A Szombathelyen 1860-ban született Márkus emília az elmúlt századforduló körüli évtizedek egyik legnagyobb magyar színésznõje. Pályáját széles mûveltsége, sugárzó szépsége és páratlanul gazdag családi-baráti kapcsolatrendszere is segítette, nagy mûvésszé azonban tehetsége tette. 17 évesen lett a Nemzeti Színház tagja. A drámai szende szerepektõl kezdve az anyaszerepekig a drámairodalom legnagyobb nõalakját játszotta el, miközben nemzedékek csodálatát vívta ki. A magyar szecesszió nõideálja volt. Herczeg Ferenc írta róla: "A mûvésznõ több volt a szépnél: elképesztõen és nyugtalanítóan érdekes volt. A francia drámában sok szó esett nõi démonokról, de a párizsi írók csak álmodtak a szõke csodákat, a valóságban csak egy volt, Márkus Emília."