"Az epedve várt pillanat megérkezett, a munka Ázsia szívében megkezdõdhetett!" 1900. május 8-án délután, az Ili folyó partján épült kicsiny városkában, Ilijszkben írta naplójába e mondatot Almásy György. Vajon milyen munkára készült az orosz-kínai határ mentén a jómódú nemesi családból származó férfiú? Mi hajtotta hazánk nyugati végébõl a hatalmas kontinens szívébe, európai ember által alig járt vidékekre, ahol, ha rövid idõre is, de otthonra lelt? Egy olyan világban, ahol szeme megnyugvást talált a hatalmas bércek hófedte ormain, a gleccserek szikrázó jégfolyamain, a hegyi folyók rohanó vizében, a szürtök 4-5000 méteres magasságban elterülõ ismeretlenségében, egy más nép hazájában. Mert biztos, hogy lelkét át- meg átjárta ez a titkokkal teli vidék, hiszen hat év múlva újra útnak indult a Tien-san hegyóriásai közé, hogy alig egy éven belül csalódottan, megcsömörlötten jöjjön haza, majd a halálig tartó, egyre mélyebb visszavonultságba süppedjen.
          Almásy György életútjáról sokat tudunk és mégis oly keveset! Írásai, tudományos értekezései élete elsõ felérõl bõven szolgáltatnak adatokat, de a második ázsiai útját követõ 27 évrõl alig van információnk. S azok legtöbbje sem elsõ kézbõl kapott híradás.
 
 

          A zsadányi és törökszentmiklósi Almásy-család, amely grófi és köznemesi ágon is virágzott, a hagyomány szerint az Almási-nemzetségbõl származik, bár magáról a nemzetségrõl okleveles említés nem maradt fenn, csak Thuróczy krónikája említi a nemzetség egy tagját, így maga a származtatás is erõsen kérdéses. A család 1666-ban Almásy János személyében nyert nemességet és címert, majd tagjai a XVII. és a XVIII. században jutottak egyre nagyobb szerephez Magyarország közéletében. 1701-ben Almásy János Zsadányra kapott adományt, innen származik a család egyik elõneve is.¹A grófi ág 1771. november 8-án kelt adománylevélben szerezte meg a rangot, s ezzel egyidejûleg a "sarkadi" elõnevet.
          A család Kelet-Magyarországról (földbirtokaik Zsadány és Törökszentmiklós közelében voltak) került az ország nyugati végébe, ahol birtokaik eredetileg a Vas megyei Felsõlendván² terültek el. Innen 1892-ben költöztek új otthonba, amikor Almásy Eduárd az ír származású Egán Edétõl megvásárolta Borostyánkõ³ várát. A vár eredetileg a Batthyány-ak tulajdona volt, akik 1864-ben értékesítették. A várhoz több mint ezer holdas birtok, majorság, majd a késõbbiek során létesített malom, szerpentinkõüzem, gõzfûrésztelep tartozott.
          György édesapja, a széles látókörû, kimûvelt Almásy Eduárd az 1872-ben életre hívott Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja volt. Korának számos jeles földrajztudósával, így Hunfalvy Jánossal, Lóczy Lajossal, Xántus Jánossal, Vámbéry Árminnal, Déchy Mórral állt baráti-szakmai kapcsolatban. Hatalmas könyvtára több mint ötszáz, a földrajz különbözõ területeivel foglalkozó könyvvel, térképekkel, hatalmas glóbusszal büszkélkedhetett. A posta rendszeresen hozta Borostyánkõre a német földrajzi szakfolyóiratok legfrissebb számait.
          Almásy György 1867. augusztus 11-én Felsõlendván született. Grazban szerzett jogi diplomát, rövid ideig a magyar fõvárosban állami hivatalnokként dolgozott, majd visszavonult Borostyánkõre. Érdeklõdése az állattan, ezen belül is a madármegfigyelés felé fordult. Minden bizonnyal közrejátszott ebben az a tény is, hogy a századvégi Kõszeg tudományos életében meghatározó szerepet játszó Chernel-családdal szoros kapcsolatba került. Maga Chernel Kálmán is, de különösen fia, az ifjú Chernel István korának jeles madarászainak számítottak, akiknek tevékenysége kisugárzott egész Nyugat-Magyarországra. Chernel István és Almásy György között élénk szakmai kapcsolat alakult ki, amely meghatározó lehetett Almásy formálódó ornitológiai érdeklõdésére.
          Nem véletlen az sem, hogy éppen a századforduló tájékán létesült Lékán,⁴ Huszthy Ödön kezelésében a gazdag, mintegy 1000 példányból álló madárgyûjtemény. Huszthy Ödön (1837-1905) mint Sopron megye fõispáni titkára kezdte pályafutását, majd a késõbbiek során Esterházy Pál magántitkára lett. Nyugdíjba vonulása után Lékán telepedett le, ahol hatalmas anyagi ráfordítással madárgyûjteményt hozott létre. A gyûjtemény felállításánál Chernel István és Almásy György nyújtottak jelentõs szakmai segítséget, és értékes anyaggal gazdagították is a lékai múzeumot.⁵
          Almásy Chernel Istvánban nemcsak barátot, hanem tanító társat is talált, hiszen hosszú éveken keresztül együtt járták be távcsõvel és vadászpuskával Nyugat-Magyarországot, a Börzsönyben megbújó, az Almásy-család birtokát képezõ Diósjenõ környékét, vagy Temeskubin⁶ vidékét. A Borostyánkõn felállított igen gazdag madárgyûjtemény is kettejük munkáját dicsérte. Almásy György otthonában madárpreparáló mûhelyt tartott fenn, és mi sem bizonyítja jobban a madártan iránti elkötelezettségét, hogy gyermekei mellé a híres madarászt, Hrabár Sándort hívta meg nevelõnek.

Almásy György felesége: Pittoni Ilona és gyermekeik. Balról jobbra: Georgina, László (a késõbbi Afrika-kutató) és János

