Az egykori Nyugat-Pannónia vidékére a rómaiak révén jutott el a kereszténység. Régészeti leletekbõl tudjuk, hogy Savariában éltek keresztények. Egyházszervezetükrõl a Kr. u. 3. századból találunk feljegyzéseket, melyek Quirinus sisciai püspök szenvedésérõl szólnak. Ekkor volt a Diocletianus császár nevéhez fûzõdõ keresztényüldözés.
          Quirinus püspököt Kr. u. 303-ban püspöki székhelyén, Sisciában (Sziszeken) fogták el, ahol a város fõtisztviselõje, Maximus hallgatta ki, majd a császárvárosba, Savariába küldte a helytartóhoz. Amantius praeses a város színházában állíttatta ítélõszéke elé, és halálra ítélte. Malomkövet kötöttek a nyakára, és a Sibaris (ma Gyöngyös) folyó vizébe dobták.
          A keresztény hit ekkor már Savariában is nagyon elterjedt. A Quirinus püspök vértanúságát tanúsító szenvedéstörténet említi a Savariában élõ "fideles"-eket, vagyis Krisztus-hívõket, akik a patakból a mártír püspök holttestét kiemelték, és azon a területen imádkozó helyet létesítettek. Majd a városból a kelet felé, Aquincumba és Arrabonába vezetõ út mentén lévõ temetõbe, a keresztények sírjai mellé temették el. Ebbõl a temetõbõl kerültek elõ azok a keresztény sírkövek is, amelyeken többek között a fent említett "fideles" felirat is található. A Kr. u. 4. század végén már nagy lélekszámú keresztény közösség található Savariában. Ezt bizonyítja, hogy a scarbantiai kapu mellett, valószínûleg a volt császári palota helyén, egy színpompás, mozaikpadlós bazilika állt, ahova a Savariában mártírhalált halt, hõs sisciai püspök földi maradványait vitték át. A szent ereklyéi a késõbbiek során Rómába kerültek.
          Erre vonatkozóan a Kr. u. 5. században írt szenvedéstörténet kiegészítése a következõket írja: "Amikor pedig a barbárok betörtek Pannóniába, a keresztény nép Savaria városából Rómába menekült, és Szent Quirinus püspök és vértanú tetemét magukkal vitték. Egy idõben a Via Appia mellé épült Péter és Pál apostolok bazilikájában volt eltemetve, ahol Krisztus mártírja, Szent Sebestyén is nyugszik, azon a helyen, amelyet katakombának mondanak."
          A savariai keresztényekrõl Quirinus püspök szenvedéstörténete mellett még Szent Márton toursi püspök életrajzírója, Sulpicius Severus hagyott ránk értékes információt. Ebbõl megtudjuk, hogy Márton apja katona volt, elõkelõ tiszt, tribunus, aki csapatával itt tartózkodott Savariaban. Amikor Márton megszületett, a keresztények már szabadon gyakorolhatták vallásukat. Márton apja viszont továbbra is pogány maradt. Így érthetõ, hogy nem jó szemmel nézte gyermeke vonzódását a kereszténységhez. Márton szülei akarata ellenére hittanuló, cathecumen lett városában (Pavia), ahová idõközben családja költözött. Volt azonban egy római rendelet, amely kimondja, hogy a katonák fiainak be kellett lépniük a légióba.

Jól jött ez a pogány apának, aki abban reménykedett,  hogy fia majd a katonák között elveszti kapcsolatát a keresztény közösséggel, és elfordul az új vallás követésétõl. Márton 15 éves korában jelentkezett a légiónál. Légióját Galliába küldték, és Amiensben 339-ben keresztelkedett meg 22 éves korában.
          Szülei közben visszatértek Savariába. Márton, miután a katonai szolgálatát letöltötte, hazatért szõlõföldjére. Útközben már elkötelezte magát a keresztény hit terjesztésére, amit Savariában is folytatott. Édesanyját is sikerült a keresztény hitre vezetni és megkeresztelni. Édesapja viszont pogány maradt. Márton térítése azonban nemcsak a pogányok részérõl ütközött nehézségekbe, hanem a keresztények között az idõk folyamán elterjedt ariánus papság részérõl is. Ugyanis a Kr. u. 4. században felütötte fejét az egyházban az a tévtanítás, amely Arius nevéhez kapcsolódott, és tagadta Krisztus istenségét. A 325-ös niceai zsinat elítélte az arianizmust, és szellemi szerzõjét, Arius papot éppen Pannóniába számûzték. Arius nem hagyott fel tanításával, és sikerült elérnie, hogy megnyerje ügyének a Pannóniában lévõ püspökök legtöbbjét. Így történt, hogy Márton szülõföldje az arianizmus egyik központjává lett.
          Márton missziós tevékenysége Savariában és környékén nem sok eredménnyel járhatott, mert az ariánus papok lépten-nyomon zavarták hithirdetését. Nem egyszer fogságba vetették, megvesszõzték, végül is kiüldözték szülõföldjérõl. Elõször Itáliába ment, majd Galliában folytatta a keresztény hit terjesztését. Végül Tours püspökévé választották. Tisztelete elterjedt a keresztény világban, és az egyház elsõ nem vértanú hitvallójaként avatta szentté.
          A savariai kereszténységnek és a város dicsõ korszakának Attila vetett véget, amikor 441 körül Kr. u. elfoglalta Savariát. A keresztények az "Isten ostora" elõl Itáliába menekültek, és Aquilejában vagy Ticinumban találtak menedéket. De nem menekült el minden keresztény. Több fennmaradt emlék is tanúskodik arról, hogy a rómaiak távozása után az itt maradt keresztény közösség továbbra is használta azt a Kr. u. 4. században létesített ókeresztény temetõt, amely az Arrabonába (ma Gyõr) vezetõ út mentén terült el.

Ebben a temetõben nyugodott az egyik sírkápolnában Szent Quirinus sisciai vértanú holtteste, míg nem menekítették Rómába Attila  hadai elõl.
          458 õszén szörnyû földrengés pusztított Savariában. Az egész város romhalmazzá vált. A római építészet remek házai a föld alá jutottak. Az itt maradt keresztény közösség sorsáról bizonyosat nem tudhatunk.
          Kr. u. a 6. században az avarok veszik birtokukba Savariát és Pannónia nagy részét. 791-ben Nagy Károly hadakozik az avarokkal. Az egyik sikertelen hadjáratból hazatérõben Savaria felé veszi útját. Azzal a céllal, hogy felkeresi a toursi Szent Márton püspök szülõhelyét. Szent Márton ebben az idõben már mint Gallia védõszentje nagy tiszteletben részesült a birodalomban.
