A Societas Scientiarum Savariensis, azaz a Szombathelyi Tudományos Társaság fennállásának 5. évfordulója kapcsán szervezett megemlékezés alkalmat kínál a vissza- és fõleg az elõretekintésre. Ez utóbbira annál is inkább szükség van, mert Szombathely helyzete az elmúlt esztendõkben - a város és a régió kedvezõ geopolitikai adottságai és ígéretes intézményhálózata ellenére - látványosan romlott, s ezt a tendenciát sürgõsen meg kell állítani. Ehhez elsõsorban a kultúra, a felsõoktatás és a tudomány kínálta lehetõségeket kell kihasználni, mert ez maga után vonja a gazdasági fellendülést, míg ez fordítva nem mondható el.

          A megemlékezés egyszersmind alkalmat ad annak végiggondolására is, milyen közegben fejti ki tevékenységét a társaság. Úgy érzékelem, hogy a Societas eddigi mûködése - a célok és a kétségtelen eredmények ellenére - nem vált városunk szellemi életének szerves részévé. Nyilvános elõadásainkon a tagságon kívül - a számos helyre megküldött meghívók ellenére - alig vesznek részt a tudomány iránt érdeklõdõk. Nem tartom kielégítõnek a sajtó hozzáállását sem, holott sokat segíthetne a tudomány népszerûsítésében, az aktuális, köztük a helyben elért tudományos eredmények ismertté tételében.

          Anélkül, hogy ebbõl messzemenõ következtetéseket akarnék levonni, meg kell állapítanom, hogy a magas szintû, ám mégis közérthetõen közvetített tudományos ismeretek iránt csekély az érdeklõdés. Társaságunk - egyebek között - éppen a magas színvonalú szellemi értékek terjesztéséért, egy magas értékrendû közeg kialakításának elõsegítéséért jött létre.
 

          A társaság szellemi elõdjének a szombathelyi líceumban 1823. január 16-án megalapított Szombathelyi Magyar Társaságot tartja, melynek tagjai közül késõbb többen a majdani tudományos akadémia tagjai is lettek. A rövid életûnek bizonyult társaság felsõbb rendeletre 1837-ben szûnt meg.

          A társaság mûködésével párhuzamosan és azt követõen is olvasótársaságok, majd a dualizmus korában pl. a Régészeti Egylet, ill. Vasvármegye Kultúregyesülete fejtette ki tevékenységét. Ezek mellett megemlítendõk olyan körök, mint a Berzsenyi Kör vagy a Faludi Társaság. (A kérdés történetérõl jó áttekintés olvasható a Societas egyik sorozatának, a Dissertationes Savariensesnak elsõ kötetében Dobri Mária, Tilcsik György és Rétfalvi Gábor tanulmányában.1)

          A Societas tevékenysége három formában bontakozik ki: felolvasó ülések szervezése, konferenciaszervezés, ill. tudományos sorozatok kiadása. 1994 novemberétõl a nyári hónapokat leszámítva havi rendszerességgel tart a társaság felolvasó üléseket, amelyeken a társaság rendes és tiszteleti tagjai számolnak be kutatásaikról. A felolvasó üléseken két, rendszerint különbözõ tudományterületet képviselõ szakember tart elõadást.

          A társaságnak egyelõre két - a Savaria University Press égisze alatt megjelenõ - sorozata van: a felolvasó ülések elõadásait tartalmazó Dissertationes Savarienses, és a Szombathelyen tevékenykedõ habilitált szakemberek habilitációs elõadásait közlõ Habilitationes Savarienses. Az elõbbiben ez idáig 26, az utóbbiban 6 kiadvány jelent meg, további kötetek szerkesztés alatt vannak.

          A konferenciaszervezés terén társaságunk eleddig nem nagy aktivitást mutatott. Társszervezõi voltunk a Szent-Márton-konferenciának, a Szily János emlékülésnek, szervezõi az allergia-konferenciának. A jövõben ezen a területen fokoznunk kell erõfeszítéseinket.
 

