Az
egykori Nyugat-Pannónia vidékére a rómaiak
révén jutott el a kereszténység. Régészeti
leletekbõl tudjuk, hogy Savariában éltek keresztények.
Egyházszervezetükrõl a Kr. u. 3. századból
találunk feljegyzéseket, melyek Quirinus sisciai püspök
szenvedésérõl szólnak. Ekkor volt a Diocletianus
császár nevéhez fûzõdõ keresztényüldözés.
Quirinus püspököt
Kr. u. 303-ban püspöki székhelyén, Sisciában
(Sziszeken) fogták el, ahol a város fõtisztviselõje,
Maximus hallgatta ki, majd a császárvárosba, Savariába
küldte a helytartóhoz. Amantius praeses a város színházában
állíttatta ítélõszéke elé,
és halálra ítélte. Malomkövet kötöttek
a nyakára, és a Sibaris (ma Gyöngyös) folyó
vizébe dobták.
A keresztény
hit ekkor már Savariában is nagyon elterjedt. A Quirinus
püspök vértanúságát tanúsító
szenvedéstörténet említi a Savariában
élõ "fideles"-eket, vagyis Krisztus-hívõket,
akik a patakból a mártír püspök holttestét
kiemelték, és azon a területen imádkozó
helyet létesítettek. Majd a városból a kelet
felé, Aquincumba és Arrabonába vezetõ út
mentén lévõ temetõbe, a keresztények
sírjai mellé temették el. Ebbõl a temetõbõl
kerültek elõ azok a keresztény sírkövek
is, amelyeken többek között a fent említett "fideles"
felirat is található. A Kr. u. 4. század végén
már nagy lélekszámú keresztény közösség
található Savariában. Ezt bizonyítja, hogy
a scarbantiai kapu mellett, valószínûleg a volt császári
palota helyén, egy színpompás, mozaikpadlós
bazilika állt, ahova a Savariában mártírhalált
halt, hõs sisciai püspök földi maradványait
vitték át. A szent ereklyéi a késõbbiek
során Rómába kerültek.
Erre vonatkozóan
a Kr. u. 5. században írt szenvedéstörténet
kiegészítése a következõket írja:
"Amikor pedig a barbárok betörtek Pannóniába,
a keresztény nép Savaria városából Rómába
menekült, és Szent Quirinus püspök és vértanú
tetemét magukkal vitték. Egy idõben a Via Appia mellé
épült Péter és Pál apostolok bazilikájában
volt eltemetve, ahol Krisztus mártírja, Szent Sebestyén
is nyugszik, azon a helyen, amelyet katakombának mondanak."
A savariai keresztényekrõl
Quirinus püspök szenvedéstörténete mellett
még Szent Márton toursi püspök életrajzírója,
Sulpicius Severus hagyott ránk értékes információt.
Ebbõl megtudjuk, hogy Márton apja katona volt, elõkelõ
tiszt, tribunus, aki csapatával itt tartózkodott Savariaban.
Amikor Márton megszületett, a keresztények már
szabadon gyakorolhatták vallásukat. Márton apja viszont
továbbra is pogány maradt. Így érthetõ,
hogy nem jó szemmel nézte gyermeke vonzódását
a kereszténységhez. Márton szülei akarata ellenére
hittanuló, cathecumen lett városában (Pavia),
ahová idõközben családja költözött.
Volt azonban egy római rendelet, amely kimondja, hogy a katonák
fiainak be kellett lépniük a légióba.
Jól jött ez a pogány apának, aki abban reménykedett,
hogy fia majd a katonák között elveszti kapcsolatát
a keresztény közösséggel, és elfordul az
új vallás követésétõl. Márton
15 éves korában jelentkezett a légiónál.
Légióját Galliába küldték, és
Amiensben 339-ben keresztelkedett meg 22 éves korában.
Szülei
közben visszatértek Savariába. Márton, miután
a katonai szolgálatát letöltötte, hazatért
szõlõföldjére. Útközben már
elkötelezte magát a keresztény hit terjesztésére,
amit Savariában is folytatott. Édesanyját is sikerült
a keresztény hitre vezetni és megkeresztelni. Édesapja
viszont pogány maradt. Márton térítése
azonban nemcsak a pogányok részérõl ütközött
nehézségekbe, hanem a keresztények között
az idõk folyamán elterjedt ariánus papság részérõl
is. Ugyanis a Kr. u. 4. században felütötte fejét
az egyházban az a tévtanítás, amely Arius nevéhez
kapcsolódott, és tagadta Krisztus istenségét.
A 325-ös niceai zsinat elítélte az arianizmust, és
szellemi szerzõjét, Arius papot éppen Pannóniába
számûzték. Arius nem hagyott fel tanításával,
és sikerült elérnie, hogy megnyerje ügyének
a Pannóniában lévõ püspökök
legtöbbjét. Így történt, hogy Márton
szülõföldje az arianizmus egyik központjává
lett.
Márton
missziós tevékenysége Savariában és
környékén nem sok eredménnyel járhatott,
mert az ariánus papok lépten-nyomon zavarták hithirdetését.
Nem egyszer fogságba vetették, megvesszõzték,
végül is kiüldözték szülõföldjérõl.
Elõször Itáliába ment, majd Galliában
folytatta a keresztény hit terjesztését. Végül
Tours püspökévé választották. Tisztelete
elterjedt a keresztény világban, és az egyház
elsõ nem vértanú hitvallójaként avatta
szentté.
A savariai kereszténységnek
és a város dicsõ korszakának Attila vetett
véget, amikor 441 körül Kr. u. elfoglalta Savariát.
A keresztények az "Isten ostora" elõl Itáliába
menekültek, és Aquilejában vagy Ticinumban találtak
menedéket. De nem menekült el minden keresztény. Több
fennmaradt emlék is tanúskodik arról, hogy a rómaiak
távozása után az itt maradt keresztény közösség
továbbra is használta azt a Kr. u. 4. században létesített
ókeresztény temetõt, amely az Arrabonába (ma
Gyõr) vezetõ út mentén terült el.
Ebben a temetõben nyugodott az egyik sírkápolnában
Szent Quirinus sisciai vértanú holtteste, míg nem
menekítették Rómába Attila hadai elõl.
458 õszén
szörnyû földrengés pusztított Savariában.
Az egész város romhalmazzá vált. A római
építészet remek házai a föld alá
jutottak. Az itt maradt keresztény közösség sorsáról
bizonyosat nem tudhatunk.
Kr. u. a 6.
században az avarok veszik birtokukba Savariát és
Pannónia nagy részét. 791-ben Nagy Károly hadakozik
az avarokkal. Az egyik sikertelen hadjáratból hazatérõben
Savaria felé veszi útját. Azzal a céllal, hogy
felkeresi a toursi Szent Márton püspök szülõhelyét.
Szent Márton ebben az idõben már mint Gallia védõszentje
nagy tiszteletben részesült a birodalomban.