          Érdekes oldala barátságuknak, hogy teljesen ellentétes karaktert képviseltek. Míg Chernel megfontolt és nyugodt ember benyomását keltette mindenkiben, addig Almásy természete - ahogy a kortársak, pl. Mannsberg Arvéd leírta jellemét - "kiegyensúlyozatlan" volt. Kollégái nem kedvelték, mivel kiállhatatlan nyugtalanság uralta. A feltett kérdésekre ritkán felelt rögtön, legtöbbször csak hosszú tépelõdés után válaszolt, jól átgondolt ellenkérdésekkel. Ugyanakkor Herman Ottó bennük látott olyan tehetséget, hogy az Országos Ornithológiai Központ jövõjének zálogai lehettek volna. Mindketten a központ önkéntes külsõ munkatársaiként dolgoztak. De míg Chernelben "hûséges" követõt és utódot talált, addig Almásyt, nyughatatlan természetének köszönhetõen, ugyanaz a kérdéskör nem tudta hosszabb ideig lekötni, így alkalmatlan lett volna erre a feladatra.⁷ Csaba József véleménye némileg árnyaltabb ebben a kérdésben. Nézete szerint Almásy érdeklõdése a madarakon túl a gerincesek teljes körére kiterjedt, "s így azokat magába foglaló kutatóintézet felállításának volt a híve, melyben bizonyára vállalt is volna szerepet; - Herman azonban ragaszkodott a központ eredeti célkitûzéséhez."⁸
          A Duna-deltába vezetett elsõ ornitológiai expedíciója (1897) sem elégítette ki ambícióit, mindig távolabbi célok felé törekedett. Ebbõl az állandó továbblépési kényszerbõl születhetett meg elsõ tien-sani útjának terve. Nem riasztotta vissza, hogy számos, természettudósokkal felvértezett magashegyi expedíció indult a Tien-sanba, hogy még ismeretlen csúcsait megmássza. Ugyanakkor a korábbi expedíciók sikerei ellenére hatalmas területek feltáratlanok maradtak. Útján ezek megismerését is célul tûzte ki. Milyen igaza volt, hogy hallgatott megérzéseire, hiszen a késõbbiek során korának egyik legnagyobb német földrajztudós-felfedezõ utazója, Merzbacher⁹ ugyanazt a kutatási területet választotta, és második tien-sani útján Almásy elsõ expedíciójának útvonalát követte.
          Az elébe gördülõ akadályok nemhogy letörték volna vállalkozó kedvét, hanem ellenkezõleg, mindig tovább ösztönözték. Második útja talán sohasem valósult volna meg, ha 1900-ban az orosz kormány nem támaszt akadályokat az orosz-kínai határon való átlépésével szemben. Megnyugvást nem ismerõ személyének az 1906-os második expedícióján sikerült is kínai területre lépnie. Prinz Gyulával folytatott levelezésébõl kiderült (lásd a Függeléket), hogy sokkal nagyobb ívû terveket is fontolgatott: Nyugat-Indiába szeretett volna eljutni. Kiváló diplomáciai érzékkel oldott meg kényes feladatokat. Míg másoknak az örökkön akadékoskodó orosz vámhivatalnokokkal folyamatos nehézségeik voltak utazásaik során, addig Almásynak ugyanazok a hivatalnokok mindenben segítségére voltak. Ebben nagy szerepet játszott, hogy folyékonyan beszélt oroszul is! Könnyedén megtanult kirgizül, és gyorsan beilleszkedett az egyszerû kirgizek életszokásaiba. Ugyanakkor nem tûrte el a vetélytársakat, még kollégáiban is örök riválist látott. Egyik oka lehetett ez annak is, hogy útitársai hamar elváltak tõle, s külön utakon járták be a Tien-sant. Csak az utazás végén találkoztak ismét, jó barátságban.

Az ifjú Almásy György (1890 körül)

          Érett férfikorban, szorgos kutatással eltelt évek minden tapasztalatával, mint elismert zoológus szerezte meg Grazban a filozófiai doktorátust. Disszertációjában a kor egyik legnehezebbnek tartott biológiai kérdéskörével, a vitalisztikus természetszemlélettel¹⁰ foglalkozott. Hogy ez a kérdéskör milyen mélyen izgatta, jól bizonyítja, hogy még a teljes visszavonultság éveiben is dolgozott a témán, hiszen az 1927-ben Budapesten tartott X. Nemzetközi Állattani Kongresszusra is jelentkezett egy elõadással. Betegsége miatt azonban személyesen már nem vett részt a rendezvényen, az elõadást Dorning Henrich tartotta meg. Csörgey Titus az Almásy halála után írt nekrológban említi,¹¹ hogy Almásy Chernel Istvánnal évek hosszú során, állandó eszmecserében dolgozott élete talán legtöbbet ígérõ munkáján, A vitalisztikus természetszemléletnek metodológiája és megismerésbírálati tárgyalása új alapokon címû hatalmas tanulmányán. A budapesti elõadás e téren való elmélyedésének és addigi eredményeinek kiváló summázata volt (ALMÁSY, 1929).

Almásy György, Belsõ-Ázsia felfedezõ utazója (1907)