          Az egykor a "Nyugat királynõje" címet viselt város adottságai elsõsorban a szélesen értelmezett - az oktatást, felsõoktatást, tudományt, mûvészeteket magában foglaló - kultúra területén mindmáig ígéretesek. Jelentõs a zenei élet (Szimfonikus zenekar, Capella Savaria, kórusok), megfelelõ kerete van a képzõmûvészetnek (Képtár, mûvésztelepek) és az irodalomnak (Életünk), kimagasló a tánckultúra (nép- és társastánc), van a városban színvonalas bábszínház, vannak nemzetközi kulturális programok (Bartók Fesztivál és szeminárium, Tavaszi Fesztivál, Pannon Õsz, Textilbiennálé stb.).

          A tudomány területén a BDTF és a Markusovszky kórház a meghatározó. Ez a két intézmény adja Szombathely és Vas megye tudományosan minõsített szakembereinek legalább 80%-át. (A konkrét számokra a késõbbiekben még visszatérek.) A BDTF-en a jövõt jelentõ fiatal oktatók közül közel 80-an vesznek részt a PhD-képzésben, azaz mintegy annyian, ahány tudományosan minõsített van jelenleg Szombathelyen és Vas megyében. Sorsuk nagy felelõsséget ró a felsõoktatási intézmény vezetõire, de - a térségünk jövõjét befolyásoló nagyságrend miatt - a helyi politika irányítóira is.

          A fõiskola tanszékeinek némelyike nemzetközileg is elismert tudományos és tudományszervezõ tevékenységet végez. A fõiskolán mintegy 20 részben idegen nyelvû tudományos sorozat jelenik meg. Az intézményben több tucat tudományos konferencia, s több nyári egyetem is zajlik.

          Ehhez a tevékenységhez kapcsolódnak azok a tudományos kutatások és rendezvények, kongresszusok és konferenciák, amelyeket a Markusovszky kórház szervez.

          Kiemelkedõ jelentõségû a város tudományos életében az ELTE Természettudományi Karának szervezeti egységeként mûködõ Gothard Csillagvizsgáló.

          Fontos bázisa a helyi tudományos tevékenységnek a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, amely évtizedeken keresztül - az egyetemi könyvtárakhoz hasonlóan - gyûjtõkönyvtár volt, valamint a Savaria Múzeum és a Levéltár.

          A szombathelyi tudományos életet jól egészítik ki a város közelében lévõ agrártudományi intézetek.

          A tudományos élet fórumai között említhetõ az 1993-ban létrehozott Savaria University Press, a Vasi Szemle, a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, valamint a Savaria Múzeum vagy a megyei könyvtár kiadványai.

          A BDTF-en olyan, az intézmény keretein túlmutató, a régió igényeit kielégítõ egységek jöttek létre, mint az Osztrák Könyvtár, a British Council regionális központja, a regionális informatikai központ, a Tempus Iroda, legújabban az Európai Dokumentációs Központ stb.

          Az ígéretes helyzettel azonban alig párosul következetes, tudatos tevékenység. Az évtizedekkel ezelõtt megindult fejlõdés lendülete - koncepció híján - megtört. Szombathely így válik egyre inkább a majdnem, a mintha városává.

          Nézzünk néhány példát!

          A város zenei életét meghatározó szimfonikus zenekar az egyik legjobb vidéki hivatásos együttes, majdnem a legjobb, de...

          A képtárat a modern magyar képzõmûvészet otthonának építették meg. Majdnem az, de...

          A néhány évvel ezelõtt létrejött Bábszínház fontos szerepet játszik egyebek között a színház iránti igény felkeltésében, a színházra nevelésben. Majdnem igazi színház, de...

          A Markusovszky kórház hosszú idõn keresztül a legjobb vidéki kórház volt, egyetemi klinika szintû tudományos-gyógyító mûhely, regionális központ. Egykori adottságai és funkciója, mai szakember-ellátottsága alapján majdnem egyetemi klinika, de...