Hogy az ókeresztény
temetõ sírkápolnája hogyan vészelte
át a földrengést, erre vonatkozóan nem tudható
semmi bizonyos. Biztosan állíthatjuk viszont, hogy késõbb
a keresztények templommá alakították át,
és 860-ban Kr. u. Szent Márton tiszteletére szentelték
fel. Ez a templom plébániatemplomként szolgálta
a keresztény közösséget és felszínen
tartotta Szent Márton tiszteletét szülõföldjén.
A Szombathelyi Egyházmegye papi névtára egy olyan
hagyományt említ, miszerint Savaria rövid idõre
a salzburgi érsek tulajdona lett. Arnulf király 875-ben ajándékozta
Ditmar érseknek, aki a hagyomány szerint ugyanezen évben
plébániát alapított Szombathelyen Szent Márton
tiszteletére.
Nagy Károlyról
feljegyezték, hogy nagy becsben tartotta a római császárkor
emlékeit. Így érthetõ, hogy Savariának
fontos szerepet adott a birodalom keleti részének igazgatásában.
Savariát õrgrófság központjává
tette meg. Ennek köszönhetõ, hogy a késõbbiek
során erõdítményként kerek vár
is épült benne.
A honfoglalást
követõ magyar állam- és egyházszervezés
idején besenyõket találunk Savaria erõs védelmét
szolgáló várában. Szent István 1009-ben
úgy rendelkezik, hogy egyházi kezekbe kerüljön
a város. Ezért Savariát a gyõri püspöknek
adományozta. A gyõri püspökök felügyelete
alatt nyugodt körülmények között folyt a vallási
élet a városban. A Szent Márton tiszteletére
épült templom helyén egy faszerkezetû templomot
emeltek. Szent László idejében ezt felváltotta
a kõbõl épült félköríves téglatemplom,
amelyrõl II. Paszkál pápa 1102-ben bullájában
is említést tesz.
Ebben az idõben
a vallási élet gyakorlatát nagyban elõsegítette
és irányította a 12. század második
felében elõször említett Vasvári Káptalan.
Noha alapításának ideje bizonytalan, kétségtelen
viszont, hogy nyomait már Szent István idejében is
fellelhetjük. A középkori egyházi szervezet fokozatosan
bontakozott ki, miután Szent István megalapította
a püspökségeket. A püspökök maguk köré
gyûjtötték székvárosuk papjait, és
segítségükkel látták el az egyházkormányzati
feladatokat.
Ezekbõl a gremiális papokból alakult ki a székeskáptalan.
Nagyobb közigazgatási központokban, ahol több pap
teljesített szolgálatot, a püspöki székvároshoz
hasonlóan közösséget alakítottak a papok.
Ezek a közösségek lettek a társaskáptalanok.
Vasvár
a nyugati végeken fontos szerepet töltött be védelmi
szempontból Szent István államszervezése idején.
Ezért várispánság székhelyévé
tette a király. Nyilván a keresztény hitre tért
magyarok, várjobbágyok körében több papra
is szükség volt ilyen központi helyen. Ezekbõl
a kezdetben különálló életet élõ
papokból alakult ki a Vasvári Társas Káptalan.
A káptalanok
a korai idõkben nagyon szerény igényû, szerzetesi
közösségekhez hasonló társulások
voltak. Életformájuk a késõbbiek során
átalakult.
A káptalanok
nagy szerepet töltöttek be az oktatás és nevelés
területén. Megszervezték az ún. káptalani
iskolákat, ahol lehetõség nyílott a szegény
jobbágygyermekeknek is a mûvelõdésre. Elsõsorban
a liturgikus ének tanítása, az írás
és olvasás, késõbb a latin nyelv ismeretének
elsajátítása végett létesültek
ezek az iskolák.
Hogyan vészelte
át a Vasvári Káptalan a tatárjárás
pusztítását, nem tudjuk, de amikor a 16. században
a török veszedelem fenyegetett, biztonságosabb helyet
talált magának: Szombathelyre települt át. Szombathelynek
jól védhetõ vára biztos menedékül
szolgálhatott az elkövetkezendõ nehéz idõkben
nemcsak a káptalan tagjainak, de azoknak a régi iratoknak
is, amelyeket a káptalani levéltárban féltve
õriztek.
Az 1579-re tehetõ
átköltözés következtében a Szent Mihályról
elnevezett vasvári káptalani templom és mellette a
káptalani iskola, amely ugyanazon a hegyen épült Vasváron,
elnéptelenedett, és száz év múlva a
Kazó István-féle Canonica Visitatio feljegyzése
már arról számol be, hogy a templom romjai még
láthatók ugyan, de az iskola épületébõl
már falcsonkok sem maradtak. Csupán a fundamentum található
meg a helyén.
A káptalannak
és vele a hiteles helynek Szombathelyre költözése
nagy lendületet adott Szombathely vallási életének.
Draskovics György gyõri püspök ide hívta
össze az 1579. augusztus 2-4-e között megtartott egyházmegyei
zsinatot. E zsinat azért is volt nagy jelentõségû,
mert a második ülésén hirdették ki a Tridenti
Zsinat határozatait. A zsinat szónoka Sziszeki Márk
jezsuita atya, a szombathelyi iskola rektora volt.
Szombathelyen
a tatárjárás után ferences szerzetesek telepedtek
le, és 1360-ban templomot is építettek. Századokkal
késõbb, 1605-ben ismét tatár (és török)
hadak támadtak a városra, az újhitre tért Bocskai
hajdúival együtt, és kifosztották, felgyújtották
a templomait, és a lakóházakat a földdel tették
egyenlõvé. A város lakóinak egy részét
lemészárolták, másokat fogságba hurcoltak.
E szörnyû pusztítás után Sennyei István
gyõri püspök 1630-ban visszatelepítette a ferenceseket
Szombathelyre. Templomukat újjáépítette és
1634. augusztus 2-án szentelte fel. A ma is mûködõ
Szent Erzsébet ferences plébániatemplom kriptájába
temették is el a Szombathely vallási életét
újra felvirágoztató gyõri püspököt.
Alig nyolc évvel
a ferencesek után újabb szerzetes közösség
telepedett le a városban. A gyõri püspök 1638.
április 4-én a Szent Márton tiszteletére épült
templomot a város plébániaépületével
és földjével a dominikánus szerzeteseknek adta
azzal a kikötéssel, hogy ha a szerzet megszûnik Szombathelyen
mûködni, e javak visszaszállnak a szombathelyi plébánosra.
A plébániát a püspök átvitte a várába,
és a várkápolnát tette meg a plébánia
templomává.
A domonkosok
részére szûknek bizonyult a régi plébániaépület
és a templom, ezért özv. Erdõdyné,
szül. Batthyány Erzsébet grófnõ 1670-ben
új templomot és kolostort építtetett, melyek
még napjainkban is állnak.
A "bõkezûség
és az adakozás csodájának" nevezett Széchenyi
György gyõri püspöksége alatt a várkápolna
helyére új templom épült, amelyet a Szent Erzsébetet
látogató Szûz Mária tiszteletére 1665-ben
szentelt fel a kiváló fõpap. Ezzel a plébániai
istentiszteletek számára nagyobb lehetõség
nyílott.