          Hogy milyen mozzanatok játszottak közre abban, hogy élete második felében egyre inkább befelé fordult, elzárkózott a külvilágtól, ma már alig deríthetõ ki. (Csörgey szerint élete második felében már fõleg gépek konstruálásával foglalkozott, ami idejének nagy részét igénybe vette.¹²) A családi irattárban õrzött leveleinek, kéziratainak grafológiai elemzése, a még élõ rokonoknak a visszaemlékezései talán segíthetnek az okok kiderítésében, de lehetséges, hogy a választ már sohasem tudjuk meg. Ismeretes, hogy egészsége mindig kívánnivalót hagyott maga után, betegségei különösen idegeit támadták meg. Életének errõl a szakaszáról csak töredékes információk vannak, és ezek egységes képpé illesztése is még várat magára.
          Az olyan nagy lelkesedéssel tervezett és elõkészített második tien-sani expedíciójáról félúton már visszafordult, az út eredményeinek állattani feldolgozása is elmaradt, pusztán két kisebb tanulmánya jelent meg, amelyekben utazása során szerzett ornitológiai tapasztalatait adta közre (ALMÁSY, 1924b, 1930). Sokáig szinte csak Prinz Gyula leírásaiból alkothattunk képet az expedíció elsõ hónapjairól. A közelmúltban derült ki, hogy az Almásy által német nyelven írt és hazaküldött naplólevelek unokájánál, a Bécsben élõ Gömörey Zitánál megvannak.¹³ Ezek feltárása és esetleges közkinccsé tétele nagyban segítheti majd a tudományos kutatást, illetve azt, hogy talán az élete fordulópontját jelentõ út titkaira fény derülhessen.
          Házassága megromlott, olyannyira, hogy 1912-ben elvált feleségétõl, Pittoni Ilonától.¹⁴ Ebben szerepe lehetett hosszabb közép-ázsiai tartózkodásainak, gyakori és huzamos pozsonyi, grazi, San Remó-i idõzéseinek, melyek a családi költségvetést is megterhelték. A birtokra egyre kevesebb idõt és figyelmet fordított, melynek terhe feleségére és apjára, Almásy Eduárdra nehezedett. A késõbbiek során Grazban egy orosz származású asszonnyal élt együtt.¹⁵
          Mélyen lehangolhatta, hogy elsõ tien-sani útjáról hazahozott állattani gyûjteményét sem a grazi, sem a budapesti múzeumban nem kezelték az általa elvárt gondossággal. Keve András¹⁶ visszaemlékezése szerint a hozzá közelállók számtalan esetben öntöttek erõt a csüggedõ gyûjtõbe, és többször javasolták neki, hogy a gyûjtemény megmaradt részét már Münchenben helyezze el. Legközelebbi barátja, Chernel István korai és tragikus halála minden bizonnyal nagyon mélyen érintette.¹⁷ Az Aquila hasábjain megjelent meghatóan szép búcsúztatója mindenkit meggyõzhet arról, milyen szoros baráti és szakmai szálak fûzték az Európa-hírû ornitológushoz (ALMÁSY, 1922). A hazai tudományos madártani kutatások megindításában élenjáró szerepet játszó Victor Tschusi¹⁸ halálakor megjelent megemlékezés újra csak Almásy tollát dicséri (ALMÁSY, 1924a). Ma már azt sem tudhatjuk, miért pont õ írta a nekrológot. Talán csak azért, mert saját madártani vizsgálataiban is kiemelkedõ szerepet játszott a madárvonulások kutatása.
          Az elsõ világháborút követõ zûrzavaros idõk, a Monarchia veresége, a rövid életû Károlyi-kormány, majd a Tanácsköztársaság 133 napja addig nem látott megpróbáltatásokat hoztak a magyarságra. Almásy György is megtapasztalhatta a letartóztatás, az internálás, a kiszolgáltatottság keserû érzését. Az infláció miatt a család vagyonának nagy részét kitevõ értékpapírok jelentõsen elértéktelenedtek. Csaba József szerint Almásy 1921-ben Kõszegen telepedett le,¹⁹ majd a késõbbiek során költözött Grazba. A háborút lezáró békeszerzõdések értelmében 1921 végétõl Borostyánkõ véglegesen Ausztriához,²⁰ a család korábbi felsõlendvai birtokai az egykori Jugoszláviához (1929-ig Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) kerültek. Szülõföldjének, Vas megyének három részre szakítása, Magyarország megcsonkítása, az átélt viszontagságok mély nyomot hagyhattak lelkében, s minden bizonnyal hozzájárultak meglévõ apátiája elmélyüléséhez.
          Almásy György nem csupán utazó volt, aki távoli tájak élõvilágát kutatta, hanem szisztematikai problémákkal is megbirkózó tudós, aki a Kárpát-medencében élõ, taxonómiai szempontból legnehezebbnek számító fajcsoport, a sárga billegetõ (Motacilla flava) alakköreivel is mert foglalkozni. Szoros összeköttetésben volt kora legjelentõsebb ornitológusaival. Tanulmányaiban a nyugat-magyarországi madárfauna ismeretéhez szolgált értékes adatokkal (ALMÁSY, 1896a, 1896b, 1897a, 1898a). Chernel István Magyarország madarai címû könyvét német nyelven ismertette (ALMÁSY, 1900).
          Sokoldalú személyiségének szerteágazó érdeklõdését mutatja, hogy elsõ ázsiai utazása elõtt török nyelvészeti tanulmányokat is folytatott, majd az út során folyékonyan megtanult kirgizül. Ezzel párhuzamosan egyre inkább felerõsödhetett benne a nyelvészeti és orientalisztikai kutatások iránti fogékonyság, elhivatottság. Életmûvének számos méltatója emelte ki, hogy állattani eredményei mellett néprajzi megfigyelései és leírásai napjainkban is alapvetõ forrásmunkául szolgálnak, olyannyira, hogy azokat kirgizre is visszafordították.²¹ Nyelvészeti, etnográfiai írásai a Keleti Szemlében és a Néprajzi Értesítõben jelentek meg (ALMÁSY, 1901g, 1902b, 1904, 1911). Élete késõbbi szakaszában, de még borostyánkõi évei alatt, a második ázsiai útról, Przsevalszkból magával hozott kirgiz ifjú, az énekmondó "akin", Turgan Bezdikján segítségével folytatta kirgiz nyelvészeti kutatásait. Önmagában a tény nem meglepõ, hogy Almásy nem egyedül tért haza, hiszen azokban az idõkben (és napjainkban is) számos tehetséges, nyitott szellemiségû fiatal akad a távoli vidéken utazók útjába, aki vállalja az európai utazást, az elszakadást hazájától.²² A számos motiváló ok között szerepelhet a nyugati kultúra elsajátításának vágya, de ugyanúgy a kitörés kísérlete az otthoni viszonyokból.
          Második expedícióján egyik útitársa az osztrák-angol Herbert von Archer volt, aki 1944. február 4-én kelt (Wetzelsdorf, Graz), Keve Andrásnak címzett levelében²³ a következõkre emlékezett: "Almásy 1907-ben magával hozott Európába egy kirgizt, akinek segítségével a keleti töröknyelv nyelvtanát kidolgozta, kiemelve az oszmántól való eltéréseket, amit sajnos sohasem publikált." Keve András említett cikkében a következõket írja: "Az idõsebb fiú, Almásy János visszaemlékezése szerint, a kirgiz fiú apjának egy naiv eposzt diktált. Ezt a kéziratot Almásy László Ede a kairói múzeumnak adományozta."²⁴ Turgán pár évet töltött Borostyánkõn, majd visszautazott hazájába. Késõbbi sorsáról semmi tudomásunk nincs. Ittléte természetesen komoly feltûnést keltett a piciny faluban, rövid idõre a "kelet varázsát" hozta el Nyugat-Magyarországra. Ugyanakkor Almásy György gyermekeinek lehetõsége nyílott az orosz nyelv elsajátítására is, amit szinte játszva tanultak meg. Almásy László orosz tudása talán az életét is megmentette, amikor a megszálló orosz csapatokkal érkezõ katonai hatóság, a GPU emberei 1945-ben Budapesten letartóztatták.²⁵

Almásy György elsõ tien-sani expedícióján egy magashegyi táborban (1900)

Almásy György által 1900. július 22-én felfedezett és Ilona-tónak keresztelt tengerszem a Terszkei-Ala-tauban

          Almásy Turgán segítségével ismerkedett meg a kirgizek nemzeti eposzával, a Manaszszal.²⁶ 1912-ben Munkácsi Bernát Keleti Szemléjében tett közzé belõle egy szép epizódot, Manasz búcsúját feleségétõl és újszülött fiától.
          Almásy György egészsége mindig kívánnivalót hagyott maga után. Expedíciói során az idõjárás viszontagságai miatt elszenvedett megbetegedései, a fokozott fizikai megterhelések, labilis idegi alkata mind-mind hozzájárultak egészségi állapota idõsbkori megroppanásához. Hosszú betegség után, második otthonában, Grazban hunyt el 1933. szeptember 22-én.
 