          Az (egykor) egyetemi terveket szövõ Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskolán néhány szakon megindult az egyetemi képzés, külföldön számos szakterületét magas szintûnek értékelik. Majdnem egyetem, de...

          És a sort lehetne folytatni.
 

          A továbbiakban az ország több térségében stratégiai ágazattá fejlõdött felsõoktatás néhány aktuális kérdésével foglalkozom.

          Felsõoktatással foglalkozó, különbözõ helyeken megjelent írásaimban mindig felhívtam a figyelmet arra, hogy a Dunántúl, ezen belül fõként a Nyugat-Dunántúl felsõoktatási és tudományos szempontból elmarad az ország keleti felétõl. A felsõoktatási intézményhálózat a 2000-tõl érvénybe lépõ integráció elõtti helyzetben a következõ képet mutatja:
          - az intézmények közel fele (38 intézmény, 45%) a fõvárosban van
          - a vidéki egyetemek közül 7 (ebbõl klasszikus, széles profilú tudományegyetem 2) az ország keleti felében van, a Dunántúlon 5 (ebbõl egy a klasszikus tudományegyetem - Pécs),
          - a fõiskolák közül a profiljuknál fogva és tudományos színvonaluk alapján az egyetemekhez legközelebb álló négy önálló tanárképzõ fõiskolából mindössze egy (Szombathely) van a Dunántúlon.

          Az integráció után az egyetemek számszerû megoszlása ugyan 4-4 lesz az ország két felében (Debrecen, Gödöllõ, Miskolc, Szeged egyfelõl, ill. Kaposvár, Pécs, Sopron, Veszprém másfelõl), de a hatalmas, sokkarú és széles profilú debreceni, szegedi és miskolci universitasnak csak egy - pécsi - megfelelõje jön létre. A fõiskolai központok közül hat lesz az ország keleti felében (Baja, Békéscsaba, Eger, Kecskemét, Nyíregyháza, Szolnok), s csak három a Dunántúlon (Dunaújváros, Gyõr, Szombathely).

          A felsõoktatásban dolgozó tudományosan minõsítettek száma az intézmények számánál is jobban árulkodik a helyzetrõl.2

          Az 1998. októberi adatok szerint a magyar felsõoktatásban 5810 fõállású tudományosan minõsített oktató dolgozik (átlagban 68,35 fõ/intézmény). Ebbõl 2715 Budapesten (71,44 fõ/intézmény), 2092 az ország keleti felében (87,16 fõ/intézmény), s mindössze 1003 a Dunántúlon (43,6 fõ/intézmény). Ha leszámítjuk a 18 hittudományi fõiskolát, amelyekben mindössze 87 tudományosan minõsített dolgozik (a hét budapesti intézményben 30, keleten négy intézményben 33, a Dunántúlon hét intézményben 24), az alábbi képet kapjuk: az intézményhálózat átlaga 85,41 fõ/intézmény, a budapesti intézmények átlaga 86,61, kelet: 102,95, Dunántúl: 61,18.

          A megyék sorrendjét Csongrád vezeti (777), Hajdú-Bihar (673) és Baranya (400) elõtt, Csongrád és Hajdú-Bihar adja Észak- és Kelet-Magyarország felsõoktatási minõsítettjeinek körülbelül 70 százalékát. Az e két megye felsõoktatási intézményeiben dolgozó minõsítettek száma közel másfélszerese az egész Dunántúl minõsítettjeinek. Baranya megye (tkp. Pécs városa) adja a Dunántúl tudományosan minõsített felsõoktatási dolgozóinak 40 százalékát.