          Hogy az ókeresztény temetõ sírkápolnája hogyan vészelte át a földrengést, erre vonatkozóan nem tudható semmi bizonyos. Biztosan állíthatjuk viszont, hogy késõbb a keresztények templommá alakították át, és 860-ban Kr. u. Szent Márton tiszteletére szentelték fel. Ez a templom plébániatemplomként szolgálta a keresztény közösséget és felszínen tartotta Szent Márton tiszteletét szülõföldjén. A Szombathelyi Egyházmegye papi névtára egy olyan hagyományt említ, miszerint Savaria rövid idõre a salzburgi érsek tulajdona lett. Arnulf király 875-ben ajándékozta Ditmar érseknek, aki a hagyomány szerint ugyanezen évben plébániát alapított Szombathelyen Szent Márton tiszteletére.
          Nagy Károlyról feljegyezték, hogy nagy becsben tartotta a római császárkor emlékeit. Így érthetõ, hogy Savariának fontos szerepet adott a birodalom keleti részének igazgatásában. Savariát õrgrófság központjává tette meg. Ennek köszönhetõ, hogy a késõbbiek során erõdítményként kerek vár is épült benne.
          A honfoglalást követõ magyar állam- és egyházszervezés idején besenyõket találunk Savaria erõs védelmét szolgáló várában. Szent István 1009-ben úgy rendelkezik, hogy egyházi kezekbe kerüljön a város. Ezért Savariát a gyõri püspöknek adományozta. A gyõri püspökök felügyelete alatt nyugodt körülmények között folyt a vallási élet a városban. A Szent Márton tiszteletére épült templom helyén egy faszerkezetû templomot emeltek. Szent László idejében ezt felváltotta a kõbõl épült félköríves téglatemplom, amelyrõl II. Paszkál pápa 1102-ben bullájában is említést tesz.
          Ebben az idõben a vallási élet gyakorlatát nagyban elõsegítette és irányította a 12. század második felében elõször említett Vasvári Káptalan. Noha alapításának ideje bizonytalan, kétségtelen viszont, hogy nyomait már Szent István idejében is fellelhetjük. A középkori egyházi szervezet fokozatosan bontakozott ki, miután Szent István megalapította a püspökségeket. A püspökök maguk köré gyûjtötték székvárosuk papjait, és segítségükkel látták el az egyházkormányzati feladatokat.

Ezekbõl a gremiális papokból alakult ki a székeskáptalan. Nagyobb közigazgatási központokban, ahol több pap teljesített szolgálatot, a püspöki székvároshoz hasonlóan közösséget alakítottak a papok. Ezek a közösségek lettek a társaskáptalanok.
          Vasvár a nyugati végeken fontos szerepet töltött be védelmi szempontból Szent István államszervezése idején. Ezért várispánság székhelyévé tette a király. Nyilván a keresztény hitre tért magyarok, várjobbágyok körében több papra is szükség volt ilyen központi helyen. Ezekbõl a kezdetben különálló életet élõ papokból alakult ki a Vasvári Társas Káptalan.
          A káptalanok a korai idõkben nagyon szerény igényû, szerzetesi közösségekhez hasonló társulások voltak. Életformájuk a késõbbiek során átalakult.
          A káptalanok nagy szerepet töltöttek be az oktatás és nevelés területén. Megszervezték az ún. káptalani iskolákat, ahol lehetõség nyílott a szegény jobbágygyermekeknek is a mûvelõdésre. Elsõsorban a liturgikus ének tanítása, az írás és olvasás, késõbb a latin nyelv ismeretének elsajátítása végett létesültek ezek az iskolák.
          Hogyan vészelte át a Vasvári Káptalan a tatárjárás pusztítását, nem tudjuk, de amikor a 16. században a török veszedelem fenyegetett, biztonságosabb helyet talált magának: Szombathelyre települt át. Szombathelynek jól védhetõ vára biztos menedékül szolgálhatott az elkövetkezendõ nehéz idõkben nemcsak a káptalan tagjainak, de azoknak a régi iratoknak is, amelyeket a káptalani levéltárban féltve õriztek.

        Az 1579-re tehetõ átköltözés következtében a Szent Mihályról elnevezett vasvári káptalani templom és mellette a káptalani iskola, amely ugyanazon a hegyen épült Vasváron, elnéptelenedett, és száz év múlva a Kazó István-féle Canonica Visitatio feljegyzése már arról számol be, hogy a templom romjai még láthatók ugyan, de az iskola épületébõl már falcsonkok sem maradtak. Csupán a fundamentum található meg a helyén.
          A káptalannak és vele a hiteles helynek Szombathelyre költözése nagy lendületet adott Szombathely vallási életének. Draskovics György gyõri püspök ide hívta össze az 1579. augusztus 2-4-e között megtartott egyházmegyei zsinatot. E zsinat azért is volt nagy jelentõségû, mert a második ülésén hirdették ki a Tridenti Zsinat határozatait. A zsinat szónoka Sziszeki Márk jezsuita atya, a szombathelyi iskola rektora volt.
          Szombathelyen a tatárjárás után ferences szerzetesek telepedtek le, és 1360-ban templomot is építettek. Századokkal késõbb, 1605-ben ismét tatár (és török) hadak támadtak a városra, az újhitre tért Bocskai hajdúival együtt, és kifosztották, felgyújtották a templomait, és a lakóházakat a földdel tették egyenlõvé. A város lakóinak egy részét lemészárolták, másokat fogságba hurcoltak. E szörnyû pusztítás után Sennyei István gyõri püspök 1630-ban visszatelepítette a ferenceseket Szombathelyre. Templomukat újjáépítette és 1634. augusztus 2-án szentelte fel. A ma is mûködõ Szent Erzsébet ferences plébániatemplom kriptájába temették is el a Szombathely vallási életét újra felvirágoztató gyõri püspököt.
          Alig nyolc évvel a ferencesek után újabb szerzetes közösség telepedett le a városban. A gyõri püspök 1638. április 4-én a Szent Márton tiszteletére épült templomot a város plébániaépületével és földjével a dominikánus szerzeteseknek adta azzal a kikötéssel, hogy ha a szerzet megszûnik Szombathelyen mûködni, e javak visszaszállnak a szombathelyi plébánosra. A plébániát a püspök átvitte a várába, és a várkápolnát tette meg a plébánia templomává.
          A domonkosok részére szûknek bizonyult a régi plébániaépület és a templom, ezért özv. Erdõdyné, szül. Batthyány Erzsébet grófnõ 1670-ben új templomot és kolostort építtetett, melyek még napjainkban is állnak.