          Hosszas és alapos elõkészületek után Almásy György és útitársa, Rudolf Stummer von Traunfels grazi zoológus, késõbb a Grazi Egyetem Zoológiai Intézetének professzora, 1900. március 20-án indult el Budapestrõl a Dunagõzhajózási Társaság Sophiae nevû gõzösén. Március 25-én érkeztek Galacba (Galac: jelenleg Galai, Románia). Innen kalandos úton, a Rjúrik nevû, deszkarakományt szállító orosz hajóval utaztak Batumiig. Batumiból a transzkaukázusi vasúton tovább indultak Tifliszbe (Tiflisz: jelenleg Tbiliszi, Grúzia). Itt csatlakozott hozzájuk az expedíció harmadik tagja, Robert von Lanser orvostanhallgató, illetve itt fogadták fel Adam Adamovics Klippert preparátort. Tifliszbõl április 10-én indultak és 20 órai vonatozás után értek 11-én reggel 7 órakor Bakuba. Pár órát töltöttek a "fekete város"-ban, ahol a leírások szerint mindennek petróleumszaga volt. Almásy megjegyzése szerint "Sokkal inkább emlékeztettek az árak arra, hogy abban a városban vagyunk, amelyben a szó szoros értelmében a földbõl bújnak elõ a milliók, s ahol tréfás vezetõnk megjegyzése szerint, a lakosság nem is tud más számot kimondani, csak olyat, amely legalább hétjegyû." Bakuból hajón szelték át a Kaszpi-tengert Krasznovodszkig, a transzkaszpi vasútvonal kiinduló állomásáig.²⁷ A város arculata mutatta, hogy Ázsia kapujában állnak: "Mindenféle fajú bennszülött, hosszúnyakú perzsák ibolyás-vörös színûre festett szakállal, aztán valóban félelmetes, gonoszképû örmények, nagy turbános bucharioták és szártok messzirõl, az ország belsejébõl, vad, bozontos sipkájú turkmenek, magas termetû tatárok, meg egész sereg toprongyos, vadtekintetû teherhordó...". Itt újabb ellenõrzésen esett át az expedíció, hiszen Turkesztán területére 1902 elõtt külön engedély nélkül nem lehetett belépni. Krasznovodszktól vonaton utaztak tovább Taskentig. Almásy tömör véleménye máig érvényes az orosz vonaton való utazásról: "A vonaton az ember beszélget, eszik, iszik és nagyokat alszik..."
          Európai ember számára Ázsia az örök titkok és csodák földje marad. "A szem hiába igyekszik egyes részletekre figyelni... semmit sem kísérhetünk sokáig figyelemmel, minden összefolyik egy mozgalmas, folyton változó képpé" - jegyzi naplójába. A további utat a poggyász nagyobbik részével már postakocsin tették meg Vjernyiig. Változatos vidékeken haladtak keresztül: "Egyik helyen minden változatosság nélkül, nyomorúságos szürke ürömkóró borítja a kemény agyagtalajt, majd pedig a látóhatár széléig mindenféle tulipánbokrok láthatók, másutt meg fûszerû liliomfélék az uralkodók,... úgy, hogy valóban beszélhetünk üröm-pusztákról, tulipán-, vagy liliom-pusztákról."
          Almásy éles szemét nem kerülték el az orosz gyarmatosító politika eredményei sem.²⁸ Ahol alig pár évtizeddel korábban Vámbéry Ármin álruhában, öszvér- és teveháton, állandó életveszély közepette tudott csak elõrevergõdni, ott Almásy már vasúton és postakocsin utazhatott. Hosszas postakocsizás után érték el Vjernyi-t, ahol a terv szerint az expedíciót fel kellett szerelni és a helyi embereket is felfogadni.²⁹ Május 8-án utaztak el Vjernyibõl Ilijszkbe, az Ili partján épült kicsiny városkába, a hajdani "Ili-parti vár"-ba. Késõ délután érkeztek meg, a tavasz éppen bontakozóban volt. "Az epedve várt pillanat megérkezett, a munka Ázsia szívében megkezdõdhetett!" - írta naplójába.
          Az állattani gyûjtésekbe a falu lakóit is bevonták, akik néhány kopekért örömmel vállalták a feladatot. Fogadott preparátoruk, Klippert alkalmatlannak bizonyult, így Almásy végezte a preparálás javát, illetve néhány helyi kozák nõt tanított be erre. Ezen okok miatt a gyûjtemény felállítása helyett inkább a madarak életmódjának, viselkedésének megismerésére helyezte a hangsúlyt. Elõzetes tervük alapján az Ili partján szerettek volna elõrenyomulni, majd a keserû-sós³⁰ Ala-kul partjain dél felé fordulva, a Tau-kum szakszaul-sivatagon keresztül visszatérni az Ili vidékére. Azonban számos nehézség, Klippert és Lanser megbetegedése miatt csak Stummerrel ketten hajóztak le az Ilin, és lemondtak a Balhas-tó felkeresésérõl is.

A Szári-Dzsász áttörése. Az áttörés elsõ bejárása Princz Gyula érdeme volt

          Kicsiny expedíciójuk május 22-én indult. Almásy számos tapasztalata közül egy mindenképpen említést érdemel. Abban az idõben, az Ili medrében lévõ szigeteket szinte áthatolhatatlan bujaságban borította a nád és számos fûzfa-faj, amelyeket a már akkor is gyér számú tigris élõhelyeként tartottak számon. Szomorúan jegyezte le, hogy a helyi kazakok a tigris távoltartása végett felgyújtják a nádasos-bozótost, így lassan az Ili alsó folyása kopár pusztasággá válik, annak ellenére, hogy "... az orosz kormány valóságos önfeláldozással védi és ápolja Turkesztán gyér növényzetét, s valóságos drákói szigorral bünteti az erdõpusztítást..." Május 31-én értek Bazar bikje településre, ahonnan a környezõ félsivatagos pusztákon át tértek vissza Ilijszkbe. Itt legfontosabb feladatuk a gyûjtött anyag konzerválása, becsomagolása és hazaküldése volt. A korábban felvett embereket elbocsátották, így Klippertet is, aki helyett egy W. N. Szitnyikov nevû helyi kozák végezte a további preparálást. Június 14-én Almásy egyedül indult tovább; Stummer az addigi anyaggal, Klipperttel és Lanserrel visszatért Vjernyibe. Stummerrel csak június 25-én találkoztak ismét, június 29-én átkeltek a Temirlik-hágón, s ezzel behatoltak a Tien-san láncai közé. Július 5-én értek Przsevalszkba. Przsevalszkban Almásy barátságot kötött egy A. A. Kuztschenko nevû helyi tanárral, aki az expedíciót meleg vendégszeretettel fogadta. A madárpreparálást Almásy neki is megtanította, ami késõbb, a második expedíció során vált különösen elõnyössé. A konzerválásban nagy segítségére volt a korábban felfogadott Szitnyikov, akire Almásy késõbb is barátsággal emlékezett. Sejthetõ, hogy Szitnyikovnak szerepe volt a terület madárvilágát feldolgozó, 1949-ben megjelent, orosz nyelven kiadott monográfia elkészítésében.³¹
          Július 15-én tették elsõ kirándulásukat a Terszkei-Ala-tau-ba. Almásy július 19-én a Borbodi-magasvölgybe tett egy kisebb kirándulást. Itt fedezett fel egy tavacskát, amelyet a helyiek elmondása szerint még "nem-kirgiz" nem látott, vagyis õ az elsõ türe, aki megpillantotta a tengerszemet. Felesége tiszteletére Ilona-tónak keresztelte. Augusztus 3-án tértek vissza Przsevalszkba. Almásy itt huzamosabb idõre elvált Stummertõl. Õ inkább kelet felé vágyódott, míg Stummert a nyugati részek érdekelték. Azonban elválásuknak gyakorlati oka is volt: a Karakol-medencében jelentõs mikroszkópi anyagot gyûjtöttek, és mivel nem tudták azt konzerválni, az anyagot helyben kellett meghatározni és lerajzolni. Ugyanakkor az õsz és a közelgõ tél Almásyt a magas szürtök felé hajtotta.
          Útjának legfontosabb célkitûzése volt, hogy felderítse azt a délnek tartó keresztvölgyet, amelyen a Szári-Dzsász átfolyik, s áttörve a Tien-san láncait, azokból kilépve Dzsanart néven fut a Tarim-medence felé. A hegység felépítésével ellenkezett ez a déli irányú lefutás, hiszen a folyóvölgyet az Ili és az Isszik-kul felé csak a Terszkei-Ala-tau egyszerû lánca választotta el, míg dél felé több párhuzamos láncot kellett a folyónak áttörnie. Almásy elõtt két expedíció járt a Han-Tengri környékén (Kaulbars, 1869; Ignatiev és Krasznov, 1886), de az áttöréssel nem foglalkoztak. Augusztus 17-én jutottak el addig a pontig, ameddig a Szári-Dzsász mentén az egyre szûkülõ áttörésben még dél felé lehetett nyomulni. Nyáron az út a magas vízállás miatt járhatatlannak bizonyult, de helyi vezetõi szerint télen be lehet hatolni a szurdokba és az Inilcsek-folyó betorkolásáig is el lehet jutni. (Ez a bravúr évekkel késõbb Prinz Gyulának sikerült is!)
          Átkelve a Tien-san 4-5000 méteres láncain, szeptember 14-én érkeztek meg Narin-kolba. Ezen a vidéken tapasztalta Almásy az orosz kormány korát meghaladó bölcsességû erdõhasználati törvényeit. Ezek szabályozták a Tien-sanban az erdõ használatát és szigorú büntetéssel kényszerítették azok betartására a nomádokat. A drákói törvények ellenére folyamatosan pusztult az erdõ, fõleg a nomádok égetése, erdei legeltetése miatt. Ennek következtében ugyanis a lassú növekedésû magoncok elpusztulnak, így nincs lehetõség az erdõ újulására. Mindezen meglátása és lejegyzése 1900-ban zseniálisnak mondható, hiszen abban az idõben ez nem számított akut problémának.
          Ezen idõ alatt Stummer a Szauka-hágón át az Ajak-tas és a Nagy-Narin völgyébe vándorolt, onnan elõrehatolt az Ak-szai pereméig, ahonnan a Toszor-hágón át tért vissza az Isszik-kul-tóhoz. A felfogadott embereket szeptember 29-én fizették ki, október 20-ig az anyag rendezésével voltak elfoglalva, illetve az Isszik-kul környékén vadásztak, gyûjtöttek. Október 10-én hagyták el Przsevalszkot. Almásy december 11-én érkezett meg Budapestre, míg Stummer Lembergbõl³² közvetlenül Bécsbe utazott.
 