          Pontos kimutatás híján nem tudtam elemezni a felsõoktatáson kívüli, az akadémiai és egyéb kutatóintézetekben, kórházakban, múzeumokban stb. dolgozó tudományosan minõsítettek megoszlását. Tény azonban, hogy ezen a téren - fõleg az akadémiai kutatóintézetek vonatkozásában - a Dunántúl helyzete még a felsõoktatásban tapasztaltnál is rosszabb. (A Dunántúlon nincsenek pl. a debreceni Atomki-hoz vagy a szegedi Biológiai Kutatóközpont-hoz hasonló méretû tudományos intézetek. Tükrözõdik mindez az akadémiai bizottságok számában és eloszlásában is. A debreceni, miskolci és szegedi akadémiai bizottsággal szemben a Dunántúlon csak kettõ van: Pécsett és Veszprémben.)

          Jelenleg Vas megye a felsõoktatásban fõállásúként dolgozó tudományosan minõsítettek száma (45) alapján a megyék országos rangsorában a 12., a dunántúli rangsorban a 7.

          A Szombathelyen és Vas megyében a felsõoktatáson kívül dolgozó tudományosan minõsítettek száma kb. 40, ennek fele a Markusovszky kórházban, másik fele múzeumokban, kutatóintézetekben, ill. tudományos szempontból indifferens munkahelyen dolgozik.

          A számok csupán a mennyiséggel kifejezhetõ minõséget mutatják, de nem árulkodnak pl. a profilbéli hiányokról. Szombathelyen és Vas megyében nincs egyetlen tudományosan minõsített mûszaki szakember, jogász vagy közgazdász. Ugyanakkor itt vagyunk az Európai Unió határán, a külföldi érdekeltségû befektetéseket, az ipari fejlesztést tekintve Magyarország élvonalában vagyunk. S ha egyszer - remélhetõleg az egészen közeli jövõben - felmerül a külföldi befektetõk részérõl az igény magasan képzett magyar szakemberek iránt, itt állunk nélkülük. (Ugyanakkor a Nyugat-Dunántúl gazdaságilag az ország legfejlettebb területei közé tartozik. A KSH 1997-re vonatkozó adatai szerint Gyõr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye az egy fõre esõ GDP tekintetében meghaladja az átlagot. Ezen az összegen belül Gyõr-Moson-Sopron megyében a GDP 747 ezer Ft/fõ, Vas megyében 740 ezer Ft/fõ. Vas megye hasonlóan jól áll az egy lakosra jutó, 1991-98 közötti beruházások szempontjából is (Gy-M-S megyében ez 197 777 Ft, Vas megyében 193 215 Ft. Ez is magasan meghaladja az országos átlagot. Ugyanakkor a tudományoa kutatók és fejlesztõk száma a három nyugat-dunántúli megyében 1143 volt 1997-ben, s ez az országos értéknek mindössze 5,2%-a. Ennek a három megyében való megoszlása. Gy-M-S 768, Vas 255, Zala 120. Még árulkodóbb azonban a 10 000 lakosra jutó kutatási-fejlesztési ráfordítás összege: a három nyugat-dunántúli megye átlagában ez 18,5 M Ft; megyénként részletezve: Gy-M-S 32,3 M Ft, Vas 8,8 M Ft, Zala 7,6 M Ft.)
 

          Szombathelyen többször is megfogalmazódtak elképzelések a felsõoktatás fejlesztésére, pontosabban egyetem létesítésére; legutóbb 1991-ben. A mindenkori politika azonban nem tudta, nem akarta vagy nem merte vállalni egy szombathelyi egyetem megalapítását, holott több érv is szólt mellette (pl. a négylépcsõs pedagógusképzés ésszerû egyszerûsítése, s ennek következtében az egységes tanárképzés bevezetése; a felsõoktatás intézményhálózatában tapasztalható egyenlõtlenség enyhítése; a meglévõ szellemi erõk jobb kihasználása).