1710. június
1-tõl 1711. február 23-ig a fekete halál, a pestis
pusztított Szombathelyen. A város lakói közül
rövid idõ alatt mintegy kétezren estek áldozatul.
A járvány idején az istentiszteleteket a piacon, a
szabad ég alatt tartották meg. A járvány Szent
Fábián és Sebestyén ünnepén kezdett
szûnni. Ezért a szentek tiszteletére fogadalmi kápolnát
építettek a piac terén, azon a helyen, ahol a szentmiséket
szokták tartani. A fogadalmi kápolna mellé még
Szentháromság-szobrot is állítottak, amelyet
1714. május 4-én szenteltek fel. A pestisjárvány
emlékére a város magisztrátusa és a
hívek képviselõi mind a mai napig fogadalmi gyertya-felajánlással
és körmenettel adóznak Szent Fábián és
Sebestyén tiszteletének.
Már III.
Károly király idejében, 1740-ben felmerült az
igény, hogy a hívek egyre növekvõ száma
miatt szaporítani kell a püspökségek számát
Magyarországon. A terv megvalósítása azonban
Mária Teréziára maradt, aki 1777. február 17-én
megalapította a szombathelyi egyházmegyét és
VI. Pius pápa Szily János gyõri segédpüspök
személyében ki is nevezte az egyházmegye elsõ
megyéspüspökét.
Szily János székfoglalására 1777.
augusztus 20-án került sor fényes ünnepség
keretében. Az új püspök nagy lendülettel látott
munkához. Elsõ dolga volt, hogy a három különbözõ
egyházmegyébõl alakult egyházmegye papjait
megismerje, összefogja és egységes szellemet öntsön
lelkükbe. Ennek érdekében kiadta az "Instructio"-t.
Ebben a fõpásztori útmutatásban végigvezette
papjait a lelkipásztorkodás széles területén
jelentkezõ minden feladat, tevékenység és ügyvitel
részletein. Eligazítást, útmutatást
nyújtott a lelkipásztoroknak ez az Instructio, és
másfél századon át a Szombathelyi Egyházmegye
törvénykönyveként tartották számon.
Szily legsürgetõbb
feladatának tartotta, hogy a Tridenti Zsinat elõírásainak
megfelelõen egyházmegyéjében a papnevelés
érdekében szemináriumot létesítsen.
A szeminárium épületének tervezését
Hefele Menyhértre, a passaui püspöki és
a pozsonyi prímási palota építõjére
bízta. 1777 õszén már meg is kezdték
a szeminárium építését a püspökség
telkén.
A következõ
évben nekilátott az új püspöki palota építésének
is, mivel a régi vár romos lakásában csak ideiglenesen
tudta az auláját mûködtetni.
Püspöksége
elsõ éveiben arra is volt gondja, hogy új plébániaház
épüljön székvárosában. Sürgette
a rendes, négyosztályos elemi iskola felállítását,
és elkezdte egyházmegyéje látogatását,
a Visitatio Canonicát.
Aztán
1780-1790-ig tíz küzdelmes év következett számára.
Mária Terézia november 29-én meghalt, és II.
József
követte a trónon, aki az egyház felett az önkényes
uralkodói stílust hozta gyakorlatba.
A legszomorúbb következménye ennek az uralkodói
magatartásnak az lett, hogy meggyengült a vallásos lelkület
az emberekben. Terjedt a hitetlenség, fõleg a fõurak,
a katonatisztek és a tisztviselõk körében. Nagyobb
városokban titkos társulatok alakultak, mint a szabadkõmûvesek,
illuminátusok, rózsakeresztesek, amelyek burkoltan vagy nyíltan
is az egyház elleni támadásokat szították
a társadalomban. 1781. március 26-án II. József
kiadta a placetum regiumról szóló rendeletét,
amelyben elõírja, hogy az Apostoli Szentszékkel minden
érintkezés, levelezés csak a Kancellárián
keresztül bonyolítható le. Aztán sorra jöttek
a megszorító rendelkezések a pápai bullákban
foglaltak törlésére, a szertartáskönyvekbõl
ezeket tartalmazó oldalak kitépésérõl
stb.
Szily János
október 6-án levelet írt Batthyány prímásnak,
melyben újból sürgeti a prímást, hogy
hívja össze mielõbb a Püspöki Kart, és
egyöntetûen foglaljanak állást a császári
rendeletekkel szemben. Szily püspök még tovább
ment. Történelmileg, dogmatikailag és politikai érvekkel
megalapozott felterjesztésében bátran fordult magához
a császárhoz és kérte a rendeletek visszavonását.
A császár Türelmi Rendeletét, melyet október
29-én adott ki, és amelyben a protestánsoknak nagy
kedvezményt biztosított, Szily püspök már
nem is közölte papjaival, csak fájdalommal vette tudomásul.
VI. Pius pápa
1782. február 27-én Bécsbe utazott, hogy személyesen
próbálja a császárt jobb belátásra
bírni. Szily püspök a húsvéti ünnepek
után rögtön útra kelt, hogy Bécsben kihallgatást
kérjen a Szentatyától. A kihallgatás során
biztosította a pápát hûségérõl
és az egyház érdekeiért való további
bátor kiállásáról. A Szentatya egy alkalommal
meghívta, hogy kocsizzék ki vele Bécsbe. A császár
értesült a pápa szándékáról,
és õ is csatlakozott a pápához. Amikor a császár
felszállt a pápa kocsijára, bosszúsággal
vette észre Szily püspököt a pápa mellett.
Még aznap kiadta a parancsot a Kancelláriának, hogy
Szily püspököt Pozsonyban állítsák
a Királyi Tanács elé ellenzéki magatartás
vádjával. Továbbá tiltsák meg neki,
hogy királyi engedély nélkül a továbbiakban
Bécsbe vagy Pozsonyba látogasson.
Szily püspök
küzdelme a császári rendeletek ellen tovább folytatódott,
amikor feloszlatták az egyházmegyei szemináriumokat,
és általános papnevelõ intézetet állítottak
fel Pozsonyban. A székvárosában megépült
szemináriumot katonai célra akarták lefoglalni, de
ezt sikerült megakadályoznia. Siess Antal soproni nyomdászt
hívta Szombathelyre, és a szeminárium nagyebédlõjét
rendelkezésére bocsátotta nyomdája számára.
Ennek a nyomdának a segítségével szerette volna
ellensúlyozni az egyre szaporodó vallás- és
erkölcsellenes könyvek megjelenését, és
elõsegíteni a magyar irodalom terjesztését.
Itt nyomtatták ki Faludi Ferenc "Téli éjszakák"
c. mûvét is, amit a költõ Szily püspöknek
ajánlott.
