihez.

50  Jelen levelek másolatai a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd) adattárában találhatók. Eredetijüket, a leveleken látható pecsétek szerint a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyûjteményében õrizték, onnan azonban hiányoznak. A leveleket betûhíven, az eredeti tagolást és kiemeléseket meghagyva közlöm.

51  Khotan-Darja

52  Khotan

53  Jurung-Kas

54  olvashatatlan szó

55  Kasgar

56  Sir George Macartney: brit fõkonzul Indiában

57  Hindu-tás-hágó (STEIN, 1913 nyomán)

58  Schlagintweit Adolf: A (bajor) Schlagintweit volt az egyetlen európai, aki
megközelítette ezt a vidéket 1862-ben, de a Hindu-tás hágó északi lábától visszafordult és mielõtt megfigyeléseit közölhette volna, Kásgarban Vali-Khán parancsára meggyilkolták. (STEIN, 1913). A síremléke gyanánt szolgáló obeliszket, amelyet az Orosz Földrajzi Társaság emeltetett Jangisár mellett a Kizil-szú partján, Prinz Gyula már nem láthatta, mert a folyó alámosta és összeomlott.

59  magasságmérõ

60  Andizsán