          Az egyetemmé nyilvánítás helyett kapott ugyan a BDTF egyetemi szakokat (ilyen az országban jelenleg összesen öt van, ebbõl három Szombathelyen), de több szakot érthetetlen módon elutasítottak. Pedig a politika erejét éppen a legújabb felsõoktatási fejlemények mutatják: a három karból (Keszthely, Mosonmagyaróvár, Kaposvár) álló Pannon Agrártudományi Egyetem megszüntetése révén Mosonmagyaróvár az egykor általunk kezdeményezett, soproni székhelyû (nyugat-magyarországi) egyetem része lesz. Keszthely elveszíti önállóságát és Veszprémhez csatlakozik, egyidejûleg Kaposvárt létrejön a Pannon Egyetem a Tanítóképzõ Fõiskola és az Állattenyésztési Kar egyesítésével. A kaposvárinál lényegesen szélesebb profilt képviselõ, sokkal több, tudományosan minõsített oktatóval rendelkezõ olyan fõiskolai központok, mint Nyíregyháza, Gyõr, Eger vagy Szombathely hoppon maradnak. A területi megoszlás szempontjából fõképpen Gyõr és Szombathely figyelmen kívül hagyása bûnös mulasztás. A kaposvári egyetem létrehozása komoly szakmai aggályokat vet fel, egyszersmind az amúgy is aránytalanul erõs dél-dunántúli régió erõsödését (ld. Pécs 40%-os részesedését) eredményezi, hiszen egy kb. 50 km-es átmérõjû körben koncentrálódik a Dunántúl szellemi kapacitásának több mint fele.

          Kudarcot vallott - nem utolsósorban a helyi összefogás hiánya miatt - a szombathelyi integráció. A BDTF és a POTE tagozatának esetleges integrációja számos elõnnyel járna:
          - olyan keresett szakok közös kifejlesztése és indítása, amelyekben a Pécsi Orvostudományi Egyetem ellenérdekelt,
          - a Markusovszky kórház professzorai a jelenleginél magasabb szintû, mert egyetemi képzésben vehetnének részt,
          - a jelenleg két különbözõ intézményhez tartozó, tudományosan minõsített szakemberek egy intézményben koncentrálódnának, ami mindenféle szakmai fejlesztés és akkreditáció esetén sokkal többet nyomna a latban, mint a jelenlegi szétforgácsoltságban.

          A szombathelyi felsõoktatás jövõjét végül is a politika határozta meg, eldöntve azt az évekig vitatott kérdést, melyik a jobb megoldás: önállóan, de fõiskolaként, vagy nem önállóan, de egyetembe integrálódva. Elõremutató, perspektivikus megoldás lett volna az integráció támogatása, hiszen egyetemi keretben a szakonkénti akkreditációnak is nagyobb esélye van. Ugyanakkor teljesen világos, hogy létszámában nagyobb a tábora a mostani megoldásnak.
 

          Nem kell ahhoz nagy jóstehetség, hogy elõrevetítsük: radikális beavatkozás  híján a régiók közti különbség a felsõoktatási és a tudományos szférában nõni fog. A folyamat materiálisan is szemléltethetõ:
          - a felsõoktatási intézmények normatív támogatást kapnak a tudományosan minõsített oktatók után; nem mindegy, hogy egy intézmény 50 vagy 500 fõre kapja meg a "fejpénzt",
          - az egyetemi képzés normatívája közel a kétszerese az ugyanazon a szakon folyó fõiskolai képzésének,
          - egyre nagyobb szerepet játszanak a pályázatok révén elnyerhetõ pénzek; egy gyengébb paraméterû intézmény pályázati esélye - érthetõ módon - rosszabb, mint egy már most is jelentõs tudományos központé. Az eredmény: az olló egyre szélesebbre nyílik.