II. József
szerzetesrendeket feloszlató rendelete fájdalmasan érintette
az újonnan alakult egyházmegyét. 1787. január
24-én elõször a kiscelli Nemes apátot és
rendtársait utasították ki Cellbõl, és
a dömölki apátság javait az uralkodó rendelete
értelmében átvette a községi hatóság.
1788-ban pedig
a Szombathelyen lévõ domonkos szerzeteseknek kellett elhagyniok
rendházukat. Nekik sikerült Vasváron meghúzni
magukat.
Közben
elérkezett az idõ arra, hogy Szily János kezdettõl
fogva dédelgetett vágyát, székvárosa
székesegyházának gondolatát megvalósítsa.
Hefele Menyhért már bizonyította nagyszerû alkotásaival,
a szeminárium és a Püspöki Palota építésével,
hogy kiválóan alkalmas a grandiózus terv elkészítésére.
Fõ követelménye, hogy nagy legyen, és méltón
hirdesse az õsi Savaria dicsõségét. A püspök
elõrelátó. Tudja, hogy Szombathely fejlõdni
fog. A tervek elkészítésekor alig éri el a
város a háromezres lélekszámot, de 4-5 ezer
ember befogadására alkalmas épület tervét
kéri Hefelétõl a püspök.
1790. február
20-án, II. József halálával az egyház
visszanyerte régi szabadságát. A kispapok hazajöhettek
a központosított szemináriumokból, és
novemberben már 33 kispap és 10 újmisés kezdhette
meg tanulmányait a nekik épített intézetben.
A Székesegyház építésének nagy
terve Szily püspök sok fontos munkája miatt egy kissé
halasztást szenvedett. Csak 1791. augusztus 29-én történt
meg az alapkõ letétele, 1792-ben pedig a várkápolna
lebontásával megkezdõdött az építkezés.
A püspök
neves építészeket és mûvészeket
alkalmazott, köztük Anton Maulbertsch-et. Mindent a legaprólékosabban
megbeszélt mûvészeivel. Részletes vázlatot
követelt, melyek részleteibe belejavított és
nagy szakértelmével tökéletesítette azokat.
A kivitelezési munkálatoknál is jelen volt, lelkesítette,
siettette, sõt néha irányította is a munkásokat.
Az építkezés
során elõkerült római és középkori
emlékeket összegyûjtötte, és palotájának
földszinti nagytermében régiségtárat létesített
számukra.
Közben
nem feledkezett meg városa iskolaügyérõl sem.
1793-ban megalapította a líceumot. A fenyegetõ francia
háború sem akadályozta meg a Székesegyház
építésének egyre fokozódó gyorsulását.
Csak Hefele és Maulbertsch halála okozott gondot a belsõ
díszítõ munkálatokban. Szily életének
utolsó évében, 1798-ban Winterhalder József
festõmûvész fejezte be a kupola freskóját.
Prokopp Fülöp szobrásszal készíttette
el a fõoltár angyalainak szobrait. Az állandóan
a székesegyház építésénél
serénykedõ püspök nem vigyázott egészségére,
és megfázása okozta halálát 1799-ben.
A Német-Római
Birodalom utolsó bíboros követe, (Protector Germaniae),
gróf Harrasi Herzan Ferenc bíboros lépett 1799.
november 11-én a nagy Szily püspök örökébe.
A francia háború következtében menekülnie
kellett Rómából. Elõször Grazban, majd
Szombathelyen Szily püspöknél, egykori iskolatársánál
talált menedéket.
Mivel a háború kimenetele egyre reménytelenebbé
vált számára, ezért elfogadta a királyi
kinevezést a szombathelyi püspökségre Szily halála
után.
Rövid kormányzása
alatt nem volt ideje, hogy befejezze a Székesegyház építését.
Viszont annál több értékes kinccsel gazdagította
az újonnan alapított egyházmegyét. Legértékesebb
hagyatéka az ötezer kötetet számláló
nagyértékû könyvtára. Magyarul sajnos nem
tudott, ennek ellenére végiglátogatta az egyházmegye
legnagyobb részét.
A Székesegyház
befejezése és belsõ díszítése
Perlaki Somogy Lipót szentéletû püspökre
maradt, aki 1806-tól 1822-ig töltötte be a püspöki
széket. Kitûnõ mûvészekkel dolgoztatott,
mint Dorffmaister István, Prokopp, Winterhalder és
Spreng Antal Európa-hírû mesterekkel. Fellendítette
az egyházmegye hitéletét. Kiváló hazafi
volt. A Szombathelyt megszálló francia sereg parancsnoka
azt követelte tõle, hogy Napóleon születésnapján
ünnepi szentmisét celebráljon a Székesegyházban.
A püspök azonban a fenyegetések ellenére sem volt
erre hajlandó. Nagyon együttérzett a szegényekkel.
Szombathelyen ötvennél több családnak biztosított
rendszeres pénzbeni támogatást.
Utódja,
Bõle András (1824-1843) Szarvaskendrõl származott.
Kánoni látogatás céljából végigjárta
az egyházmegyét. A Canonica Visitatio-ja értékes
történelmi dokumentumnak számít.
Balassa Gábort
(1844-1851) rövid püspöksége idején betegsége
akadályozta meg abban, hogy korszerû terveit megvalósíthassa.
Szenczy Ferenc
(1852-1869) Szily Instructió-ját új kiadásban
jelentette meg, és mint törvénykönyvet ajánlotta
papjainak, hogy olvassák és tanítását
valósítsák meg. Felismerte, hogy a sajtónak
milyen nagy szerepe van az ember lelkének formálásában.
Ezért felkarolta a Szent István Társulat ügyét.
Kispapjainak pedig megalakította az irodalmi Szent Ágoston
Egyesületet.
Szabó
Imre (1869-1881) sokat volt a hívek körében. Kitûnõ
hitszónok és irodalmár volt, igazi atyja a rábízottaknak.
1870-ben részt vett az I. Vatikáni Zsinaton. 1872-ben felépíttette
a Püspöki Elemi Iskolát. Nagy gondot fordított
a tantestület kiválasztására.
Hidasy Kornél
(1882-1900) harmadízben adatta ki Szily Instructio-ját. Hogy
a hívek lelki életét elmélyítse, gondot
fordított papjai továbbképzésére. Megnagyobbíttatta
a szemináriumot, és az új részben helyezte
el a könyvtárat. Betûrendes katalógusokat készíttetett
a könyvtár anyagáról. Sok szegénysorsú
diákot támogatott tanulmányaiban. Sokat jótékonykodott.
Egyházmegyei nyomdát létesített, és
megalapította a "Szombathelyi Újságot".
István
Vilmos (1901-1910) már elõdje idején segédpüspökként
szolgálta az egyházmegyét, majd Hidasy halála
után az örökébe lépett. Szombathelyen letelepítette
a kármelita és a domonkosrendi nõvéreket. Az
utóbbiak nagyon virágzó nevelõmunkát
végeztek az elemi és polgári iskolájukban.