          A "bõkezûség és az adakozás csodájának" nevezett Széchenyi György gyõri püspöksége alatt a várkápolna helyére új templom épült, amelyet a Szent Erzsébetet látogató Szûz Mária tiszteletére 1665-ben szentelt fel a kiváló fõpap. Ezzel a plébániai istentiszteletek számára nagyobb lehetõség nyílott.
          1710. június 1-tõl 1711. február 23-ig a fekete halál, a pestis pusztított Szombathelyen. A város lakói közül rövid idõ alatt mintegy kétezren estek áldozatul. A járvány idején az istentiszteleteket a piacon, a szabad ég alatt tartották meg. A járvány Szent Fábián és Sebestyén ünnepén kezdett szûnni. Ezért a szentek tiszteletére fogadalmi kápolnát építettek a piac terén, azon a helyen, ahol a szentmiséket szokták tartani. A fogadalmi kápolna mellé még Szentháromság-szobrot is állítottak, amelyet 1714. május 4-én szenteltek fel. A pestisjárvány emlékére a város magisztrátusa és a hívek képviselõi mind a mai napig fogadalmi gyertya-felajánlással és körmenettel adóznak Szent Fábián és Sebestyén tiszteletének.
          Már III. Károly király idejében, 1740-ben felmerült az igény, hogy a hívek egyre növekvõ száma miatt szaporítani kell a püspökségek számát Magyarországon. A terv megvalósítása azonban Mária Teréziára maradt, aki 1777. február 17-én megalapította a szombathelyi egyházmegyét és VI. Pius pápa Szily János gyõri segédpüspök személyében ki is nevezte az egyházmegye elsõ megyéspüspökét.
 

Szily János székfoglalására 1777. augusztus 20-án került sor fényes ünnepség keretében. Az új püspök nagy lendülettel látott munkához. Elsõ dolga volt, hogy a három különbözõ egyházmegyébõl alakult egyházmegye papjait megismerje, összefogja és egységes szellemet öntsön lelkükbe. Ennek érdekében kiadta az "Instructio"-t. Ebben a fõpásztori útmutatásban végigvezette papjait a lelkipásztorkodás széles területén jelentkezõ minden feladat, tevékenység és ügyvitel részletein. Eligazítást, útmutatást nyújtott a lelkipásztoroknak ez az Instructio, és másfél századon át a Szombathelyi Egyházmegye törvénykönyveként tartották számon.
          Szily legsürgetõbb feladatának tartotta, hogy a Tridenti Zsinat elõírásainak megfelelõen egyházmegyéjében a papnevelés érdekében szemináriumot létesítsen. A szeminárium épületének tervezését Hefele Menyhértre, a passaui püspöki és a pozsonyi prímási palota építõjére bízta. 1777 õszén már meg is kezdték a szeminárium építését a püspökség telkén.
          A következõ évben nekilátott az új püspöki palota építésének is, mivel a régi vár romos lakásában csak ideiglenesen tudta az auláját mûködtetni.
          Püspöksége elsõ éveiben arra is volt gondja, hogy új plébániaház épüljön székvárosában. Sürgette a rendes, négyosztályos elemi iskola felállítását, és elkezdte egyházmegyéje látogatását, a Visitatio Canonicát.
          Aztán 1780-1790-ig tíz küzdelmes év következett számára. Mária Terézia november 29-én meghalt, és II. József
követte a trónon, aki az egyház felett az önkényes uralkodói stílust hozta gyakorlatba.

A legszomorúbb következménye ennek az uralkodói magatartásnak az lett, hogy meggyengült a vallásos lelkület az emberekben. Terjedt a hitetlenség, fõleg a fõurak, a katonatisztek és a tisztviselõk körében. Nagyobb városokban titkos társulatok alakultak, mint a szabadkõmûvesek, illuminátusok, rózsakeresztesek, amelyek burkoltan vagy nyíltan is az egyház elleni támadásokat szították a társadalomban. 1781. március 26-án II. József kiadta a placetum regiumról szóló rendeletét, amelyben elõírja, hogy az Apostoli Szentszékkel minden érintkezés, levelezés csak a Kancellárián keresztül bonyolítható le. Aztán sorra jöttek a megszorító rendelkezések a pápai bullákban foglaltak törlésére, a szertartáskönyvekbõl ezeket tartalmazó oldalak kitépésérõl stb.
          Szily János október 6-án levelet írt Batthyány prímásnak, melyben újból sürgeti a prímást, hogy hívja össze mielõbb a Püspöki Kart, és egyöntetûen foglaljanak állást a császári rendeletekkel szemben. Szily püspök még tovább ment. Történelmileg, dogmatikailag és politikai érvekkel megalapozott felterjesztésében bátran fordult magához a császárhoz és kérte a rendeletek visszavonását. A császár Türelmi Rendeletét, melyet október 29-én adott ki, és amelyben a protestánsoknak nagy kedvezményt biztosított, Szily püspök már nem is közölte papjaival, csak fájdalommal vette tudomásul.
          VI. Pius pápa 1782. február 27-én Bécsbe utazott, hogy személyesen próbálja a császárt jobb belátásra bírni. Szily püspök a húsvéti ünnepek után rögtön útra kelt, hogy Bécsben kihallgatást kérjen a Szentatyától. A kihallgatás során biztosította a pápát hûségérõl és az egyház érdekeiért való további bátor kiállásáról. A Szentatya egy alkalommal meghívta, hogy kocsizzék ki vele Bécsbe. A császár értesült a pápa szándékáról, és õ is csatlakozott a pápához. Amikor a császár felszállt a pápa kocsijára, bosszúsággal vette észre Szily püspököt a pápa mellett. Még aznap kiadta a parancsot a Kancelláriának, hogy Szily püspököt Pozsonyban állítsák a Királyi Tanács elé ellenzéki magatartás vádjával. Továbbá tiltsák meg neki, hogy királyi engedély nélkül a továbbiakban Bécsbe vagy Pozsonyba látogasson.
          Szily püspök küzdelme a császári rendeletek ellen tovább folytatódott, amikor feloszlatták az egyházmegyei szemináriumokat, és általános papnevelõ intézetet állítottak fel Pozsonyban. A székvárosában megépült szemináriumot katonai célra akarták lefoglalni, de ezt sikerült megakadályoznia. Siess Antal soproni nyomdászt hívta Szombathelyre, és a szeminárium nagyebédlõjét rendelkezésére bocsátotta nyomdája számára. Ennek a nyomdának a segítségével szerette volna ellensúlyozni az egyre szaporodó vallás- és erkölcsellenes könyvek megjelenését, és elõsegíteni a magyar irodalom terjesztését. Itt nyomtatták ki Faludi Ferenc "Téli éjszakák" c. mûvét is, amit a költõ Szily püspöknek ajánlott.