          Következményként megállapítható, hogy a tudományos központok vonzzák a magasan kvalifikált szakembereket, mert perspektívát kínálnak számukra. A gyarapodás a tudományosan kevésbé fejlett régiók kárára (is) történik. Ahol ilyen szellemi központ kialakul, ott a kultúra egyéb intézményrendszere is megszilárdul, vagy legalábbis az átlagosnál jobbak az esélyei. Az ellenponton:
          - csökken a minõséget megtartó képesség,
          - erõsödik a perspektivátlanság érzése,
          - fokozódik a minõség elvándorlása,
          - nem jönnek vissza az adott régió más térségek egyetemein tanuló fiataljai sem.
          Ez már akár középtávon is gazdasági visszaeséshez vezethet.
          Konkretizálva Szombathelyre, az alábbi súlyos gondok fogalmazhatók meg:

          1. Egyetem (vagy kellõ számú és súlyú egyetemi szakok) nélkül a BDTF perspektívája a postsecondary (azaz félfelsõfokú) képzés lesz. Ennek már most aggasztó tünetei vannak a fõiskolán. A fõiskolai szintû tanárképzés esélye csökken - a kormány azon szándéka ellenére, hogy megtartja a pedagógusképzés eddigi (külön fõiskolai és egyetemi) gyakorlatát, konzerválva egyszersmind a közoktatás rendszerét (8 + 4 osztály). A csökkenés nem elvi okokból következik be, hanem egyszerûen elfogy a fõiskola kínálta szakokon tanulni kívánó diák. A felsõoktatásban nagy verseny folyik a diákokért (s így a normatív finanszírozásért). A BDTF-en kínált szakok jelentõs részére az egyetemek felvételi nélkül vagy nagyon alacsony ponthatárral veszik föl a jelentkezõket, s a végén egyetemi diplomát adnak. A fõiskolai képzés tehát - egy-két szak kivételével - egyre kevésbé lesz vonzó. (Ahol vonzó lehet, ott meg nem rendelkezünk megfelelõen kvalifikált szakemberekkel.)

          Mindez a perspektíva a jelenlegi professzori garnitúra jövõjét teszi bizonytalanná, mert más irányú és túlságosan magas a kvalifikációjuk. Ezek nem elsõsorban személyes tragédiák lesznek, hiszen a professzori kart bármelyik egyetem befogadja, hanem a város szellemi élete silányul el.
          A nagyszámú PhD-hallgató, akik egy-két esztendõn belül tudományos fokozatot szereznek - s többnyire nem a félfelsõfokú képzés szakjainak területén -, szintén elveszítik perspektívájukat. Kérdés, meg lehet-e tartani õket, s ezzel ugrásszerûen növelni a város/megye tudományosan minõsített szakembereinek számát, vagy hagyjuk õket elmenni más intézményekbe, amelyek ezáltal ingyen jutnak magasan kvalifikált munkaerõhöz, s ezzel egyszersmind tovább mélyül a szakadék a régiók között.
          2. Ha a Markusovszky kórház nem jut sürgõsen meghatározó jellegû regionális (még inkább nemzetközi) szerepkörhöz, s nem áll meg a mûködési feltételek romlása, a kórház rövid idõn belül egy lesz a megyei/városi kórházak között. Annál is inkább, mivel a magasan minõsített szakemberek korfája nem túl egészséges: a professzorok nagy része a nyugdíjkorhatáron túl vagy legalábbis annak közelében van. A mobilabb középgenerációt pedig a tágabb környék jobb helyzetben lévõ egészségügyi intézményei is csábítják, ill. nem biztos, hogy - motiváció, perspektíva hiányában - hajlandó elmélyült kutató tevékenységre.
 