Gróf
zabolai Mikes János (1911-1935) püspöki mûködését
nagy agilitás és emberismeret jellemezte. Kérésére
Tours püspöke, Renou átengedte Szent Márton ereklyéjének
koponyacsontját a nagy Szent szülõföldjének,
Szombathelynek. Az ereklyét 1913. július 13-án nagy
ünnepség keretében helyezték el a Székesegyház
Szent Márton-oltárán lévõ, erre az alkalomra
készített hermába. Húsznál több
plébániát és lelkészséget alapított
az egyházmegyében. Szombathelyen a megnövekedett lélekszámú
plébániákat felosztotta, és a szerzetes-templomokkal
új plébániákat létesített. A
háború alatt látogatta a fronton küzdõ
híveit. A sebesültek ápolására a répceszentgyörgyi
nyaralóját átengedte hadikórháznak.
Boda János kanonokkal megszervezte a betegápoló és
egyházmegyei szolgálatot végzõ Annunciata-nõvérek
kongregációját. 1927-ben összehívta az
I. Egyházmegyei Zsinatot. Értékes bútorokkal
gazdagította a püspöki palotát. Mûértõ
szemének köszönhetõ a sok festmény és
más mûvészi alkotás, ami ma is látható
a Püspöki Palotában.
Mikes püspök
nagymértékben vett részt a közéletben.
Neki köszönhetõ a szombathelyi új iskolák
létesítése, s részben a megyei kórházkomplexum
kialakítása is. Politikai ellenfeleinek támadását
megelégelve, súlyos szívbetegségére
hivatkozva kérte nyugdíjazását. A pápa
selimbriai címzetes érsekké nevezte ki, és
felmentette a szombathelyi püspökség vezetése alól.
Répceszentgyörgyi otthonában, amikor meglátta
az elsõ szovjet katonát 1945. március 28-án,
szívroham oltotta ki életét.
Grõsz
József (1936-1944) gyõri segédpüspök
kapott megbízatást az egyházmegye kormányzására
1936. január 10-én, amikor Mikes érsek nyugalomba
vonult. Elõször mint apostoli adminisztrátor, 1939.
július 10-tõl pedig mint megyéspüspök szolgálta
az egyházmegyét. Püspöksége idején,
a régi szeminárium bõvítése közben
tárták fel a püspökkertben a római kori
emlékeket. Kisszemináriumot létesített. Jóságos
atyai szeretet jellemezte. XII. Pius pápa 1943. május 7-én
kalocsai érsekké nevezte ki.
Kovács
Sándor (1944-1972) idejére esik a háború
utolsó hónapjainak minden gyötrelme. A menekültek
elárasztották a székvárost. Megsegítésükrõl
úgy gondoskodott, hogy elrendelte a perselyadományok 50%-ának
erre a célra való fordítását.
1945. március
4-én bombatámadás következtében a Dunántúl
egyik legszebb katedrálisa, a Szombathelyi Székesegyház
romhalmazzá vált. A fõpásztor gyászkeretes
körlevélben hozta e fájdalmas hírt az egyházmegye
tudomására. A romok között ígéretet
tett a hívek nevében is, hogy újjáépítik
az egyházmegye templomainak anyját, a Székesegyházat.
Harminc hónapi megfeszített munkával és páratlan
összefogással, az anyaghiány és az infláció
ellenére teljesült az ígéret. 1947. szeptember
7-én és 8-án kettõs ünnep keretében
sor kerülhetett a Székesegyház újraszentelésére.
A felemelõ ünnepen 120 ezer hívõ jelenlétében
Mária Kongresszust is tartottak a Szentháromság téren.
A templomszentelést és a kongresszusi beszédet Mindszenty
József hercegprímás végezte.
Az 1947-48-ra
országosan meghirdetett "Boldogasszony Éve" és a Székesegyház
felszentelésének felemelõ ténye nagy lendületet
adott a hitéletnek, amit rossz szemmel néztek a szovjet megszállók
által támogatott egyházellenes kommunista politikusok.
A politikai hatalmat mindinkább megkaparintó kommunisták
a sajtóban, népgyûléseken rágalomhadjáratot
indítottak a hercegprímás ellen.
A megrendezett
"Mindszenty-per" után a szerzetesek elhurcolásával
és a szerzetesrendek feloszlatásával folytatódott
a hívek megfélemlítése (1950). 1951-ben tovább
folyt az egyház mûködésének ellenõrzése
és korlátozása a - Grõsz-per utáni hetekben
- kinevezett új "békemozgalmi" papokkal, akik átvették
a püspöki irodának és az egyházmegye kormányzásának
a vezetését. Ezt megelõzõen rajtaütésszerûen
néhány civil ÁVÓ-s költözött
be a püspöki rezidenciába. Õk bontották
fel a hivatalos leveleket. Közülük egy maradt meg véglegesen
a békemozgalmi aulisták mellett, mint egyházügyi
megbízott.
A hitélet
visszaszorítása érdekében megszüntették
az iskolai hitoktatást a városokban. A híveket diszkriminálták
vallásos meggyõzõdésük miatt. A munkahelyeken
nyíltan is megtiltották a templom látogatását,
és minden eszközzel propagálták a kommunista
ideológiát. Egyszóval az egyházat "gettó"-ba
zárták.
Kovács
Sándor püspök minden eszközt megragadott, hogy a
hívekben elmélyítse az Isten iránti bizalmat.
Eucharisztikus szentbeszédeket tartott a Székesegyházban,
papjaiban a hûséget a rekollekciós szentbeszédekkel
erõsítette. Közben a Székesegyház belsõ
munkálatairól sem feledkezett meg.
Betegsége
következtében 1964-ben segédpüspököt
kapott Dr. Winkler József volt szemináriumi lelkiigazgató
személyében. Mindketten részt vettek a II. Vatikáni
Zsinat ülésein. 1972. március 23-tól kezdõdõen
betegeskedett. A II. Vatikáni Zsinat értelmében minden
75. évét betöltött püspöknek le kell
mondania püspökségérõl. Ezért beadta
lemondását, amit VI. Pál pápa elfogadott. Kovács
püspök még ebben az évben, karácsony vigíliáján
meghalt.
Dr. Fábián
Árpád (1972-1986), mint apostoli kormányzó
vette át az egyházmegye kormányzását.
Kormányzása idején viszonylag nyugalmasabb esztendõk
következtek. Jó kapcsolatot épített ki a világi
vezetõkkel már Rómában mint a Pápai
Magyar Intézet rektora, amit most, püspöksége idején
kamatoztatni tudott. Tizenkét új plébániai
lakás építésére kapott lehetõséget.
Nekilátott a Székesegyház külsõ restaurálásához
is, ekkor már mint megyéspüspök. Ezzel akarta az
egyházmegye kétszázéves jubileumát még
ünnepélyesebbé tenni. Hosszantartó súlyos
betegsége következtében 1986. május 14-én
meghalt. A másfél éves interregnum alatt dr. Póka
György segédpüspök, majd az õ halálát
követõen dr. Lelkes József püspöki
helynök mint egyházmegyei kormányzók vették
át az egyházmegye vezetését.