          Almásy György hazaérkezése után azonnal hozzáfogott, hogy papírra vesse az expedíció eredményeit. Jelentés formájában számolt be a Magyar Tudományos Akadémiának (ALMÁSY, 1901e), míg a hazai madarásztársadalommal az Aquila hasábjain osztotta meg élményeit (ALMÁSY, 1901a). Úti tapasztalatait rövid formában a Lloyd Társulat is megjelentette (ALMÁSY, 1901b), illetve a Természettudományi Közlöny hasábjain is jelentkezett kisebb írásokkal az utazó (ALMÁSY, 1901c, 1903b).
          Az expedíciójáról szóló részletes útleírást Almásy kettõs kiadás formájában kívánta megjelentetni: magyar nyelvû kiadást hazánk érdeklõdõ közönsége számára és egy német nyelvût a külföld felé. Az útleírást német nyelven írta meg, bízva abban, hogy a külföldi kiadás mûmellékleteit és a rajzok nyomódúcait majd a magyar kiadásnál, annak költségeit csökkentendõ, felhasználhatja.
          A Magyar Tudományos Akadémiának tett jelentése, illetve a Természettudományi Társulat elõtt tartott elõadása után azonban a Társulat választmánya úgy határozott, "hogy a magyar aegis alatt megindult s befejezett expedíczió magyar jellegérõl magának az útleírásnak is tanúskodni kell", ezért önerõbõl, a német kiadást megelõzõen, díszes kivitelben megjelentette az útleírást. A kiadáshoz a Magyar Tudományos Akadémia jelentõs anyagi támogatását is megnyerték. Almásy ajánlatára a magyar fordítással Cholnoky Jenõt bízták meg, aki remekbe szabottan ültette át magyarra a német szöveget. A képanyag rendezésénél Koszkol Jenõ festõmûvész segédkezett, aki a kevésbé sikerült fényképekrõl, azok hibáit mûvészi érzékkel kiegészítve, tónusrajzokat készített. A kötet kiadását Lóczy Lajos, Almásy pártfogója és mentora számos tanáccsal segítette. A könyv végül kemény borítóval, 226 szövegközi képpel, 18 táblával, 3 színes képpel és térképvázlattal, 737 oldal terjedelemben, 1903-ban jelent meg a Természettudományi Könyvkiadó Vállalatnál. Az utókor csak köszönõ fejet hajthat az Akadémia és a Társulat nemes eltökéltségén, mert a német kiadás nem jelent meg. Pontosabban szólva kettõ említésén kívül³³ eddig sehol sem bukkantunk nyomára.
          A megjelenést követõen rövidebb részletet közölt a könyvbõl az Uránia nevû folyóirat is, A közép-ázsiai vasúton címmel (ALMÁSY, 1904b).
          Almásy könyvét elsõ ízben maga Cholnoky Jenõ ismertette. A Magyar Földrajzi Társaság 1904. január 14-én, a Tudományos Akadémia üléstermében, dr. Erõdi Béla királyi tanácsos elnöklésével tartott felolvasó ülésen elhangzott elõadása a Földrajzi Közleményekben még abban az évben nyomtatásban is megjelent.³⁴ Kissé átfogalmazott formában, bár hasonló tartalommal Cholnoky az Uránia címû folyóiratban is bemutatta a kiadványt.³⁵ Bátran mondhatjuk, nem lett volna Cholnoky Jenõ önmaga, ha saját fordítású könyvére nem tett volna egy-két epésebb megjegyzést is. Bár szakmai szempontok alapján igen magasra emelte a könyvet, csipkelõdõ véleményének is hangot adott, például: "itt-ott talán túlságosan terjengõs, németes ízû, sentimentális részletekkel terhelt".

ALMÁSY GYÖRGY expedícióinak útvonala a Tien-sanban (1900, 1906)

ALMÁSY GYÖRGY elsõ expedíciójának útvonala a Tien-sanban, 1900-ban. A térképen olvasható idõpontok ALMÁSY, "Vándorutam Ázsia szívébe" címû könyve alapján kerültek feltüntetésre. Érdekes, hogy ALMÁSY által az utazás során rajzolt térképeken más idõpontok szerepelnek

          Cholnoky elsõsorban a földrajztudós szemével értékelte a könyvet. Húsz évvel megjelenése után méltatta zoológiai szempontok alapján Szilády Zoltán a munkát.³⁶ Elgondolkodtató, hogy Szilády is kiemelte a könyv azon fejezeteit, amelyek a kirgizekkel foglalkoznak, természetesen mindezt az egyes fejezetek állattani vonatkozásai miatt tette.
          Almásy elsõ expedíciójának saját, állattani megállapításaira támaszkodó eredményeit egy rövidebb (ALMÁSY, 1901f) és egy hosszabb cikkben (ALMÁSY, 1901e) ismertette a külföld számára. Sajnálatos, hogy Meissenheimer rövid recenzióján kívül e cikkek nem kaptak semmilyen visszhangot. Földrajzi megfigyeléseit francia nyelven, a Belgiumban megjelenõ Le Mouvement Géographice folyóiratban mutatta be (ALMÁSY, 1902a).
 