          II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete fájdalmasan érintette az újonnan alakult egyházmegyét. 1787. január 24-én elõször a kiscelli Nemes apátot és rendtársait utasították ki Cellbõl, és a dömölki apátság javait az uralkodó rendelete értelmében átvette a községi hatóság.
          1788-ban pedig a Szombathelyen lévõ domonkos szerzeteseknek kellett elhagyniok rendházukat. Nekik sikerült Vasváron meghúzni magukat.
          Közben elérkezett az idõ arra, hogy Szily János kezdettõl fogva dédelgetett vágyát, székvárosa székesegyházának gondolatát megvalósítsa. Hefele Menyhért már bizonyította nagyszerû alkotásaival, a szeminárium és a Püspöki Palota építésével, hogy kiválóan alkalmas a grandiózus terv elkészítésére. Fõ követelménye, hogy nagy legyen, és méltón hirdesse az õsi Savaria dicsõségét. A püspök elõrelátó. Tudja, hogy Szombathely fejlõdni fog. A tervek elkészítésekor alig éri el a város a háromezres lélekszámot, de 4-5 ezer ember befogadására alkalmas épület tervét kéri Hefelétõl a püspök.
          1790. február 20-án, II. József halálával az egyház visszanyerte régi szabadságát. A kispapok hazajöhettek a központosított szemináriumokból, és novemberben már 33 kispap és 10 újmisés kezdhette meg tanulmányait a nekik épített intézetben. A Székesegyház építésének nagy terve Szily püspök sok fontos munkája miatt egy kissé halasztást szenvedett. Csak 1791. augusztus 29-én történt meg az alapkõ letétele, 1792-ben pedig a várkápolna lebontásával megkezdõdött az építkezés.
          A püspök neves építészeket és mûvészeket alkalmazott, köztük Anton Maulbertsch-et. Mindent a legaprólékosabban megbeszélt mûvészeivel. Részletes vázlatot követelt, melyek részleteibe belejavított és nagy szakértelmével tökéletesítette azokat. A kivitelezési munkálatoknál is jelen volt, lelkesítette, siettette, sõt néha irányította is a munkásokat.
          Az építkezés során elõkerült római és középkori emlékeket összegyûjtötte, és palotájának földszinti nagytermében régiségtárat létesített számukra.
          Közben nem feledkezett meg városa iskolaügyérõl sem. 1793-ban megalapította a líceumot. A fenyegetõ francia háború sem akadályozta meg a Székesegyház építésének egyre fokozódó gyorsulását. Csak Hefele és Maulbertsch halála okozott gondot a belsõ díszítõ munkálatokban. Szily életének utolsó évében, 1798-ban Winterhalder József festõmûvész fejezte be a kupola freskóját. Prokopp Fülöp szobrásszal készíttette el a fõoltár angyalainak szobrait. Az állandóan a székesegyház építésénél serénykedõ püspök nem vigyázott egészségére, és megfázása okozta halálát 1799-ben.
          A Német-Római Birodalom utolsó bíboros követe, (Protector Germaniae), gróf Harrasi Herzan Ferenc bíboros lépett 1799. november 11-én a nagy Szily püspök örökébe. A francia háború következtében menekülnie kellett Rómából. Elõször Grazban, majd Szombathelyen Szily püspöknél, egykori iskolatársánál talált menedéket.

Mivel a háború kimenetele egyre reménytelenebbé vált számára, ezért elfogadta a királyi kinevezést a szombathelyi püspökségre Szily halála után.
          Rövid kormányzása alatt nem volt ideje, hogy befejezze a Székesegyház építését. Viszont annál több értékes kinccsel gazdagította az újonnan alapított egyházmegyét. Legértékesebb hagyatéka az ötezer kötetet számláló nagyértékû könyvtára. Magyarul sajnos nem tudott, ennek ellenére végiglátogatta az egyházmegye legnagyobb részét.
          A Székesegyház befejezése és belsõ díszítése Perlaki Somogy Lipót szentéletû püspökre maradt, aki 1806-tól 1822-ig töltötte be a püspöki széket. Kitûnõ mûvészekkel dolgoztatott, mint Dorffmaister István, Prokopp, Winterhalder és Spreng Antal Európa-hírû mesterekkel. Fellendítette az egyházmegye hitéletét. Kiváló hazafi volt. A Szombathelyt megszálló francia sereg parancsnoka azt követelte tõle, hogy Napóleon születésnapján ünnepi szentmisét celebráljon a Székesegyházban. A püspök azonban a fenyegetések ellenére sem volt erre hajlandó. Nagyon együttérzett a szegényekkel. Szombathelyen ötvennél több családnak biztosított rendszeres pénzbeni támogatást.
          Utódja, Bõle András (1824-1843) Szarvaskendrõl származott. Kánoni látogatás céljából végigjárta az egyházmegyét. A Canonica Visitatio-ja értékes történelmi dokumentumnak számít.
          Balassa Gábort (1844-1851) rövid püspöksége idején betegsége akadályozta meg abban, hogy korszerû terveit megvalósíthassa.
          Szenczy Ferenc (1852-1869) Szily Instructió-ját új kiadásban jelentette meg, és mint törvénykönyvet ajánlotta papjainak, hogy olvassák és tanítását valósítsák meg. Felismerte, hogy a sajtónak milyen nagy szerepe van az ember lelkének formálásában. Ezért felkarolta a Szent István Társulat ügyét. Kispapjainak pedig megalakította az irodalmi Szent Ágoston Egyesületet.
          Szabó Imre (1869-1881) sokat volt a hívek körében. Kitûnõ hitszónok és irodalmár volt, igazi atyja a rábízottaknak. 1870-ben részt vett az I. Vatikáni Zsinaton. 1872-ben felépíttette a Püspöki Elemi Iskolát. Nagy gondot fordított a tantestület kiválasztására.
          Hidasy Kornél (1882-1900) harmadízben adatta ki Szily Instructio-ját. Hogy a hívek lelki életét elmélyítse, gondot fordított papjai továbbképzésére. Megnagyobbíttatta a szemináriumot, és az új részben helyezte el a könyvtárat. Betûrendes katalógusokat készíttetett a könyvtár anyagáról. Sok szegénysorsú diákot támogatott tanulmányaiban. Sokat jótékonykodott. Egyházmegyei nyomdát létesített, és megalapította a "Szombathelyi Újságot".
          István Vilmos (1901-1910) már elõdje idején segédpüspökként szolgálta az egyházmegyét, majd Hidasy halála után az örökébe lépett. Szombathelyen letelepítette a kármelita és a domonkosrendi nõvéreket. Az utóbbiak nagyon virágzó nevelõmunkát végeztek az elemi és polgári iskolájukban.