          A teendõket két szintre bontom: a politika feladataira és a szakmai körök feladataira. Kiindulópontul az alábbi megállapítások/feltevések szolgálnak:
          - Szombathely és térsége a központi hatalom számára továbbra sem fontos,
          - Szombathely és térsége politikai érdekérvényesítése minimális,
          - változatlanul nincs a városnak és a megyének összehangolt stratégiája, amely tartalmazná a kitörési pontokat.
          Az utóbbi két ponton némileg lehet változtatni.
          A szellemi erõforrások fejlesztése megfelelõ programok kidolgozásával saját lehetõségeink kihasználásával is megoldható. Erre vannak olyan pozitív példák, mint a BDTF három egyetemi szakja, a Societas, a Savaria University Press, a megyei önkormányzat által - a Magyar Tudományos Akadémia elvi és az (akkori) Földmûvelési Minisztérium gyakorlati támogatásával - létrehozott Rovarparazitológiai Laboratórium, amely a Tanakajdi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás Kõszegen mûködõ speciális laboratóriuma, az ISES (Institut for Social and European Studies - Társadalomtudományok és Európai Tanulmányok Intézete), az Európai Dokumentációs Központ.
          1. El kell érni a BDTF és a POTE tagozatának integrálódását.
          2. Egyesíteni kell a városban és környékén meglévõ tudományos kapacitást, mert együtt többre lehet menni, mint egymástól izolálva. A kutatóintézeti hálózatot és a kórházat be kell vonni a felsõoktatásba (utóbbit a POTE-tagozaton végzett munkán túl a BDTF egyetemi szakjainak kidolgozásába).
          3. Meg kell teremteni egy kurrens mûszaki képzés lehetõségét - lehetõség szerint összefogva a térség ipari vállalataival.
          4. Létre kell hozni az "islands of excellences" (a kiválóságok szigetei) hálózatát, elsõsorban a térség szempontjából (is) fontos, a tudományban fehér foltot képezõ területeken.
          Néhány kínálkozó lehetõség:
          - Közép-Európai Kutató Intézet (Alpok-Adria Régió, Baltikum; pl. közép-európai folklór, közép-európai zene , Közép-Európa története, Közép-Európa irodalma, Közép-Európa nyelvei) - ennek alapfeltételei a BDTF tanszékein megvannak,
          - kisebbségkutatás (nemcsak magyarországi, hanem közép- és kelet-európai) - alapfeltételei a BDTF tanszékein megvannak,
          - közép-európai régiókutatás - az MTA Regionális Kutatóintézetére és a BDTF néhány tanszékére építve stb.
          A terv megvalósításához a helyi intézményekre támaszkodva, projektek, helyi támogatás révén meg kell nyerni hazai és nemzetközi erõket. Intenzívebbé, egyúttal olcsóbbá is teszi a hálózat mûködését az internet, amelynek révén virtuális intézményi hálózatok alakíthatók ki Közép-Európában. Az ún. virtuális mobilitás az Európai Unió felsõoktatási, tudományos projektjeinek egyik kulcsszava.
 

          A központi politikai akaratnak láthatóan nem fontos, hogy mi történik Szombathelyen. Sokaknak esetleg itthon sem fontos, mert félnek, hogy az új kihívásoknak, magasabb követelményeknek nem tudnak megfelelni. A körülmények miatt egyre inkább elanyagiasodó, fiskális szellemû világunkban visszatartó erõ lehet az is, hogy a fejlesztésnek/fejlõdésnek nincs azonnal jelentkezõ anyagi haszna. A távlati anyagi haszon, s az erkölcsi tõke csak keveseket elégít ki.
          Mégis, hosszú távon életbe vágóan fontos az elõrelépés, mert ha elveszítjük jelenlegi szellemi értékeinket, késõbb már az esetleges politikai akarat megléte esetén sem lesz mire építeni.
          Mindez nem csupán a mi - talán lokálpatriotizmusunkkal is magyarázható - helyi érdekünk, hanem a regionális kihatás miatt országos érdekrõl is szó van. Ti. ha Szombathely nem lesz valamiféle szellemi központ, akkor egy fél országrésznyi régió központ nélkül marad, hiszen sem Gyõr, sem Veszprém nem tudja kiterjeszteni - lévén más régiókban érdekeltek - hatását Nyugat-Magyarországra, s még kevésbé Pécs (Keszthely eddig sem tudta, most meg még inkább veszített jelentõségébõl). Az EU közelsége, a regionális fekvés miatt a leépülés csak egy rövidlátó politikának - akár helyinek, akár országosnak - lehet érdeke.
 