          Belsõ-Ázsia hatalmas lefolyástalan területei, medencéi a zoológus számára még napjainkban is számos meglepetést tartogathatnak. Az édesvizû folyó által összeköttetésben levõ sós vagy félsós tavak rendkívül izgalmas bennszülött (endemikus) faunának adnak otthont. A Bajkál-tó és a Kaszpi-tenger vidékérõl már Almásy utazása idején is jelentõs mennyiségû adat halmozódott fel az állattani irodalomban. Az Aral-tóról és a Ferganai-medence zoológiai viszonyairól a fiatalon elhunyt orosz zoológus, Fedcsenko³⁷ tevékenysége nyomán már szintén képet lehetett alkotni. A Tien-san hegység állattani képe azonban szinte ismeretlen maradt a kutatás elõtt, annak ellenére, hogy több orosz utazó, így Przsevalszkij,³⁸Szjevercov,³⁹Nikolszki is végzett ott állattani gyûjtéseket. Az Almásy-expedíció elsõsorban a vizek faunáját kívánta behatóan tanulmányozni, s ezzel adalékokat szolgáltatni a ma már zárt medencék hajdani összefüggése kérdéséhez, illetve a Belsõ-Ázsiát a történelmi idõkben jellemzõ kiszáradás folyamatához. Az expedíció munkáját úgy osztották fel, hogy Stummer valójában a gerinctelenekkel foglalkozott, míg Almásy elsõsorban a gerinceseket gyûjtötte. Stummer túlnyomórészt az Isszik-kul állatvilágára koncentrált, Almásyt a magashegységek állatvilága érdekelte. Az expedíció jelentõs zoológiai anyaggal tért haza, amelyet hazai és külföldi szakemberek dolgoztak fel.
          Almásy a hazahozott állattani anyagot a következõ múzeumok között osztotta szét: a bécsi Naturhistorisches Museum-nak 59 emlõs, 715 madár (ebbõl kettõ a hiányos konzerválás miatt idõközben megsemmisült, négy preparátumot pedig elcseréltek), 76 hüllõ, 203 hal preparátumot, a grazi Joanneum-nak 6 emlõskoponyát és 1 fajd trófeát,⁴⁰ a budapesti Természettudományi Múzeumnak egész ízeltlábú gyûjteményét, közöttük kb. 3000 rák példányt adományozott. Az elsõ expedíció által gyûjtött anyagból 35 új faj, illetve alfaj került leírásra; ezek közül öt Almásy György nevét viseli. (Az újabb vizsgálatok számos taxon esetében kiderítették, hogy valójában korábban leírt taxonok szinonimái.)
          A rovarok közül az egyenesszárnyúakat (Orthoptera) Kuthy Dezsõ határozta meg. A Magyar Nemzeti Múzeum évkönyvében megjelent publikációjában összesen 41 fajt sorolt fel, amelybõl 4 fajt tudományra újként írt le (KUTHY, 1905). Szerencsére a Természettudományi Múzeum Állattára Orthoptera-gyûjteménye túlélt minden eddigi elemi csapást, ennek ellenére csak a Conophyma almásyi KUTHY, 1905 nevû fajból sikerült néhány példányt fellelni az Almásy-expedíció által gyûjtött anyagból. A Kuthy-féle típusok nincsenek meg.
          A "szipókás rovarokat" (Hemiptera) (amelyeket napjainkban több önálló rendre osztottak) a csoport világspecialistája, Horváth Géza dolgozta fel (HORVÁTH, 1904). Felkészültségét és naprakész ismereteit dicséri, hogy az általa leírt fajok közül a legtöbb kiállta az idõk próbáját, és napjainkban is jó fajokként bukkannak fel a szakkatalógusokban.
          Az expedíció nagy figyelmet fordított a rákok gyûjtésére. A budapesti múzeumban Daday Jenõ dolgozta fel a mintegy 3000 példányból álló rák-kollekciót (DADAY, 1904). A feldolgozás nyomán Daday 44 rákfajt sorolt fel, amelybõl õ 5 fajt mint tudományra újat írt le. Ebbõl napjaink revíziós munkái is csak egyet szinonimizáltak. Sajnos az anyag 1956-ban, az Állattárt ért találat utáni tûzben megsemmisült.
          Az expedíció által gyûjtött hüllõanyagból a gyíkokat a bécsi Naturhistorisches Museum specialistája, Otto von Wettstein dolgozta fel és publikálta 1940-ben.⁴¹ Wettstein az expedíció által Przsevalszk környékén gyûjtött gyíkok között egy addig ismeretlen alfaj egyedeit vélte felfedezni, amelyet Eremias velox stummeri WETTSTEIN, 1940 név alatt vezetett be az irodalomba (WETTSTEIN, 1940).⁴² A késõbbi taxonómiai vizsgálatok kiderítették, hogy a Wettstein által újként leírt alfaj valójában az Eremias multiocellata yarkandensis BLANFORD, 1875 alfajhoz tartozik, tehát junior szinonima (CSERNOV, 1959; SCSERBAK, 1974).
          Mivel az expedíció által gyûjtött teljes madáranyag Bécsbe került, a gyûjtemény tudományos kiértékelését az angol G. Smallbones-ra bízták. Smallbones azonban csak rövid ideig tartózkodott a bécsi múzeumban, majd visszatért saját szakterületéhez, a mezõgazdasághoz. Bár a gyûjteményt kritikus szemmel átvizsgálta, azonban ejtett néhány hibás megállapítást, ami máig fennmaradt az irodalomban. Tanulmányában csak az összegyûjtött fajokra vonatkozóan közli Almásy biológiai megállapításait, bár a fajlista a megfigyelt fajokra is tartalmaz értékes megállapításokat (SMALLBONES, 1906a, 1906b). Almásy útinaplója eredeti kéziratban németül íródott és sorsa ismeretlen; Keve András a bécsi múzeumban végzett hosszas keresgélés után sem akadt nyomára. Az útról készült magyar nyelvû könyvbe számos madártani megfigyelés, illetve biológiai adat is bekerült, de az eredeti útinapló nyilvánvalóan sokkal gazdagabb tárháza lehetne Almásy éles szemû megfigyeléseinek. Mindezek mellett meg kell említeni, hogy Almásy ejtette el a kisgoda (Limosa lapponica) egyetlen eddig ismert példányát a Tien-sanból, illetve a túzok (Otis tarda) magashegységi életérõl õ adta a legfontosabb adatokat. További adatokkal szolgált az indiai lúd (Anser indicus) elterjedéséhez, a saskeselyû (Gypaëtus barbatus) életmódjához, a vörösbegy (Erithacus rubecula) és a törpesirály (Larus minutus) vonulásához. Figyelmet érdemel számos madárfaj igen magas elõfordulásának a feljegyzése (Xema minutum - 4000 m, Casarca casarca - 3000 m, Gyps himalayanus - 4000 m). Igen részletesen számolt be a kirgizek solymászatáról.

Almásy György által készített térképvázlat, amely a Szári-dzsász áttörése és a Küljü-szu torkolatvidéke közötti területet ábrázolja. A térképen 1900. szeptember 17-ei dátum szerepel, ugyanakkor Vándorutam Ázsia szívébe címû könyvében Almásy augusztus 17-ei idõpontot adott meg.