          Gróf zabolai Mikes János (1911-1935) püspöki mûködését nagy agilitás és emberismeret jellemezte. Kérésére Tours püspöke, Renou átengedte Szent Márton ereklyéjének koponyacsontját a nagy Szent szülõföldjének, Szombathelynek. Az ereklyét 1913. július 13-án nagy ünnepség keretében helyezték el a Székesegyház Szent Márton-oltárán lévõ, erre az alkalomra készített hermába. Húsznál több plébániát és lelkészséget alapított az egyházmegyében. Szombathelyen a megnövekedett lélekszámú plébániákat felosztotta, és a szerzetes-templomokkal új plébániákat létesített. A háború alatt látogatta a fronton küzdõ híveit. A sebesültek ápolására a répceszentgyörgyi nyaralóját átengedte hadikórháznak. Boda János kanonokkal megszervezte a betegápoló és egyházmegyei szolgálatot végzõ Annunciata-nõvérek kongregációját. 1927-ben összehívta az I. Egyházmegyei Zsinatot. Értékes bútorokkal gazdagította a püspöki palotát. Mûértõ szemének köszönhetõ a sok festmény és más mûvészi alkotás, ami ma is látható a Püspöki Palotában.
          Mikes püspök nagymértékben vett részt a közéletben. Neki köszönhetõ a szombathelyi új iskolák létesítése, s részben a megyei kórházkomplexum kialakítása is. Politikai ellenfeleinek támadását megelégelve, súlyos szívbetegségére hivatkozva kérte nyugdíjazását. A pápa selimbriai címzetes érsekké nevezte ki, és felmentette a szombathelyi püspökség vezetése alól. Répceszentgyörgyi otthonában, amikor meglátta az elsõ szovjet katonát 1945. március 28-án, szívroham oltotta ki életét.
          Grõsz József (1936-1944) gyõri segédpüspök kapott megbízatást az egyházmegye kormányzására 1936. január 10-én, amikor Mikes érsek nyugalomba vonult. Elõször mint apostoli adminisztrátor, 1939. július 10-tõl pedig mint megyéspüspök szolgálta az egyházmegyét. Püspöksége idején, a régi szeminárium bõvítése közben tárták fel a püspökkertben a római kori emlékeket. Kisszemináriumot létesített. Jóságos atyai szeretet jellemezte. XII. Pius pápa 1943. május 7-én kalocsai érsekké nevezte ki.
          Kovács Sándor (1944-1972) idejére esik a háború utolsó hónapjainak minden gyötrelme. A menekültek elárasztották a székvárost. Megsegítésükrõl úgy gondoskodott, hogy elrendelte a perselyadományok 50%-ának erre a célra való fordítását.
          1945. március 4-én bombatámadás következtében a Dunántúl egyik legszebb katedrálisa, a Szombathelyi Székesegyház romhalmazzá vált. A fõpásztor gyászkeretes körlevélben hozta e fájdalmas hírt az egyházmegye tudomására. A romok között ígéretet tett a hívek nevében is, hogy újjáépítik az egyházmegye templomainak anyját, a Székesegyházat. Harminc hónapi megfeszített munkával és páratlan összefogással, az anyaghiány és az infláció ellenére teljesült az ígéret. 1947. szeptember 7-én és 8-án kettõs ünnep keretében sor kerülhetett a Székesegyház újraszentelésére. A felemelõ ünnepen 120 ezer hívõ jelenlétében Mária Kongresszust is tartottak a Szentháromság téren. A templomszentelést és a kongresszusi beszédet Mindszenty József hercegprímás végezte.
          Az 1947-48-ra országosan meghirdetett "Boldogasszony Éve" és a Székesegyház felszentelésének felemelõ ténye nagy lendületet adott a hitéletnek, amit rossz szemmel néztek a szovjet megszállók által támogatott egyházellenes kommunista politikusok. A politikai hatalmat mindinkább megkaparintó kommunisták a sajtóban, népgyûléseken rágalomhadjáratot indítottak a hercegprímás ellen.
          A megrendezett "Mindszenty-per" után a szerzetesek elhurcolásával és a szerzetesrendek feloszlatásával folytatódott a hívek megfélemlítése (1950). 1951-ben tovább folyt az egyház mûködésének ellenõrzése és korlátozása a - Grõsz-per utáni hetekben - kinevezett új "békemozgalmi" papokkal, akik átvették a püspöki irodának és az egyházmegye kormányzásának a vezetését. Ezt megelõzõen rajtaütésszerûen néhány civil ÁVÓ-s költözött be a püspöki rezidenciába. Õk bontották fel a hivatalos leveleket. Közülük egy maradt meg véglegesen a békemozgalmi aulisták mellett, mint egyházügyi megbízott.
          A hitélet visszaszorítása érdekében megszüntették az iskolai hitoktatást a városokban. A híveket diszkriminálták vallásos meggyõzõdésük miatt. A munkahelyeken nyíltan is megtiltották a templom látogatását, és minden eszközzel propagálták a kommunista ideológiát. Egyszóval az egyházat "gettó"-ba zárták.
          Kovács Sándor püspök minden eszközt megragadott, hogy a hívekben elmélyítse az Isten iránti bizalmat. Eucharisztikus szentbeszédeket tartott a Székesegyházban, papjaiban a hûséget a rekollekciós szentbeszédekkel erõsítette. Közben a Székesegyház belsõ munkálatairól sem feledkezett meg.
          Betegsége következtében 1964-ben segédpüspököt kapott Dr. Winkler József volt szemináriumi lelkiigazgató személyében. Mindketten részt vettek a II. Vatikáni Zsinat ülésein. 1972. március 23-tól kezdõdõen betegeskedett. A II. Vatikáni Zsinat értelmében minden 75. évét betöltött püspöknek le kell mondania püspökségérõl. Ezért beadta lemondását, amit VI. Pál pápa elfogadott. Kovács püspök még ebben az évben, karácsony vigíliáján meghalt.
          Dr. Fábián Árpád (1972-1986), mint apostoli kormányzó vette át az egyházmegye kormányzását. Kormányzása idején viszonylag nyugalmasabb esztendõk következtek. Jó kapcsolatot épített ki a világi vezetõkkel már Rómában mint a Pápai Magyar Intézet rektora, amit most, püspöksége idején kamatoztatni tudott. Tizenkét új plébániai lakás építésére kapott lehetõséget. Nekilátott a Székesegyház külsõ restaurálásához is, ekkor már mint megyéspüspök. Ezzel akarta az egyházmegye kétszázéves jubileumát még ünnepélyesebbé tenni. Hosszantartó súlyos betegsége következtében 1986. május 14-én meghalt. A másfél éves interregnum alatt dr. Póka György segédpüspök, majd az õ halálát követõen dr. Lelkes József püspöki helynök mint egyházmegyei kormányzók vették át az egyházmegye vezetését.