1991 õszén
a Püspöki Elemi Iskola is megnyitotta kapuit a vallásos
nevelést igénylõ szülõk gyermekei részére.
Itt is, mint a Premontrei Gimnáziumban, nagy volt a jelentkezõk
száma. Az emberek érezték a keresztény nevelés
hiányát a társadalomban. A közerkölcsök
mélypontra jutottak. A fiatalság magatartásában
jelentkeztek a negyven éven át tartó "szocialista
nevelés" következményei, a deviáns, szabados,
nihilista életvitel káros eredményei. Ezért
a vallási élet egyik legfontosabb feladataként az
ifjúság helyes emberi és keresztényi útra
való segítését kellett megszervezni. Ezt a
célt szolgálta a cserkészmozgalom újraindítása
is. Még a húszas években a szombathelyi kispapok részére
alakult a Szily János Cserkészcsapat. Csapatzászlójukat
megõrizték a diktatúra ideje alatt is. Most a Székesegyházi
Fõplébánia gyermekeibõl toboroztak cserkészeket.
Egykori öregcserkészek szívesen vállalkoztak
arra, hogy újjáélesszék az egykori kedves csapatukat.
Berkes László vállalta a cserkész parancsnoki
tisztet. Az Országos Magyar Cserkészszövetség
megadta a hozzájárulását a Szily János
Cserkészcsapat mûködéséhez.
1989. október
22-én a cserkészek ünnepélyes fogadalomtételére
került sor a Székesegyházban. Ennek keretében
a régi csapatzászló megáldása is megtörtént.
A cserkészek a Hollán Ernõ u. 3. szám alatti
kanonoki ház földszintjén kaptak lehetõséget,
hogy azt cserkészotthonukká kialakítsák.
Idõközben
a Szent Norbert Lelkészség fiataljai is megalakították
a Hunyadi János Cserkészcsapatot. Késõbb a
Szent Kereszt Lelkészség is toborzott cserkészeket,
õbelõlük alakult a Sík Sándor Cserkészcsapat.
A cserkészek minden nagyobb egyházi ünnepségen
egyenruhában, fegyelmezett rendben vettek részt és
emelték az ünnep fényét.
Az ifjúság
valláserkölcsi nevelésének legalapvetõbb
eszköze a hittanoktatás. Szombathely város 17 általános
iskolájában megindult a hitoktatás heti két
órában. A legnagyobb problémát nem a kommunista
neveltetésû tanárok, igazgatók okozták.
Még azok az igazgatók is, akik annak idején tûzzel-vassal
üldözték a vallásoktatást, készségesen
segítették a hitoktatás szervezését.
A hitoktatási felügyelõ azonban nem tudta elérni
az igazgatóknál azt, hogy az órakereten belül
történjék a vallásoktatás. A legtöbb
gondot a szakképzett, buzgó, elkötelezett hitoktatók
hiánya okozta. Az egyház nem volt kellõen felkészülve
a nagy feladatra, és nem állt rendelkezésére
elegendõ számú képzett hitoktató.
A sürgetõ
szükség indította a megyéspüspököt
arra, hogy a Kálvárián, a Szent Kereszt Lelkészségen
megszervezze a Teológiai Tanfolyamot. Késõbb megalapította
a Hittanárképzõ Fõiskolát, amely a volt
papnevelõ intézet Szily János utca 1. szám
alatti épületében kezdte meg mûködését.
Egyúttal a Berzsenyi Dániel Tanárképzõ
Fõiskolával megállapodást kötött,
amelynek értelmében hallgatóik itt elsajátíthatják
a pedagógiai, a didaktikai stb. ismereteket. Sõt a hittanári
diplomájuk mellé egy világi diplomát is kapnak.
A világi
hitoktatók továbbképzésérõl is
gondoskodott az egyházmegye. A hitoktatási felügyelõ
az iskolaévben 6 alkalommal összejövetelt rendez számukra,
melyen országos hírû szakemberek tartanak elõadásokat
a pedagógia, a kateketika elméleti és gyakorlati kérdéseirõl.
Azok részére,
akik gyermekkorukban nem kaptak vallásos nevelést, a megyés
püspök egy kurzust indított "Fiatalok felkészítése
a családi életre" címmel. A kurzus õsztõl
tavaszig tart, és minden évben legalább száz
fiatal vesz részt rajta. A kurzuson lelkipásztorok, elkötelezett
keresztény orvosok és családos emberek tartanak elõadásokat.
Így a kurzuson részt vevõk nem csak az elmaradt hitoktatást
pótolhatják, hanem a beavató szentségek (keresztség,
bérmálás, eucharisztia) vételére is
felkészítést kapnak.
Idõközben
mind nagyobb igény jelentkezett egy olyan intézményre,
amely bentlakásos, hétvégi vagy több napos tanfolyamok,
kurzusok, különféle összejövetelek céljaira
szolgál. Ezért az Egyházmegyei Hatóság
megépíttette a Kálvárián a Katolikus
Továbbképzõ Intézetet (KTI).
A felnõtt
hívek hitbeli elmélyítése céljából
a megyés püspök felnõtt katekéziseket szervezett.
Ennek keretében négy városban: Szombathelyen, Zalaegerszegen,
Kõszegen és Sárváron neves szakemberek bevonásával
havonta elõadások hangzottak el, beszélgetések
alakultak ki a papok és a hívek szépszámú
részvételével. Szombathelyen a katekézisek
a Szent Norbert-templomban voltak.
1988. augusztus
20-án Budapesten, a Szent István-ünnepségen dr.
Paskai László esztergomi érsek bejelentette, hogy
a Magyar Katolikus Püspöki Kar és az ország vezetõi
meghívták a Szentatyát magyarországi látogatásra.
A bejelentést nagy ováció fogadta. De még nagyobb
öröm jutott osztályrészül Szombathely hívõ
népének, amikor nyilvánvalóvá vált,
hogy Szombathely városa is egyik állomáshelye lesz
a pápai látogatásnak. Az eseményre való
felkészülés során "Lélek és Élet"
címmel újságot bocsátott ki az egyházmegye.
Ez az újság rendszeresen tájékoztatta az Egyházmegye
papjait és híveit a pápalátogatás elõkészületeirõl,
a pápai primátus jelentõségérõl,
a Szentatya személyérõl, az általa kiadott
enciklikákról, az õ lelkipásztori látogatásának
céljáról és tapasztalatairól. De ez
az újság beszámolt arról is, hogyan várták
híveink Krisztus földi helytartóját. A látogatás
után pedig az elõkészületekben részt vevõ
szervezetek képviselõi, de az egyszerû hívek
is elmondhatták véleményüket, élményüket
errõl az eseményrõl. Általános volt
a vélemény, hogy kiválóan sikerült az
Egyházmegyei Hatóság, a Városi Önkormányzat
és a Városi és a Megyei Rendõr-fõkapitányság
és az egészségügyi szervezetek együttmûködése.