          Keve András Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatásával már 1942-ben végzett tanulmányokat a bécsi Naturhistorisches Museum madárgyûjteményében, majd 1947-ben egy újabb tanulmányút során megvizsgálta azt a 709 madárbõrt is, amit Almásy György elsõ expedíciója során Ázsiában gyûjtött. Keve András és Gerth Rokitansky osztrák ornitológus mind a bécsi múzeumban õrzött, mind pedig a budapesti Természettudományi Múzeum Állattárában megmaradt gyûjteményt feldolgozták. Publikációjukban a gyûjteménybõl 215 faj, illetve alfaj adatait közölték, és szó szerint idézték Almásy György vonatkozó feljegyzéseit.
          Végezetül egy gondolat tolakodik elõ, amely sokunkban megfogalmazódott, akik részleteiben, vagy egészében megismertük Almásy zoológiai tevékenységét. Az utókor legnagyobb vesztesége, hogy Almásy György Tien-sani expedíciójának tudományos feldolgozása nem láthatott önálló kötet formájában napvilágot. Elegendõ csak felidézni a Zichy Jenõ,⁴³ vagy Széchenyi Béla⁴⁴ ázsiai expedíciói során elért tudományos eredményeket közreadó vaskos monográfiákat, hogy az Almásy-féle monográfia hiányát igazán megérezhessük. Közrejátszhatott ebben az is, hogy az expedíció két résztvevõje különbözõ nációhoz tartozott, hogy a gyûjtött anyag különbözõ múzeumokba került. Almásy mögött nem állt olyan anyagi háttér, mint Zichy vagy Széchenyi mögött. A különálló tanulmányok összegyûjtése, egy kötetté foglalása az utókor nemegyszer fáradságos munkájának a gyümölcse.
 

          Sajnálatos, hogy Almásy a második expedícióról semmit nem hozott nyilvánosságra. Egészen az elmúlt idõkig úgy tudtuk, hogy sem a családi archívumban, sem a Nemzeti Múzeumban nem található dokumentum az utazásáról. Ezért számított szenzációnak, amikor kiderült, hogy Almásy György Bécsben élõ unokája, Gömörey Zita birtokában vannak Almásy német nyelven írt naplólevelei, illetve az úton készült fényképeket tartalmazó két fotóalbum.⁴⁵ Ugyanakkor feltehetõ, hogy a levelek mellett ALMÁSY ezen az úton is vezetett naplót. Ezt bizonyítja Madarász Gyula egyik észrevétele, amely a Természettudományi Múzeum madárgyûjteményének 1907-bõl származó leltárkönyvében olvasható, mely szerint az Almásy által adományozott példányok részben számozottan érkeztek meg, és az adatok a napló alapján azonosíthatók. Csiki Ernõ Keve András érdeklõdésére közölte, hogy ezeket a feljegyzéseket vékony itatóspapírra írták, és Cholnoky Jenõ visszaemlékezése szerint Almásy ezeket késõbb visszakérte.⁴⁶
          ALMÁSY Grazból 1906. március 23-án egy levélben a következõket írta Chernel Istvánnak: "Az elindulás Budapestrõl Taskentbe húsvét után kezdõdik. Nagyon érdekes és gazdag programmal...". A következõ, Chernelhez intézett levél, 1907. április 11-én Grazból ugyanolyan kevés információt tartalmazott az útról, mint minden késõbbi levele. Sajnos, 1945-ben, a Magyar Madártani Intézet leégésekor ezek a levelek is megsemmisültek. Mind e mellett az út egy részérõl legalább egy dokumentum megmaradt, nevezetesen Prinz Gyula útleírása (PRINZ, 1911).
          Almásy Györgyöt második belsõ-ázsiai expedíciójára két útitárs kísérte el: Lóczy Lajos ajánlására a fiatal földrajzos-tehetség Prinz Gyula és az osztrák-angol nemzetiségû Hubert von Archer. Prinz Gyula szerint az expedíció fõ célkitûzése a következõ volt: 1906-ban a Juldus-fennsík átvizsgálása, majd az expedíció Przsevalszkban áttelel és végül 1907-ben a Kuen-lun-t átkutatása. A jelen cikk függelékében olvasható, Almásy György által Prinz Gyulának írott, most elsõ ízben publikált levelek azonban sokkal nagyobb szabású tervekrõl árulkodnak. Számos, még jelenleg is ismeretlen ok miatt azonban az expedíció programjából csak töredékek valósultak meg.
          1906. május végére a csoport elérte a ferganai vasút végállomását, Andisant. A három utazó 1906. május végén Andisánból Fergana hegyein vonult együtt keresztül. Az út során támadt nézeteltérések következtében azonban útjaik szétváltak. Almásy és Archer Narin-Kolig együtt utazott, majd Narin-Kolból július 27-én Archer már egyedül indult Sinkiang-ba. Archer Keve Andrásnak címzett levelében a következõket írta (1944. február 4. Wetzelsdorf, Graz): "Nagyjából kelet felé vonultunk, hogy azután minden cél nélkül visszatérjünk. Igaz más völgyek és hágókon keresztül. Almásy egy nagy kanyart tett, én tovább kirándultam kelet felé. Az én útvonalam kb. Naryn-kol, Kis-Muzart, Kok-Szu, Agias, Kis-Mointa, Keng-Szu, Karagaitas, Dechamala-Dzsenkinsz, Dzsergalan, Itcske-Bulak, Kokterek, majd a kanyarban északra az Ili fölött újra vissza Nary-kolba."
          Prinz Gyula egy levelében (1942. szeptember 1., Pörtschach am Wöthersee) a következõkre emlékezett: "Utunk irányát, amit Almásyval tettünk, könyvem mutatja: Andisan, Narinszkoje, Przsevalszk. Ez volt az elsõ két hónap. Almásyt még egyszer Narinkol-ban láttam újra. De nem tudom, hogy május végén hova utazott és mit csinált. A mi vitánk egyetlen oka az volt, hogy õ nekem semmilyen más szerepet nem szánt, mint hogy az õ trófeáit és az alaptábort õrizzem." Sajnos az Almásy és Prinz közötti nézetkülönbségek megmérgezték kettejük kapcsolatát. Prinz számos helyen mondott ugyan nyomtatásban köszönetet Almásynak azért, hogy csatlakozhatott az expedícióhoz, de szíve mélyén élete végéig hordozta a megbántottság és megaláztatás érzését.⁴⁷
          Almásy és Prinz augusztus 1-jén lépték át a kínai határt, de alighogy elérték Agias-t, visszafordultak a Tekkesz-völgybe. Prinz itt egy déli kerülõt akart tenni, de szerencsétlen módon a málhás ló egy szakadékba zuhant, és szinte minden felszerelés odaveszett. Prinz késõbb Almásy szemére vetette, hogy neki erre az útra alkalmatlan vezetõt osztott be, aki a lovakkal sem tudott bánni. Augusztus 7-én mind a két kutató újra Narin-Kolban volt. Almásy megbízta Prinzet, hogy próbálja meg egyedül átkutatni a Han-Tengri vidékét, és október 1-jén találkoznak újra Przsevalszkban. Prinz szerint Almásy már augusztus 8-án visszafordult Przsevalszkba. A gyûjtött állatok adataiból kiderült, hogy Almásy a második alkalommal a kínai határt a Tekkesz-völgynél lépte át, mert augusztus 11-én Kizil-Bulak-nal egy õzet ejtett el.