          1991 õszén a Püspöki Elemi Iskola is megnyitotta kapuit a vallásos nevelést igénylõ szülõk gyermekei részére. Itt is, mint a Premontrei Gimnáziumban, nagy volt a jelentkezõk száma. Az emberek érezték a keresztény nevelés hiányát a társadalomban. A közerkölcsök mélypontra jutottak. A fiatalság magatartásában jelentkeztek a negyven éven át tartó "szocialista nevelés" következményei, a deviáns, szabados, nihilista életvitel káros eredményei. Ezért a vallási élet egyik legfontosabb feladataként az ifjúság helyes emberi és keresztényi útra való segítését kellett megszervezni. Ezt a célt szolgálta a cserkészmozgalom újraindítása is. Még a húszas években a szombathelyi kispapok részére alakult a Szily János Cserkészcsapat. Csapatzászlójukat megõrizték a diktatúra ideje alatt is. Most a Székesegyházi Fõplébánia gyermekeibõl toboroztak cserkészeket. Egykori öregcserkészek szívesen vállalkoztak arra, hogy újjáélesszék az egykori kedves csapatukat. Berkes László vállalta a cserkész parancsnoki tisztet. Az Országos Magyar Cserkészszövetség megadta a hozzájárulását a Szily János Cserkészcsapat mûködéséhez.
          1989. október 22-én a cserkészek ünnepélyes fogadalomtételére került sor a Székesegyházban. Ennek keretében a régi csapatzászló megáldása is megtörtént. A cserkészek a Hollán Ernõ u. 3. szám alatti kanonoki ház földszintjén kaptak lehetõséget, hogy azt cserkészotthonukká kialakítsák.
          Idõközben a Szent Norbert Lelkészség fiataljai is megalakították a Hunyadi János Cserkészcsapatot. Késõbb a Szent Kereszt Lelkészség is toborzott cserkészeket, õbelõlük alakult a Sík Sándor Cserkészcsapat. A cserkészek minden nagyobb egyházi ünnepségen egyenruhában, fegyelmezett rendben vettek részt és emelték az ünnep fényét.
          Az ifjúság valláserkölcsi nevelésének legalapvetõbb eszköze a hittanoktatás. Szombathely város 17 általános iskolájában megindult a hitoktatás heti két órában. A legnagyobb problémát nem a kommunista neveltetésû tanárok, igazgatók okozták. Még azok az igazgatók is, akik annak idején tûzzel-vassal üldözték a vallásoktatást, készségesen segítették a hitoktatás szervezését. A hitoktatási felügyelõ azonban nem tudta elérni az igazgatóknál azt, hogy az órakereten belül történjék a vallásoktatás. A legtöbb gondot a szakképzett, buzgó, elkötelezett hitoktatók hiánya okozta. Az egyház nem volt kellõen felkészülve a nagy feladatra, és nem állt rendelkezésére elegendõ számú képzett hitoktató.
          A sürgetõ szükség indította a megyéspüspököt arra, hogy a Kálvárián, a Szent Kereszt Lelkészségen megszervezze a Teológiai Tanfolyamot. Késõbb megalapította a Hittanárképzõ Fõiskolát, amely a volt papnevelõ intézet Szily János utca 1. szám alatti épületében kezdte meg mûködését. Egyúttal a Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskolával megállapodást kötött, amelynek értelmében hallgatóik itt elsajátíthatják a pedagógiai, a didaktikai stb. ismereteket. Sõt a hittanári diplomájuk mellé egy világi diplomát is kapnak.
          A világi hitoktatók továbbképzésérõl is gondoskodott az egyházmegye. A hitoktatási felügyelõ az iskolaévben 6 alkalommal összejövetelt rendez számukra, melyen országos hírû szakemberek tartanak elõadásokat a pedagógia, a kateketika elméleti és gyakorlati kérdéseirõl.
          Azok részére, akik gyermekkorukban nem kaptak vallásos nevelést, a megyés püspök egy kurzust indított "Fiatalok felkészítése a családi életre" címmel. A kurzus õsztõl tavaszig tart, és minden évben legalább száz fiatal vesz részt rajta. A kurzuson lelkipásztorok, elkötelezett keresztény orvosok és családos emberek tartanak elõadásokat. Így a kurzuson részt vevõk nem csak az elmaradt hitoktatást pótolhatják, hanem a beavató szentségek (keresztség, bérmálás, eucharisztia) vételére is felkészítést kapnak.
          Idõközben mind nagyobb igény jelentkezett egy olyan intézményre, amely bentlakásos, hétvégi vagy több napos tanfolyamok, kurzusok, különféle összejövetelek céljaira szolgál. Ezért az Egyházmegyei Hatóság megépíttette a Kálvárián a Katolikus Továbbképzõ Intézetet (KTI).
          A felnõtt hívek hitbeli elmélyítése céljából a megyés püspök felnõtt katekéziseket szervezett. Ennek keretében négy városban: Szombathelyen, Zalaegerszegen, Kõszegen és Sárváron neves szakemberek bevonásával havonta elõadások hangzottak el, beszélgetések alakultak ki a papok és a hívek szépszámú részvételével. Szombathelyen a katekézisek a Szent Norbert-templomban voltak.
          1988. augusztus 20-án Budapesten, a Szent István-ünnepségen dr. Paskai László esztergomi érsek bejelentette, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar és az ország vezetõi meghívták a Szentatyát magyarországi látogatásra. A bejelentést nagy ováció fogadta. De még nagyobb öröm jutott osztályrészül Szombathely hívõ népének, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Szombathely városa is egyik állomáshelye lesz a pápai látogatásnak. Az eseményre való felkészülés során "Lélek és Élet" címmel újságot bocsátott ki az egyházmegye. Ez az újság rendszeresen tájékoztatta az Egyházmegye papjait és híveit a pápalátogatás elõkészületeirõl, a pápai primátus jelentõségérõl, a Szentatya személyérõl, az általa kiadott enciklikákról, az õ lelkipásztori látogatásának céljáról és tapasztalatairól. De ez az újság beszámolt arról is, hogyan várták híveink Krisztus földi helytartóját. A látogatás után pedig az elõkészületekben részt vevõ szervezetek képviselõi, de az egyszerû hívek is elmondhatták véleményüket, élményüket errõl az eseményrõl. Általános volt a vélemény, hogy kiválóan sikerült az Egyházmegyei Hatóság, a Városi Önkormányzat és a Városi és a Megyei Rendõr-fõkapitányság és az egészségügyi szervezetek együttmûködése. Ennek köszönhetõen a látogatás példás rendben és jó légkörben zajlott le.