Ennek köszönhetõen a látogatás példás
rendben és jó légkörben zajlott le.
A pápalátogatás
elõtt a megyés püspök két nagyszabású
kiállítást nyitott meg. Az egyik Engels József
Munkácsy-díjas festõmûvész alkotásait,
a másik pedig a különbözõ országokban
kiadott vallásos témájú bélyegeket mutatta
be. E két kiállításhoz kapcsolódott
a dr. Batthyány-Strattmann László életét
bemutató emlékkiállítás is.
A pápalátogatás
elõtt Stefan László kismartoni és dr. Konkoly
István szombathelyi megyéspüspök látogatást
tett a Szentatyánál abban a reményben, hogy sikerül
kieszközölniük Issten szolgájának, dr. Batthyány-Strattmann
Lászlónak a szombathelyi pápalátogatáskor
történõ boldoggá avatását. A boldoggá
avatás ügyének lezárása azonban még
további vizsgálódásokat igényelt. Ezért
nem kerülhetett sor erre a várva várt eseményre.
A pápalátogatás
lelki sikeréért gyalogzarándoklat indult a gencsapáti
Szentkúthoz. Több ezren vettek részt egyházi,
templomi zászlók alatt ezen a processzión.
A Szentatya 1991. augusztus 19-én helikopteren érkezett
meg a szombathelyi reptérre, a felépített oltár
elõtt várakozó mintegy 100 ezer hívõhöz.
Felejthetetlen élmény maradt a résztvevõk számára,
ahogy a Szentatya a szektorok között áldást osztva
elhaladt a "pápamobilon".
Az ünnepélyes
pápai szentmise alatt zúgott a hívek éneke.
A Szentatya szentbeszédét többször is kitörõ
taps szakította meg. A szentmise végén még
egyszer is a hívek közé ment, és meleg szeretettel
búcsúzott az õt ünneplõ emberektõl.
A reptérrõl
a Püspöki Palotába vezetõ útvonalon ezrek
sorakoztak a járdán, és integettek az elhaladó
"pápamobil" felé. A pápa fáradhatatlanul integetett
és osztotta áldását az ünneplõ
embereknek.
Az ünnepi
ebéd után a Szentatya rövid pihenõt tartott a
püspöki palotának a számára kialakított
egyik lakosztályában. Majd a megyéspüspök
kíséretében meglátogatta a Székesegyházat.
Az oldalajtónál a Székesegyház kanonok-plébánosa,
e sorok írója fogadta. Majd a Szent Márton-ereklyét
tartalmazó oltár elõtt imádkozott. Végezetül
betért a Madonna-kápolnába is, hogy a szentségi
Üdvözítõ tabernákuluma elõtt adoráljon.
A pápalátogatás
óta nem látott hívõ sereg töltötte
meg a Székesegyházat 1994. augusztus 27-én és
28-án, amikor a Szûzanya Fatimai Vándorszobra ellátogatott
Szombathelyre. A környezõ falvakból is állandóan
hullámzott a zarándokok áradata a Szûzanya szobra
elõtt. Este pedig a város utcáin közel húszezer
hívõ gyertyával és fáklyával
a kézben kísérte hangos énekével, imájával
a Fatimai Szobrot. A megyéspüspök a befejezõ ünnepi
szentmisén a Szûzanya oltalmába ajánlotta székvárosát
és egyházmegyéjét.
Szombathelyen
kívül a Fatimai szobor "ellátogatott" az Egyházmegye
más városaiba: Zalaegerszegre, Sárvárra, Celldömölkre,
Vasvárra és Lentibe is. Mindenütt nagy tömegek
gyûltek egybe a Szûzanya köszöntésére.
A megyés fõpásztor mindegyik helyszínre elkísérte
a Szûzanya szobrát.
Az egyház
mûködését, a vallási élet gyakorlatát
nem lehet elképzelni karitász-munka nélkül. A
szabadsághoz jutott egyházközségek már
nyilvánosan is végezhették szeretetszolgálatukat.
Az elsõ ilyen nyilvános segítésre éppen
a romániai forradalom napjaiban került sor 1989 karácsonyán.
Az ünnep alatt meghirdették a Székesegyházban,
hogy a hívek karácsonyi asztalukról juttassanak élelmet
az éhezõ erdélyi testvéreknek. Két kamionra
való tartós élelmiszer gyûlt össze másfél
nap alatt, melyet karácsony másnapján két vállalkozó
egyházközségi képviselõ Gyulafehérvárra
szállított. Ezután a megyéspüspök
felhívására további segélyszállítmányokat
indítottak Romániába.
1990-ben az országos Magyar Karitász részeként
megalakult az Egyházmegyei Karitász. Szervezésükben
több segélyszállítmány jutott már
el Nagyatádra, a délszláv háború menekültjeihez
éppen úgy, mint a kárpátaljai rászorulókhoz.
Õk mûködtetik a családsegítõ szolgálatot,
a Rév-ambulanciát és a Karitász-boltot is.
1995-ben a Szent
László-év keretében kiállítás
nyílt az Eölbey-házban, amely ismertette Szent László
életét az egyházmegyében található
emléktárgyak, szobrok segítségével.
A Szentszék
és a szombathelyi egyházmegye kapcsolatát, valamint
a pápalátogatás emlékét felidézõ
és bemutató kiállítás is nagy sikernek
örvendett.
Jelentõs
vallási eseménye volt Szombathely városának
1996-ban a Szent Márton halálának 1600 éves
jubileumára meghirdetett Szent Márton-év. Megnyitására
Toursban került sor, amelyre a szülõváros is meghívást
kapott. A megyéspüspök vezetésével 28 szombathelyi
egyházmegyés pap és 100 hívõ zarándokolt
el a franciaországi megnyitóra. Szombathelyen a zarándokút
után, november 17-én nyitották meg a Szent Márton-évet
a Magyar Püspöki Kar és Honoré Tours-i érsek
jelenlétében. Az ünnepi koncelebrációt
Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek
vezette. Az ünnepi jubileumi misén tizenhat hazai, négy
külföldi püspök és négyezer hívõ
vett részt. A jubileumi évben nagyszabású ünnepségek
voltak Szent Márton szülõvárosában. Emlékezetes
a Regionális Ifjúsági Találkozó, mintegy
1200 résztvevõvel. Ugyancsak közös találkozást
szerveztek az egyházmegye katolikus iskoláinak pedagógusai
és tanulói. Az egyházmegye hívei fõesperességek
szerint zarándokoltak Szombathelyre. A külföldi zarándokcsoportok
közül a legnépesebb az eisenstadti volt, az ottani papok
és hívek - megyés püspökük vezetésével
- közel 900-an érkeztek Szombathelyre. Dr. Konkoly István
szombathelyi megyéspüspök ezen az ünnepségen
jelentette be, hogy Egyházmegyei Zsinatot hív össze
a jubileumi esztendõre. A Szent Márton-év jegyében
kiállítás is nyílott az Eölbey-házban
Szent Márton életérõl és az egyházmegyében
található emlékekbõl.