          Az egy fõre jutó bruttó hazai termék (BHT, angolosan GDP) 1999-es értéke alapján (l. KSH 1998) Vas megye - Budapest és Fejér megye mögött - a harmadik helyen van 960 000 Ft/fõvel, megelõzve a 4. helyen álló Gyõr-Moson-Sopron megyét (920 000 Ft/fõ) és az 5. helyen álló Zala megyét (767 000 Ft/fõ).
          A BHT százalékában mért kutatási-fejlesztési ráfordítás alapján a nagy egyetemi, kutatóintézeti központokkal rendelkezõ megyék, ill. régiók kerülnek elõkelõ helyre:
          1. Budapest 1,56%
          2. Csongrád m. 1,19%
          3. Hajdú-Bihar m. 1,10%
          Vas megye a maga 0,08%-ával a megyék sorrendjében az utolsó három között található. A nyugat-dunántúli régió (Gy-M-S megye, Vas m., Zala m.) is csupán 5. a hét régió között, s a régión belül Vas megye a harmadik:
          Gy-M-S m. 0,62% (az országos sorrendben a 7.)
          Zala m. 0,14% (az országos sorrendben a 13.)
          Vas m. 0,08%
          (A megyék szerinti pontos sorrend azért nem állapítható meg, mert az észak-magyarországi régióról e tekintetben csak összesített adatok vannak. Feltételezhetõ, hogy B-A-Z megye megelõzi mind Zala, mind Vas megyét.)
          A tízezer lakosra esõ kutatási-fejlesztési ráfordítás alapján kialakuló sorrend (millió Ft-ban):
          1. Budapest 250,67 ...
          2. Csongrád m. 90,54 13. Zala m. 11,42
          3. Hajdú-Bihar m. 70,62 ...
          4. Gy-M-S m. 57,24 15. Vas m. 8,43
          (Az észak-magyarországi régióról e tekintetben is csak összesített adatok vannak. Feltételezhetõ, hogy B-A-Z megye itt is megelõzi Zala és Vas megyét.)
          A régiók között a nyugat-dunántúli az 5. helyet foglalja el, a régión belül Vas megye az utolsó:
          Gy-M-S m. 57,24
          Zala m. 11,42
          Vas m. 8,43
          A BHT alakulásában a kutatási-fejlesztési kapacitásnak egyelõre másodlagos jelentõsége van. Elsõdleges jelentõségû az adott megye, ill. régió földrajzi fekvése. Ezzel magyarázható a fõváros és környéke, valamint a nyugat- és középdunántúli régió kedvezõ pozíciója, l. pl. a külföldi érdekeltségû beruházások számának megoszlását:
          1. Közép-Magyarország 14 520 5. Közép-Dunántúl  1 681
          2. Nyugat-Dunántúl 2 886 6. Észak-Alföld  1 283
          3. Dél-Alföld 2 277 7. Észak-Magyarország   835
          4. Dél-Dunántúl 1 762
          A földrajzilag hátrányosnak tûnõ térségekben viszont a BHT a jelentõs felsõoktatási (elsõsorban egyetemi) és kutatóintézeti hálózattal rendelkezõ megyékben mutat relatíve magas értékeket (l. az egy fõre jutó BHT alapján a 6. helyen álló Csongrád, a 12. helyen álló Hajdú-Bihar megyét).
 

          1     DOBRI Mária: A Szombathelyi Magyar Társaság 1823-1836. - In: A Societas Scientiarum Savariensis (Szombathelyi Tudományos Társaság) és elõzményei: Dissertationes Savarienses 1, Szombathely 1994, 31-53.
          TILCSIK György: A reformkori Szombathely második olvasótársasága. - i. m. 54-65.
          RÉTFALVI Gábor: A Vasvármegyei Kultúregyesület közmûvelõdési törekvései a dualizmus idején. - i. m. 66-83.
          2     Az Élet és Irodalom 1999. február 26-i számában közölt írásom (A tudás megoszlása) számadatai alapján.