          A pápalátogatás elõtt a megyés püspök két nagyszabású kiállítást nyitott meg. Az egyik Engels József Munkácsy-díjas festõmûvész alkotásait, a másik pedig a különbözõ országokban kiadott vallásos témájú bélyegeket mutatta be. E két kiállításhoz kapcsolódott a dr. Batthyány-Strattmann László életét bemutató emlékkiállítás is.
          A pápalátogatás elõtt Stefan László kismartoni és dr. Konkoly István szombathelyi megyéspüspök látogatást tett a Szentatyánál abban a reményben, hogy sikerül kieszközölniük Issten szolgájának, dr. Batthyány-Strattmann Lászlónak a szombathelyi pápalátogatáskor történõ boldoggá avatását. A boldoggá avatás ügyének lezárása azonban még további vizsgálódásokat igényelt. Ezért nem kerülhetett sor erre a várva várt eseményre.
          A pápalátogatás lelki sikeréért gyalogzarándoklat indult a gencsapáti Szentkúthoz. Több ezren vettek részt egyházi, templomi zászlók alatt ezen a processzión.
A Szentatya 1991. augusztus 19-én helikopteren érkezett meg a szombathelyi reptérre, a felépített oltár elõtt várakozó mintegy 100 ezer hívõhöz. Felejthetetlen élmény maradt a résztvevõk számára, ahogy a Szentatya a szektorok között áldást osztva elhaladt a "pápamobilon".
          Az ünnepélyes pápai szentmise alatt zúgott a hívek éneke. A Szentatya szentbeszédét többször is kitörõ taps szakította meg. A szentmise végén még egyszer is a hívek közé ment, és meleg szeretettel búcsúzott az õt ünneplõ emberektõl.
          A reptérrõl a Püspöki Palotába vezetõ útvonalon ezrek sorakoztak a járdán, és integettek az elhaladó "pápamobil" felé. A pápa fáradhatatlanul integetett és osztotta áldását az ünneplõ embereknek.
          Az ünnepi ebéd után a Szentatya rövid pihenõt tartott a püspöki palotának a számára kialakított egyik lakosztályában. Majd a megyéspüspök kíséretében meglátogatta a Székesegyházat. Az oldalajtónál a Székesegyház kanonok-plébánosa, e sorok írója fogadta. Majd a Szent Márton-ereklyét tartalmazó oltár elõtt imádkozott. Végezetül betért a Madonna-kápolnába is, hogy a szentségi Üdvözítõ tabernákuluma elõtt adoráljon.

          A pápalátogatás óta nem látott hívõ sereg töltötte meg a Székesegyházat 1994. augusztus 27-én és 28-án, amikor a Szûzanya Fatimai Vándorszobra ellátogatott Szombathelyre. A környezõ falvakból is állandóan hullámzott a zarándokok áradata a Szûzanya szobra elõtt. Este pedig a város utcáin közel húszezer hívõ gyertyával és fáklyával a kézben kísérte hangos énekével, imájával a Fatimai Szobrot. A megyéspüspök a befejezõ ünnepi szentmisén a Szûzanya oltalmába ajánlotta székvárosát és egyházmegyéjét.
          Szombathelyen kívül a Fatimai szobor "ellátogatott" az Egyházmegye más városaiba: Zalaegerszegre, Sárvárra, Celldömölkre, Vasvárra és Lentibe is. Mindenütt nagy tömegek gyûltek egybe a Szûzanya köszöntésére. A megyés fõpásztor mindegyik helyszínre elkísérte a Szûzanya szobrát.
          Az egyház mûködését, a vallási élet gyakorlatát nem lehet elképzelni karitász-munka nélkül. A szabadsághoz jutott egyházközségek már nyilvánosan is végezhették szeretetszolgálatukat. Az elsõ ilyen nyilvános segítésre éppen a romániai forradalom napjaiban került sor 1989 karácsonyán. Az ünnep alatt meghirdették a Székesegyházban, hogy a hívek karácsonyi asztalukról juttassanak élelmet az éhezõ erdélyi testvéreknek. Két kamionra való tartós élelmiszer gyûlt össze másfél nap alatt, melyet karácsony másnapján két vállalkozó egyházközségi képviselõ Gyulafehérvárra szállított. Ezután a megyéspüspök felhívására további segélyszállítmányokat indítottak Romániába.

1990-ben az országos Magyar Karitász részeként megalakult az Egyházmegyei Karitász. Szervezésükben több segélyszállítmány jutott már el Nagyatádra, a délszláv háború menekültjeihez éppen úgy, mint a kárpátaljai rászorulókhoz. Õk mûködtetik a családsegítõ szolgálatot, a Rév-ambulanciát és a Karitász-boltot is.
          1995-ben a Szent László-év keretében kiállítás nyílt az Eölbey-házban, amely ismertette Szent László életét az egyházmegyében található emléktárgyak, szobrok segítségével.
          A Szentszék és a szombathelyi egyházmegye kapcsolatát, valamint a pápalátogatás emlékét felidézõ és bemutató kiállítás is nagy sikernek örvendett.
          Jelentõs vallási eseménye volt Szombathely városának 1996-ban a Szent Márton halálának 1600 éves jubileumára meghirdetett Szent Márton-év. Megnyitására Toursban került sor, amelyre a szülõváros is meghívást kapott. A megyéspüspök vezetésével 28 szombathelyi egyházmegyés pap és 100 hívõ zarándokolt el a franciaországi megnyitóra. Szombathelyen a zarándokút után, november 17-én nyitották meg a Szent Márton-évet a Magyar Püspöki Kar és Honoré Tours-i érsek jelenlétében. Az ünnepi koncelebrációt Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek vezette. Az ünnepi jubileumi misén tizenhat hazai, négy külföldi püspök és négyezer hívõ vett részt. A jubileumi évben nagyszabású ünnepségek voltak Szent Márton szülõvárosában. Emlékezetes a Regionális Ifjúsági Találkozó, mintegy 1200 résztvevõvel. Ugyancsak közös találkozást szerveztek az egyházmegye katolikus iskoláinak pedagógusai és tanulói. Az egyházmegye hívei fõesperességek szerint zarándokoltak Szombathelyre. A külföldi zarándokcsoportok közül a legnépesebb az eisenstadti volt, az ottani papok és hívek - megyés püspökük vezetésével - közel 900-an érkeztek Szombathelyre. Dr. Konkoly István szombathelyi megyéspüspök ezen az ünnepségen jelentette be, hogy Egyházmegyei Zsinatot hív össze a jubileumi esztendõre. A Szent Márton-év jegyében kiállítás is nyílott az Eölbey-házban Szent Márton életérõl és az egyházmegyében található emlékekbõl.
