Stettner György kétszáz esztendeje született a Vas megyei Duka községben. A jogász végzettségû fiatalember kapcsolatba került a korszak jelentõs költõivel (Berzsenyi, Kazinczy, Vörösmarty) és irodalmáraival (Schedel [Toldy] Ferenc, Bajza József). Verseivel, fordításaival, bírálataival szinte valamennyi irodalmi és tudományos kiadványban találkozunk (Hébe, Auróra, Felsõ Magyar Országi Minerva, Tudományos Gyûjtemény). Munkatársa volt a Handbuch der ungrischen Poesie c. kétkötetes irodalomtörténeti antológiának. 1831-ben a Magyar Tudós Társaság levelezõ tagja, 1832-ben rendes tagja lett. 1832-tõl 1848-ig Pápán jogtudományt oktatott. 1849 után állásától megfosztották. Bírói karrierje 1851-tõl ívelt felfelé. Számos törvényt õ fordított le németrõl magyarra. Bár nem volt nyelvész, vitairataiból, leveleibõl, bírálataiból, mûszavainak gyûjteményébõl kiderül, hogy érdeklõdött a nyelv, a szaknyelvi újítás és a stílus kérdései iránt.