A második tien-sani expedíción, Przsevalszk városka iskolája elõtt, 1906. június 28. és július 12. között készült fénykép. A képen balról a második ülõ alak Almásy György, mellette A. A. Kuztschenko, przsevalszki tanár, a jobb oldalon Princz Gyula áll. (A képet a Néprajzi Múzeum hozzájárulásával közöljük)

          Három útitárstól elválva Almásy tovább nyomult elõre keletre, s egy rövid tudósítás szerint egészen a Juldusz-völgyéig hatolt. Innen szeptemberben az Ili és a Kungesz folyók mentén tovább vonult, majd újra délre fordult. Szeptember 28-án Kokszunál vadászott, majd a Muzart-hágót érintve Przsevalszkba tért vissza. Itt találkozott újra Archerrel, akivel - mivel Prinz lekésett a találkozóról - kettesben tértek haza. Prinz Gyula még egy kis idõt vendégként Kuztschenkónál maradt. A kínai határt délen átlépve két hónapos kerülõvel Andisánba utazott, majd Krasznovodszk, Kokand, Baku, Tiflisz, Batumi és Odessza érintésével 1907. január 7-én érkezett haza Budapestre.
          Almásy második expedíciójának szinte teljes anyagát a budapesti Természettudományi Múzeumnak adományozta, ahol annak legnagyobb része 1956-ban a lángok martaléka lett. Ugyanakkor 8 trófea a grazi Joanneumba, egy tigriskoponya pedig a bécsi Természettudományi Múzeumba került. A budapesti Természettudományi Múzeum egyes tárainak vezetõi szerint az adományozott anyag a következõ példányokból állt: 72 emlõs (Éhik Gy.), 552 madár (pontosabban 583, de ebbõl 31 a rossz konzerválás miatt megsemmisült) (Keve A.), 78 hüllõ (Fejérváry G.), 16 kétéltû (Fejérváry G.), 16 hal (Jászfalussy L.), pókok, százlábúak és skorpiók összesen 698 példány, rák 48 példány, valamint számos bogár és hártyásszárnyú (Kaszab Z., Stohl G., Szalay L.), s végezetül még néhány puhatestû, amelyek Prinz Gyula ajándékaképpen kerültek a múzeumba. Kötelességünk megjegyezni, hogy az expedíció nagyon sok példányt köszönhet Kuztschenkónak, aki szorgalmasan gyûjtött Almásy számára. Vele az elsõ expedíció során kötött Almásy jó ismeretséget. A budapesti múzeumban õrzött madárpéldányokon levõ eredeti cédulákon cirill betûs pecsétek vannak, amelyeket a legtöbb példányt preparáló Kuztschenko írhatott.

Almásy György második tien-sani expedícióján (1906) egy kõbabával. Az útról hazaküldött képeslap nyomán

          A második expedíció legfontosabb eredménye kétségtelenül az, hogy Almásy felismerte a Toguz-Tarau-hágó állatföldrajzi jelentõségét, ezért az itt gyûjtött anyagnak különös súlya van. Sajnos az Almásy által gyûjtött anyag Szitnyikov (1949) és Vaurie (1950) elõtt is ismeretlen maradt, úgyhogy e szerzõk a széncinege (Parus major) és a kövi veréb (Petronia petronia) taxonok szisztematikai helyzetérõl az itteni helyi formák ismerete nélkül nyilvánítottak véleményt. Almásy egy taxonómiailag figyelemreméltó sárszalonka (Galinago galinago) példányt gyûjtött, megfigyelt egy példány Charadrius lescheanultii-t az Isszik-kul-tónál, elterjedési adatokkal gazdagította ismereteinket a csíz (Carduelis spinus), az erdei pinty (Fringila coelebs) és a kerti rozsdafarkú (Phoenicurus ph. phoenicurus) fajok tien-sani vonulásáról. Sinkiang vidékén zsákmányolt egy réti pityer (Anthus pratensis) példányt és bebizonyította a dögkeselyû (Neophron percnopterus) keleti elõfordulását.
          Az expedíció által gyûjtött állattani anyagból egyes taxonok feldolgozásakor (ENDRÕDY, 1938, KASZAB, 1940, WAGNER, 1928) kisebb gyûjteménytestek publikálásra kerültek, ez a tényleges anyagnak azonban csak töredékét teszi ki. Nagy biztonsággal jósolható, hogy a második út során gyûjtött zoológiai kollekció megmaradt része a feldolgozás hiánya miatt a jövõben sem járulhat hozzá az e tájról származó ismereteink gyarapodásához. A második expedíció tudományos eredményeinek a zöme elsõsorban a fiatal Prinz Gyula érdeme volt.
 

          Nagyon nehéz e nagyívû, tragikus fejleményekben is bõvelkedõ életpályát pár mondatban összegezni. ALMÁSY kimagasló tehetségû, igen alaposan képzett, sokoldalú személyiség volt. Talán a kor nem volt szerencsés hozzá, talán az önmagában hordozott hibák, személyiségzavarok okozták, hogy élete megbicsaklott. Életmûve további kutatásra vár, s annyi elfelejtett, meg nem becsült magyar tudósunk között eredményei is nagyobb elismerés után kiáltanak. Prinz Gyulával együtt Kirgiziában sokkal nagyobb tiszteletnek örvendenek, mint hazánkban. Talán ez az írás segít abban, hogy megtegyük a kezdõ lépéseket Almásy György személye és tudományos munkássága méltó megbecsülésére.

Pihenõ egy havas hágón a második expedíció során (1906). A képen középen áll Almásy György. (A Néprajzi Múzeum hozzájárulásával)

          A szerzõ tanulmányának elkészítését számosan segítették, akik munkája nélkül jelen publikáció nem készülhetett volna el ebben a formájában. Mindenekelõtt köszönet illeti Kubassek Jánost (Magyar Földrajzi Múzeum, Érd), hogy a múzeum tulajdonában levõ dokumentumokat és fényképeket rendelkezésemre bocsátotta. Hasonló köszönet illeti Korsós Zoltánt, Buzás Balázst, Farkas Balázst, Forró Lászlót, Merkl Ottót, Sziráky Györgyöt, Újvári Beát (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest), valamint Kondorossy Elõdöt (Pannon Agrártudományi Egyetem, Keszthely), hogy számos taxon esetében segítségemre voltak az Almásy-expedíció által gyûjtött fajok azonosításában és fellelésében. Szívbõl köszönöm Sántha Istvánnak (ELTE Belsõ-Ázsia Tanszék) minden Almásy Györggyel kapcsolatos, velem megosztott információját, illetve szíves hozzájárulását számos fénykép publikálásához. Köszönöm Ursula Stockinger segítségét az Almásy György által a grazi Joanneumnak adományozott trófeák keresésében.
          Jelen tanulmány elkészítését részben a D 25600 számú OTKA posztdoktori ösztöndíj támogatása tette lehetõvé.