          A Szombathelyi Egyházmegye kiemelkedõ eseménye volt az 1998. június 16 és 20-a között a Katolikus Továbbképzõ Intézetben megtartott II. Egyházmegyei Zsinat. Jól szervezett elõkészítõ munkában az egyes kérdéseket munkabizottságok dolgozták ki. A munkadokumentum-tervezetet az esperesi kerületekben az ún. Koronagyûléseken a papság vitatta meg, és a hívektõl kapott javaslatokkal kiegészítette illetve módosította.
          A dokumentumban tizenhét témakör szerepelt. Az egyes kérdések témafelelõsének vezetése mellett ad hoc bizottságok készítették elõ a témát a plenáris ülések szavazására.
          A zsinaton 84 kinevezett tag vett részt. Közülük 35 volt világi hívõ. A megnyitó ülésen részt vett Karl Josef Rauber pápai nuncius is. A zsinati határozatok gyûjteményét a befejezõ ülésen nyújtották át a megyéspüspöknek, aki a Székesegyházban koncelebrált ünnepélyes szentmisén jelentette be, hogy a dokumentum ajánlásai alapján készül el az új egyházmegyei törvénykönyv.

A rendszerváltozás utáni törvényhozás lehetõvé tette, hogy az ötvenes években államosított egyházi épületeket visszaigényeljük. Ennek megfelelõen visszakapta az egyház az Eölbey kanonoki házat, amelyben az Egyházmegyei Karitász irodái, jogi tanácsadó, valamint kiállítási dísztermek kaptak helyet. Újra egyházi kezelésbe került a volt szeminárium épülete. Ebben több intézmény mûködik: az Egyházmegyei Kollégium, a Hittanárképzõ Fõiskola, az Egyházmegyei Könyvtár, az Egyházmegyei Kántorképzõ stb.
          Az épület visszaadása után elkezdõdött a belsõ rekonstrukció. Az elõadótermeken kívül sikerült kialakítani egy 600 személyes konyhát, 130 személyes ebédlõt, dísztermet stb.
          Visszakerült az egyház tulajdonába a hajdani zenészek háza, amelyben jelenleg a Polgári Bank, illetve fõiskolai leánykollégium van. Ugyancsak visszakapta az egyház a volt Püspöki Iskola épületét, meg a volt Petõfi utcai iskolaépületet. Ez utóbbit cserébe a volt Paragvári utcai Dominikána iskolaépület helyett. E két épületben mûködik a Püspöki Általános Iskola. Visszakapta az Egyház a szeminárium melletti kanonoki ház, illetve a volt Sörház egy részét is. Mindkét épületben fõiskolai kollégium van.
          Ismét egyházi tulajdonba került a volt Szõllõsi iskola, az Annunciata nõvérek anyaháza, a Dominikána nõvérek zárdája, valamint a Premontrei Gimnázium épülete és a Rendház egy része is. A püspöki iskolán kívül a megye más településein is mûködnek katolikus iskolák.
          Jánosházán 1993. július 1-jén indult meg az egyházi iskola.
          Celldömölkön 1994 szeptemberében kezdõdött el a tanítás a katolikus iskolában.
          Kõszegen a Dominikána nõvérek mûködtetik a katolikus iskolát.
          Sárváron 1996-ban indították el a katolikus oktatást az általános iskolában.
          Kõszegre visszatelepültek az Isteni Ige Társaság, missziós szerzetesek rendje, akik a Cursilló mozgalom keretében lelkigyakorlatok tartásával segítik a lelkipásztori munkát az egyházmegyében.
          Mindezek az intézmények csak töredékét képezik azoknak az egycsapásra megszüntetett és államosított épületeknek, amelyekben az egyház ötven évvel ezelõtt szolgálta a közmûvelõdést, a kultúrát és Krisztus evangéliumával boldogította az embereket.
          A rendszerváltozás óta nagyobb lehetõség adódott új templomok építésére. Az utóbbi tíz évben 25 új templom, illetve kápolna épült az egyházmegyében.
          Ugyancsak nagy jelentõségûek a megyésfõpásztor által elindított felújítási munkálatok. Ennek keretében teljesen megújult a Székesegyház szentélye, a kereszthajó két oltára és környéke, az elõcsarnok és a kórus. S 1998 végére elkészült a Székesegyház új orgonája. Az orgona 55 regiszteres és 3 manuálos.
          Az új évezred küszöbén bízunk abban, hogy a feltételek javulása révén egyházmegyénk még intenzívebb munkával tudja szolgálni a magyar nép boldogulását.
 

BALOGH Albin: Szent Quirinus vértanú püspök. Kép a pannóniai kereszténység életébõl. In: Szent Quirinus vértanúsága. Szalézi Mûvek, Rákospalota 1935. 31 p.
Dr. GÉFIN Gyula: A szombathelyi egyházmegye története. Szombathely, 1929. 1-3. kötet.
Dr. GÉFIN Gyula: A szombathelyi székesegyház. Martineum R. T. kiadása, Szombathely, 1945. (2. bõv. kiad.)
HORVÁTH Tibor Antal: Szent Márton születési helyének okleveles adatai. Szombathely, 1944. (Acta Savariensia 4.)
JÁRDÁNYI PAULOVICS István. Káptalani templom a Szent-Mihály dombon. In: Lapok Vasvár történetébõl, 3. szám 1993.
KÁDÁR Zoltán-BALLA Lajos: Savaria. Képzõmûvészeti Alap, Bp. 1958.
KÁDÁR Zoltán-HORVÁTH Tibor Antal-GÉFIN Gyula: Szombathely. Képzõmûvészeti Alap, Bp. 1961.
KISS Gábor-TÓTH Endre-ZSÁMBÉKY Monika. Szent Márton tisztelete Magyarországon. Szent Márton tisztelete a Szombathelyi Egyházmegyében. In: Szent Márton püspök. Szombathely, 1996.
PAULOVICS István: A szombathelyi Szent Márton egyháznak, Savariai Szent Márton születéshelyének római kori eredete. Martineum, Szombathely, 1944. (Acta Savariensia)
PAULOVICS István: Savaria-Szombathely topográfiája. Martineum, Szombathely, 1943.
B. THOMÁS EDIT: Sabaria Christiana. In: A 200 éves Szombathelyi Egyházmegye Emlékkönyve, Szombathely, 1997.
Schematismus Sabariensis, 1972.: A szombathelyi Egyházmegye Alapítása és püspökei, 13-28 p.
TÓTH Endre: Szent Márton és Sabaria-Szombathely. In: Életünk, 1997. 1227 p.
TÓTH Endre-ZÁGORHIDI CZIGÁNY Balázs: Források Sabaria-Szombathely történetéhez. A római kortól 1526-ig. Szombathely, 1994. (Acta Savariensia 9.)