A Szombathelyi
Egyházmegye kiemelkedõ eseménye volt az 1998. június
16 és 20-a között a Katolikus Továbbképzõ
Intézetben megtartott II. Egyházmegyei Zsinat. Jól
szervezett elõkészítõ munkában az egyes
kérdéseket munkabizottságok dolgozták ki. A
munkadokumentum-tervezetet az esperesi kerületekben az ún.
Koronagyûléseken a papság vitatta meg, és a
hívektõl kapott javaslatokkal kiegészítette
illetve módosította.
A dokumentumban
tizenhét témakör szerepelt. Az egyes kérdések
témafelelõsének vezetése mellett ad hoc bizottságok
készítették elõ a témát a plenáris
ülések szavazására.
A zsinaton 84
kinevezett tag vett részt. Közülük 35 volt világi
hívõ. A megnyitó ülésen részt vett
Karl Josef Rauber pápai nuncius is. A zsinati határozatok
gyûjteményét a befejezõ ülésen nyújtották
át a megyéspüspöknek, aki a Székesegyházban
koncelebrált ünnepélyes szentmisén jelentette
be, hogy a dokumentum ajánlásai alapján készül
el az új egyházmegyei törvénykönyv.
A rendszerváltozás utáni törvényhozás
lehetõvé tette, hogy az ötvenes években államosított
egyházi épületeket visszaigényeljük. Ennek
megfelelõen visszakapta az egyház az Eölbey kanonoki
házat, amelyben az Egyházmegyei Karitász irodái,
jogi tanácsadó, valamint kiállítási
dísztermek kaptak helyet. Újra egyházi kezelésbe
került a volt szeminárium épülete. Ebben több
intézmény mûködik: az Egyházmegyei Kollégium,
a Hittanárképzõ Fõiskola, az Egyházmegyei
Könyvtár, az Egyházmegyei Kántorképzõ
stb.
Az épület
visszaadása után elkezdõdött a belsõ rekonstrukció.
Az elõadótermeken kívül sikerült kialakítani
egy 600 személyes konyhát, 130 személyes ebédlõt,
dísztermet stb.
Visszakerült
az egyház tulajdonába a hajdani zenészek háza,
amelyben jelenleg a Polgári Bank, illetve fõiskolai leánykollégium
van. Ugyancsak visszakapta az egyház a volt Püspöki Iskola
épületét, meg a volt Petõfi utcai iskolaépületet.
Ez utóbbit cserébe a volt Paragvári utcai Dominikána
iskolaépület helyett. E két épületben mûködik
a Püspöki Általános Iskola. Visszakapta az Egyház
a szeminárium melletti kanonoki ház, illetve a volt Sörház
egy részét is. Mindkét épületben fõiskolai
kollégium van.
Ismét
egyházi tulajdonba került a volt Szõllõsi iskola,
az Annunciata nõvérek anyaháza, a Dominikána
nõvérek zárdája, valamint a Premontrei Gimnázium
épülete és a Rendház egy része is. A püspöki
iskolán kívül a megye más településein
is mûködnek katolikus iskolák.
Jánosházán
1993. július 1-jén indult meg az egyházi iskola.
Celldömölkön
1994 szeptemberében kezdõdött el a tanítás
a katolikus iskolában.
Kõszegen
a Dominikána nõvérek mûködtetik a katolikus
iskolát.
Sárváron
1996-ban indították el a katolikus oktatást az általános
iskolában.
Kõszegre
visszatelepültek az Isteni Ige Társaság, missziós
szerzetesek rendje, akik a Cursilló mozgalom keretében lelkigyakorlatok
tartásával segítik a lelkipásztori munkát
az egyházmegyében.
Mindezek az
intézmények csak töredékét képezik
azoknak az egycsapásra megszüntetett és államosított
épületeknek, amelyekben az egyház ötven évvel
ezelõtt szolgálta a közmûvelõdést,
a kultúrát és Krisztus evangéliumával
boldogította az embereket.
A rendszerváltozás
óta nagyobb lehetõség adódott új templomok
építésére. Az utóbbi tíz évben
25 új templom, illetve kápolna épült az egyházmegyében.
Ugyancsak nagy
jelentõségûek a megyésfõpásztor
által elindított felújítási munkálatok.
Ennek keretében teljesen megújult a Székesegyház
szentélye, a kereszthajó két oltára és
környéke, az elõcsarnok és a kórus. S
1998 végére elkészült a Székesegyház
új orgonája. Az orgona 55 regiszteres és 3 manuálos.
Az új
évezred küszöbén bízunk abban, hogy a feltételek
javulása révén egyházmegyénk még
intenzívebb munkával tudja szolgálni a magyar nép
boldogulását.
BALOGH Albin: Szent Quirinus vértanú püspök.
Kép a pannóniai kereszténység életébõl.
In: Szent Quirinus vértanúsága. Szalézi Mûvek,
Rákospalota 1935. 31 p.
Dr. GÉFIN Gyula: A szombathelyi egyházmegye története.
Szombathely, 1929. 1-3. kötet.
Dr. GÉFIN Gyula: A szombathelyi székesegyház.
Martineum R. T. kiadása, Szombathely, 1945. (2. bõv. kiad.)
HORVÁTH Tibor Antal: Szent Márton születési
helyének okleveles adatai. Szombathely, 1944. (Acta Savariensia
4.)
JÁRDÁNYI PAULOVICS István. Káptalani templom
a Szent-Mihály dombon. In: Lapok Vasvár történetébõl,
3. szám 1993.
KÁDÁR Zoltán-BALLA Lajos: Savaria. Képzõmûvészeti
Alap, Bp. 1958.
KÁDÁR Zoltán-HORVÁTH Tibor Antal-GÉFIN
Gyula: Szombathely. Képzõmûvészeti Alap, Bp.
1961.
KISS Gábor-TÓTH Endre-ZSÁMBÉKY Monika.
Szent Márton tisztelete Magyarországon. Szent Márton
tisztelete a Szombathelyi Egyházmegyében. In: Szent Márton
püspök. Szombathely, 1996.
PAULOVICS István: A szombathelyi Szent Márton egyháznak,
Savariai Szent Márton születéshelyének római
kori eredete. Martineum, Szombathely, 1944. (Acta Savariensia)
PAULOVICS István: Savaria-Szombathely topográfiája.
Martineum, Szombathely, 1943.
B. THOMÁS EDIT: Sabaria Christiana. In: A 200 éves Szombathelyi
Egyházmegye Emlékkönyve, Szombathely, 1997.
Schematismus Sabariensis, 1972.: A szombathelyi Egyházmegye
Alapítása és püspökei, 13-28 p.
TÓTH Endre: Szent Márton és Sabaria-Szombathely.
In: Életünk, 1997. 1227 p.
TÓTH Endre-ZÁGORHIDI CZIGÁNY Balázs: Források
Sabaria-Szombathely történetéhez. A római kortól
1526-ig. Szombathely, 1994. (Acta Savariensia 9.)